A második emeletre került az új félévben az osztálytermük. Természetes a legutolsó és egyben a legkisebb, amit az egész suliban meg lehetett találni. Mindezidáig ugyan is egy földszinti teremben voltak, de azt csőrepedés miatt használhatatlanná nyilvánították. Persze az egész osztály mélyen hallgatott arról, hogy miért is volt az a csőrepedés.

Zsuppo és Zafír egymást lökdösve, harsány röhögcsélés közepette ballagtak a második emeleti folyosón a termük felé. Nem igazán érdekelte őket a dupla betűrajz, mert remélték, hogy valaki duplán megcsinálta a házit, és egy szendvicsért cserébe hajlandó seftelni velük. A folyosó vége fele aztán a földön gubbasztó Vámpírba botlottak. A srác egy hengeres falmélyesében ült törökösen, kezében disckmannal, fülében fülhallgatóval. Elég csúnyán nézet fel rájuk, mikor megálltak előtte.

-Megyek, lerakom a cuccom, utána vissza kijövök.- mutogatta Zafír jelbeszéddel. Vámpír nemes egyszerűséggel bólintott, majd újra belefeledkezett a zenehallgatásba.

A teremben már javában folyt a seftelés a plusz betűrajz házikért. Zsuppo rögtön két szendviccsel szállt be a licitálásban, hogy Zafírnak is tudjon szerezni egyet.

A lány lassan, kommandós feelingben közelítette meg kedvesét, bár az tudta, hogy jön. Zafír csak próbálta oldani az érezhetőleg és láthatólag is zord hangulatot.

-Szerbusz!- huppant végül a fiú mellé. Vámpír még mindig hátravetett fejjel, lehunyt szemekkel hallgatta a zenét. Disturbed- Beileve. Azonosította be a lány. Mindketten szerették ezt a számot. Zafír elnézte kedvese arcát, és rá kellett jöjjön, hogy még mindig annyira szerelmes, mint az első napokban. Ráadásul Vámpír valamiféle ismeretlen indíttatásból hagyta, hogy sűrű fekete haja a válláig nőjön, sőt még egy kis keskeny szakállat is meghagyott, amit a lány az egész összhatással együtt bolondítónak talált. Így nem is bírta tovább, arcon csókolta a fiút, majd mikor az felélénkülve felé fordult, a száját is birtokba vette.

-Iszonyatosan hiányoztál!- suttogta Vámpír, mikor elváltak egymástól.- Még telefonálni sem lehet?!

-Mert anyám rögtön kiszúrja, ha veled beszélek.- morogta az orra alatt Zafír.- Tudom, megint az anyám, de van és kész. Az ember egyedül a rokonait nem válogathatja meg….. Sajnos.

Vámpír gúnyos félmosolyra húzta a száját.

-Ezt tényleg nem.

-Mi történ?- Zafír rosszat sejtett az egyszerű mondat mögött.

-Az én szüleim is bealkottak, bár nem olyan drasztikusan.

-Ne csigázz!

Vámpír vigyorogva húzta a száját.

-Hallod! Megverlek!

-Harapj! Harapj! Na jó!- kiáltotta végül, mikor Zafír már nekikészülődött, hogy letámadja.- Elköltözünk a varosból!

A lány félúton harapás, és döbbenet között megdermedt.

-Csukd be a szád.

-Mi van? És hova?

-Csak ide a szomszéd faluba, sz’val nem messze. Fél óra busszal.

Zafír hitetlenkedve meresztette a szemeit.

-Téged se tudlak elképzelni kapával.

-Na ki fog itt kit megverni?- Épp ugrottak volna egymásnak, mikor Zsuppo közéjük dobta méretes táskáját.

-Ti most komolyan meg akartátok verni egymást?

-Hát, ha nem léptél volna közbe igen,- mondta nemes egyszerűséggel Andy,- de mivel közbeavatkoztál, így te leszel az áldozatunk.- Zsuppo elkerekedett szemekkel nézett egy darabig a lábai előtt terpeszkedő két kriptaszökevényre, majd felnyögött.

-Zsupp fuss! Fuss!- kiabálta ki a teremből Dannys.- Fuss, ha kedves az életed! Még két perc és a nyomodba erednek!

-Két perc.- susogta síri hangon Zafír.- Addig kitalálhatsz valamit.

Zsuppo óvatosan kiemelte a két, ádázul vigyorgó barátja közül HIM feliratos táskáját, majd lassan félig elfordult.

-Ezt jól meggondoltátok?- kérdezte Zsuppo, mintha egy utolsó szívességet tenne. A két kriptaszökevény félreérthetetlenül igent bólogattak.- Hát jó… Én szóltam.- ezzel Zsuppo ingerlő lassúsággal elkezdet elfele sétálni a folyosón. Zafír és Vámpír várt pár pillanatot, míg ugrástávolságon kívül ért, majd felpattantak és, mint az őrültek elkezdtek Zsuppo felé rohanni, közben pedig indián csatakiáltást hallattak. Barátjuk azonban hirtelen megtorpant, majd nagy lendülettel megfordult. A támadók is így tettek, bár továbbra is farkasszemet néztek Zsuppóval, aki lassan, ádázul elvigyorodott.

-Te ezt most mit akar?- kérdezte suttogta Zafír.

-Nem’tom, de nem kéne megvárni.- így Vámpír. Elkéstek, mert Zsuppo feléjük lendült, és az oldaluknál fogva megragadta őket, majd elkezdett velük szaladni. Közben mindhárman ordítottak, sikítoztak, mígnem a termük ajtaja túl közel nem került hozzájuk…

Zsuppo meglepődve nézett üres karjaira, miután bezúgott az osztályterembe.

-Ezek meg hova tűntek?- kérdezte ártatlanul. Dannys fetrengett a földön a röhögéstől, akárcsak a többiek, bár ők a padon, és a székeken, néhányan meg az ablakban.

-Hát, valahol félúton lemaradtak.- mondta rángó arcizmokkal Csúz.- Falas dolguk akadt...

Zsuppo hátrasandított a válla felett.

-Itt vagyunk marha!- acsarogta Vámpír, bár nem sokat lehetett belőle látni; a lányból úgyszintén. A hangját azonban hallotta.

-Idióta!

-Én szóltam.- felelte Zsuppo a véres sértésekre.- Amúgy jól vagytok?

-Szerinted?!- sipította Zafír.

-Hát persze Öcsi! Beköszöntem a vakolatnak, kiharaptam egy darabot az ajtófélfából, de kösz, amúgy semmi bajom.

-És te Hugi?- kérdezte Zsuppo kihajolva az ajtón. A lány kiterülve feküdt a padlón, és magában visszafelé számolt.- Most megint kezdjek el félni?

-Te nagy állat!- pattant fel ülésbe Zafír.- Te félelmetesen pihent vagy!- Szó mi szó, Zsuppo a lányhoz és Andy- hez képest is jóval nagyobb volt, már ha csak a két és fél, ill. két fej különbséget néztük. Az erőfölényről már nem is szólva. Csudákat tud ám művelni az intenzív dobolás az ember kondijával.