Riporter: Mikor kezdik forgatni következő filmjüket?
Paul: Februárban.
Riporter: Fognak-e a filmben női főszereplőt szerepeltetni?
Paul: Megpróbáljuk megszerezni a Királynőt rá. Tudja, divatja van Angliában.
Riporter: Igaz, hogy egyikük sem tud kottát olvasni?
Paul: Egyikünk sem tud kottát írni vagy olvasni. Úgy dolgozunk, ahogy fütyülünk. John fütyül nekem, és én visszafütyülök neki.
John Lennon:
A rock and roll volt a forradalom az én korombeli és hozzám hasonló helyzetű emberek számára. Valami hangos és tiszta kellett nekünk, hogy áttörhessünk azon az érzéketlenségen és elnyomáson, mely ránk mint gyerekekre nehezedett.
Riporter: Paul, mit gondol Walter Winchell újságíróról?
Paul: Azt mondta, házasember vagyok, pedig nem vagyok az.
George: Lehet, hogy el akar venni téged?
Riporter: Ki az, akivel a Beatles a világon mindenki másnál jobban szeretne találkozni?
Ringo: Az igazi Télapó.
John Lennon:
Soha nem futottunk volna be Epstein nélkül, és fordítva, ő sem nélkülünk. Brian nagyon sokat segített nekünk korai napjainkban, bár mi voltunk a talentumok és ő az üzletember. Ám ahhoz nem volt elég erős, hogy legyőzzön minket. Brian soha nem tudta volna megcsináltatni velünk azt, amit igazából nem akartunk megtenni.
Ringo Starr:
Emlékszem arra, amikor először találkoztam a fiúkkal Hamburgban. Mindenki róluk beszélt, mert olyan dolgokat csináltak, mint John, aki WC-karimával a nyakában lépett fel a színpadon. Egy üres moziban laktak, amelynek Bambi volt a neve, de ők „Gödörnek” nevezték.
John Lennon:
Hamburgban nyolc órán át kellet zenélnünk, így a játéknak egészen új módját alakítottuk ki. Nagyon hangosan játszottunk egész idő alatt, mert a németek így szerették. Hogy be tudjuk csalogatni, és 12 órán keresztül ébren tudjuk tartani a közönséget, igazán kalapálnunk kellett. A hangunk szinte fájt az énekléstől. Megtanultuk a németektől, hogy tartsuk magunkat ébren fogyasztó pirulákkal, és így is cselekedtünk. Gyakran rájuk kiabáltunk angolul, náciknak neveztük őket, és elküldtük őket a fenébe. Csak azt nem tudom, hogy a sok zenélés, ivás és nőzés mellett hogy találtunk egyáltalán időt az alvásra?
Riporter: Ki Találta ki a Beatles nevet?
Paul: Én.
Riporter: Miért?
Paul: Miért ne?
John Lennon
Ha több ötletem már nincs, hát meghalok.
John Lennon (Amerikáról)
Itt járhatok moziba, éttermekbe. Az elmúlt 7 év alatt sokat sétáltam az utcákon. Amikor Angliát elhagytam, még a lakótömbünket sem mertem megkerülni. Ha kimentem az utcára, féltem, hogy az emberek rám támadnak. Itt olykor-olykor kérnek egy autogramot, de az embert nem zaklatják.
Riporter:
Milyen érzéseik vannak azokról a teenagerekről, akik Beatles-parókát hordanak, hogy utánozzák magukat?
John:
Nem utánoznak minket, mert mi nem hordunk Beatles-parókát.
Melyikük kopasz valójában?
George:
Mindannyian kopaszak vagyunk. Én ráadásul még süketnéma is.
Riporter:
Elfogadna-e egy lányt az együttesükben, ha tudna énekelni, hangszeren játszani és Beatles-frizurát viselne?
Ringo:
Milyen magas?
Riporter:
Elterjedt az a hír, hogy lemondják az utat. Igaz ez?
Lennon:
Nem. Ahhoz nincs elég pénzünk.
Riporter:
Mit tart a legfontosabb dolognak az életében?
George:
A szerelmet.
Riporter:
Beszél franciául?
Paul:
Non.
Riporter:
Mit szól, hogy Dupuis visszaadta az érdemrenjét?
George:
Ha Dupuis nem akarja az érdemrendet, jobb, ha nekünk adja. Mi akkor átadhatjuk Brian Epsteinnek, a menedzserünknek. M.B.E. igazából azt jelenti: Mr. Brian Epstein.
George Martin:
Most visszajátszom ezt a felvételt, és mondja meg, ha valami nem tetszik.
George:
Nos kezd tettől nem tetszik a nyakkendője
Riporter:
Hat-e önre a kamaszlányok imádata?
John:
Amikor azt érzem, hogy a fejem elkezd dagadni, Ringóra nézek, és tökéletesen tisztában leszek azzal, hogy nem vagyunk szupermenek.
Riporter:
Mit csinálnának, ha a rajongók áttörnék magukat a rendőrség védelmi vonalán?
George:
Nevetve halnánk meg.
John:
Miután a Beatles megjelent a színen, mindenki elkezdett liverpooli akcentussal beszélni.
Ringo:
Ahogy itt sétálgatok, gyakran eszembe jut: mit keres egy magamfajta fickó ilyen társaságban? De aztán hamar elmúlik. Az ember megszokja.
John(az első karácsonyi Beatles-lemezről, 1963-ból):
Helló, itt John beszél. Nagyon örülünk, hogy erről a kis műanyag darabról szólhatunk önökhöz…
John:
Skóciában mindig sikoltoznak, ha meglátnak bennünket. Azt hiszem nem is nagyon akad más dolguk ezen a vidéken.
Riporter:
Honnan vették át hajstílusukat?
Paul:
Napóleontól. És Julius Caesartól is.
Riporter:
Mit fog csinálni, ha a beatlemania véget ér?
John:
Számolni fogom a pénzemet.
John Lennon:
Minél magasabbra jutottunk, annál több valószínűtlenséggel találkoztunk…
John Lennon a Jézussal kapcsolatos kijelentése utáni felzúdulásról:
A lemez elégetése megrázott. Elviselhetetlen, hogy a gyűlölködésnek én teremtettem meg egy újabb darabkáját a Földön.
George Harrison a London Evening Standardben:
Megkóstoltam a kaviárt és ízlik. Bár szívesebben ennék tojásos szendvicset.
George Harrison az amerikai Beatles-mániáról 1964-ben:
Ezeknek mindenük megvan odaát. Akkor mi miért kellünk nekik?
Ringo Starr a kitüntetés átvétele után:
Ha öreg leszek, majd letörlöm a kitüntetésemről a port.
George Harrison 1988-ban, mikor felvették a rock’n’roll hírességek gyülekezetébe:
Nincs sok mondanivalóm, mert én vagyok a hallgatag Beatle.
Paul McCartney:
Négyünk közül én vagyok a konzervatív. A külsősökről nem is szólva. Családomban viszont én vagyok a hóbortos csodabogár.
John Lennon:
Egykor azt gondoltam, hogy a mi bandánk a legjobb a világon. De ha most lejátszanák azokat a dalokat, mindegyiket újraírnám.
George Harrison az Apple Corpsról:
Ez a hely a lecsúszottak paradicsoma lett. Az a baj, hogy legjobb barátaink némelyike is ilyen lecsúszott.
Ringo (1966): Úgy látom, jók vagyunk még újabb négy évre. Nem akarom a pénzemet részvényekbe vagy ilyesmibe fektetni. Csak annyit akarok, hogy legyen, és hogy felmarjak heti 20-30 fontot. Az a fő dolog, hogy nem akarok többé visszamenni dolgozni.
John (1966): Olyan sokszor el kellett adni magunkat. Az MBE érdemrend elfogadásával is kiárusítottuk magunkat.
Riporter: És mi lesz, ha egyszer véget ér a nagy népszerűség?
George: Akkor jéghokizni kezdünk.
Riporter: Mit hiányol leginkább a siker csúcsán?
Paul: Az autóbuszozást.
Riporter: Mit tart a legnagyobb élménynek Amerikában?
Paul: Az autóbuszozást.
Riporter: Zokon veszi, ha a rajongók emlékül cafatokra tépik a lepedőjét?
Ringo: Egyáltalán nem, ha nem vagyok rajta éppen.
Riporter: A koncertek kivételével állandóan hotelszobáikba zárkózva élnek. Nem érzik, mintha ketrecbe zárt állatok lennének?
John : Nem. Mi magunk etetjük magunkat.
Riporter: Miben összegeznék a siker lényegét?
John, Paul, George, Ringo: Pénzben.
Riporter: Csökkenni érzik a népszerűségüket?
Paul: Azzal egyet értek, hogy népszerűségünk elérte a csúcsát. Tavaly is egyet értettem egy emberrel, aki ezt állította. És mindketten tévedtünk.
Riporter: Mi a titka a sikerüknek?
John: Van egy sajtó-ügynökünk.
Riporter: Meddig tarthat még a népszerűségük?
John: Ha menni kell, hát menni kell.
Riporter:Mit csinálnak a pénzükkel?
Ringo: Elássuk.
George: Elrejtjük.
Paul: Nem is látjuk, egyenest a hivatalba megy.
John: Kifizetünk egy rakás adót.
Riporter: Milyen érzés Beatle-nek lenni?
George : Egészen jól megismertük egymást. Ma jobban álljuk egymást, mint amikor először találkoztunk.
Riporter: Mihez fognak, ha az egész véget ér?
Ringo:Hát lehetne mást is csinálni?
Paul /a festésről/:"So what I find is that I do it when I am inspired, and that's how I can combine it with music. Some days the inspiration is a musical one and other days it has got to be painting"
John Lennon - 1970 :
"Volt egy együttesem, én voltam az énekes, és a zenekarvezető. Megismerkedtem Paullal, és eldöntöttem, hogy beveszem az együttesbe... És persze ő is eldöntötte, hogy belép. Vajon jól tettem, hogy bevettem egy fickót, aki nyilvánvalóan jobb volt, mint a többiek? Mi jobb, ha a zenekart erősítem, vagy ha a saját helyzetemet? Az volt a döntés, hogy beveszem Pault, legyen erősebb a zenekar." | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
