Az árverés célja és a hozzá tartozó fogalmak

Mit tehet és mit nem, mit vihet és mit nem a végrehajtó!

Az 1994. év LIII. törvény célja és feladata, hogy bíróságok határozatokat érvényre juttassa. Ennek az eljárásnak az utolsó mozzanata az árverés. A bíróságon kívül más szervek is árverezhetnek, pl. APEH, Illetékhivatal, Önkormányzatok. A végrehajtási jog a végrehajtás megindításának joga, azoknak az anyagi jogi és eljárás jogi következményeknek az összessége, amelyek a végrehajtási eljárásban résztvevők jogaiban beállnak. Ennek egy módja a vagyoni végrehajtás, amelynek során a szankció realizálása a jogsértő vagyonát éri. A vagyoni végrehajtásnak két típusa van, a teljes vagy univerzális (csődeljárás, felszámolás) és az egyedi (szinguláris) végrehajtás. Az adós egyes vagyontárgyait vonja itt alá. Ennek egyik utolsó mozzanata az árverés. Ez olyan eljárás amit az adott szerv mellett működő végrehajtó folytat le (bírósági, APEH, Illetékhivatal végrehajtója). Célja, hogy a megfelelő jogi szankciót kötelezettel szemben érvényre juttassa, a kötelezettség teljesítése érdekében.
A bírósági végrehajtást és ennek részeként az árverést, úgy határozhatjuk meg, hogy ez a vagyoni végrehajtás fő útja, polgári nem peres eljárás, amelynek során a végrehajtó vagyoni kényszerrel juttatja érvényre a kötelezettség teljesítésére vagy biztosítására a jogi szankciót.
Kétféle árverés van: ingó árverés és ingatlan árverés.
Ingó árverés: Az eredeti szerzésmódok egyik legjellemzőbb esete az árveréssel történő tulajdonszerzés. Az árverés hatósági úton történő kényszereladás az ingó dologért legtöbbet ígérő számára. A korábbi tulajdonjog korlátai, terhei az új szerzőre nem hatnak ki, kivéve, ha a szerző rosszhiszemű volt, pl. ha tudott az árverés törvénysértőségéről. Az árverési vevő, az árverési vételár kifizetésével tulajdonjogot szerez.
A végrehajtási eljárás leggyakrabbi mozzanataként a végrehajtó lefoglalja az adós tulajdonában lévő dolgot (ingó vagy ingatlan). VHT 84.§.
A dolog minden birtokba vehető testi tárgy, a külvilág olyan állandó része, amely állandó tulajdonságai révén más tárgyaktól megkülönböztethető és jogviszony önálló tárgya lehet. Minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet PTK 94. §.
Ez egyrészt fizikai, másrészt jogi birtokba vételt jelent. A tulajdon egy dolog feletti teljes hatalom (plenapotestas in rea), amelynél fogva a magáéban megteheti, amivel nem zavar másokat. A tulajdonjog a dolgok háborítatlan élvezetére való teljes jogosultság, továbbá birtoklására, használatára való jog. A tulajdonjogalakja a tulajdonos, közvetett módon maga a dolog. Egyazon dolognak több tulajdonosa lett meghatározott eszmei hányad szerint. PTK 139. §. A tulajdonos társak joga és kötelezettsége kiterjed az egész dologra, ill. egyneműek. A tulajdonos társak jogait és kötelezettségeit tulajdonhányaduk nagysága határozza meg. Ugyanezen elv alapján viselik hasznát - terhét az adott dolgoknak. PTK 98. §. - 11. §.
A birtokláshoz való jog sajátos jogi intézmény, ahol a jogosult a birtokos, akinek békés birtoklását a jog elismeri. A birtoklás hatalom dolog felett PTK 187. §. Jogos birtoklás, ha érvényes jogcímen alapul, ha nem, akkor jogtalan birtoklás. Megkülönböztethetünk saját és idegen birtokot. Mindenki birtokláshoz való jogát a tulajdonostól származtatja. A birtoklás a tulajdonjog alapvető részjogosítványa, a tényleges hatalom megnyilvánulása a dolog felett.
A fenti fogalmakat azért fontos tisztázni, mert az eljárás során csak az adós tulajdonát képező tárgyakat lehet lefoglalni és értékesíteni. A tulajdonviszony elsősorban ingóságoknál kérdéses, mivel itt csak a foglalásnál jelen levők nyilatkozatára lehet hagyatkozni. Nem biztos, hogy a tárgy birtokosa egyben tulajdonosa is, a végrehajtó pedig nem vizsgálhatja, hogy jogszerűen birtokolja-e az ingóságot. Ha erre nem figyel a végrehajtó, az eljárást lassító, esetleg eredménytelenné tevő jogorvoslati perekbe ütközhet. Nagyon fontosak ezek a kérdések a harmadik személynél történő foglalásnál VHT 107. §. vagy adós más tartózkodási helyén. A foglalással az adós birtokában marad az ingó, de a tulajdon jogát korlátozzák a követelés kifizetéséig vagy az esetleges árverésen történő értékesítésig. Az árverés célja, hogy a befolyó árverési vételár minél magasabb legyen, hogy biztosan fedezze a fennálló követelést vagy követeléseket. Ennek érdekében kell eljárni a VHT 133. §. szerint, mert így árverésen kívül az árverés hatályával az árverési vételár nem csökken olyan nagy mértékben. A másik fontos dolog, hogy az árverés helye és időpontja minél szélesebb, minél több vevő jelentkezzen, ezáltal a vétel ár ne csökkenjen a negyedére.
Ezért a KHT 122. §-ban megjelölt helyeken kívül érdemes az interneten is meghirdetni.
Az árverések érdekes része az üzletrészek árverezése, ami szintén ingók módjára történik VHT 132. §. Ez támasztja alá, hogy egy dologi jog tulajdonságait lehet alkalmazni jelenségekre is, amelyek nem felelnek meg a dogmatikai kívánalmaknak.
Mint látjuk az ingóságokra és annak minősülő dolgokra történő végrehajtás végső mozzanata az ingóknak az árverésen történő étékesítése. Ez akkor következik be, ha a kötelezett semmilyen módon nem teljesített, és az esetleges jövedelem letiltás, inkasszó, követelés letiltás sem vezetett eredményre, vagy aránytalanul hosszú idő, amíg ilyen módon a követelés kiegyenlítésre kerül. Ha az adós tartozása sem a munkabérre, sem az ingókra történő végrehajtás során nem lett kiegyenlítve vagy aránytalanul hosszú időt venne igénybe, és az adós rendelkezik ingatlan vagyonnal, erre az eljárást folytatni kell. VHT. 7. §.

Ingatlanárverés és vele kapcsolatos fogalmak

Az ingatlan olyan dolog (testi tárgy PTK 94. §.) melynek helye állandó, elmozdíthatatlan. Önálló ingatlan az a földrészlet az INYTV 11. §. megfelelően a vele együtt nyilvántartott olyan épülettel, építménnyel, melynek tulajdoni viszonyai a földrészlettel azonosak, a földrészlet a vele együtt nyilvántartott társasház, szövetkezeti házi tagok közös tulajdonába áll. Egyéb önálló ingatlan az INYTV 12. §. szerint önálló tulajdonú épület, ide tartozik a közterületről szóló pince (INYTV 12. §. (3)).
Nem képeznek önálló ingatlant a közös használatú épületrészek (társas, szövetkezeti ház), mezőgazdasági szövetkezetek által használt földrészletek és azon emelt épületek. Az ingatlan nyilvántartásba jogokat bejegyezni, tényeket bejegyezni az ingatlan nyilvántartásban nyilvántartott önálló ingatlanokra lehet. Nem önálló ingatlanok a tervezett, leendő lakások, irodák, stb., ezekre végrehajtási vagy jelzálogjogot sem lehet bejegyeztetni.
Több féle formáját ismerjük: pl. lakás, ház, szántóföld, gyár, kereskedelmi raktár, stb.
Az ingatlan esetében ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetik meg a tulajdonost, mint a fent tárgyalt ingók esetében, de mint látni fogjuk, tulajdonlás és birtoklás jobban elválik egymástól. Első lépésként a végrehajtó bejegyezteti a végrehajtási jogot az adós tulajdonát képező ingatlanra a földhivatal ingatlan nyilvántartásába. (Erről a későbbiekben esik szó.)
Ingatlan esetében sokszor felmerül a kérdés, hogy az ingatlanon lévő vagyoni értékű jogokra lehet-e VH jogot bejegyeztetni.
A haszonélvezeti jog a PTK 252. § (1) bek. Mind az INYTV 17. §. (1) bek. A jelzáloggal, VH joggal való terhelhetőséghez a jog átruházhatóságát követeli meg, nem elégszik meg a jog gyakorlásának átengedésével. A telki szolgalom a PTK 168. § (3) bek. szerint forgalom képtelen, ugyanúgy, mint a használati jog, vezeték jog, bányaszorgalmi jog is. Nem ruházható át a végrehajtási jog sem.
Az ingatlan árverezésére azután kerülhet sor, amikor a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatot a végrehajtó kézhez kapta és az jogerőre emelkedett, továbbá közölte az érintett felekkel az ingatlan becsértékét. Az ügyben érintett mindaz, aki az ingatlan nyilvántartásban bejegyzett joga van.
INYT 16. §. j. 26. §. (1) bek. 30. §. 1 bek.: Amennyiben a VH jog bejegyzése ellen és a közölt becsérték ellen senki nem nyújtott be jogorvoslatot, ha igen, az ebben hozott határozat jogerőre emelkedése után a végrehajtó kitűzi árverését a VHT 138-145 §-a szerint. Ezen végrehajtási cselekmények közben a kötelezett tartozását bármikor rendezheti az árverési hirdetményben meghirdetett időpontig. A 2000. év CXXXXVI. VHT szerint az ingatlan lakottságot, beköltözhetőségét is leszabályozza (VHT 141. §.), ezt az árverési hirdetményben is fel kell tüntetni, a felek nevével, ingatlan adataival, becsértékével, árverés időpontjával, helyével egyetemben.
A lakosság tekintetében a korábbiakhoz képest jobban le lett szabályozva. Amennyiben az adó és érték bizonyítványon a lakóingatlan nem feltüntetve, az ingatlant lakóingatlanként kell árverezni. Az ingatlan lakottnak minősül a VHT 141 §. alapján, ha abban bérlő, haszonélvező lakik benne. Kivéve, ha az adós és VH kérő korábban az ingatlan beköltözhető állapotban történő értékesítésében állapodott meg, és a bérleti szerződés megkötésére ennek ellenére került sor. Amennyiben osztatlan közös tulajdonban lévő ingatlan esetében nem más tulajdonos társ lakik, ha az összes VH kérő hozzájárul a lakottan történő értékesítéshez és megállapodnak egymással, illetve ha abban adós egyenesági felmenője lakik és lakhelye a végrehajtási eljárás előtti 6 hónapban is itt volt, az ingatlant lakottan kell árverezni. Az árverésen az vehet részt, aki az ingatlan becsértékének 10%-át lerakta előlegként.
A tulajdon jogot az szerzi meg, aki a licitálás során a legmagasabb vételi árat ajánlotta, az előleg beleszámít a vételárba VHT 148 §. A teljes vételárat az árveréstől számított 15 napon, legfeljebb 2 hónapon belül ki kell fizetni, ennek elmulasztása esetén az előlegét elveszti és új árverést kell tartani.
A VHT 147. §. szerint lakóingatlan árverésekor, ha ajánlat nem érkezik, a vételi árat fokozatosan a kikiáltási ár 70%-ának megfelelő összegre kell leszállítani, ha az adósnak ez az egyetlen lakóingatlana, lakhelye ebben van és az eljárást megelőző 6 hónapban is ebben volt. A nem lakás céljára épített ingatlan becsértékét a kikiáltási ár 50%-ig lehet leengedni. Az árverésről a végrehajtó jegyzőkönyvet készít (VHT 152. §.) ebben a 35. §-ban említetteken kívül feltünteti az árverezett ingatlan adatait, lakott meg beköltözhető állapotban való értékesítést, a becsértéket, milyen szabályok szerint alakította és az árverési vételárat, továbbá az árverési vevő nevét, címét, személyi adatai. A jegyzőkönyvet a vevő aláírja, a jegyzőkönyvet az ingatlan nyilvántartásban szereplők megkapják. Az árverési vételár teljes kifizetésétől számított 30 nap után (VHT 153. §.) a jegyzőkönyvet megküldik a vevő és a földhivatalnak.
Az ingatlan tulajdonjogát árverés útján sem lehet eredeti szerzésmóddal megszerezni. Így csak akkor lehet megszerezni, ha az adós valóban tulajdonos volt. Az árverésen szerzett ingatlan tulajdon a származékos jelleg miatt teherként fennmarad a telki szolgalom, a közérdekű használat, valamint a törvények alapuló haszonélvezeti jog.
Az 1881. évi LX. Tv. 208 §-ában leírtak szerint az ingatlanon lévő haszonélvezeti jog elárverezhető, háromféle esetet határoz meg:
- ha a végrehajtást szenvedőnek másnak tulajdonában lévő ingatlanon van telekkönyvileg bejegyzett haszonélvezeti joga;
- ha az ingatlan tulajdonjoga végrehajtást szenvedőt illeti;
- ha a végrehajtást szenvedőt az ingatlan haszonélvezete bejegyzés nélkül illeti meg a 213. §. szerint. Ez utóbbi szerint ezt ingó módjára kell zárlat útján érvényesíteni.
Nézetem szerint, ha ezt a jogszabályt a kor szellemének megfelelően aktualizálnánk, napjainkban hatékonyabb lenne az ingatlan végrehajtás és kevesebb a vagyon kimentés. Egy újabb kiskaput lehetne bezárni.
A haszonélvezet alapján a tulajdon egyes jogosítványait a haszonélvező gyakorolhatja (PTK 157. §.) A haszonélvező az, aki jogosult más dolgának használatára, birtoklására, haszonszedésére, hasznosítására is. A haszonélvezet tárgya bármilyen dolog lehet, ingó és ingatlan egyaránt, de keletkezhet értékpapíron, hasznot hajtó jogon is. Ugyanazon az ingatlanon több személy javára is keletkezhet haszonélvezet, sőt azonos ingatlanrészt is terhelhet több személy haszonélvezete. A haszonélvezet korlátozott ideig legfeljebb a jogosult élete végéig, nem természetes személynél jogutód nélküli megszűnésig.
Haszonélvezeti jogszabály alapján (özvegyi jog), bírósági határozattal, de szerződéssel is keletkezhet (PTK 158. §). A haszonélvezetet alapító szerződés azonban egymagában nem elég, ehhez az ingó átadása, illetve ingatlan nyilvántartási bejegyzés szükséges, keletkezhet cégintézkedés által is. A haszonélvezet vagyoni értékű jog, értéke fordítottan arányos az életkorra, minél idősebb a haszonélvező, annál kevesebbet ér a haszonélvezeti joga, illeték köteles. Látható, hogy a haszonélvezet csökkenti az ingatlan értékét az árverésen, sőt megakadályozhatja az eredményes árverést is, mivel aggályos az ingatlan birtokba vétele.
Az ingatlan végrehajtás során gyakran előfordul, hogy banki kölcsön végrehajtása kerül sor az ingatlan árverésre. A hitel intézet ebben az esetben már a hitel folyósítása előtt jelzálogot alapít az ingatlanon a PTK 262. §. (1) az erre irányuló szerződésben, amit közjegyző előtt kötnek és bejegyeznek az ingatlan nyilvántartásba (INYTV. 3. §. (2 Ö önálló jelzálogjog.) Az INYTV 7. §. (1) bekezdés szerint egy-egy bejegyzés ranghelyét, ezzel a bejegyzések rangsorát a benyújtott kérelem iktatási időpontja határozza meg. Ez a VHT 170. §-a miatt fontos, mint a rangsorban első helyen lévő jelzálog jogosultat kell kielégíteni először azonos jogcímű követelés esetén.
Alapvető változás még az elárverezett ingatlan birtokba adása az 1994. LIII. Tv-hez képet. Abban a törvényben csak névleges birtokba adást határozott meg a jogszabály az új VHT. Már a végrehajtó hatáskörébe helyezi e jogokat (VHT 154. §.). Adós és adós jogán az ingatlan árverés számított 30 napig, ha jogorvoslattal megtámadták az eljárást, az árverés jogerőre emelkedés 15. napjáig kötelesek az ingatlant ingóságaikból kiürítve el kell hagyniuk. Amennyiben ennek nem tesznek eleget és halasztást sem kaptak, a végrehajtó, az árverési vevő kérelmére akár karhatalommal is az ingatlant kiüríti a VHT 182. §. alkalmazásával és birtokba adja. Nagyon fontos, hogy az ingatlant lakott vagy lakatlan állapotban árverezzék, mert egyrészt ez az ingatlan kikiáltási árában ennek következtében vételárában is megnyilvánul és befolyásolja a birtokba adást.
Lakottan történő árverés esetén csak elvi birtokba adás van.
Látható, hogy a végrehajtási árverés jogszabályi háttereit alapvetően a többször módosított 1959. évi tv., a 2000. évi CXXX VI. Végrehajtási Törvény, 1997. évi CXLI Ingatlan nyilvántartásról szóló Törvény, BTK Törvény alkotja.

III. Az árveréshez kapcsolódó jogszabályok

A Polgári Törvénykönyv (PTK) a végrehajtáshoz és kapcsolódó fogalmak definícióit, kötelmi jogokat tartalmazza. Fejlődése tükrözi a társadalom, gazdaság és jog folyamatos fejlődését, az egymáshoz fűződő viszonyait, különös figyelemmel a tulajdon viszonyokra. A PTK klasszikus értelemben vett római jogra illetve porosz-német-osztrák jogrendre épül. Igazi kialakítása a kiegyezés után 1868-ra tehető. Ekkor lépett életbe az 1868. LIV. "törvény cikk" a polgári törvénykezési rendtartás. Ennek elődje az 1840-es XV. tcz. és az 1836.
A mai értelemben vett végrehajtásnak és a végrehajtási törvény jogi történetének kezdete is erre a korra vezethető vissza. Dr. Imling Kmód 1905-ben készült Végrehajtási Törvény magyarázata bevezetésében leírja:
"A rögtönözve szerkesztett 1861. évi igeigl. Törv. Szabályok (XI. fejezet) az 1840: XV. t.cz. II. részének 11. fejezetéhez csak némi pótló rendeleteket léptettek életbe, leginkább a végett, hogy ama fejezet a telekkönyvi rendszerrel összhangzásba hozassék…"
A végrehajtási törvény tehát a Polgári Törvénykönyv rendtartás része volt. 1881. évi LX. T. cikkel jött létre az önálló végrehajtási törvény. Már ebben is fontos szerepet játszott az ingó és ingatlan árverésen való eladása. Érdekesség, hogy az ingóárverést szóban is lehet kérni, értékhatártól függően a hirdetményt ki kell hirdetni országos vagy helyi napilapban (102. §.) is. Továbbá a 106. §. szerint a lefoglalt ingó helyett más tárgyat is elárverezhet adós kívánságára. A többi szabályozás többé-kevésbé megegyezik a ma élő törvénnyel.
Ebben a törvényben az ingatlan árveréssel a 135. §-tól kezdődően foglalkozik a törvény, amely a legfontosabb része, "minthogy Magyarországon a földbirtok a hitel főalapja, a készpénzbeli követelés behajtása végett ingatlanokra intézett végrehajtást szabályozó 135-207. §. A kikiáltási árat maximalizálták "szőlőnél, házosztálynál" az évi állami adó kétszázszorosa, a házbéradó és földadó alá eső más ingatlanoknál az évi államadó százszoros összegében állapítható meg." Egyéb ingatlanoknál helyi elöljáróságoknál lévő szakértők "becsérvek" alapján határozták meg a becsértéket (148.§.). Az árverési hirdetmény 2000,- Ft-t meg nem haladó kikiáltási ár esetén 60-90 napig kellett kifüggeszteni (151. §).
A licitálás is érdekesen zajlott. Amíg a licitre "fokozatos ígéretek érkeztek addig folytattatik, ha többet ígérni senki sem akar 5-15 perczre szünetet kell tartani, ami az árverelők valamelyikének kérelmére egy ízben újabb 15 perczre meghosszabbítható (170. §)." "Ha a kikiáltási ár meg nem ígértetik, az árt fokozatosan lejjebb kell szállítani, amíg ígéret nem érkezik" (171. §) Tehát látható, hogy az árveréseknél nincs alsó határ, de sokkal szélesebb körben és időben tették közzé az árverési hirdetményeket, javítva ezzel az eladás esélyeit. Külön kuriózum a 187. §, amely kimondja, hogy árversen elkelt ingatlan vételi áránál legalább annak legalább 1/10-ed részével meghaladó ajánlat érkezik, az árveréstől számított 15 napon belül, az ajánlattevő megveheti az áron az ingatlant úgy, hogy az árverés költségeit viseli. Itt többségében szintén megegyeznek a mai joggal a további törvényhelyek, kisebb – nagyobb módosításokkal 1948-ig.
Az 1995-ös 21. számú törvényerejű rendelet a Bírósági Végrehajtásról alapja a mai VHT-nak, melyet többek között Vida István alkotott meg.
Ingó értékesítése esetében itt már elsősorban az árverést alkalmazták, hanem a szakkereskedelmi szervek útján történő eladást. A végrehajtó (amennyiben adós határidőn belül nem rendezte tartozását) a lefoglalt ingót értékesítésre elszállították pl. BÁV-hoz, a befolyt vételárat a költségei levonása után átutalta a bíróságnak. Ebben az időben sok esetben nem volt értelme az értékesítésnek, mert a befolyt pénz szinte teljesen az eljárási költségre ment el (pl. szállítási költség), és alig jutott a tartozás törlesztésére.
Ingatlan árverésnél a kikiáltási árat nem lehet csökkenteni, ha nem érkezett ajánlat, az eljárás eredménytelen maradt. Sajátosság, hogy az ingatlant terhelő haszonélvezeti jogot el lehetett veszíteni (VHT 123. § (2) a -b. pontja) egy árverés alkalmával.
Az 1979. évi 18.tv. döntő többségében meghagyta a fenti törvényt, de az ingatlan értékesítést illetően libnalizálta azt a jogokat adva a bentlakó adós kezébe. Pl. az árverési vevőnek elhelyezést kellett biztosítani az adósnak. A cserébe felajánlott ingatlan nem lehetett kisebb komfortfokozatú az eredeti ingatlannál, és nagyjából azonos emeleten, környezetben levőnek kellett lennie. Ám, ha ezeknek a kritériumoknak megfelelt is az új lakás, még ebben az esetben is ellentmondással élhetett az adós, gyakorlatilag lehetetlenné téve a bírósági árverést.
A Polgári Perrendtartást szabályozó 1952. III. tv. és a 1994. LII. Tv. a végrehajtási perekkel kapcsolatos szabályozás "helyszíne".
A végrehajtási perek a következők:
1. végrehajtás megszüntetési és korlátozási per,
2. igényper,
3. foglalás tűrése iránti per,
4. követelés behajtás iránti per.
Ha az adós az ellene elrendelt végrehajtást sérelmesnek tartja, elsősorban a VA eljárás keretében érheti el a végrehajtás megszüntetését, halasztását. Ezt a VHT 41. és 56. § szabályozzák, a Pp. 366. §-a szerint. Ha erre a nem peres eljárás keretében nincs lehetőség, adós pert indíthat a végrehajtás megszüntetésére vagy korlátozására. Ezekben az esetekben a kereset arra irányul, hogy a bíróság a végrehajtást szüntesse meg, illetve szűkebb körre korlátozza az eljárást. Ha a felperes és a végrehajtási lapon szereplő adós két különböző személy, a felperes legitimációját vizsgálni kell. Ennek elmulasztása olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely miatt szükséges a tárgyalás megismétlése. (LB Gf. I. 31362/91). A per feltétele az a tény, amely a végrehajtási lap alapjául szolgáló eljárásban nem volt érvényesíthető, ebben különbözik a perújítástól. A végrehajtás megszüntetési per és a perújítás feltételei eltérőek, eljárási szabályuk is sok tekintetben eltér, ezért vizsgálni kell, hogy az nem tekinthető-e perújításnak. Itt fő szempont a kereseti igény. A végrehajtás megszüntetési és korlátozására irányuló pereket el kell különíteni a Pp 230. § szerint indítható tartási kötelezettség mérséklésére indított perektől. A Pp 367. § szerint az itt megszüntetési és korlátozási perre csak a VA eljárást elrendelő bíróság illetékes.
Tehát láthatjuk, hogy Polgári perrendtartás nem csak a jogorvoslatok módját, de az ebben eljáró bíróságok illetékesség hatáskörét is szabályozza. Pp 368. § kimondja, hogy a VH megszüntetésre és korlátozására akkor lehet pert indítani, ha a közölt tény nem volt közölhető a VH okirat kiállításának alapjául szolgáló határozat meghozatalát megelőző eljárásnak, illetve az okirat kiállításának alapjául szolgáló egyességnek. Leggyakoribb ok e perek indításának adós teljesítése. Ennek egyik módja lehet a beszámítás, amely szabályait a PTK 296-297.§ tartalmazzák. Ahhoz, hogy adós a VH megszüntetését vagy korlátozását kérhesse beszámítás útján, olyan követelés szükséges, amely végrehajtható közokiratban vagy egyességet foglal magában. A Pp. 369. § szerint, ha a VH t. a végrehajtás megszüntetésére csak akkor indítható per, ha a követelés érvényesen nem jött létre, vagy részben ill. egészen megszűnt. Továbbá, ha adós halasztást kapott teljesítésére és az időtartam még nem járt le, illetve ha beszámítható követelést kíván érvényesíteni.
A Pp 371. § szerint aki a lefoglalt vagyontárgyra tulajdon vagy más jog alapján tart igényt, a végrehajtást kérő ellen igénypert indíthat a vagyontárgy foglalás alóli feloldására. Nem indíthat igénypert, aki a tartozást adóssal egyetemlegesen egy sorban felel illetve nem indíthat ingatlan igénypert a haszonélvező sem. Igénypernek tárgya lehet ingó és ingatlan, amelyet igénylők tulajdonjogukra alapítanak. Ekkor a felperesnek hitelt érdemlően bizonyítani kell tulajdon jogát, amit a szerzés igazolásával történik meg. A Pp 372. § szerint bármely tulajdonostárs indíthat igénypert, aki nem egyetemlegesen felel adóssal a tartozásért. Az igénypert mindig a foglalás helye szerinti bíróságon kell megindítani.
(Pp. 373. §) A bíróság az igényper időtartamára a végrehajtást felfüggesztheti, erről értesíti a végrehajtót (ingók esetében) vagy a földhivatalt (ingatlan végrehajtásakor PP. 374. §, 376 §). Halasztó hatályú igényper, ha a foglalástól, végrehajtási jog bejegyzésétől számított 8 napon indítják meg. A Pp. szabályozza az igényperben levonandó illeték és költség mértékét, illetve a költségek alóli mentesség feltételeit is. (Pp. 24. §, 378. §.). Amennyiben a bíróság helyt ad az igénykeresetnek, úgy a vagyontárgyat feloldja a foglalás alól (Pp. 377. §.), amennyiben értékesítették a vételárnak megfelelő összeget kell kiutalni a pernyertesnek. A házassági vagyonközösségben szereplő vagyontárgy a házastárs igénykeresetét indíthat a rá eső hányad erejéig (Pp. 379. §, 380 §, 381 §). Az igényperben nincs helye viszontkeresetnek. (Pp. 375. §.).
A végrehajtást kérő pert indíthat harmadik személlyel szemben a birtokában lévő ingóság lefoglalásának tűrésére. E pontban nincs helye viszontkeresetnek, és ha a felhívás ellenére a harmadik személy nem nyilatkozik a perköltség őt terheli. (Pp. 384. §)
Ugyanezek a szabályok vonatkoznak követelés behajtása iránt indított per esetén is (Pp. 385. §.) harmadik személlyel szemben.
A Büntető Törvénykönyv csak ingatlan esetén van hatással az árverésre, amikor adós elidegeníti a lefoglalt ingóságot. Ekkor zártörést követ el a BTK 249 § (2) szerinte.

Árverezni személyesen, vagy képviselő útján lehet. Az adós az árverésen sem személyesen, sem képviselője útján nem árverezhet, és az ingatlant árverezéssel közvetve sem szerezheti meg. Ingatlanra az árverezhet, aki az ingatlan becsértékének 10%-át legkésőbb az árverési ajánlatának megtétele előtt a végrehajtónál előlegként letétbe helyezte. Akinek az ingatlanszerzése engedélyhez van kötve, az árverés előtt igazolni köteles, hogy az engedélyt megkapta. Az árverési vevő előlegét a vételárba be kell számítani. A többi letevőnek az előleget az árverés befejezése után azonnal vissza kell adni. Az árverési vevő köteles a teljes vételárat az árveréstől - ha pedig az árverést jogorvoslattal támadták meg, a jogorvoslatot eldöntő határozat jogerőre emelkedésétől - számított 15 napon belül befizetni a végrehajtói letéti számlára, ha elmulasztja, előlegét elveszti. A vételár előleggel csökkentett összege után az esedékesség napjától a Polgári Törvénykönyv szerinti késedelmi kamatot kell fizetni. A végrehajtó a vételár megfizetésére legfeljebb 2 hónapig terjedő halasztást adhat, ha ezt a vételár nagyobb összege, vagy más fontos körülmény indokolttá teszi. Ha az árverési vevőnek az adóssal szemben olyan követelése van, amelyre vonatkozóan a végrehajtási jog az elárverezett ingatlanra be van jegyezve az ingatlan-nyilvántartásba, az árverési vevő visszatarthatja az árverési vételárat, illetőleg azt a részét, amely a követelésének kielégítéséhez szükséges. Ha az említett követelést a vételár felosztásakor nem lehetett kielégíteni, a vevő köteles a vételárat, illetőleg visszatartott részét és az időközi kamatokat a végrehajtó felhívásától számított 15 napon belül a végrehajtói letéti számlára befizetni. Osztatlan közös tulajdonban lévő ingatlan esetén az adós tulajdonostársai együttesen kérhetik, hogy árverezzék el az egész ingatlant. Az ingatlanra az adós kivételével bármelyik tulajdonostárs is árverezhet. (Vht. 161. §) Ingatlan közös tulajdonának árverés útján történő megszüntetése esetén bármelyik tulajdonostárs is árverezhet. (Vht. 162. §)