"Érdekes módon akkor is végig szerződésben álltam jelenlegi csapatommal, amikor két esztendőn át a tengerentúli Cart sorozatban nyomtam a gázt. Még 1998 ban ugyanis tesztpilótaként dolgoztam Frank Williamsnek, aki nem bontotta fel a kontraktusomat, és a későbbiekben sem feledkezett meg rólam. Olyannyira nem hogy 200 decemberében újra tesztelni hívott, s noha akkor már hosszú ideje nem ültem Formula-1 -es járgányban, a nekem tökéletesen ismeretlen Fw22-vel remek időket mentem Jerezben. Aminek, ha lehetek szerénytelen logikus következménye volt, hogy a főnök felajánlotta egyik négykerekűjének az ülését.

Debütálásomkor, 2001 márciusában Melbourne-ben jó két év után elősször hajtottam végre állórajtot, amely ennek megfelelőencsapnivalóan sikerült. Akárcsak az egész hétvége: a 11. rajtkocka, továbbá egy 41. körben fel-robbantmotor igyekezett felhőtlen kedvemet szegni. Nem is beszélve a csapat mérnökeihez fűződő, az időtájt - hogy is mondjam - meglehetősen feszült viszonyomról. Én voltam az új fiú, ugyhogy senkit nem akartam megbántani, de folyton meg akarták mondani, hogyan vezessek, és ez eléggé felbosszantott. Ha, mondjuk, szóltam, hogy a kocsi alulkormányzott,arra kértek, változtassak a vezetési stílusomon, amitől persze csak lassabb lettem. A szezon későbbi részében szerencsére a mérnökök hallgatni kezdtek rám, és nem maradt el az eredmény sem, hiszen összeségében kifejezetten jol alkalmazkodtam a Formula-1 körülményeihez. Hát ezek voltak a kezdeti nehézségeim. El kell áruljam, hogy a malajziai Sepang változatossága miatt a kedvenc pályám. Ehhez képest életem második futamát elég rútul elbaltáztam, mivel a negyedik körben megcsúsztam az esőben, és a fűre kényszerültem. Onnan pedig gyalog a bokszba..:(

Utána következett viszont Brazília, az első igazán nagy élményem! Az hogy megelőztem Michael Schumachert, és harminchat körön át az élen áltam, nagyon jót tett az önbizalmamnak. Ugyanakkor az alaposan felbosszantott amikor Jos Verstappen belém szállt, így elillant a lehetősége, hogy nyerjek. A 2001-es Spanyol és Osztrák Nagydíj egyaránt mérföldkőnek számított a karierremben. Előbbi a második hely, utóbbi meg amiatt, hogy itt sikerült csapattársamnál Ralf Schumachernél jobb helyre kvalifikálnom magam az időmérő edzésen.

Az idény közepén azonban az Autó megbízhatatlansága sok gondot okozott, Németországban - ahol mellesleg első alkalommal lettem edzéskirály - többek kötzött egy lehetséges győzelemtől is megfosztott. Aztán jött Monza. Úgy mentem oda, hogy valószínüleg ez lesz az utólsó esélyem az évben a győzelemre. Bár a motor jó volt, a balszerencse-sorozatunk miatt nagyon aggódtam, hogy megint történik valami baj. Éppen ezért addig sem hittem el, hogy nyertem, amíg át nem haladtam a célvonalon. Az első érzés nem is öröm volt, hanem sokkal inkább megkönnyebbülés, mert az utolsó tíz körben minden egyes zökkenőre, a motor valamennyi hördülésére azt hittem, végzetes lesz. Tényleg fellélegeztem, amikor meglengették a kockés zászlót.

Az első futamsikerrel a zsebemben egy személyes jellegű váltásra szántam rá magam: 2001-02 telén megváltam addigi menedzseremtől, David Searstől, akinek segítségével pédául 1998-ban első lettem a Formula-3000-es nemzetközi bajnokságban. Úgy éreztem, a Formula-1-ben tapasztaltnak számitó Julian Jakobinak több ideje lesz az ügyeim intézésére. A külső szemlélőnek talán kissé furcsa, de tény: a hét edzéselsőségem ellenére egyszer sem tudtam diadalmaskodni az elmúlt évadban. Illetve ez mégsem igaz.

Egy győzelmem azért volt 2002-ben, mégpedig a házasságkötésünk Connie-val. Fantasztikus esküvőnk volt otthon, Cartagenában, mindenki remekül érezte magát, én meg eléggé berúgtam.:) "