Rajz
Garamvölgyi Béla 2005.11.01. 11:20
A II. vh utáni időszak tendenciái
A „sors” szó soha le nem írható belső bizonyosságra utal. Az oksági elv lényegét - egy fizikai vagy ismeretkritikai rendszert -, számok és fogalmi felbontás révén tesszük világossá: valamely sors eszméjét viszont csak művészetként vagyunk képesek közölni… Az okság nem más, mint létrejött, organikus jellegét vesztett, az értelem formáiba merevedett sors. (200.-201. old.)
XV. A II. világháború utáni időszak néhány tendenciája |
Műelemzés, műszerkezet /Honnan-hová/ |
Pszichológia
alkotás, befogadás test-lélek-szellem viszony |
Pedagógia
Mit, hogyan,
Módszerek |
Stabil-változó, tudatos-spontán elem viszonya /személyiségben/ |
A stabil elemek részleges vagy teljes hiánya. Izgága versenyfutás, újrakezdés, újracímkézés. Folyamatos hiányérzet |
A kiszolgáltatottság egyetemes rémképe. (Atomkorszak) Fogyasztói szerep csapdájába kényszerülés |
A manipuláció kivédésének lépései. Örök emberi, etikai értékek. |
Forma és tartalom, felszín-mély Esszencia /szubsztancia/ |
Formakereső ámokfutás. Régi tartalmak felbukkanása, átkeresztelése. Minden érték, szubsztancia megkérdőjelezése. |
Történelmi élettapasztalatok felbüfögése. Múltba vágyódás. ”Originált” új tartalmak hiánya. |
Az ember nembeli sajátosságai. Ontológiai gyökereink kiásása, mint egyetlen esélyünk. |
Önfegyelem, akaraterő. A műalkotásban, a személyiségben |
Önfegyelem hiánya. Tradíciók elvetése, vagy görcsös kapaszkodás. Alárendelődés a média-imperializmusnak |
A profitháború közkatonájává válás. Alkotó munkába menekülés. |
A hit és meggyőződés szerepe a túlélésben s a talpra állásban. |
Az együttlét élménye. A műben, az interpretációban, alkotóban, befogadóban |
Magány, szkepticizmus. Elidegenedés az emberi kapcsolatokban. A valódi együttlétre való szorongó vágyakozás. |
Az emberi viszonyok tárgyiasulása. Puszta fogyasztóvá, puszta termelővé válás. Az éden látszata, az éden elvesztése. |
A külsőségrétegek lefejtése. A tiszta-elemi emberi viszonyok felfedezése. |
Az autonómia élménye. Szabadság, kitárulkozás |
Egydimenziós embertípus manipulált szabadságélménye. Kiszolgáltatottság. Eruptív kitörésvágy. |
Ámokfutó szabadságvágy. A fix pontok hiánya. A perverzió mítosza. A szent és profán keveredése. |
Az autonómia az identitás és az önfegyelem egysége, egyéni misztériuma. |
A tér-idő egysége. Mozgás, dinamika |
A tér- és idő kozmikus átélése: technikai esz- közök által. Az intim szféra elvesztése, keresése. |
Önagymosás. A jövőkép hiánya. A tér kiterjesztése. Kommunikációs forradalom. A kommunikáció-képesség elvesztése. |
A tömegmédiumok manipulációs technológiáinak leleplezése. A kommersz filmek hatásmechanizmusa. |
A kompozíció, mint teljesség, rendezettség, képzőművészet, zene |
Minden részekre esett szét. Új vallásosság. A visszatalálás eszméje. Platón barlangja. |
Teljességvágy, mint terápia, fikció. A megtisztulás reménye. Vissza a természetbe. |
A személyiség mítosza. A testi- lelki- szellemi egészség feltételeinek kialakítása. |
Minden kultúra lényege a vallás, következésképpen minden civilizáció lényege a vallástalanság. A szocializmus a vallástalanná vált fausti életérzés. (561. old.)
A „tiszta ész” minden rajta kívüli lehetőséget tagad.
|