[24-5] [4-1]
Sajnálom de ehhez most én képtelen leszek értelmeset írni. Csomót változott nekem is a hangulatom közben, annyira tartalmas és elbűvölő fejezet volt. Az egész annyira csodálatos, hogy én ezt nem tudnám szavakba foglalni, de nem is próbálkozom. Ezt át kell érezni olvasás közben, ahhoz hogy valaki megértse. Leírni vagy elmodnani, így biztos nem lehet. Egy hihetetlen jó estém volt hála nektek, és a főszereplőiteknek, akik teljesen a szívemhez nőttek az első pillanatoktól kezdve. Várom a következő "találkozást" és köszönöm az eddigi élményeket. Puszi, Zsófia. |
Hú. Szerződés. Először azt gondoltam, hogy Kirai és Kimura valami irtó romantikus ígéretet tesz egymásnak. Meg, hogy ez most egy nagyon boldog fejezet lesz a körülményekhez képest. Nem így lett :o Ám így sem kellett csalódnom. Olyan enyhén depressziós hangulata van az egész műnek, hogy az ember kénytelen ráeszmélni, hogy a minden napok nem olyan habos-babos, cukormázas nyalánkságok mint a mesében... Szeretem, ha egy történet olvasása közben kapok egy képet, egy hangulatot. Ennek ez minden fejezeténél van. Ezért is jó, a kedvcsináló zene is. Most, hogy később néztem fel, egyszerre kettő részt olvashatok, illetve az oldal kinézete is új. A fehér nekem jobban tetszett, mert az olyan téliesebb volt, és szerintem ennek a történetnek ha évszaka lenne akkor az a tél lenne. Maga a nyomott hangulat, a szenvedések miatt, nekem olyan pusztuló, mégis télies, mikor a fák csupaszok, de belül mélyen a törzsükben ott csörgedezik az élet, ami már a tavaszt várja. A küzdés jellemzi talán legjobban ezt a két fiatalt. A fenmaradásukért és a szerelmükért. Egy normális életért. De midnenek ellenére, hogy az előző desing jobban tetszett, ez is tetszik a maga nyárias jellegével. A történetből konkrétan az tetszett nagyon, hogy egymás felé egyre inkább nyitnak. Kirai már nem készül szívinfarktust kapni, ha Kimura ér hozzá. Élvezi az érintését. Ami meglepett, hogy Kimura is ahogy kezdi megismerni az élet ezen oldalát, kezd megundorodni a világtól, csak Kirai jelent neki egyfajta menedéket. Hm. Nagyon tetszik változatlanul. Szeretem olvasni. Folytatom is. Puszii, Zsófia. |
Hát megint itt vagyok. Újra sokminden zajlott le. Kirainak lassan felszinre került az érző énje és ugyan még mindig megbotránkozik azon amiket csinál, dehát ki nem?! Tettszik Kimura változása. Ahoz hogy valaki igazán megváltozzon évek kellenek, de ahhoz hogy valaki elkezdje felismerni maga körül az értékeket, valóban nem kell annyira hosszú idő. Kimura egy gyerek, még benne van a játékszellem, különösen amikor felmerül benne hogy essetleg megcsikizze vagy megijessze Kirait..... Egy kicsit elidőztem azokon a részeken amikor éppen mindkettejükben hasonló dolgok zajlanak le, amikor úgyérzik nem kellenek a másiknak és mindketten azon vannak hogy bizonyítsanak, hogy márpedig ez nem így van. Ez a történet olyan mint egy hatalmas csomó, legalábbis a karakterek szemszögéből, szerintem.... csak egyetlen szálat kell megtalálni és meghúzni és az egész bioldódik. Tettszenek a fordulatok, felcsigáznak a selytetések. Csak így tovább! |
Nos , még ugyan nem értem a story végére, de eddig nagyon ott van. Lehet hogy ez csak nálam van így de az ilyenek mindig megihletnek. Néhány részt (ne nézzen hülyének senki) végigbőgtem, pedig modtanában már azért elég stabil az idegállapotom, de ez képes volt újra széttépni mindent, összvissz csupán egy-két szóval! Na sebaj ilyen is kell. És bár a neveket még néha összekeverem de ezt nézzétek el nekem, azt hiszem beállok a fanok közé XD. De most komolyan. Ez a történet röviden tömören: őszinte, egyszerű, jólszervezett és mégis kitapossa a szived majd új eséjt adva újéletre kelt. Szépen bemutatja azt a végtelen ragaszkodást amit az ember a való életben is megtapasztalhat és hogy ez a ragaszkodás mekkora fájdalmat tud maga után vonni egy elválást követően... Sok történettel vagyok úgy, hogy valami hiányzik belőle, örömmel jelentem itt nem volt hiányérzetem. Minden oda került és akkor amikor kellett. És ami még tettszett: az olvasó át tudja venni a helyzetet és az érzéseket, amikor olvastam szinte volt bennem egy drukk hogy basszus igenis sikerüljön már neki, nem lehet hogy nem!.... Én sokszor úgy vagyok vele hogy érzéseket leírni vagy megfogalmazni, vagy nagyon nehéz, vagy nem lehet, mert amit kimondasz vagy leírsz az szinte abban a pillanatban átalakul valami mássá és az sem mindegy hogy azt az illető másik személy hogyan fogja fogadni, felfogni..... erre is valamiképpen rácáfoltatok. És ez jó! :D Nah üdv mindenkinek és csak így tovább! Meg is szünök. |
Halihó! :)
Nya, ha már a múltkor véletlenül a "Mégse gombra" kattintottam XD és ezzel sikeres szívbajt idéztem elő magamnak, most megpróbálkozom megint a kritika írással. pfh XD
Szóval tetszett ez is, de úgy vettem észre, mintha mos több lett volna a párbeszéd. Vagy csak én éreztem úgy? :O De ez nem baj, nem azért mondom, csak mint megállapítást közöltem. XD És örülök, hogy Kiraiék egyre közelebb kerülnek egymáshoz. :) ^^ Arra a befejezetlen mondatra meg én is kíváncsi vagyok, amit Kimura kezdett el... -.-' hmmm... Jobb nem gondolkodnom, mert beindul a fantáziám. X"DD
Amúgy: mondtam ugye, modtam, hogy lesz valami a szerződéssel!! :O :S Kíváncsi vagyok, félév múlva Kimura tényleg elmehet-e, vagy nem? oO Honnan tudja amúgy, hogy fél év? A szerződést nem olvasta el, a főnök meg nem láttam, hogy mondta volna... :O Vagy én emlékszem rosszul? oO Vagy itt lehet, volt egy balladai homály, és az alatt tudta meg Kimura. XD Na, de tényleg, kíváncsi vagyok, fél év múlva vajon szabad lehet-e? :O Kirai meg remélem, nem csinál addig semmi hülységet... Meg Kimura se! Csak az hiányzik még, hogy megint börtönbe kerüljenek!! oO Szóval azt hiszem, lesz még mit olvasnunk "fél évig", meg még talán azután is (remélem). :P
Nektek meg addig is sok-sok ihletet, türelmet, időt, de mellette sok pihenést és kellemes, nyugodt nyarat kívánok! ^^ :)
Chuu~~~~~~~~~~
|
Nos, nekiültem, és elolvastam az első hét fejezetet. Szánom-bánom, hogy csak most kezdtem neki, de a könyvekkel el is ez a bajom- nyavalygás, amíg el nem kezdem, aztán ha már kifolytak a szemeim, akkor sem teszem le. Az a tény, hogy ezúttal is így történt, már egyből egy pozitív dolog. Tekintve, hogy nem vittem túlzásba hétvégén az alvást és iszonyú fáradtsággal küszködök, minden fejezet közepén elhatároztam magamban, hogy "na ezt még elolvasom, aztán megyek aludni", és mivel már a hetedikkel is végeztem, elmondhatom, hogy rendkívül olvasmányos, fantáziadús és izgalmas. Az elején kissé irritált az a stílus, ahogyan Kirai szemszöge íródott a káromkodásokkal és a szlengekkel egyetemben, azonban néhány oldal után az ő karaktere vált szimpatikusabbá, a maga érdekes kis stílusával. A történetbe igazán remekül sikerült beleélni magam, folyamatosan látom maga előtt a két főhőst, és lelki szemeim előtt pörögnek az események. Csatlakozom az egyik előttem felszólalóhoz - illetve jelen esetben kritikaíróhoz-, hatalmas a fantáziátok, és ez a történet a polcokra való, egyértelműen lealázná a sokezer feketeborítós-vámpíros-szerelmes-alkonyatos borzalmat, amelyet most úgy tűnik futószalag gyárt. (Elnézést aki szereti ezeket, nekem sincs velük különösebb bajom azt a kis apróságot eltekintve, hogy semmilyen értelmes könyvet nem találok a tvájlájt óta a boltokban...)
Az elején kicsit vontatottnak tűnt ez a két szemszög, hogy szóról szóra mind a két férfi részében megjelennek bizonyos dolgok, de egy kis idő után megtetszett, és rádöbbentem, milyen remek módja a karakterek milyenségének kifejezésére, hogy bár ugyanaz a történés íródik le, mégis merőben mások a mögöttük rejlő érzelmek (habár a "vége" felé egyre kevésbé nagy a differencia).
Terveim szerint holnap, vagy legalábbis ezen a héten végzek az eddig megírt összes fejezettel, most is csak az álmosság, és hogy egyre nehezebb nyitva tartanom a szemem a gonosz befolyásoló tényező. Addig is sok sikert a továbbiakban, igazán ígéretes sztori, és előre szólok: egy dedikált példányt mindenképpen fogok kérni :P
|
Helloo.:)
Nemrég találtam rá és olvastam el a történetet. Nagyon megfogot. Nem az a "fangörl" írás.(nem akarok snkit megsérteni) Egy könyvet simán kilehetne adni belőle. És ezt komolyan mondom :) Nagyon jó fantáziátok van. Várom a folytatást!:) bye |
Szia!
Pár napja bukkantam rá erre a fanficre, de azóta folyamatoan olvasom. Mondhatni függő lettem. XD Nagyon tetszik. Csak így tovább! Nagyon várom a folytatást! :D Mindent bele!
És ezer köszönet, hogy megírtátok! :D |
Halihó lánykáim!! :D ^^ Gomen, ez a kriti csöppet elhúzódott. :S Aszittem, már írtam, de írta Shou múltkor (jóóóó múltkor... :/ ), h nem naon v új kriti és akkor jöttem rá, h mégse. Azóta meg annyi dolgom volt, h közben megint csak megfeledkezterm róla. Pedig ti annyit dolgoztatok vele!! :'( Tényleg gomen.
Csöppet meglepő volt az új rész, hogy hirtelen így febátorodtak, de legalább annyira aranyos is. Én nem is bánnám, ha lenne még pár ilyen "nyugisabb rész". :P Bár kezdek félni, h a végén még Kimura úgy összeszedi magát, h ő lesz a dominánsabb. :O xD Vhogy ezt nehéz elképzelnem. Nekem abszolút Kirai az. Valószínűleg ezért is van, hogy a többségnek ő egy fokkal közelebb van a szíve csücskéhez.... ha lehet ezt így mondani. oO Na meg a trailer még anno! Most nem azért, de berakjátok Haru-chant Kirai szerepére és még csodálkoztok, h ő kapósabb?! :O Persze, szeretem én Koji-t is, de Haru-chan.. Életem szerelme!!! *.* <3333 Az egyik a sok közül. XD És mikor olvasom, persze, h már őket képzelem el, szal ez még plusz dob a latba. De szeretjük mi Kimurát is, ez egyértelmű. :) Kíváncsi vok, mi lesz ezzel az új szereplővel, ha már ti úgy szeretitek. Azért remélem, nem kavar be nekik, v ilyesmi. Rossz szokásom, h az új szereplőktől vhogy mindig tartok.. :S De mivel nagy KiraixKimura fanok vtok ti is (még jó, h ti írtátok a ficet és tiétek az oldal is, már miért ne lennétek? XD), ezért remélem, h nem lesz nagy gáz. Ez a host dolog meg továbbra is aggaszt, tuti nem hagyják majd Kimurát kilépni. :'( Zavar az a nyomorult szerződés, h átolvasatlanul írta alá. :S Ugye jól emlékszem? :O :@ Kis butám.. :( Nya mindegy, lesz ami jön, én bízom bennetek. A véleményem már leírtam, imádtam, nagyon édes volt, csak azt birom, h mindig elbeszélnek egymás mellett. :S XD Majd csak kinövik már ezt is, előbb-utóbb! :O :P Köszi, h végül felraktátok, én nem éreztem rövidnek, és rosszabbnak se, mint eddig. Mondom, én nem bánom, h ilyen nyugis volt. ;) További sok-sok kitartást a következő részekhez is, meg persze ichletet! És még egyszer gomen, h csak most írok kritit, ez most nem is lett olyan, mint szokott sztem, mert már rég olvastam, és már most nem akartam átolvasni, mert megyek kajálni, attán meg megyek el itthonól, de mondom már gyorsan írok, mert megint elfelejtődik. pfh Hiába, az iskolai hajtás, meg lassan jönnek a vizsgák... .'( Meg fogok bukni sztem!!!!!! :'( Na jó, nem nyavajgok, azt nem itt kell. :P Köszi még egyszer az új részt, jók legyetek!
Chuu~~ ^^ :) |
Kirai a személyes kedvencem. Imádom, de tényleg. Basszus annyira aranyos, hogy egyedül Kimurához ragaszkodik de nagyon, és morogni morog, de azért mindenét odaadná neki. Pont mint egy farkas. Fiatal farkas. Najó, nekem este van xD Pont aznap néztem meg, hogy van-e friss, mikor felraktátok, csak két órával előbb. Ciki. Na nem gáz. Megértem, hogy nincs szabadidőtök, és hogy nagy a hajtás, de értsétek meg, hogy a ficcetek függővé teszi az embert :'DDD Ezt nem lehet abbahagyni, és nem gondolni rá. És az 1500 szó nyolcszorosa az nekem nincs fél óra? Lehet, hogy nektek hosszú idő míg megírjátok, de nekem rövid míg elolvasom. És miután elolvastam, kb 2-3 hónapig az tartja bennem a lelket a frissig. Ez sem lebaszás, ha annak is tűnik. xDD Nekem a mellék szereplőitek is rohadtul tetszenek :O Először a punk gyerek, most meg a magas külföldi. Itt folyik a nyálam Kirai meg a mellék szereplők felett. Gáz, hogy rossz a gépemen a hang, így nem tudtam meghallgatni a hangulat zenét. Helyette The Grenma - Enyém az utolsó szó megy xD nem gáz. Elvoltam vele. Tényleg, nagyon szeretem, azért hisztizek mindig a folytatás miatt, mert gondolom voltatok már úgy regénnyel, hogy mikor mész a buszról a suliba, vagy elmész a szobádból a konyháig, még menet közben se teszed le a könyvet. Hát én a Shinrai, ha könyv lenne, még a wcre is elvinném magammal. Így meg nehéz kivárni még két napot is. De akármi is legyen én várok. Türelmetlenül. XD És így a kritika vége felé már hiányzik a következő rész. Nem baj, addig majd sétálok a pillangós réteken. De csak gondolatban, mert minuszok röpködnek, hála a tavasznak xDD Köszi, ez is imádnivaló fejezet volt. Kicsit vidámabb, aminek külön örültem, mert szerintem Ők megérdemlik, hogy kibéküljenek egymással, és tisztában legyenek a saját illetve egymás érzéseivel. Na ennyi voltam mára. Puszi, sziasztok.
Válasz: Szia!
Már kezdek beletörődni abba, hogy Kimura senkinek se kell. Biztos van benne valami átlagos, de addig is ott van a kis külföldi - aki személy szerint nekem a kedvencem, azt hiszem, de erről majd a következő fejezetekben. Ez az adag most nem sikerült túl nagyra, igazából minél hamarabb fel akartunk rakni bármilyen frissítést, hisz már jó sokan kérdeztétek, hogy merre szálldogál a következő rész. De megígérem, hogy a következő hamarabb jön, hosszabb lesz, remélem szaftosabb is. Úgyis én jövök, ha kell, akkor verem a saját fejem, meg Shouét is. Tudom milyen, amikor egy történet elragad, de sajnos az iskolán, és a hozzá tartozó időhiányon nem tudok változtatni :(. Hidd el, én sokkal szívesebben lennék író, és koncentrálnék arra, hogy esetleg ebből a történetből könyv is legyen - bár nem tudom, hogy nem-e vagyok fiatal még ehhez, de tény, hogy én lennék a legboldogabb, ha a könyvpiac is fantáziát látna benne. Köszönjük, hogy írtál, kitartást, hamarosan jövünk - remélhetőleg. - Nou |
Ti aztán tudtok ;) erre érdemes volt várni! 10ből 10es ;) pusza
Válasz: Ufufu... igyekszünk, igyekszünk. Köszönjük, hogy írtál, lelkünket melengető, apró komment~ - Nou |
Sokat olvasok,de ez lett az egyik kedvencem a történet megkapó és egyáltalán nem zavaros.Jól fejlődnek ki a karakterek és szeretni valóak.Nagyon várom mi lesz velők.Nagyon tehetséges és jó fantáziával megálldott író vagy.gratulálok.
Válasz: Szia!
Nagyon szépen köszönjük, örülünk hogy tetszik, emiatt érdemes folytatni, avagy inkább nem feladni. Remélem hamarosan frissel jöhetünk, igyekszünk-igyekszünk. - Nou |
Aha jó. Sőt mitöbb eddig ez a legjobb amit olvastam. Oda vagyok érte....Egy NAGY hibája van: Nincs folytatása egy jó ideje...Miért?:S
Válasz: Szia!
Kérlek értsd meg, ha lassabb, nekünk is van életünk. Szombaton is iskolába járunk, majdnem minden nap nyolc óránk van, ráadásul a tanárok nem kímélnek minket sem, csak zúdítják ránk a sok-sok tennivalót. És nem, ez nem lecseszés, még ha annak is hangzik. Másnál hetente van friss, nagyjából 1000-1500 szavas. Mi havonta - jobbik esetben - "kiadunk" nyolcszor ennyit is. Tudom, egy ideje nincs új fejezet, de közben szervezni kell egy más dolgot, Conra is készülünk - igaz ez már csak a mi dolgunk. Amúgy jó hír, hogy már készül az új fejezet, de a sors is ellenünk van, Shou pendrive-ja (ezt így kell leírni?) megadta magát - legalábbis így néz ki -, és nem tudja folytatni. El fogom tőle hozni, megnézem, hogy nálam működik-e, ha nem, akkor kölcsönadom neki a sajátom, vagy kell venni egy újat. Szóval kitartás, remélem hamarosan frissel jöhetek. Köszönjük, hogy tetszik, igyekszünk. - Nou |
Végre. Leírta neki *-* és Kirai is bemeri magának vallani, hogy szereti <3 a legszebb karácsonyi ajándék. És olyan jó hosszú lett *-* Csak azt tudom elmondani amit mindig, nagyons zeretem, és mindig mikor olvasom egyedülálló hangulatba kerít az egész mű. Tényleg, alig hogy elolvastam, már várom a folytatását. Köszönöm ezt a részt is. Kellemes Karácsonyi ünnepeket *rá egy napra* és Boldog újévet! :'DD Nektek nem kívánok boldog húsvétot, mert hiába lesz mindjárt itt, remélem addig még sokszor "találkozunk" . Pá, puszi. |
BRÜHÜHÜHÜHŰŰŰŰŰ~~~~~~~~!!!!! *zokog* Hát hogy lehet ilyet tenni, kérem szépen?! Már az elejétől fogva sejtettem am Kimura munkáját. :( Csak én attól féltem, h majd pasikkal lesz. Tom, hülye vok. De ez már csak a túlzott pesszimizmusom miatt lehetett. Lényeg, hogy úgy megkönnyebbültem, mikor olvastam, hogy lányokkal lesz, hogy előtte még azért akartam sírni, h milyen munka, utána megmár a megkönnyebbüléstől, h de legalább ez pozitív. Azért így mégis csak jobb. Nem? Egyáltalán érteni, mit akarok? Bocs, zaklatott vok. És ez is a ti hibátok!! :'( :P Amúgy most attól félek, hogy a szerződésbe volt vmi záradék, hogy Kimura nem mehet el, v csak úgy nem mehet el. Így szokott ez lenni a Host fiúknál, meg szemet szúrt, h mgjegyeztétek, h olvasatlanul írta alá a papírt. Szal én ezt úgy vettem, mint vmi kiemelés, v minek nevezzem. :S És most nagyon izgulok, hogy mi lesz. De végre már a tudtára adta Kirainak, mit érez! És ettől megint sírni tudnék. De nem tudom, végül hogy mennek tovább az események, így, hogy Kirai bizalma ismét megingott. És még ha vissza is térne, gyanítom, ha egyszer meg tudja, mi Kimura munkája, akkor megint ez lesz. V hasonló helyzet alakul majd ki. Azon gondolkodtam a végén, h most, h Kirai így elszaladt, remélem, nem botlik bele az éppen dolgozó Kimurába, mert az elég gáz lenne. Liftezünk. Egyszer fent, egyszer lent. :O XD Jajj, de tényleg, na. Viszont valahogy vinni kell tovább a storyt. Egyszer ennek is ki kell derülnie, és jönnie kell nyilván újabb akadályoknak. Legalábbis gondolom. Ha azt vesszük, hogy elvileg még sokminden hátra van. :P
Jajj, az a köccsögg punk is még mindig aggaszt engem! :@ Remélem, nem lesz vele semmi. Csak szálljon le szépen Kirairól. pfh
Jajj, meg aztis megijesztett még, mikor a meghallgatás volt és az ürge megkédezte Kimurát, h ha úgy alakulna, képes lenne-e ölni is? Jézusom, hát milyen host állás ez?! :O Könyörgöüm, lányok, ne keverjetek be ennyire. Vagy nekem mindegy, csak ne halljon meg senki, mert akk én is meghalok. :( És legyen "boldogan éltek, míg meg nem haltak", mert ha valakik, akkor ők megérdemlik! :'( Na jó, nem esdeklek itt, majd alakul, ahogy alakul, nehogy figyelembe vegyetek! Akár hogy lesz, biztos jó lesz. Már ha még szomorú lesz, az is boiztos szép lesz... v remélem. Eddig még nem csalódtam bennetek. :) Na jó, ez a host dolog szíven ütött, kár tagadni! xD De messze még a vég. :P Szal, ganbare lánykáim, így tovább.
És millió köszönet, egyrészt, hogy sikrült a Karácsonyi ajándék is. Igaz, nem a fa alá, de én így is boldog voltam/vagyok. Az egyik legjobb ajándékom volt, amit kaphattam, szal köszönöm! *.* :) Másrészt pedig azt is köszönöm, hogy ismét ilyen hosszú lett. Én tényleg őszintén remélem, hogy ez nem fog megváltozni, mert nem tok betelni a Shinraijal. Ez van. Jó, nem áradozom tovább. Gomen, nem tehetek róla, imádom és kész!!! :D
Kellemes Karácsonyt nektek is és Boldog új évet, meg minden!! :)
Chuu *megölelget* ^^ |
máris kritikát írok, pedig éppen csak elkezdtem olvasni a történetet, ami igen érdekesnek ígérkezik. idővel elválik mit gondolok most jól az elején, és mit nem. ez alatt azt értem, hogy már az első fejezet után is rengeteg lehetőség felvázolódik előttem, hogy hogyan is folytatódhat a történet. és egy jó történet ilyen, beindítja a fantáziát.
aranyos az ötlet, hogy kedvcsináló zenét raktok az elejére, szerintem legalábbis. így is jobban megismerhető az ember.
a fic írói stílusa tetszik, van benne egyfajta rejtett irónia, ami talán nem is irónia, mégis ad egy kis ízt a dolognak. már önmagában is kelti a feszültséget, s mivel én ha csak egy kicsit is, de ismerem a regény monitorra vetőit, még érdekesebbé teszi a kibontakozó sorokat, és a mögéjük rejtett gondolatokat. szinte égnek az ellentétek és toporzékolnak a válaszok a megfelelő kérdésre várva.
az új fehér dizájn nekem jobban tetszik mint korábban a fekete, ezen jobban olvashatóak a betűk, és mivel a ficen van a hangsúly az oldal tekintetében, talán célszerűbb lenne a világosabb, vagy nem túl vibráló színeket előnyben részesíteni a későbbiekben is, ezzel sokban támogatnátok az olyan vak olvasókat, mint például én. a fejlécek is tetszenek, habár erről már biztos nem kéritek a véleményemet. jó, hogy nincs túlspilázva mindenféle csillámmal. stílusban sem illene ide, szerencsére ezt érzitek, meg ti sem afélék vagytok.
a későbbiekben mindent bele.
üdv, pen
Válasz: Kicsit későn, de jön a válasz. Gondoltam nem árt néha-néha. Szóval... nagyon szépen köszönjük, hogy írtál nekünk, ezekből tanulunk , és nem, ez nem nyalás, tényleg így van. Igyekszünk, hogy a lehető legjobb módon alakítsuk a történetet és, hogy minél igényesebb legyen az oldal - bár ebben még van hova fejlődnünk. Valóban jobb, hogy nem fekete az egész - utólag én is jobbnak látom így -, átláthatóbb, tisztább, és szebb is talán. A zenét azért csatoljuk, mert a mi életünkben eléggé fontos a muzsika - na meg persze az is tény, hogy így kicsit felfedjük magunkat. Reméljük, hogy továbbra is olvasod a Shinrait, még akkor is, ha egy kicsit lassan halad. -Nou |
Most végre elolvastam, amit annyira vártam *-* Ezt a történetet nagyon szeretem, mert nem is az ahogy megírjátok, hanem amit írtok az ragad meg. Szinte egy kép jelenik meg előttem, mikor olvasom. Rohadtul nagy a vizuális hatása. Egyszerűen elképzelem a motelt, az utcát a játszóteret, a zuhanyt, mindent. És ebbe a képbe, bele illeszkednek a szereplők és teljesen reális az egész. Talán éppen azért van az, hogy ezek általában elkeserítenek. Nem az jön lebelőle, hogy "huuu de jóóó, minden szééép", hanem a valóság, hogy ha valamit elakarsz érni az életedben azért meg kell küzdened. És ha meg is kapod csak úgy, lesz amiért küzdened kell, és akkor az annál nehezedd lesz. Kirai és Kimura ezeknek tökéletes példája. Kimura, aki mindent megkap csak a szeretet nem és Kirai, aki tényleg semmit sem kap, csak élet tapasztalatot, amit magának köszönhet. És két ennyire eltérő világban élő ember közös harca, semmiképp sem egyszerű, de hogy ott vannak egymásnak, az teszi a történetet a legcsodálatosabbá. És a punk a neten *-* Úgy tetszett. Az kellett bele xDD Főleg amikor leírtátok, hogy néz ki *-* Összességében az egész tetszik, így ez a fejezet is. Annak ellenére, hogy ez nem egy olyan tipikus végig fent sztori, hanem olyan lent, aztán kicsit fent, majd megint le cselekménysorral rendelkezik tényleg szeretem. Jó olvasni és várom a frissítéseket. Sok sikert a továbbiakhoz is. Puszi, Zsófia. |
Nyah, hát végül tényleg eljutottunk addig a bizonyos levélig. Most megnyugodtam. :P Viszont az is igaz volt, h valszeg másra számítunk, ami a levél tartalmát illeti. Nos, sztem nem kell taglalnom, h én mire gondoltam. XD De se baj, mert hol maradna az izgalom, ha már az elején mindenki szerelmet vall. XD Főleg, h nagyon lassan haladnak az események, bontakoznak ki az érzelmek... Tényleg nem illett vna hozzá. Így tökéletes. De azért én Kirai helyében cs azért is feszegetném a témát, h miért akar neki annyira segíteni Kirai, és h ne hárítson, meg terelje a szót. xD
Am ez is egy aranyos fejezet volt, mint eddig mindegyik. Annyira tetszik, h ilyen szépen lassan kerülnek egyre közelebb és közelebb egymáshoz. *.* És ahogy lassan már maguk sem értik szinte, h miért, cs azt veszik észre, h szükségük van a másikra, a közelségére, az ölelésére... Aztán idővel gondolom, másra is, de az még sztem odébb van. :P De nem bánom! Bár... A múltkori kritimre írtátok, h még a felénél se járunk. :O És azért ez már a 15. fejezet volt. És imádom olvasni. De basszuskulcs, így bele gondolva, azért aggaszt is a dolog, mert el nem tom képzelni, mit lehet kitalálni még vagy 20, 30, v ki tudja, hány fejezetre? Értsétek: félek, h jól meg fog még szenvedni ez a két fiú. :O És én nagyon nem szeretném olvasni, h szenvednek, mert így is olyan sok rossz történt már velük. :'( De én még mindig azt mondom, h bízom abban, h a végére Happy End lesz, mert cs nem vtok olyan szadisták, h a nagy kínzás után, vmi tragikus manőverrel fejezitek be. oO Főleg, mert tom, h mennyire szeretitek a srácokat, különben nem lenne ez az oldal sem. :P Szal, én bízom bennetek.
Az a punk gyerek nagyon irritált am. Remélem, nem lesz állandó, v visszatérő szereplő. :S Féltem tőle Kirait. Tom, h meg tudja magát védeni... általában. De most meg is van sérülve! És nem cs fizikálisan, de lelkileg is féltem, mert már annyit szenvedett így is. :'( Szal remélem, nem terveztek semmi erőszakos, v ilyesmi dolgot. :O Na jó, majd kiderül, mi lesz. Gomen. :P XD
Szal, nagyon tetszett ez is, egyszerűen imádtam. Imádom, h Kirai egyre jobban megnyílik és egyre közelebb engedi magához Kimurát, és még Kimura zavarodottságát is imádom, annyira aranyos. Pontosabban: ők ketten annyira aranyosak! *.*
Attán, majd kiderül, ki milyen munkát szerez, ha szerez, remélem, ott se lesznek nagy veszélyek, meg atrocitások, egyebek... Bár v egy olyan érzésem, h még sok-sok csavart bele tesztek. Csak h ne könnyítsétek meg se az ők, se a mi életünket. :O höm XD
Nya, de be is fejezem. Köszönöm a frisst. És ahogy már chatben említettem: Karácsonyra is Shinrai frisst kérek!!! *.* Tessék leközölni a Jézuskának! höm ;) :D
Nyah, tényleg mek lányok, hontoni arigatou még egyszer, nagyon jó lett, ahogy azt már sokszor mondtam! Így tovább. És tartsátok meg a jó szokásotokat az ilyen szép hosszú fejezetekről!! :) Pussz ^^ |
Már-már olyan érzésem volt a fejezet végén, hogy csak ennyi boldogságot érdemeltek? Küzdöttek a börtönnel, az emberekkel, magukkal, egymással a világgal, és még egy hét nyugalmuk sem lehet? Kimura apja rendesen beleköpött a fia levesébe. Mondjuk Kimura még így is végtelenül cuki. Nem az a legnagyobb problémája, hogy kidobták otthonról, és még suliba se tudja, hogy fog elmenni, hanem az, hogy mi lesz Kiraival. Amikor jött Kimura apjának a jelenése először azt hittem csak egy rossz álom, aztán megvigasztalgatja Kimurát Kirai. Hát sajnos nem csak egy álom volt... Remélem, hogy a fiúk együtt maradnak és együtt sikerül magukkal mit kezdeniük. Ebben Kimurainak van gyakorlata, de most ő is sérült... Meg ez amúgy sem két fiatalnak való... Senkinek sem való, nem ám hogy két fiúnak, akik előtt még ott van a boldog jövő, ami mindennek tűnik csak boldognak nem. Hát nagyon remélem, hogy majd megint vesz a történet egy hajtűkanyart és jóra fordulnak a dolgok... Köszi, hogy megírtátok, nagyon tetszett, még így is, hogy ez egy kicsit most lehangoló fejezet volt. Várom a folytatását. Puszi, Zsófia. |
Sziasztok! :)
Gondoltam, én is írok már kritit. Gomen, ha nagyon hosszú lesz, igyekszem rövidre fogni, amennyire tudom. Csak mert az az igazság, h nagyon ritkán írok kritit, de ha ez megtörténik, akkor nagyon sokat tudok magyarázni. :S Szóval: igyekszem. ;) Hűha, hát erre nagyon nem számítottam. Kezdve az elején, már mikor múltkor úgy fejeztétek be, h "Benyitottam.", kicsit bepánikoltam, h csak nem készültök vmi kis pajzánkodásra. xD Csak mert annyira szépen lassan halad ez a történet, h kár lett vna azzal elszúrni. Ettől függetlenül is kíváncsian vártam, mi lesz, és... kellemesen csalódtam. :P Bár annyira lehet, nem is csalódtam, mert hát... ez a fic akár hogy nézzük, így tökéletes. Abszolút az érzéseken, az egymás iránti bizalmon van rajta a hangsúly és emiatt egyszerűen bele szerelmesedtem, erre jobb szó nincs. Azt se bánnám, ha még legalább ugyanennyi fejezeten át nem történne benne semmi több, csak ez az óvatos tapogatózás, ismerkedés egymás irányába. :) Igazából már akkor megszerettem ezt a történetet, mikor elkezdtétek feltölteni AFS-re, csak egy idő után vmiért már nem olvastam. Nem tudom miért, ne kérdezzétek. (Nem szándékosan kerültem, sztem csak… hülyén hangzik, h nem vettem észre, de másra nem tok gondolni. :O :S) És kb. két hónapja (v már inkább 3 oO :P), megint csak kiszúrtam és rémlett a történet, így elkezdtem az első fejezettől újra. És már annyira szeretem, hogy azt hiszem, nyugodt szívvel jelentem ki, hogy az egyik kedvencem lett. És hogy miért? Nem tudom Talán pont emiatt a lassúság miatt? Egyszerűen imádom. *.* Na jó, de befejezem a mellészövegelést, mert nem tok leállni. xD Szóval, féltem, mi lesz, de kellemesen csalódtam. Végül mégis volt egy kis ismerkedés Kirai részéről, de az egyszerűen tökéletes volt oda, annál több már nem is kellett vna sztem. Na meg az az álom... sejtem, mit álmodhatott. X'D Vagy nagyon perverz vagyok?! :O Basszuskulcs, szóljatok rám! :P De azért akkor igen csak fogtam a fejem, hogy "Istenem, de ciki! Le fog bukni!" hehehe Szóval nagyon aranyos volt. Jajj, de a második fele... huhh! Az már más téma. Ne, félre értés ne essék, tetszett. Csak lesokkoltam. Eleinte azzal nyugtattam magam, h biztos csak egy rémálom... de sajnos nem :( De hát na, előbb-utóbb a szülőkön is túl kellett esni, és valljuk be, inkább előbb, mint utóbb. :) Azért tetszett, h végül az anyja mégis csak közbeavatkozott. Meg örülök, h ennyivel megúszták, lehetett vna rosszabb is. Azért remélem, meg tudják oldani a dolgokat. De sztem, amíg ők ketten ott vannak egymásnak, addig nagy baj nem lehet. :) Kíváncsi vagyok, még milyen fordulatokat raktok bele, milyen szenvedés vár még rájuk, ha vár egyáltalán. Bár az utcán élni nem lehet kellemes, szóval gondolom, még van mire számítanunk. Még ha eleinte találnak is vmi szállást, a pénz is elfogy egyszer. :S Ilyen egy tetű apát! pfh Talán azzal, hogy Kirai megtudta, Kimurának is milyen kegyetlen apja van, lehet, most már még közelebb kerültek egymáshoz. Én minden esetre továbbra is nagyon várom a következő fejezeteket, remélem, kitart az ihletetek, mert ebből a ficből sose elég (és ilyet ritkán írok! :P), és remélem, továbbra is megtudjátok tartani ezt a csendes lassúságot köztük, mert mondom, erre nincsenek szavak, egyszerűen szerelmes vagyok belé és kész! :) Ohh, és remélem, végül Happy End lesz, mert amit ők ketten elszenvedtek már életükben, egyszerűen nem tudom elképzelni, h dráma legyen belőle. :’( Ha valakik, hát ők megérdemlik, hogy végre egyszer boldogok legyenek. :) Egyébként, még egy kérdés, mielőtt befejezem! Igazából, már egy ideje feltűnt, de gondoltam várok még vele, de így, h eltelt már kb 4-5 fejezet, már kezd kicsit aggasztani. Szóval volt egy olyan rész, amikor is Kirai még ugye a börtönben volt és megkérdezte Kimurától, hogy miért törődik vele ennyire, v vmi ilyesmi. A lényeg ez volt. Erre Kimura azt mondta, még nem tudja elmondani, majd másnap. És mikor másnap újra rákérdezett Kirai, a másik erre csak átadott neki egy levelet, mondván, h majd akkor olvassa el, mikor ő már elment. Végül Kimura haza is ment, de a levél tartalma nem derült ki. És azóta még csak említés sem történt róla. Felmerült bennem, nem-e csak én vtam hülye és vmilyen módon elsiklottam felette, ezért vissza is olvastam azoktól a részektől, de nem. Tényleg nem említettétek azóta. És most szöget ütött a fejemben, hogy vajon megfeledkeztetek róla, vagy csak későbbre tartogattok vmit róla? Vagy tényleg én vok nagyon hülye és nem veszem észre? oO Ne haragudjatok, remélem, nem probléma, h rákérdeztem, de gondoltam, jobb így. Nehogy a végén derüljön ki, h "Hoppá, azt elfelejtettük!". :P Nyah, azt hiszem, befejezem, bocs, hogy nagyon sok lett. Legközelebb majd jobban igyekszem (mert most már majd legközelebb is írok kritit, igyekszem azzal is. ;)) További sok-sok ihletet nektek! ;) Puszi ^^ :)
Válasz:
Jaj. Nagyon megleptél az az igazság. Mikor véletlen benéztem, hogy van-e kritika, leesett az állam. Hidd el, nagyon jól esik, hogy ennyi időt ránk szántál, és jó olvasni azt, hogy szereted a történetünket, a két fiút. Ezek miatt jó írni. Jogos kérdés, jogos. De nem felejtettük el, csak kicsit később kerül bele a sztoriba. Bár valószínűleg már nem kell rá sokat várni, hamarosan kiderül a tartalma, csak aztán nehogy csalódás legyen. Ki tudja mit vártok tőle, no de lakat a számon, nem kotyogok többet. Kicsit még én is írok. Az apáról... hmm, gondoltam, hogy egy kicsit sok lesz így hirtelen, féltem is, hogy mit fogtok szólni. De szerencsére nem az volt, hogy fúú, jöttek, és elrontotta a fejezetet, hanem, hogy paraszt a bácsi. A lassúságot természetesen próbáljuk megtartani, már írtam is valamelyik válaszomban, hogy jobban szeretem a kidolgozott történeteket, bár nem tudom, hogy ez mennyire nevezhető annak. Sajnos túlságosan szeretem Kimurát és Kirait, így már normálisan se tudok ítélni. A végéről meg nem beszélhetek, de annyit elmondhatok, hogy még a közepéig se értünk el, a történet még sokáig fog folytatódni. Na ez jó, vagy rossz hír? : D
Nos, nem zavar, hogy ennyit írtál, löketet ad. Boldog vagyok, holnap egyszerűbb lesz a napom. Nem kötelező, hogy máskor is ennyi legyen, de ha jön, tombolni fogunk, lesz itt buli és hepinessz.
Meghajolok előtted, minden bókodat és jókívánságodat elraktároztam. Vagy elraktároztuk. Nem tudom, hogy mit írjak. Az esetleges hibákért meg bocsi, azt hiszem az agyam valahol elhagytam. Talán nem is úgy sikerült, ahogy szerettem volna. De sok CHU, ezer KÖSZÖNET~ Nou
|
[24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés