Egy új élmény-Aladdin

Minket vár a világ
bársony egeken ringat
téged hívlak te szép hercegnő
halld a szív szavát

Véled mámorító
versenyt szállni a széllel
szőnyegünkön ma éjjel utunk
meséken visz át.

Egy új élmény
suhanván felleg réteken
Csillagot szór itt fent, a végtelen
Mert végre itt vagy velem

Egy új élmény
a látvány már elandalít
Kettesben szebb a táj és nincs határ
hisz véled mindig száz új élmény vár
(Véled mindig száz új élmény vár)

Könnyű szárnyakon száll
El se mondható érzés
Átcikázni lebegve
fénylő sötét égen át

Ez új élmény.
(Beleszédül az ész.)
Megélnék véled száz csodát.
(De ne légy még túl merész)
Légvárként omlik szét
A büszkeség
Mert csak melletted vár az új világ.

Egy új élmény.
(Csupa meglepetés.)
Oly tágra tár a láthatár
(Velünk vágtat az idő.)
Melletted bármi jő, csak egy fő
Minden percünk új élménnyel vár.

Egy új élmény.
Egy új élmény.
Mely hozzád hív.
Mely hozzád hív.
Utazzunk át.
Sok éjszakát.
Csak te meg én.

Miss Saigon (musical) : Szóló szaxofon

Itt, ahol csak veszthet a szív
Hol minden út a semmibe hív
A végső órán így leltem rád.

Mindabból, mi most hullik szét
Mi tegnapig egy világ volt még
Tűnő árnyék, őrizlek én.

Nem kell már félned csak ölelj át
Elnyomja szívünk az ágyúk zaját
Egy messzi álomvilág
Egy dalt küld hozzánk.

Szól egyetlen árva szaxofon
Egy szédült hang úgy simogat
Oly lágy, oly végtelen.
Kettőnkhöz szól, kettőnkért sír egy szaxofon
Hogy úgy ölelj mint senki más
Egy tánc, s vele az élet múlik el.

Létezik egy másik világ,
Hol fontos vagy, hol senki sem bánt
Elviszlek én

Ó bár vinnél

Azt hinnéd, káprázat csak, mit látsz
Árnyékban éltél, ott fényben jársz
Nem folythat többé a csend, hisz lelkünkben zeng.

Szól egyetlen árva szaxofon
Egy szédült hang úgy simogat
Oly lágy, oly végtelen.
Kettőnkről szól, kettőnkért sír egy szaxofon
Hogy úgy ölelj mint senki más
Egy tánc, s vele az élet múlik el.

Szép, mintha csak álmodnék
Nézd ébren is látod még.
Örökké, kettőnkért, holtunkig kísért

Míg szól…
Hát úgy ölelj, mint senki más,
Egy tánc, s vele az élet múlik el.

Oroszlánkirály - Az élet az úr

Ahogy felkel a nap, te is ébredsz,
Szemed nyílik és dől a fény,
Csak téged vár, ez a népes család,
Gyere hát, te is olvadj közénk.

Ha kész vagy már tedd amit bírsz,
Ez a szép vidék mindenkié,
Hisz a nap körbejár, fénye mindent elér,
Az örök lét ami benned él.

Mert az élet az úr, lelkünk szárnyaló,
Rosszon győz a jó, ez így való,
És ha útra kélsz, hidd el várnak téged,
Mert az élet, az élet az úr.

Mert az élet az úr, lelkünk szárnyaló
Rosszon győz a jó, ez így való,
Ha útra kélsz, hidd el várnak téged,
Mert az élet, az élet az úr.

Elisabeth (musical) : Mint két gálya

 Szívünkben érzés meg erő, de van mit meg nem ad!
Erős a hit, de látod, minket fel nem old!
Vártunk tán csodát, ám de már nincs miért -
közös út, ha volt is egykor, véget ért!
Fáradt  gályánk éjnek tengerén,
de a célunk már más - arra mész te, erre én!
Kicsit összesodort az ár,
de a sors az elválaszt már,
és nincs kiút, és nincs már több remény!

Ha mindig túl nagyra törsz, úgy az keveset se ér!

Tán te vagy kishitű!

Egymásra jól vigyáznunk - csak az legyen a cél!

Milyen roppant egyszerű!

Együtt: Próbáld meg egyszer, és az én szememmel láss -
akkor tán érthetnénk mégis majd egymást!
Fáradt gályánk éjnek tengerén,
de a célunk már más, arra mész te, s erre én!
Kicsit összesodort az ár,
de a sors az elválaszt már -
mondd, mért sápadt így el bennünk a fény?

Te meg én - két gálya. Ne bánts hát!
éjnek tengerén! Ne dobj el,
hisz szeretnélek én!
De a célunk már más - Ne bánts hát!
arra mész te, erre meg én! Ne dobj el!
A magány nem segít!
Együtt: Kicsit összesodort az ár,
de a sors az elválaszt már!
Mondd, mért sápadt így el bennünk a fény?

Ne dobj el!

No, hidd el: ami elmúlt, nincsen már!

Valahol Európában : Nézz rám!

Mondják, jobb idő lesz,
Néhány hét és itt a nyár,
Nincs egy jó kabátod, pedig minden éjjel fagy még,
Hideg van, magadra is vigyázhatnál.

Nem tudom, mit érzek,
De tőled más lett az egész,
Én is megváltoztam, és már nem zavar, hogy nézel,
Hogy itt vagy mellettem, és néha hozzám érsz.

Amit mondanék, mind hazugság,
Még soha nem kerestem erre szót,
Tudod, az elveszettek nem tudják,
Hogyan is kell kimondani a jót.

Hát akkor állj elém, és nézz csak rám!
Itt az arcom és ha kell, talán neked adnám.
Állj elém és nézz meg jól!
Már csak tőled függ és bármi lehet az álmunkból.

Mindent elvesztettem,
Sokszor most is félek még.
Nekem semmi sem volt,
Csak egy elmosódott emlék.
De érted azt hiszem, hogy bármit megtennék.

Amit megtanultam, mind hazugság,
Aki vigyázott rám, már nincs velem,
És azt kívánom, bárcsak tudnád,
Hogy mit is érezhet a védtelen!

Hát akkor állj elém, és nézz csak rám!
Itt az arcom, és ha kell, talán neked adnám.
Állj elém és nézz meg jól!
Már csak tőled függ és bármi lehet az álmunkból.

Szépség és a Szörny

Ősi monda szól:
Tiszta és való
Két sors,rögös út,
Összeér a múlt,
S olvad már a hó.

Furcsa pillanat:
Hátrányból előny,
Lelkük megremeg,
Két ijedt gyermek:
Szépség és a Szörny.

Vannak még csodák,
Félre mind a bút.
Ragyog már a nap
És együtt szárnyra kap
Jövő és a múlt.

Vannak még csodák,
Félre mind a bút.
Ragyog már a nap
És együtt szárnyra kap
Jövő és a múlt.

Ősi monda száll:
Vén,mint az idő.
Keserédes dal,
Változást akar,
Megváltó erő.

Kelj föl drága nap,
Kelj föl drága nap!
Áradj fényözön!
Ősi monda vár,
Párra hogy talál
Szépség és a Szörny?
Ösi monda vár,
Egymásra talál
Szépség és a Szörny

Képzelt riport egy amerikai pop feszt.: Valaki mondja meg!

||:Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek,
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek.:||

Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, miért ilyen,
Valaki mondja meg, miért szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, miért jó az ember,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, miért lesz gonosszá,
Valaki mondja meg, miért nem.

Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek,
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek.

Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem,
Valaki mondja meg, ki hova érhet,
Milyen az íze az élet vizének,
Valaki mondja meg, a hosszú évek
Miért tűnnek úgy, mint egy pillanat,
Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt,
Valaki mondja meg, hol maradt.

Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek,
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek.

Valaki mondja meg, hogyan kell élni,
Apám azt mondta, ne bánts mást,
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál,
Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy,
De anyám azt nem mondta, miért nem e földön,
Anyám nem mondta, mondd miért?

Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek,
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek.

Az Operaház fantomja (Musical) : Csak ennyit kérek én

Nincs több lázas rémkép, mi vaksötétbe hív!
Ne félj, nem bánthat senki!
Jöjj hozzám megpihenni!
Rémült órák könnyét én felszárítom mind.
Ne félj, melletted állok,
csak egy szavadra várok!

Nézz rám mindig ilyen égõ szemmel!
Érzem, nem hagysz többé egyedül.
Légy hát mellettem, míg élsz, s míg élek!
Ölelj át, és múlik már az éj!
Csak ennyit kérek én.


Oltalmazlak mától, nincs több rettegés.
Nincs több lidérces álom
a két karom ha átfon.
 
Árnyak nélkül élni, csak ennyit szeretnék!
És még az kell, hogy itt légy,
hogy elbújtass és megvédj.


Hát válassz társadnak míg élsz, s míg élek!
Mától nem bánt többé a magány.
Szólíts kedvesednek most és mindig!
Ezután már mindig légy enyém
Christine, csak ennyit kérek én!

 
Válassz társadnak míg élsz, s míg élek!
Hívj, s én nem hagylak el soha már!
Írd át lángbetűkkel sorsom könyvét!

Mondd, hogy szeretsz!

Ez nem nehéz!
Szeress, csak ennyit kérek én!

Ezután már mindig légy enyém!
Szeress, csak ennyit kérek én!

Néhány csepp eső-Nyomorultak

Meggyógyít,
ha így néz rám
Így jó, már nem is fáj,
És néhány csepp eső.
nekem már úgysem árt
Így jó,hisz itt van, átkarol.
Egész testével óv,
nem még ne mozduljon
Esőn, a virág szirmot bont.

Te élni fogsz, 'Ponine, Uram segíts!
Bár volna szó, mely téged meggyógyít!

Csak tartson így a karjában...
így fogjon át... örökké!

Adnék én száz életet!
Bár tudnám, hogy tegyem!
Ne félj, nem hagylak el.

Csak néhány csepp eső,
s a múlt , oly távol-messze már,
Hisz itt van,átkarol
egész testével óv
és én karjai közt alszom el.

E néhány csepp eső

Áldott legyen,
Az ég is tisztul már
Szólít a csend.
S ha lélegzetem melegét
Szívem most hazatér

Meggyógyít, (Ponine)
Ha így néz rám,
(Most ne beszélj)

Így jó már nem is fáj
És néhány csepp eső
Neked már úgysem árt
Nézz rám!
Hisz itt van, átkarol,
Egész testével óv
(Én melletted leszek)

S tán ha elalszom
(Amíg csak el nem alszol)
Esőn.
Esőn.
A virág szirmot bont.
A virág szirmot bont.

SZÍVBŐL SZERETNI:

Szívbõl szeretni híven! Nincs szebb, égni e tûzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!


Szívbõl szeretni annyi, érte mindent föladni!
És szállni, fent sólyomszárnyon szállni, áldást találni!


Égig emeld a szíved! Száguldj, szerelmünk hirdesd!
És így nyer értelmet végleg álom, boldogság, élet!


Szívbõl szeretni híven! Nincs szebb, égni e tûzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szívbõl szeretni mámor, elvész közel s a távol!
És érezd, a szíved lángol, eltûnt a múlt a mából!

Szívbõl szeretni annyi (szeretni szívbõl), érte mindent föladni (szállni, csak szállni)!
És szállni, fent sólyomszárnyon szállni, áldást találni (áldást találni)!

Szívbõl szeretni híven (szívbõl szeretni)! Nincs szebb, égni e tûzben (égjünk e tûzben)!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szerelem!

Fény-Fame/Hírnév

Bébi, nézz most rám,
te mindent láthattál,
láttad azt, hogy küzdelem lett
az életem – hogy egyszer nap
a fényben láss!

De ez még nem minden,
csupán a kezdet még,
képzeld el, nagy címlap az ég,
s csillagként ott fent!
Az én nevem – nézd!

Együtt:
Fame!
Szárnyára vesz majd
a hírnév,
szólít egy hang:
te is szállj!

Átölelnék minden embert,
hisz általuk lettem a sztár!

Fame!
Érzem, hogy éget, hogy átjár,
így lesz ez már örökké!

Szállj!
Láthatod majd, csak rám nézz,
emlékezz rám, amíg élsz!
Emlékezz! Emlékezz!Emlékezz!

Bébi, ha itt találsz
csak taps kell, semmi más,
hát higgy bennem
és légy nagyon jó,
úgy szeress, hogy érezzem,
nincs is rá szó!

Bébi, a fénybe föl,
nagy út a semmiből,
de egy nap mindent
megkapok én,
értem gyúl ki a fény!

Együtt:
Fame!
Szárnyára vesz majd a hírnév,
szólít egy hang:
te is szállj!

Átölelnék minden embert,
hisz általuk lettem a sztár!

Fame!
Érzem, hogy éget, hogy átjár,
így lesz ez már örökké!

Szállj!
Láthatod majd, csak rám nézz,
emlékezz rám, amíg élsz!
Emlékezz! Emlékezz!Emlékezz!
Emlékezz rám!

Fame!
Szárnyára vesz majd a hírnév,
szólít egy hang:
te is szállj!

Átölelnék minden embert,
hisz általuk lettem a sztár!

Fame!
Érzem, hogy éget, hogy átjár,
így lesz ez már örökké!

Szállj!
Láthatod majd, csak rám nézz,
emlékezz rám, amíg élsz!