Nem tudom próbáltatok-e már majd 10 kilós hátizsákokkal átkelni egy, a pénteki esti láztól zsibongó városon, de Zsuppo és Andy nekiveselkedtek. Vagyis ne essünk túlzásokba, csak a fél városon trimboltak keresztül, maguk előtt tolva rajztábláktól súlyos rajzmappáikat; Zsupp pedig az ajándékba kapott csörgőóra gyűjteményét nevezte ki engedelmes kis utánfutójává.

A scifibe, vagy még inkább egy első osztályú fantasyba illő út után végre beestek a sörkert- tengerszint alatt 3m- kis betonozott udvarába; ahol egymást érték a XI. sz. emberei, az eldobált papírpoharak, no meg az elmaradhatatlan fapadok. Régi jazz szám szólt a szerteszét felszerelt hangfalakból, s a lassan leereszkedő, fűszeres éjszaka még a legnyomottabb kedvű emberre is rányomta hangulatát.

Zsuppo és Andy a rajzmappáikkal kotortak maguknak a „kert” túlsó végében felállított sátoros pulthoz utat, hogy kedvenc pultoslányuknál lerakják koloncaikat.

-Na, mizu srácok?- kérdezte túláradó jókedvvel Zsuppo volt osztálytársa, Charlotte, vagyis a pultoslány. Aranyos, koboldarcú kiscsaj volt, bár ő inkább tündésnek tartotta magát, hosszú sötétvörös hajjával. Igaz, az akaratosságát elhagyhatta volna, de attól, és a lepcses szájától függetlenül „jó fej p*csa” volt, hogy Zafír kissé alkoholittas szavait izézzük még régebbről.

-Béna voltál Zsuppokókám?

-Béna voltam.- válaszolta készséges őszinteséggel a fiú, miközben felküzdötte magát egy bárszékre. Andy pedig a haverja a mellett lévő ülőalkalmatosságra kapaszkodott fel.

-Béna voltál?- mormogta Vámpír.- Az enyhe kifejezés…

-Igeeeeeen! Bevallom! Béna voltam! Tessék, most boldog vagy? Beletörtem a saját kulcsomat a lakásunk zárjába. Ennyi!

-Mé’ más kulcsát már törted bele más zárjába?

-Mindentudó, te most hallgass…- Zsupp vállon lökte Andyt, mire a srác kis híján lefordult a székéről.

-Hülye, mondtam, hogy fékezd a midikloriánjaidat!

-Én meg mondtam, hogy te csak ne kritizáld az ÉN midikloriánjaimat!

-Látod kicsi Anakin,- kacarászta, komoly arcot vágván, miközben teletöltött hat nagy korsót habzó sörrel,- ha hallgattál volna a nagy, és zöld Yoda denevérre, most ura lennél az erődnek.

-Tényleg, nem érzed a sötét oldalt?

-Én csak a ti sötétségeteket érzem!

Erre Chatlotte nemes egyszerűséggel összeroskadt a pult alatt, Vámpír meg rajta- és némán rázkódtak a nevetéstől.

-Tudjátok milyen felemelő érzés? Itt ülni két hülye társaságában, tudván, hogy én vagyok az egyetlen normális...- sóhajtotta Zsuppo, mintegy megadva magát annak, az amúgy kézenfekvő ténynek, hogy senki sem lehet tökéletes; főleg nem ő, és kebelbéli jóbarátai.

-Nah, szasz csajos! Adhatok rendelést?- kurjantotta el magát, egy, szinte a semmiből melléjük teleportáló alak, fura kócos sörénnyel. Ismerősnek tűnt a két srácnak…

-Zafír!- kiáltottak fel egyszerre.

-Cijjasztok!- nevette a lány, és kiosztott nekik egy- egy nagy cuppanós puszit; persze Vámpírnak suttyomban még egy villámcsókot, majd elhadarta Charlottenak a bőséges rendelést.

-Minek neked sör?- kérdezte sajátos kedvességével Vámpír.- Így is elég illumináltnak nézel ki. Hányat mutatok?- ezzel feltartotta középső mutatóujját.

-Várj…- töprengte Zafír.- Ennyit?- és visszamutatta a nemzetközi jelzést.

-Eszméletlen mennyire szeretitek egymást.- vetette oda Charlotte, épp a négy korsó sört kimérve.

-És most még diszkrétek is, mert közterületen vannak. Látnod kéne, hogy az animefigurákkal milyen csatákat rendeznek néha. Chibi Moon Vs. Dunpeal.

A pultoslány kis híján kilöttyentette az épp tálcára kerülő korsót, két kacaj közt azonban mégis sikerült megmentenie.

-Fájok tőlletek!- sírta-nevette egyszerre.- Inkább húzzatok innen, most úgy is melózok!

-Hát jó!- adták meg magukat mindhárman.

-A rendelést meg majd kiküldöd a szokásos padhoz, oksa?

-Persze Zafírkám, majd megy!

Így elbattyogtak a szokásos asztalhoz, ami az egyik sarokban volt, egy bogaraktól hemzsegő akácfa alatt, illetve egy bodzabokor szomszédságában.

A tömegen átfurakodván aztán ki is derült, hogy a borzas Zafír miért adott le olyan bőséges rendelést: ugyan is Gabrielle- t a Blood Gang vette körül teljes csapatlétszámmal. A nőt, aki elég szép volt a korához, és teltkarcsúságához képest, Zickra, és Abe, vagyis Abrahem fogta közre, míg Dave a sarokban terpeszkedett, jobbján Victor- ral, és Bobs- val. Nem úgy tűnt, mint akik próbálni jöttek, lévén már messze nem voltak tiszták. Vagyis csak egy kicsit beszéltek nehezen, amúgy még eszüknél voltak. Zickra a szokásos dark-rocker megjelenését hozta, míg Abe, a gitárosuk szolidabban, egy szál farmerben ült ott, gizda, de már alakulófélben lévő felsőtestét villogatva, aminél egyébként még a frissen meszelt falnak is több pírja volt. Dave a kellemes időt nagyívben lesajnálva pulcsiban villogtatta tar fejét, míg Victor, a banda egyik billentyűse, és háttérvokálosa, egyszerű fekete farmer, fekete ing párosban forgatta kezei közt a kiürült sörösüveget. A másik billentyűs pedig, Bobs, aki mellesleg szitáron is játszott, jó szokásához híven dalokat komponált rongyosra lapozgatott füzetébe. A srácról tudni kell, hogy elvileg külföldi, de gyakorlatban már állampolgárra könyörögték ki magukat. Igaz a sötétkreol bőrt, és a kissé ferde metszésű szemeket, egykönnyen nem magyarázta ki, ha épp rászorult.

-Tudja Gabriele, hogy önnek milyen szép szemei vannak?- áradozott Zickra.

-Bocs babám, de az anyámnak kontaklencséje van.- vetette oda félvállról Zafír.- A pia meg mindjárt jön. A többiek jót aszaltak Zickra kegyetlen lealázásán, de az ital hírének hallatára már rögtön el is terelődött róla a szó.

-Mikor csináltad ezt az „konnektorba nyúltam” frizurát?- suttogta Zafír fülébe Vámpír, egy ritka pillanatban, mikor épp senki sem figyelt rájuk.- Tán anyád jött ár, hogy mégse örül nekünk és megtépett?

-Hülye. Szerinted akkor itt vigyorogna mellettünk, mint a vadalma?- A lány vészjóslóan elvigyorodott.- És az még eszedbe sem jutott, hogy miattad borzolódott így össze a hajam?

Vámpír felprüszkölt az elfojtott nevetéstől, de azért rendesen visszareagált.

-És te meg sem kérdezed, hogy miért van izomlázam?- Ezt már végképp nem bírták ki, és hangosan felröhögtek. A többiek meg csak néztek rájuk, hogy mi a fene bajuk van. Az után persze ők már azon kezdtek el nevetni, hogy az a két eszement egymásba borulva már szabályosan sír. Egyedül Zickra maradt némileg komoly. Az ő sápadt arcára, csak egy halovány félmosoly kúszott fel, az is inkább az önsajnálattól, amint egy pillanatra ránézett Zafírra. Örült annak, hogy végre láthatja, mert elég ritkán találkoztak. Sajnálja, ha nem kíséri el Zsuppot a próbáikra, de valahol jó ez, mert így nem gyötri magát annyira, hogy még egy jó darabig nem lesz esélye a lánynál. Bár ő nem az a fajta, aki csak úgy feladja, de mások akaratát mindig is nagy becsben tartotta.