Barátságod…
2005.06.08.
Múló-örvénylő bánatom fölött
egy érzés suhan át, mint egy angyal…
szárnya megérintvén, nézd, költözött
lelkembe remény a virradattal.
Napok rohannak tova hasztalan,
de mégis: éled bennem valami.
Nem lehet örökre vigasztalan
köröttem minden! Merem vallani.
Egy kacagás és egy kinyújtott kéz…
baráti gesztusod lásd, fölemel!
Mindent remélni ismét oly merész,
de barátságod új hitre nevel.
|