Kérdezi a friss lótulajdonos a lovászt:
- Ma vettem ezt a lovat. Szerinted versenyezhetnék vele?
- Persze! Sőt amilyen gebe, még simán le is győznéd!
- Mi lesz a lovas ólomkatonából, ha átmegy rajta az úthenger?
- ???
- Lemez lovas.
Kriszina a lovasiskolában gyakorol. Az edző figyeli hogyan ugorja át az akadályokat. Az egyiknél azonban a ló hirdelen lefékez, Krisztina pedig leesik a lóról, át az akadály túloldalára.
- Remek Krisztina! Csak legközelebb a lovat is vigye magával!
Szóval maguk jöttek lovagolni tanulni a lovasiskolámba?
No, majd teszünk róla. Maguk egy óráért 600 forintot fizetnek. A ló ingyen csinálja (max. szórakozásból), de ahogy magukat elnézem, rosszabbul jár.
Lovat láttak már? Nem? Nem baj... Mutatok én egyet. Az ott, amelyik alul van... helyesbítek, felül... Tehát az a ló!
Mint látják két vége van, amit egy kis zenei hallással könnyű megkülönböztetni egymástól. Ugyanis elöl böfög, hátul pedig... hátul pedig a farka van. De ezt lovaglás közben nem láthatják. Ha mégis, akkor maguknak már régen rossz.
Gondolom, a fejét minden biológiai előképzettség nélkül is felismerik. Ott elöl, a száján bemegy a lóhere... nem, nem homoszexuális... a másik végén pedig kijön a... még jó, hogy nem narancs.
A szeme a fej elülső részén található, ezért előre jobban lát. Amelyik minden irányban egyformán lát, az a vak ló.
Az a két hegyes a tetején nem irányjelző, hanem a fülei. Ez egyrészt arra való, hogy hallja amit mondok neki, másrészt maguknak van mibe kapaszkodni veszély esetén. Egyébként ez egy farmotoros állat. Hátul van két lába, ezekkel fut, elöl is van kettő, ezekkel fékez. Mind a négy láb patában végződik. Így lehet megkülönböztetni az asztaltól. Mint látják mindegyik patájára patkót szereltünk. Ez azért fontos, hogy ha valakit megrúgna, az ne tudjon reklamálni.
Látják rajta a nyerget? Őseink alatta puhították a húst. Mi fölötte szoktuk, mint azt a hátsó felükön tapasztalni fogják.
No most, ha maguk láttak olyan nyerget, ami alól csak a fej meg a lábak látszottak ki, akkor az nem ló, hanem teknősbéka volt. Bírtak követni? Jó. Akkor kérem az elsőt...
Már ne haragudjon, hogy megkérdezem, de magának tényleg így áll a lába? Hogy a kedves nagymamájától örökölte? Lehetetlen! Már rég kihalt volna a családjuk, ha neki is ilyen közel álltak volna egymáshoz a térdei...
Gondolja, hogy közé fér majd a ló?! Talán akkor üljön fel! Nem, ne elölről, mert ott harap. Ugye mondtam... Ne hátulról mert ott meg rúg. Jobbra a kis épületben van az orvos, oda vigyék! Köszönöm. Kár érte, ilyen fiatalon, nősülés előtt...
Ki a következő? Ha adhatok egy tanácsot, oldalról próbálkozzon. Na még egyszer! Most egy kicsit pihenjen amíg én kiröhögöm magam. Segítsen neki! Emelje a lábát! Nem a magáét! Nem a lóét! A társáét! Úgy! Most lendítse föl! Talán ennyire nem kellett volna.
Mi az, maga baloldali? Na végre... Hé, ha maga rugdossa ki a társa fogait, akkor az állatokat miért tartjuk? Most dugja bele a lábát a kengyelbe, ne olyan mélyen, mert feltöri a térdét. Látja azt a szíjat? Az a fék, de itt kantárnak hívják. Ha meghúzza a ló lassít, ha megrántja, a ló megáll. Ha nagyon erősen megrántja, a ló hanyat fog esni, és magának lapjával nagymértékben megnő a légellenállása.
Mi az? Maga már fel is ült? Mit lát? A ló farát? Talán tolatni akar? Forduljon meg! Na végre! Figyeljen! Ha azt mondom: ügetés, a ló ügetni fog. Maga csak kapaszkodjon! Ha azt mondom: vágta, hunyja be a szemét, majd ha a ló visszafelé jön megint felülhet, ha lesz kedve hozzá.
Nem tudna kicsit lazábban ülni? Ahogy így elnézem, a merevgörcs magánál volt ipari tanuló. Aztán még egy-két ilyet pattan a nyeregben, és azt, hogy maga férfi, két t-vel fogják írni. Igen, az a múlt ido jele...
Csukja be a száját! Megállunk. Most kiköpheti, amit a nyelvéből leharapott. Tisztelem a tudományos érdeklődését, de tudtommal a talajmintát nem harapással szokták venni. Hé, hova megy? Különben ahogy látom, maga most egy hétig nem nagyon akar ülősztrájkot kezdeni...
Ön következik, hölgyem. Ne remegjen annyira mert agyrázkódást kap a ló. Üljön nyugodtan! Magának úgy sincs veszetnivalója... Elindulunk... Tisztában vagyok vele, hogy kinőtte már pubertáskori zavarait, de a térdével még most az egyszer szorítson erősen! Mint kislánykorában... Nem megy? Csak nem a szolgáltatóiparban dolgozik?
Látja azt a csoportot a korlát mellett? Azok nem lovagolni jöttek. Szórakozni...
Hát akkor ügessünk! Aha... ezt hívják kényszerleszállásnak. Elég alapos talajlazítást végzett. Csak nem a strucc a kedvenc madara? Hogy mi? Hogy dobál a ló? Majd máskor gyorsabban kimászik a vége alól. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyümölcsöző lesz a kapcsolatunk...
Van még valaki? Mi...? Maga meggondolta magát? Rendben, de a tandíjat nem adjuk vissza! Úgy nézem mára megvolnánk. Aztán, ha kedvük szottyan egy jót lovagolni, csak jöjjenek bátran máskor is!
- Mi áll meg hő hatására?
- ???
- A lovaskocsi.
- ???
- Hőőő!
Két skót beszélget:
- Képzeld, a hadseregben elrendelték, hogy a lovas katonák csak az egyik lábukon hordhatnak sarkantyút.
- Miért?
- Mert rájöttek, hogy ha a katona megsarkantyúzza a ló egyik oldalát, a másik oldal úgyis automatikusan elindul vele együtt.
Egy szép, büszke ló nem volt megelégedve a külsejével. Gondolta hát, hogy elmegy a varázslóhoz, hátha az tud rajta segíteni.
– Mit kívánsz tőlem? – kérdezte a varázsló.
– Az igazat megvallva, egyáltalán nem tetszik a lábam, talán ha lehetne egy kicsit hosszabb, karcsúbb, hogy jobban tudjak vele futni.
– Ó, nem nagy dolog. – legyint a varázsló.
– A nyakam sem valami szép. Elég tömzsi, s inkább olyat szeretnék, mint a hattyúké.
– Ennyi az egész?
– Lenne még valami! Tudod, az emberek nagyon szeretnek lovagolni rajtam, s hát bizony a nyereg feltöri a hátamat. Valami olyasmit szeretnék, hogy ne kelljen rám nyerget rakni.
A varázsló gondolkodott egy darabig, majd néhány varázsszót suttogott, és egy tevével találta magát szemben a ló.
– Itt van, amit akartál – mondta a varázsló – ha gondolod, máris átvarázsolhatlak ilyenné.
Megállítja a rendőr Zsigát:
- Te Zsiga, honnan van ez a ló, amin ülsz?
- Hát kérem százados úr, az úgy volt, hogy ott feküdt a ló a földön. Én csak kiakartam kerülni. Megyek elölről: belém harap. Megyek hátulról: megrúg. Gondoltam, majd kitolok vele és átlépem. Már félig sikerült is, amikor hirtelen fölállt és elindult velem.
A paraszt bácsi hosszan alkudozik a lókupeccel egy deres kancára. Végre megköttetik az üzlet. Az öreg kezébe veszi a kantárszárat és rácsap a ló farára. A ló megiramodik és egyenest nekimegy a tűzoltószertár falának. A bácsi dühösen reklamál: - Hiszen ez a ló vak!
A lókupec mosolyog: - Nem vak, csak vakmerő!
- Mit tartanak az indiánok a nyers lóbőrben?
- ???
- Lovat.
- Hogy hívják azt a lovat, amelyik hason fekszik?
- ?
- Hasonló!
Megy a ló az erdőben, megállítja a farkas.
- Na, most megeszlek.
- Most az egyszer ne bánts koma, fontos üzenetet viszek.
- Na de hol az üzenet?
- Ide írták a hátsó patámra - emeli fel a ló a lábát.
Odahajol a farkas, hogy megnézze, ekkor a ló irgalmatlanul fejbe rúgja. Jó idő múlva magához tér a farkas, vakarja a fejét.
- Mit játszom itt az eszemet, mikor nem is tudok olvasni?!?
Két szegény ember egy gazdag paraszttól – mialatt az ebédutáni pihenőjét tartotta – ellopott egy lovat és elrejtette az erdőben.
Ekkor azonban félelem fogta el őket. Mi lesz, ha a paraszt felébred? Össze fogja kürtölni a falu többi parasztját, át fogják kutatni a környéket, a lótolvajokat megtalálják, s akkor aztán…
- Hagyd csak rám! – nyugtatja meg az egyik a másikat. – Lovagolj el a legközelebbi lóvásárba, add el a lovat, és itt maradok.
Visszament a paraszt kocsijához, magára vette a ló kantárzatát.
Midőn a paraszt felébredt, nem akart hinni a szemének: a lova helyén egy embert talált! Könnyek között mesélte neki az ember, hogy az Isten őt bűnei büntetése végett lóvá változtatta. A büntetést kitöltötte, és most már ismét ember lett. - De te engem megvásároltál, és most emberként is a kocsidat kell majd húznom!
A parasztnak lágy szíve volt: - Ha az Isten megbocsátott neked, nekem is meg kell bocsátanom! Itt van egy kis pénz, menj isten hírével!
Most azonban a parasztnak szüksége lett egy új lóra. Elment tehát a lóvásárba, s mit kellett lántia? A saját lova állott ott. Odalépett hozzá, megveregette a nyakát, és a fülébe súgta: - Ej, te gazfickó, már megint vétkezték?!
Parasztbácsika megy a lovaskocsival az út szélén. Egyszer csak, mikor a piros lámpánál áll, egy ferraris srác áll meg mellette. Ránéz a srác a bácsikára, mondja neki: - Két ló? Nekem négyszáz van.
A lámpa zöldre vált, a ferraris srác csikorgó gumikkal elhúz. Parasztbácsika is szépen lassan elindul. Pár pillanat múlva a következő sarkon túlról nagy durranást, robajt hall.
Mikor odaér, látja, hogy a ferraris srác felkenődött a villanyoszlopra. Erre mondja a bácsika a srácnak: - Mi van, szétszaladt a ménes?
-Miért ilyen soványak a lovaid?
-Mert mióta eladtam a csődőrt, folyton csak nefelejcset esznek.
A székely ember megy a lovas kocsin. Egyszer csak magállnak a lovak. Mondja a székely:
- Gyí! - A lovak nem mozdulnak. Mondja még egyszer:
- Gyí! - A lovak most sem mennek. Megpróbálja utoljára:
- Gyí! - A lovak még mindig nem mozdulnak. Leszáll megnézni, mi a baj. Hát látja, hogy a lovak előtt egy hatalmas szakadék van. Visszaül a bakra és azt mondja:
- Akkor módosítok. Hó!
A cigány elviszi a lovát a vásárba. Odalép egy érdeklődő:
- Te cigány, miért ilyen sovány ez a ló? Csak nem azért, mert nem etetted?
- Á, naccságos úram hát nem látja, nem sovány ez, csak nagy rája a bűr!
Mendel a vásáron vett egy lovat. Útközben szörnyű rossz idő tört rá.
Az elsöprő, elemi erejű vihartól lova megbokrosodott, és elszaladt
vele, árkon-bokron át. Mendel elveszettnek hitte magát.
A nagy szükségben így imádkozik: - Uram, ha segítségeddel ezt a veszélyt ép bőrrel megúszom, úgy a lovat el fogom adni, és az árát jámbor célra adományozom.
Csakhamar kitisztult az ég, a ló megnyugodott, Mendel megmenekült. Fogadalmához híven haladéktalanul visszalovagolt a vásárba, ahol először egy tyúkot vásárolt. Azután meghirdette, hogy eladná a lovát.
Jelentkeznek érdeklődők, jó vásárlókedvvel: - Mit kóstál ez a ló?
Mendel azt feleli: - A ló egyedül nem eladó. Van még egy tyúk is, és a két állat csak együtt vásárolható meg.
- No és mennyiért?
- A ló másfél guldenbe kerül, a tyúk pedig százezerbe!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
