A sorozat, amit több ember nézhetne: The Closer (A Főnök)

Nem tudom, mekkora sikere volt Magyarországon (szerintem a harmadik évadnál leálltak), de Amerikában, az anyaországában sem tűnik felfújt sorozatnak. Eltekintve attól a sablontól, hogy már megint egy olyan bűnügyi sorozattal állunk szemben, ahol a szereplők szinte tévedhetetlenek, egy nagyon élvezhető és vérpezsdítő sorozatról van szó. Pont.

Mint minden bűnügyi show-ban, itt is fontos a gyilkos személyének kiderítése, ezek mellett viszont részletesen megismerhetjük azokat, akik minden álló nap együtt dolgoznak a megoldáson. Az új főnöknő, aki a nyüzsgő Los Angeles-i világban a malacfarmnak tekintett Atlantából  pottyant oda rögtön főnök helyettesnek, nem éppen nyeri el főleg férfiakból álló munkatársai tetszését. Ez azonban változik, míg a csapat teljesen össze nem forr hogy aztán mesteri módon bánhassanak az „egy mindenkiért, mindenki egyért” idiómával. Természetesen a munkahelyen belüli ellenségeskedés ezzel nem szűnhet meg, hiszen akkor nem lenne bűnügyi sorozat a bűnügyi sorozat, így kapunk az odaadó és vicces csapat mellé egy folyton morgolódó férfit is, aki folyton ki akarja lökni a túlbuzgó Brendát a nyeregből.

Családias hangulat, karót nyelt főnökök, összezörrenések az FBI-al (ami érdekes vonulatot ölt Brenda és Fritz kapcsolata miatt), patthelyzetek és kidolgozott karakterek próbálják a képernyőhöz csalogatni a nézőket, úgy tűnik, eddig sikertelenül.

Runners up:

-          Battlestar Galactica: Ennek a magyar  egyszerű elméből fakadó félrenézettsége és előre való megítélése fájdítja meg a legjobban a szívem és csak azért nem tettem első helyre, mert a listázásom alatt kismilliószor fogom felvetni a problémát.

-          Irak: Azt mondják, az Irakból hazaérkezett katonák jót röhögtek a sorozat valótlanságán. De most gondoljunk bele… egy amerikai katona csak a harcról magáról tud beszélni. Ennek a rövid sorozatnak a középpontjában az emberek vannak, azok a katonák, akik nap mint nap hibákat követnek el. A feladatuk, hogy gyerekeket lőjenek, ha kell, és követniük kell a felettesek parancsait, akik néha maguk sincsenek tisztában szavaik súlyával. Van, aki civilt lő hibából, van, aki dezertál, és mindennek van következménye. Senki nem mondta, hogy a háborúra magára fogunk koncentrálni. Arról nem is beszélve, hogy maga az iraki látvány lenyűgöző, főleg az első rész homokvihara.