Édesanyám emlékszel?
féltőn őrizted léptem'
Hol van az a kislány
kire egykoron vigyáztál?
Messze van már elhagyott
szívében szeretet lakozott
Kicsi leány kicsi leány,
szeressed az Édesanyád!
Ölelnélek féltenélek
ha tehetném szeretnélek
De velem vagy álmomban
tündökölsz a csillagokban.
Szomorúan felnézek az égre
s látlak fényes csillag képében,
Könnycsepp gördül arcomon,
lepereg az ajkamon.
Köszönöm hogy szerettél
s az Édesanyám te lettél
Örökre szívembe zártalak,
mely őriz mint a várfalak.
Karácsony éjszakáján milyen megható - csillogó gyertyák körül ragyogó szemek... a felnőttek szívéről is leolvad a jégkéreg. Egy percre boldog gyermekké lesznek.
Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,
ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután!
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
békés karácsonyt mindenkinek!
De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
Legyen veled Karácsony Angyala,
legyen áldás és ünnep az Ünnep,
szeretet simítsa lelkedet,
mikor a csengők megcsendülnek.
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
Hóban ébred majd az ünnep,
Minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
Mint a békés nagyvilág?
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Betlehemi csillag
Szelíd fénye mellett
Ma az égen és a földön
Angyalok lebegnek.
Isten hírvivői
Könnyezve dalolnak
Békességet, boldogságot
Földi vándoroknak.
Szép h
úsvét reggelén
harang zúgá
sában,
a le
Hintsd Uram
áldásod
húsvét hajnalára,
Magyar kislányok
koszorús hajára.
S ha m
ár idejöttem
nem me
hetek tova,
Míg nem kerül piros tojás
a kis tarisznyámba.
Húsvét napján korán keltem,
Ünneplőbe felöltöztem.
Rózsavízzel elindultam,
E kis házba bekopogtam.
Üdvözlöm a ház lakóit,
Keresek egy kisleányt itt,
Rózsavízzel locsolkodom,
Piros tojást elfogadom.
Anyám vigyél magaddal...
Ahol csendes sírok között,
mélyen megérint a gyász.
Ott majd megkérdezem tőled,
csonka keresztek mögött,
halottakra, mondd, ki vigyáz?
Mért nem ragyog a fény,
a kopár sírhantok fölött?
Pedig Anyám nézd csak...
A temető csillagkönnyes
ünneplőbe öltözött.
Anyám, mondd, te látod...
A sírokon angyalok ülnek,
halottaknak e szép napon,
lágy zenét hegedülnek.
Anyám szoríts magadhoz...
Nézd, könnyeket sodor a szél,
és suttogó imák hangjaira,
minden holt lélek útra kél.
Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból,
szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.
Bent álmok estje ünnepet mesél.
Karácsonyest van. Angyalszó zenél.
Parányi gyertyák lángja táncol égnek.
Örvendj!... dicsőség!... zeng a boldog ének.
A béke csendje templomot varázsol
A szívekből, az eldugott tanyákból.
"..Keress egy csillagot az égnek tengerén.
Mily fénylő drágakő, e csillag az enyém.
Magasan fenn ragyog, hirdetvén; itt vagyok!
Választott csillagom, őriz, míg álmodom...
Bárhol jársz, rád tekint, üdvözöl téged itt.
Elválaszt óceán? nézz fel és gondolj rám!
Ő nekem hírt jelez, nem feledsz engemet!
Amikor meglesed, százszorta fényesebb..!
Ha rólad álmodom, fénye hozzád oson.
Sugara szeretget, cirógat, melenget.
Nem maradsz egyedül, amíg távol vagyok!
Sötétben vigyáz rád, angyali csillagod..."
Kelj fel kislány, kelj fel aranyos ágyadból,
adjál egy pár pirostojást, aranyos ládádból.
Rózsafának tövéből rózsavizet hoztam,
az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam.
Drága kislány gyöngyvirágom, ma van húsvét napja,
meglocsollak illatozzál, mint egy piros rózsa.
Együtt ünnepel a nagyvilág, ősi szeretet ébred.
Állunk kéz a kézben, szívünk elfelejti bánatát, és béke hull ma ránk.
Minden csupa pompa
Csillog a cifra karácsonyfa,
Telizsúfolva minden ág,
Lóg rajta sok dísz, olcsó drágaság...
Hány ember sóhajt most nagyot:
"Bár X. Y. lógna ott
A karácsonyi dísz helyén... "
A szeretet nagy ünnepén.
A szeretet megöli a félelmet, elűzi, ellehetetleníti, esélyt sem ad neki, hogy éljen. Az igazi szeretet csodákra képes (...): elindít valamit, ami aztán nem áll meg. Képtelenség lenne megállnia. Terjedni kezd, és bizony gyilkol: bizalmatlanságot, kételyt, félelmet, fájdalmakat. Hegeket gyógyít be, mert egyetlen mosoly, egy ölelés, egy őszinte tekintet erre képes. Elfeledtetni mindent, ami történt. Mindent, ami fájt.
"Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha szeretetünk sosem szűnik. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart."
Valahol vérzik egy szív... Valahol vérzik egy szív... Majd valaki
halkan felnevet, Oly könnyedén mondja ki: -Viszlát!... Ég veled! Valahol vérzik
egy szív... Felszáradó könnyeiden át, fel-feltűnik az arca, Amint lelkedet
készíted az utolsó harcra. Elé állsz még egyszer és várod a szót, Pillantását
érzed, amint lelkedig hatol. A szemébe néznél, de már nem látod az álmot, Szürke
tekintete mutatja, hogy Ő egy percig sem gyászolt. Valahol vérzik egy szív...
Magadba rejted az utolsó pillanatot, Kőbe vésed az utolsó mondatot. Elviszed
magaddal, még ha Ő nem is tudja, Csak az a pár hónap lesz, ami neked a vigaszt
nyújtja. Valahol vérzik egy szív... Titkon reméled, hogy ez csak egy rémálom,
Mert nem érdemled meg, hogy veled így bánjon. Eltemetsz újra egy szépnek indult
álmot, Megint Te kaptad a fájdalmat és a bánatot. Valahol vérzik egy szív.
Eljön egy pillanat az életedben, amikor rájössz, hogy ki az, aki igazán számít; hogy ki az, aki sosem számított; ki az, aki többé nem fog és ki az, aki mindig is számítani fog.. ezért ne aggódj azok miatt, akik már a múltad részei: megvan az oka annak, hogy a jövődben ők miért nem szerepelnek.
Aranyosi Ervin:
Megkésett köszöntő
Hiába nő a sok virág,
hiába színes a világ,
hiába mind, ha nincs minek!
Adnék virágot, s nincs kinek!
Hiába ünnepel a szív,
a dal néma, mely visszahív…
Te rólad szól fájó dalom,
szívemen ül a fájdalom.
Adnék virágot, ölelést,
mosolyt, jó szót, – nem is kevést –
de lám már mindez hasztalan,
a szívem oly vigasztalan!
Mert ma az anyák napja van,
és árvának érzem magam!
Hogy köszönhetném meg neked,
amid már nincs: – Az életet!
Hisz nem vagy itt már jó anyám,
szemed a mennyből néz le rám.
S tudom, ha lát, most mosolyog,
hisz ma is gyermeked vagyok,
s amíg csak élek az leszek,
s egyszer, ha én is elmegyek,
találkozunk majd odafenn,
ahol a lélek megpihen!
Leülök hát, s emlékezem,
összefonom a két kezem.
Behunyt szemmel imádkozom,
arcod szemem elé hozom,
mert szíved szívemben lakik,
ott hozza szép virágait.
Köszöntelek e szép napon,
csak itt hiányzol még nagyon!
Anyák napjára
Elmegyek én hozzád,
Hogy érezd, veled vagyok
E szomorú vasárnapon.
Mert nekem szomorú,
Hogy rég nem vagy velem,
Még anyák napján sem
Foghatom a kezed.
Csak a fejfádat simogathatom,
Remeg a két kezem,
Felteszek egy kérdést,
Hogy miért nem vagy velem?
Nem kapok én választ,
A könnyeim csorognak,
Lágy szellőfuvallat,
Arcom megsimítottad.
Drága édesanyám,
Bárcsak láthatnálak,
Nemcsak, mint szellőfuvallat,
Gyere vissza, én annyira várlak.
Örök Anyák napja!
Drága Édesanyám! Ma kint voltam nálad,
Vittem szép virágot, minek illata a mennybe száll.
Messzire mentél, de itt vagy a szívemben,
Feledhetetlen vagy ma is, anyák napján.
Ma még a rózsa is jobban ontja illatát,
Sírod előtt állva látom arcod mosolyát.
Kedves vagy nekem, mikor álmomban megjelensz,
Tudom, hallod, mikor beszélek hozzád, ott állok melletted.
Tudod, mikor éltél, egy perc is jó volt, hogy lássalak,
Hogy megnyugodjál, egészségben, jól vagyok.
Lassan felettem is eljár az idő, mint a mai nap,
De ma, május első vasárnapja a te napod.
Mint valaha, virágözönnel kedves szóval mennék,
De nem maradt más, a sírod előtti merengés.
Ma minden gyermek kezében rózsa, sok színű virág,
De én nemcsak ma, örökkön emlékezem rád.
Kicsi voltam, de később is aggódtál értem,
Neked nem volt fontosabb semmi, én és három testvérem.
Négyünk életét soha semmiért nem adtad.
Szomorú, édes nővérem nemsokára utánad elment,
Hárman maradtunk testvérek, hárman, mint ti odaát. Elsőként viszem ki, mit szerettél, jázmint és orgonát,
Most is előtted állok, mint egykoron, szó nélkül,
De te anélkül is mindig tudtad fejemben a gondolatot.