A hastánc szó hallatán Egyiptomra, az arab világra asszociálunk, de a tánc eredete ennél sokkal összetettebb.

„A hastáncról a nyugati ember azt gondolja, hogy a csábítás, és a szexuális vágykeltés tánca, ami természetesen nem igaz. Ez egy teljesen téves megközelítés, vagy legalábbis nagyon felszínes; a nyugati ember azért gondolhatja ezt, mert nem ismeri, nem tájékozódik egy másik kultúráról.”

Elnevezés
Eredeti arab neve: raqs sharki, szó szerint azt jelenti, hogy a kelet tánca. Az arab országok show stílusú táncaira utal. Mások úgy gondolják, hogy az arab „beledi” szó jelentéséből ered -  „az én országom”, „vidék”, „hazám”.
Törökül - göbek tansi, görögöknél "cifte telli"-nek hívják.
 
Az első „nyugati” nevet a franciák adták, amikor a XIX. Században a Közel-Keletre utazta, és mivel az európai táncokban addig ismeretlen volt a törzs és a csípő külön mozgatása, tévesen „dabse du ventre”-nek nevezték el, amelyet az angol tükörfordítás „bellydance”-re, a magyar pedig hastáncra fordított. Sajnos a név egy téves szókép, hiszen az orientális táncban a táncos egész teste mozog, beleértve a nagyon tipikus fej-, váll- és mellmozdulatokat, amelyeket lágy karmozdulatok kísérnek.


Orientális tánctörténet

A hastánc, pontosabban az orientális tánc a világ legrégebbi táncformáiból alakult ki. Gyökerei az ókori világ termékenységi szertartásaihoz vezethetőek vissza. Évszázadok során alakult ki a közösségi ünnepek alatt, gyermekszülésnél, a családi otthonokban.

Az orientális tánc a különböző születési szertartásoknál is jelen van. Számos arab törzsben a szülő nőt körbevették a törzs nőtagjai, és ismétlődő mozdulatokat végezve táncoltak körülötte, énekükkel és folyamatos mozgásukkal, egyfajta hipnózissal enyhítették a szülő nő fájdalmát.

A hastáncot éppen azért táncolják mezítláb, mert így alakul ki a közvetlen kapcsolat a Földanyával, és így lehet annak energiáit felvenni és közvetíteni.

Később az ókori társadalmakban kikerült a tánc a templomokból a világi életbe, és szórakozásból, illetve szórakoztatásból végezték. Az ókori Görögországban a szegényebb családból származó lányok kimentek a piactérre, ahol a lelkes közönség pénzt dobált az ügyes táncosnak, így össze tudták gyűjteni a hozományra való pénzt, és hogy azt biztos helyen tudják, felvarrták a ruhájukra díszítésként. A pénzdobálás szokása a mai napig fennmaradt az arab országokban, és a mai táncos ruhákat is az ókori aranypénz utánzatával díszítik. (ld. rázókendő)

Sokan az ókori Egyiptomot tartják a hastánc őshazájának, azonban az egyiptomi emberek inkább szemlélői maradtak, és általában rabszolgákat béreltek fel hogy azok szórakoztassák őket.

Az iszlám megjelenésével és elterjedésével ez a távolságtartás megerősödött, egyes szélsőséges csoportok mai napig próbálják visszaszorítani.

A középkorban feltűnt egy népcsoport, amely átvette a szórakoztatást, hiszen kívül állt az iszlámon. A cigányok a 11. század körül indultak el Indiából, és egyre nyugatabbra haladva Perzsiában, Egyiptomban, majd Törökországban telepedtek le, illetve később Spanyolországig jutottak, Minden országban, amelyen a romák átvonultak, otthagytak valamennyit zenéjükből és táncaikból. Útjuk mentén ezek a táncok keveredtek az őslakos népek táncaival. Az erdmény látható a néptáncban és a hastáncban.

Egyiptomban a "ghawazee" (azaz cigányok) gazdagították az orientális táncot. A fénykorát élő Törökországban is főleg ők szórakoztatták a helyieket és fejlesztették tovább új ritmusokkal a táncot.


A modern hastánc története 1893-ban a Chicagoi Világkiállításon kezdődött. Ide érkeztek azok a szíriai táncosok, akik táncukkal sokkolták a baletthez és a fűzővel karcsúsított nőalakokhoz szokott amerikaiakat.



A századfordulón és a szecesszió korában a művészetekre jellemzővé vált a Kelet felé fordulás, ami több tehetséges táncost inspirált az orientális tánc felfedezésére és előadására. Ekkor alakult ki a mai napig élő szórakoztató jellegű orientális tánc az úgynevezett "cabaret style", azaz a revü stílus is.

A modern hastánc első keleti színhelye 1927-ben nyílt Kairóban a Casino Opera. A század sztár hastáncosai léptek fel itt, háttérzenekarral, akik külön a táncosnak komponált zenét játszottak.

Sajnos ma a Közel Keleten gyakran turisztikai látványosságnak használják, és sokszor túl populárissá válik. Jelenleg inkább Amrikábna és Nyugat-Európában fejlődik tovább, mint professzionális szólótánc, ahol előadóművészek igyekeznek megmutatni, hogy az orientális tánc, akár más táncok, művészetté válhat.

A tánc ma rengeteg variációban él és virágzik világszerte. Ebbe beletartozik az a szorgalmas munka, amelyet néhányan a tradícionális formák megőrzéséért folytatnak a táncok szülőhelyén kutatva és az onnan származó tanároktól tanulva. Néhány esetben ezek a kutatók azok, akik utolsókként úgy táncolják a régebbi táncokat, ahogyan azokat a XIX-XX. század fordulóján is láthattuk volna.

Az emberek átalakítják, újraértelmezik a mozdulatokat, így a táncok világszerte változnak, mint minden élő művészet. Ez az, amitől a tánc eredetileg is szabadon fejlődött. A jelentős változást a mai tömegkommunikáció okozza.

 STILUSOK

- egyiptomi stílus (Raqs Sharki modern egyiptomi stílus)

- török stílus

- libanoni stílus

 Folklór

- Beledi

- Saidi - felső-egyiptom folklór tánc, eszköze a bot

- Khaliigi - arab öböl jellegzetes folklór tánca, hajtánc

- Nubiai - Egyiptom legdélibb része és Szudán északi része. Ez a tánc sok afrikai elemet kever arab ritmusokkal.

Törzsi tánc

A törzsi stílus a szó szigorúan vett értelmében nem "autentikus", de a népzenéből és néptáncból táplálkozik, így bizonyos értelemben visszatérést jelent az orientális tánc gyökereihez.

A törzsi stílus ameriaki találmány. Közel-keleti, észak-afrikai, indiai stílusok és európai cigánytáncok elemeinek elegye. A stílusban nagy hangsúlyt kap a csoport szerepe és a csoportos improvizáció, mint előadási forma.

Fúziós táncok: Amerikai törzsi hastánc (ATS), bollywood, gótikus stílus, vagy olyan táncok, amikor az orientális tánc például a flamencóval vagy a cigánytánc  elemeivel építkezik.

Divattáncok: Samba-Oriental, TranszOrient, Oriental Pop



"Az, hogy melyik stílus van közelebb a szívedhez, nem fontos. Igazán az számít, hogy életben tartsuk a világ legrégebbi táncát, amelyet szülőhelyén hivatalosan vallási, politikai és szociális szabályok miatt a kihalás veszélye fenyeget."

Forrás :  http://www.hanife-hastanc.hupont.hu