Csak egy érzés.....

Hosszú évek alatt jó barátok lettünk,

A bizalom egymás felé meg volt bennünk.

Ám a bennem lakó érzés túlmutat a barátságon,

S ezt elmondani neked nincsen bátorságom.

Félek, hogy mit szólsz majd, hogyan reagálsz,

s főleg, hogy ezek után milyennek találsz.

Elmondjam-e mindazt mi szívemben lakozik,

S velünk a világ egy jobb helyre utazik.

Hol nincsen fájdalom, csak örök boldogság,

Hol mosolygós emberek hangja örök fényt cikáz.

Hol körbe vesznek minket a város közepén,

A lovas szobor alatt Pécs főterén.

Végül volt erőm elmondani, kitárni szívemet

De a válaszod megváltoztatta az életem.

Sokáig dühöngtem, sírtam az ágyamon,

Azt remélve, hogy a szerelem a bánatom.

De rájöttem nem az bánt, hogy szerelmem megtagadtad,

Hanem, hogy barátságunkat a sír felé sodortad.

Nagyon csalódtam, hisz félreismertelek,

S téged az önző hiúság felé tereltelek.

Volt idő mikor nagyon fájt, és sokig kerestelek,

De rájöttem ha nyaggatlak, végképp elveszítelek.

Mára már más a helyzet, s arra büszke is vagyok,

Hogy a nyomorúságos időkből nekem csak pár nap jutott.

Tán egyszer felnövök és rájövök mit tettem,

Hogy egy furcsa érzés miatt mennyit veszítettem.

Elvesztettem egy társat, egy igen jó barátot,

Kit azóta is szeretek s karjaimba várok.