Luis Felipe Scolari többek között azért nagy edző, mert hajlandó belátni a tévedéseit. Az Európa - bajnokság kezdetén pédául úgy gondolta, a még csak tinédzserkorú Cristiano Ronaldo, vagy ahogy egy portugál lap nevezte, a Szuperkölyök nem fér be a lgejobb tizenegybe, inkább a Barcelonát is megjárt Simao Sabrosát játszatja helyette. A "kis Ronaldo" viszont, amikor csereként beszállhatott, nagyszerű játékkal jelezte, igenis érett a válogatottságre. Remekelt már a spanyolok ellen is, de az angolok ellen különösen emlékezetes párharcot vívott Ashley Cole-lal. A Magyarországon is nagyon népszerű fiúval olvasható alábbi beszélgetés a negyeddöntő után elmondott szavai mellett a Visao nevű portugál magazinban, a Manchester United magazinjában, valamint a portugál sportnapilapokban megjelent anyagra épül.

1. Az angolok többször is hangsúlyozták a mérkőzés előtt, hogy elsősorban tőled tartanak. Meglepett ez?
   
   Nem. De nem azért, mintha tényleg azt gondolnám, hogy én vagyok a válogatottunk legfontosabb játékosa, hanem, mert szűk egy év alatt is megtanultam, hogy az ott lakók nagyon udvariasak.
   
   
2. Te egyébként kitől vagy kiktől tartottál volna a helyükben?
   
   Nekem Figo az egyik példaképem, imádom a játékát. Gondolom, őt mondtam volna először. Aztán a porói játékosokat, akik közül Ricardo Carvalho, Deco és Maniche is nagyszerű formában van.
   
   
3. Hamar gólt kaptatok az elején, akárcsak a görögök ellen. Most viszont nem zavarodott meg a csapat.
   
   Scolari úr megpróbált mindenre felkészíteni minket. Tényleg gyorsan kaptuk a gólt, de mindannyiunkban benne, hogy 87 perc hátra van még a mérkőzésből.
   
   
4. A meccs előtt Scolari kikérte a véleményed? Hiszen te ismerted a legjobban az angolokat.
   
   Meg Helder Postiga, mert ő is angol klubban játszik. Egyébként nem volt rá szüksége, hogy kikérje, Scolari úr óriási stratégia, minden csapat ellen kitalálja a legmegfelelőbb taktikát. Most is egyszerűen briliáns módon cserélt.
   
   
5. Egy-egy után úgy tűnt, nálatok az előny, aztán Campbell majdnem megszerezte a győztes gólt. Majd a hosszabbítás során következett Rui Costa. Nem gondoltátok a gólja után, hogy már nyeregben vagytok?
   
   Én biztosan nem. Ismerem jól a manchesteri klubtársaimat, de persze a többieket is, nyilvánvaló volt, hogy nem adják fel. Ki is egyenlítettek.
   
   
6. Mit csináltál a tizenegyesek előtt?
   
   Imádkoztam. Mi mást csinálhat ilyenkor az ember?
   
   
7. Mire gondoltál a lövésed előtt?
   
   Nem tudom. De azt igen, hogy nem akartam belegondolni, mit veszíthetünk azzal, ha hibázom.
   
   
8. Szerinted igazságos a tizenegyes párbaj?
   
   Ezt sem tudom. Viszont úgy gondolom, nagy igazságtalanság lett volna, ha nem jutunk tovább. Biztos vagyok abban, hogy az eddigi négy mérkőzésünk közül most játszottunk a legjobban.
   
   
9. Igazán száguld veled az élet. Egy évvel ezelőtt szinte még ismeretlen futballista voltál, mostanra pedig az Európa-bajnokság egyik sztárja. Te hogyan gondolsz vissza erre a tizenkét hónapra?
   
   Azt hiszem, mindent Sir Alex Fergusonnak, illetve a Manchester Unitednek köszönhetek. Meg persze a játékostársaimnak, akik mint megtudtam, szóltak a Főnöknek a Sporting – Manchester United meccs után, hogy nagyon szeretnék, ha engem szerződtetne a klub. Nagyon hálás vagyok nekik.
   
   
10. Hogyan értékeled az első manchesteri évedet?
    
    Azt hiszem sikeresnek mondhatom. Megnyertük az FA-kupát, így a csapat sem zárt sikertelenül. Nekem az első évben a beilleszkedés volt a célom, de azért minél többet akartam játszani. Ilyen tekintetben sem panaszkodhatom. Az Old Trafford szurkolói csodálatosak, hamar befogadtak.
    
    
11. Könnyű volt megszokni Angliát?
    
    A nyelvvel eleinte gondjaim voltak, még most sem tudom nagyon jól, de igyekszem megtanulni. A családtagok, a barátok persze hiányoznak, szerencsére velem lakik Manchesterben a nővérem, Liliana, aki anyukámék szerint vigyáz rám, de a viccet félretéve: tényleg sokat segít.
    
    
12. Nagy családban nőttél fel?
    
    Portugáliában nem számít nagyon népesnek a családunk, „csak” négyen vagyunk testvérek. Nuno Valenténel például kilenc testvére van… Az enyéim közül Elma 30 éves, Hugo 29, mindketten dolgoznak. Liliana, aki 26, mint mondtam, velem él Manchesterben.
    
    
13. Mivel foglalkoznak a szüleid?
    
    Apám kertész, a funchali tanács alkalmazottja, egyébként imádja a futballt, első csapatomban, az Adorinhában afféle mindenes volt. Anyám korábban szakácsnőként dolgozott.
    
    
14. Igaz, hogy a szüleid a közelmúltban elhunyt korábbi amerikai elnök, Ronald Reagab tiszteletére választották a nevedet?
    
    Igaz. Egész pontosan apám választotta az ő tiszteletére a Ronaldo nevet, anyám pediig a Cristianot.
    
    
15. Nem féltek a szüleid elengedni tizenkét évesen az Atlanti – óceánban lévő Madeiráről egy másik világba, Lisszabonba?
    
    Biztosan nagyon féltettek. Ugyanakkor tudták, a Sporting az egyedi lehetőségeket kínál a számomra. Én mindig is futballista akartam lenni, s Funchalban elég gyorsan észrevették az edzők, hogy van érzékem a játékhoz. Lehet, szerencsém is volt annyiban, hogy anyám világéletében óriási Sporting-szurkoló volt, s azt hiszem, az is marad. Az ő számára óriási örömet jelentett, hogy a fia a Sporting tagja lehet.
    
    
16. Nyilván azzal is tisztában voltak, hogy a lisszaboni Sportingból, az ország három legnagyobb klubjának egyikéből, könnyebb kitűnni.
    
    Madeira kicsit kiesik a tehetségkutatók látószögéből. A bátyám Hugo például nagyon jól játszott, de sohasem tudott kitörni.
    
    
17. Neked viszont sikerült.
    
    Mindent erre tettem fel. Amikor kínzott a honvágy, és haza akartam menni, anyám megtiltotta. Ma már tudom, hogy hiába könnyeztem akkor, neki volt igaza. Tizenhárom évesen abbahagytam az iskolát, hogy csak a futballal foglalkozzam. De tizenhat évesen már az első csapattal edzettem, sőt Bölöni László, az akkor edző már benevezett az olasz internazionale elleni Bajnokok Ligája-selejtezőre 2002 augusztusában. Néhány hónappal később, a Moreirense ellen játszottam először a kezdő csapatban – két góllal mutatkoztam be.
    
    
18. Egy év alatt gazdag, sőt a leggazdagabb tinédzser lettél. Óriási kontraszt ez a gyerekkoroddal szemben. Érzed ennek a veszélyét is, vagy csak a javait élvezed?
    
    Sokan vigyáznak rám. Elsősorban a Jóisten, aztán a nővérem, Liliana, és a távolból a szüleim. S tulajdonképpen azok a tanácsadók is, akik segítettek jól befektetni a pénzemet. Vettem magamnak egy BMW-t, szeretek elegánsan Giorgio Armani ruhákban járni, de különösebben nem szóróm a pénzt, megfogadom a szakemberek tanácsát. Vettem egy házat otthon, Funchalban, s befektettem egy lisszaboni ingatlanba is. Egyelőre ez minden.
    
    
19. Nemrégiben egy portugál lapban Liliana, a nővéred elárulta, hogy nincs állandó barátnőd. Miért?
    
    Csak közhelyeket tudnék erre mondani. De hát az igazság az, hogy még nem találtam meg az igazit.
    
    
20. Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?
    
    Például zenét hallgatni. A portugál zene mellett, a techno és a brazil muzsika a kedvencem. Ezenkívül rengeteg DVD-t nézek meg, szeretem a filmeket. S persze tanulok angolul, elég sok időmet elveszi az is.
    
    
21. Mit szóltál ahhoz, hogy a portugál lapok azt írták a negyeddöntő előtt, hogy Eusébio- Figo-formátumú klasszis vagy?
    
    Nagyon megtisztelő, de messze vagyok még ettől. Egyelőre egy srác vagyok, aki imád cselezni. Eléggé robbanékony, viszonylag jól lő, s aki nagyon szeretné, hogy a hétvégén Európa – bajnoknak mondhassa magát.