Mikor megérkeztek Floridába még mindig fogalmuk sem volt, hol találhatják a coltot, ráadásul abban sem lehettek biztosak, valóban fel tudnák használni az adott helyzetben. Már csak két nap maradt az alku lejártáig, azaz két nap Dean alkujából… Daranak már csak egy napja volt, hogy valamilyen módon megmeneküljön a pokoltól. Sam és Dara egyedül maradtak a motelban, ahol megszálltak, amíg Dean elment egy régi barátjához abban a reményemben, hogy talán tud valamit a pisztolyról.

DARA: Kösz, hogy nem mondtad el neki! – mondta Dara, miközben az ágyról figyelte Samet, aki egy könyvet olvasott a különböző démoni alkukról, hátha talál valami kibúvót.

SAM: Ez nem helyes. – felelte. A napokban rengeteget rágódott emiatt. Nem tudta, mit kéne tennie. Úgy gondolta, a bátyjának joga lenne tudnia az igazságot, de Daranak igaza volt, mikor azt mondta, ez az ő élete. Mégis miközben próbált megoldást találni, folyamatos bűntudat gyötörte, amiért elhallgatják Dean elől, amit Dara tett.

DARA: Ha nem találjuk meg a coltot időben és én… - egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta, mintha csak erőt gyűjtött volna, hogy kimondja, amit szeretne - szóval, tudod… azt akarom, mondd azt neki, hogy leléptem!

SAM: Tessék? – Ez már sok volt. Mégsem titkolhatja el a bátyja elől, hogy meghalt a felesége!

DARA: Meg kell esküdnöd, hogy nem mondod meg neki az igazat!

SAM: Dara, szerintem… - a lány dühösen félbeszakította.

DARA: Nem! Nem akarom, hogy tudja! Nem tudhatja meg, érted?! Ismerem őt, és tudom, hogy nem bocsátaná meg magának. – Sam tudta, Daranak igaza van, mégsem tudta, mit feleljen.

SAM: Én nem tudom…

DARA: Kérlek! – a hangja hirtelen ellágyult, szinte már könyörgő lett.

SAM: Majd meggondolom. – válaszolta kissé habozva – Már akartam kérdezni, hogy tudtál előtte alkut kötni?

DARA: Oh, az könnyű volt. Csak keresni kell egy keresztutat, eldobozolni, amit kell, várni a démont… - magyarázott, mintha csak a kávé elkészítési módjáról lenne szó.

SAM: Vicces.

DARA: Oké, oké! Igazad van, tényleg nem volt olyan egyszerű. Tudod, reméltem, hogy a démon majd valami dögös pali lesz, ehhez képest egy NŐ volt! Egy NŐ! El tudod ezt hinni? Mármint, meg kellett csókolnom, és na az tényleg nem volt egyszerű! Mégis mit hisznek ezek ott lent, a nők nem akarnak alkudozni?! – Sam látta, hogy a lány nem szeretne komolyan beszélni a témáról, de azért tovább próbálkozott.

SAM: Arra céloztam, honnan tudtad, hogy én…

DARA: Hallott vagy? – hirtelen komoly lett - Bobby felhívott, gondolta, talán segíthetnék Deannek. Szinte még le sem tettem, rohantam a legközelebbi keresztúthoz és csak imádkozni tudtam, hogy nem előzött meg… hogy még nem késtem el.

Hallották, ahogy az Impala megáll a motel parkolójában. Dara az ablakhoz ment, látta, Dean leül a motorháztetőre. Fáradtnak tűnt és megviseltnek. Dara úgy döntött, kimegy hozzá.

DARA: Semmi? – kérdezte, miközben mellé ült. Dean csak ingatta a fejét. – Minden rendben lesz. Ez az alku nem fog az életedbe kerülni.

DEAN: Sajnálom, amit mondtam. Én nem… - mielőtt befejezhette volna, Dara közbevágott.

DARA: Semmi baj. Igazad volt. Elcsesztem.

DEAN: Akkor sem kellett volna úgy beszélnem veled. És tulajdonképpen én is baromi ideges lennék, ha olyan ribanc lenne a húgom, mint Bella. – nevette el magát.

DARA: Na ja. – mosolygott.

Többet nem beszéltek, csak figyelték a lenyugvó napot, talán az utolsót Dara életében.

Éjszakába nyúlóan próbáltak megoldást találni, de semmi. Hiába a rengeteg könyv, a cikkek, amiket Sam talált az interneten, semmi használhatóra nem akadtak. Kezdtek végképp kifutni az időből. Sam kétségbe volt esve Dara miatt, és a bátyja is aggasztotta. Szörnyű állapotban volt, látszott rajta, már feladta, Sam pedig aggódott, hogy képes megöletni magát egy démonnal, szellemmel, vagy valami hasonló őrültséget csinál.

DARA: Megyek aludni.

A fiatal Winchester tudta, ez mit jelent: Dara nem aludni megy, hanem meghalni.

Dara összepakolta mindenét a sporttáskájába. Egy pillanatig csak állt a holmija felett, majd arra gondolt, feleslegesen fárasztotta magát a pakolással, úgysincs szüksége semmire ott ahova készül. Készen állt elmenni… nem csak lelépni a problémák elől és elmenni máshova… készen állt a pokolra. Épp indult volna, mikor halk kopogást hallott. A táskát az ágy alá dobta, majd kinyitotta az ajtót. Dean volt az. Kétségbeejtően szörnyen nézett ki, egyszerűen rémisztő volt.

DEAN: Bejöhetek?

A lány kicsit odébb állt, hogy Dean be tudjon menni. Leült az ágyra, Dara pedig mellé.

DEAN: Nem akarok a pokolba menni. – A hangja annyira elkeseredett volt, hogy Daranak belesajdult a szíve. Nem szerette Deant szenvedni látni, de nem mondhatta meg az igazat.

DARA: Tudom, és nem is fogsz. Minden rendben lesz. Esküszöm. – mondta komolyan.

DEAN: Hazug. – mosolygott Dean erőtlenül.

DARA: Sosem hazudtam neked, és most sem teszem.

Az éjszakát egymás mellett fekve töltötték hangtalanul… némán várva a másnapot.