Morzsák, a ruhatárból...
Azt gondolom ez a dolog is szervesen kapcsolódik a néptánchoz, a hagyományok őrzéséhez, ápolásához. A vokányi viselet a környék egyik legszebbje, ezt büszkén mondhatom, meglehet jelenlegi formája csak egész pontos mása az eredetinek. Az igazán régi darabokat ma is gondosan őrzik, többek között így maradhatott fenn az esküvői viseletünk is. A Festtrachtban, azaz ünnepi viseletben jelennek meg táncosaink minden fellépés alkalmával.
A lányoknak öltözés szemponjából, elsősorban időre, másodsorban pedig helyre van szükségük. Néha jó egy segítő kéz is, és természetesen nem árt tudni mit, milyen sorrendben vegyenek magukra.
Kezdésként egy fehér harisnya megteszi, majd az ing, és a rövid kis szoknya, ahogy mi hívjuk, kisalsó. Ezután következnek az alsószoknyák esetünkben, 2-3 darabról van szó. Más falvakban jellemző a 6-7 alsószoknya. Azonban a legfontosabb, velük kapcsolatban, hogy a kartonpapírhoz hasonlatos legyen mindegyik, vagyis ki kell keményíteni, de úgy, hogy ha letesszük, megálljon. Mint említettem, jól meg kell őket kötni. Ha ez is megvan, akkor felvehetjük a színes felsőszoknyát, melyet ugyancsak megszoríthatunk. Ezután a köténnyel kell megbírkózni. Ekkor már valószínűleg mindenkiben tudatosul, hogy ez nem egy divatgönc a 21. századból. De még ott lóg a vállfán a mellény, ne hagyjuk hát árván! Elvileg készen is lennénk. Illetve, csak elvileg, gyakorlatilag még fel kell tenni a fejfedőt, ahogy mi hívjuk "csepedlit" (a "Tschepl" szóból származik) Ez nem egyszerű feladat, de gyakorlás kérdése. Mielőtt pedig elindulnánk, nem árt felhúzni a cipőt...
A fiúk esetében sokkal egyszerűbb az egész, nekik szükségük van egy fekete nadrágra, a viselethez tartozó, díszített elejű fehér ingre, egy fekete mellényre és cipőre, valamint ugyanilyen színű kalapra.
Valahogy így néz ki a mi kis viseletünk... a képek pedig még sok mindent elárulhatnak, amit nekem esetleg nem sikerült.
******
|