Másnap reggel Keiko kialvatlanul ébredt. Bár korán lefeküdt, ennek ellenére egész éjjel nem tudta lehunyni a szemét. Tegnap este szép álmok helyett rémképek és borzalmas agyszülemények villantak át az agyán, melyek nem hagyták aludni, s ha mégis megpróbált aludni valamicskét, a rémképek folyton fölriasztották. Már a fák csúcsa fölé ért a nap, amikor Keiko felfogta, hogy reggel van és ideje elkezdeni ezt a napot. Levette ruháit, rárakta őket egy fa ágára, majd beleugrotta hűs tóba. Hála a hideg víznek, Keiko szeméből hamar eltűnt az álmosság.

Negyed órán keresztel fürdött a habok között. Nagyon élvezte a reggeli úszást és felfrissülést. Néha még a tó fenekéig is lemerült. Miután eléggé megtisztult, kiúszott a partra, majd felöltözött. Mikor épp a haját készült rendbe tenni, valamilyen ütemes kattogásra lett figyelmes. Már hallotta ezt a hangot, és azt is tudta, hol.

-         Kagome?

Valóban ó volt az. De most nem egyedül jött. Vele volt Inuyasha, Sango, Miroku és Shippo is. A tó másik felén haladtak. Még nem lehetett tisztán látni őket, de Keikot igen jó hallással és látással áldotta meg a természet, tehát neki ilyen távolságból nem jelentett különösebb problémát meghallani Kagome kerékpárjának hangját.

-         Vajon mit keresnek itt? Hát peeersze! Már emlékszem! Kagome megígérte, hogy ma eljön a barátaival együtt. Most végre megismerhetem Inuyashát… s legnagyobb bánatomra Sangot is. – mondta, miközben összefogta még egy kissé vizes haját.

Eközben a túloldalon sétáló Inuyasha is észrevett valamit. Igen érzékeny orrát megcsapta az a szag, amit tegnap érzett Kagomén.

„Tegnap ugyan ezt a szagot éreztem Kagomén! Szinte mindenbe beleivódott ez a szag! Ezek szerint itt lakik a közelben a tulajdonosa. De Kagome nem volt hajlandó elárulni, hogy kinek a szagát érzem. Node sebaj… Majd én magam kiderítem, hamár úgy is itt vagyunk. Habár Kagome igazán elárulhatta volna!” – gondolta Inuyasha, majd egy szúrós oldalpillantást vetett Kagoméra.

Kagome azonban nem volt vak. Észrevette a fiú cseppet sem kedves pillantását, meg kell hagyni tegnap óta nem először.

„Mióta tegnap visszajött, egyfolytában így néz rám… Csak tudnám mi rosszat tettem már megint?!”

Kagome hirtelen megtorpant. Kezeivel erősen megmarkolta a biciklije fogantyúját és dühösen nézte a földet. Váratlan reakciója a többieket is megállásra kényszerítette. Értetlenül néztek rá. Még Inuyasha is értetlenül nézett a lányra, bár titokban reménykedett benne, hogy most kivételesen nem vele van a baj, s ezzel együtt abban is bízott, hogy Kagome végre elmondja a nagy titkát és válaszol kérdéseire. Ám válaszok helyett mást kapott. Kagome dühösen ránézett, így hát Inuyasha számára nyilvánvalóvá vált, hogy megint vele van a baj.

-         Inuyasha, lennél szíves elárulni, mivel érdemeltem ki ezt a viselkedést? – kérdezte cseppet sem halkan Kagome.

-         Hö? – kérdezte szokásosan Inuyasha.  „Mit ért azon, hogy EZT a viselkedést?”

-         Mióta megérkeztél, egyfolytában csak bámulsz rám, mint valami vallatóbíró! Ha pedig éppen nem így, akkor szúrósan és egyáltalán nem kedvesen nézel rám! És Tegnap óta egy szót se szóltál hozzám!  Pusztán csak az érdekelne, mivel érdemeltem ki ezt a rideg viselkedést?! – kiabálta magából kikelve Kagome.

Szörnyen rosszulesett neki, hogy Inuyasha hirtelen ilyen rideg lett vele szemben.                                                                        

-         Igen? Hát én meg arra vagyok borzasztóan kíváncsi, hogy mit csináltál, mikor tegnap elmentél?! Ugyan is mióta elmentél, egyszerűen BÚZLESZ A SZELLEMSZAGTÓL!!! 

-         A kérdéseid felére válaszolhatok, sőt a szag okát is megmagyarázhatom, ha tényleg érdekel.

A csapat Kagome kivételével értetlenül nézett a hang irányába. A fejük fölött Keiko lebegett. Lassan leszállt Inuyasháék mellé és békítően újra az összeszólalókra nézett.

- Bizonyára te vagy Inuyasha. Bocsánat, ha csak úgy közbeszóltam, csak folytassátok.

- Szia Keiko! Hát eljöttél?

- Már elnézést a megjegyzésemért, de a vitátokat nem lehetett nem meghallani. De legalább biztosra mehette, hogy tényleg te vagy az. – mondta Kagoménak Keiko.

Ekkor a lányok észrevették, hogy a rövid párbeszédük még nem segített a többieknek megtudni, ki ez a lány.

-         Nos, szerintem üljünk le és beszéljünk meg néhány dolgot! – állt elő remek javaslatával Kagome.

                                                      ***