Zickra se lakott túl mesze, gyalog negyed óra, de a lakásuknál pont ott volt a villamosmegálló.

-Fent vagy már te állat?- szólt Zsuppo a mobilba.

-Fent.- morogta Zickra, miközben ráfeküdt a csengőre. Zsuppo belökte az ajtót, majd szép komótosan felsétált az első emeletre.

-Még jó, hogy nem a tizediken laktok.- vigyorogta, mikor haverja ajtót nyitott.

-Gyere.

-Egyedül vagy?

-Ja, az ősök elhúztak vidékre, hogy rendbe szedjék vakációra a nyaralót. Tényleg, megjátsszuk, azt mint tavaly előtt?

-Ja, az jó lenne. Kár, hogy tavaly nem jött össze.

-Egen.- beültek Zickra szobájába. Tágasabbnak tűnt, mint Zsuppé, bár ugyan akkora volt.

-Ez az új style? Kezet foghatnál Zafírral.- mondta nagyot füttyentve Zsuppo, miközben szétnézett a barlangban. Pontosabban egy régi várkastély egyik szobájára emlékeztette a hely. A falak szürkével és feketével lettek kifestve, mintha óriási terméskövek lettek volna, és a fal mintája rányúlt a plafonra, amitől az egész magasabbnak tűnt.

-Miért, az ő szobája milyen?

-Tele van rajzó, és megmurdáló denevérekkel.- Zsuppo leült az íróasztal mellé. Tekintete véletlenül tévedt a terráriumra, ami az ablakpárkányban volt, de rögtön ugrott is egyet ijedtében.- Baszd meg, ez üres!- kiáltotta.

-Na parázz már! Oda van, tegnap megpurcant. Azt hittem, megint csak vedlik, de kiderült, hogy mégse.

-Oh, részvétem.- vigyorogta diadalittasan Zsuppo.- Régóta ijesztgettél már vele.

-Sose felejtem el mikor bevittem a suliba a vedlését!

-Én se, cseszd meg! Még most is lúdbőrzik a hátam!

Zickra röhögve a padlóra csúszott.

-És ha belegondolok abba, hogy már délután megyek az újért!- nevette a srác.

-Akkor ne számíts arra, hogy többet eljövök hozzád!

-Tod, végre megszabadulok tőled.

-Na ja, majd, ha mégis ide tolom a képem, rámereszted a harmadik generációs dögödet.

-Ja, csak nem tudtam petéztetni. Pedig tök durva lenne.

-Hál'égnek, nincs még egy olyan hülye, aki ilyen dögöt tartana, ráadásul nősténybe.- Zsuppo fintorogva nézte még egy darabig a póktalan terráriumban a hófehér homokot, majd lecsusszant a székről Zickra mellé.- És mi volt tegnap?

-Hát, mondhatjuk azt, hogy 50%- nyi esélyünk már van.

-Másszóval?

-Azzal küldtek el minket a búsba, hogy, ha lesz egy üresjáratos napjuk, akkor kiadják nekünk a főtermet.

-Akkor várhatunk nyárig!- sóhajtotta Zsuppo. Lazán nekidőlt az íróasztal oldalának.

-De ez is jobb, mint a semmi.

Vámpír a konyha árnyékban lévő sarkában támaszkodott a falnak.

-Anyád meddig van oda?- kérdezte, látszólag minden hátsó szándék nélkül.

-Dolgozni ment.- kezdett a magyarázkodásba készségesen Zafír.- Azt mondja, mostanság sok megrendelője van, tudod mindenkinek most jut eszébe házasodni meg egyebek, és a menyasszonyok, meg a násznép többi nőnemű tagja szeret hatalmas, fehér műkarmokkal megjelenni az ásó, kapa, nagyharangon.- A lány az ablak alatt álló, hosszú konyhaasztalnál ült, és kihűlt kakaóját kavargatva. Kezdett számára valamiért kínossá, és erőltetetté válni a beszélgetés. Talán Vámpír miatt… de hát máskor is előfordult az, hogy a fiú egy elvontabb pillanatában a sötétbe húzódott, mint ahogy most is tette, és néha-néha válaszolt, miközben ő megállás nélkül locsogott. Na igen, azt is szerette Andy- ben, hogy sokmindenkivel ellentétben végighallgatta, bizonyos esetekben még meg is értette. Most valahogy mégis más volt a helyzet… Zafír már szabályosan zavarban érezte magát, ahogy érezte a fiú sötét tekintetét magán. Elmerengett, hogy tán ennek a lököttnek tényleg van valami köze a vámpírokhoz, vagy nem véletlenül ez a mániája. Erre halkan felnevetett.

-Mi oly mulatságos?- lépett ki az árnyékból Andy.

-Semmi, semmi- bazsalygott tovább Zafír a bögréjébe,- csak azon filóztam, hogy Drakula a hányadik ük nagybácsikád lehet.

Vámpír erre a szokottnál kelletlenebbül nevetett fel.

-Szeretetreméltóan lökött vagy.- suttogta, miközben a lány mellé sétált, és lehajolt hozzá.

-Te meg hátborzongató.- vágott vissza a lány; és tényleg kirázta a hideg, egész testében. Főleg mikor megérezte Andy forró leheletét a nyakán, majd az ajkait is. Újfent végigszáguldott rajta a borzongás, de már a kellemesebb fajta, nem az, ami éjfélkor a padlót nyikorgatja. Zafír kis híján felborította a bögréjét, de a fiú egy határozott mozdulattal arrébb rakta, majd visszatért kedvese borzongatásához. Kezeit Zafír derekára simította, majd néha-néha elkalandoztak, de sosem tolakodóan. Közben kedves szavakat suttogott, a már teljesen a hatása alá vont lány fülébe, aki már türelmét vesztetten csak valami ilyesmit tudott kinyögni:

-Kívánlak!

Andy ezt persze meghallotta, s finoman, de közben magához is vonva, leemelte a lányt a székről, és a karjaiba zárta.

-Most semmi sem érdekel,- suttogta,- csak te.

Zafír szobája felé sasszézva még futotta számtalan „szeretlek”re, amit lehet, hogy nem hisszük el, de tán mégis szívből szóltak, elvégre létezhetnek még igaz szavak, s velük az igaz érzések, amik igaz, szép tettekhez vezetnek. Így Gabrielle nem is háborgott, mikor megtalálta az egymás karjaiban alvó két fiatalt, csak csendesen becsukta az ajtót, és az iskolába betelefonálva, igazolta lányának az aznapi hiányzást.

Zsuppót egész délelőtt ette az ideg, hogy vajon hol lehetnek már barátai. A legszörnyűbb eshetőségek jutottak az eszébe, kezdve a közértben garázdálkodó Flober fegyveres idiótákon át, a villamosbaleseten keresztül, egészen odáig, hogy netán Zafír anyukája mégis meggondolta magát, és nem örült annyira, hogy Vámpírt ottfelejtette egy szem kislányánál. Többször megfordult a fejében, az intezív ecsetrágás közben, hogy meg kéne őket csörgetni, élnek-e még egyáltalán, aztán hagyta a fenébe, elvégre elég nyilvánvaló volt számára, hogy miért késnek. A többeknek nem is mondott semmit, mikor érdeklődtek, hol a túróba hagyta el kis testvérkéit. Na igen, őket már testvérkének titulálták, a három kicsi indiánnak. Vámpír volt a Mindentudó, Zafír Soványgerinc, míg Zsupp nemes egyszerűséggel Lassúvíznek lett keresztelve indián módra.

-Bazd meg te hülye, az az én ecsetem!- esett neki Zsuppo arcának Robby, hogy kiszabadítsa a megrágás áldozatául esett lószőr ecsetét. A mi kis Lassúvizünk most kivételesen gyorsan reagált, és egy vállas dobással elhajította a fenébe az arcára szabaduló tündemániást, aki nyekkenve landolt a közeli bokorban.

-Egy kérem is elég lett volna te marha!- nyammogta Zsuppo, miközben az ecset végét rágcsálta.- Amúgy is koptatni kell valamivel a fogaim.

-Mi vagy te bakker?- kérdezte hirtelen, az eddig discmant hallgató Dannys.- Hörcsög?