Szfinx

Az 57 méter hosszú és 20 méter magas és pontosan kelet felé néző Szfinx alakja gyakran megjelenik a hieroglif írásokban, ahol az ország urát a hatalmas fáraót jelenti. Egy régi legenda szerint ez a kőszobor egy Armais nevű uralkodó sírját rejti magában. Auguszt Mariette az Egyiptomi Múzeum francia archeológusa és igazgatója, annyira komolyan vette a mondást, hogy elhatározta át fogja kutatni a Szfinx alatt a talapzatot. Úgy vélte a szobor alatt kripta vagy barlang lehet. Alighogy a terv megfogalmazódott benne a halál az ő ajtaján is bekopogott. Azóta senki sem kísérelte meg, hogy feltúrja a Szfinxet körülvevő kőfennsíkot, vagy szikla talapzatot amin a szfinx nyugszik. Később ha valaki újra felhozta a témát nyomatékos és végleges hárítással válaszoltak, hogy a Szfinx tömör sziklából van kifaragva, alatta sem lehet semmi más mint tömör szikla. Ezt azonban ők maguk sem hiszik el igazán, amikor az ember vakondok olyan nagy előszeretettel voltak képesek a legkeményebb sziklába is kesze-kusza folyosókat vájni. Körülbelül 100 esztendővel ezelőtt Howard Vyse ezredes, aki katonai szolgálatból tartott hazafelé India felől, egy ideig Kairóban lebzselt. Az ő figyelmét is lekötötték a piramisok és a Szfinx, miután tudomást szerzett az ősi legendáról elhatározta megbizonyosodik felőle. Beszerzett egy hosszú vasból készült fúró rudat és átfúrta a Szfinx vállát. Az eredmény kiábrándító volt 27 láb mélységre jutott a tömör sziklában, a munka nyomán támadt lyukak még ma is megvannak. Az ő idejében csak a fej és az arc volt látható a többi részét homok borította, így a munka csak a szobor negyedére terjedt ki, a talapzatról szó sem lehetett.

Sokan tartják a Szfinxet az Atlantiszi népek alkotásának is és kapcsolatokat vélnek felfedezni közte és a Húsvét Szigeteki emberekkel, a mexikói, perui, yukatáni templomokkal.

A Szfinx kora

A régészeti tudomány mélyen hallgat, és szégyenkezve fordítja el a tekintetét, mert eddig sorjában vissza kellett vonnia mind azokat az elméleteket, amelyeket még néhány esztendővel ezelőtt is állítottak. Most már nem tulajdonítják a szobrot sem Kheprén sem Kheopsz fáraónak, mert napvilágra kerültek olyan feliratok is, amelyek azt bizonyítják, hogy a szobor ezeknek a királyoknak az uralkodása idején is létezett.

Az őskori zsákmányra éhes ásatók találtak egy feliratot, amelynek eredete a végtelen időkbe vész. Ez a felirat a IV. dinasztia korából való, tehát olyan fáraók idejéből, akik közel 6000 évvel ezelőtt uralkodtak Egyiptomban és a Szfinx már ezeknek  az ősrégi királyoknak az idején is elképzelhetetlenül öreg volt.

Szfinx a homok alatt

Az örökmozgó homok hétszer temette el a Szfinxet és hétszer ásták ki.

1.)    Első ízben több mint 5000 évvel ezelőtt ásatta ki a IV. dinasztia egyik fáraója Kheprén, aki a második piramist temetkező hellyé alakította, hogy ott helyezzék el gránit szarkofágját.

2.)    2000 évvel később IV. Tutmózisznak a 19-ik dinasztia későbbi uralkodójának egy álma parancsolta meg a Szfinx kiásását. Ma is egy vörös gránit tábla őrzi akkori cselekedetének emlékét a Szfinx mancsai között. Éppen arra vadászgatott, és amikor megpihent a Szfinx lábainál álmot látott. Megjelent előtte a Szfinx azaz a Napisten és megígérte neki övé lesz Egyiptom kettős koronája, ha kiszabadítja a homokból, ami csaknem teljesen elborította. A kiásáson túl durva égetetlen téglafalat húzott a Szfinx köré, hogy megvédje a homok későbbi támadásától, de hiába épített tégla falat a homok akkor is beszivárgott.

ÁLOM-SZTÉLÉ

Az Álom-sztélé a 18. dinasztiabeli IV. Tuthmózisz felirata. A fáraó uralkodásának 19. évében, az áradás évszakának harmadik hónapjának 1. napján írt szöveg elmondja, hogy amikor IV. Tuthmózisz még fiatal herceg korában a piramisok környékére gazella- és oroszlánvadászatra kikocsizott, erősen elfáradva lepihent a szfinx árnyékában, ahol hamarosan elnyomta őt az álom. Álmában megjelent neki Harmakhisz isten és így szólt hozzá: "Látlak Téged fiam, Tuthmózisz. Én vagyok a Te atyád, Harmakhisz, Kheperi, aki minden élőlény felett áll..." Majd felszólította a herceget, hogy testét szabadítsa ki a homokból és megjósolta neki, hogy hamarosan a trónra kerül, s Egyiptom ura lesz. Tuthmózisz felébredve megtette, amit Harmakhisz tőle kívánt és a szfinx köré még egy 2,15m vastag téglafalat is húzatott védelmül a homok ellen.

3.)    Marcus Aurélius a filozófus római császár volt az, aki újra rábukkant a nyakig újra eltemetett Szfinxre és újra kiásta. A mancsok miután nem kifaragott kőtömbből voltak erősen megrongálódtak, ezeket a részeket is gondosan kijavította és a téglafalat is megerősítette.

4.)    Az arabok ideje alatt újra el lett hanyagolva a Szfinx egészen a múlt század elejéig senki nem könyörült rajta, míg végre Cavigila kapitány lelkes olasz archeológus a természetfölötti misztériumok kutatója megpróbálta újra kiásni.

CAVIGLIA, GIOVANNI BATTISTA (1770-1845)

Henry Salt szolgálatában állt, és hosszú tanulmányt írt Kheopsz-fáraó piramisáról. Caviglia a szfinxeknél is végzett ásatásokat, és a hatalmas szobrot részben ki is ásta a homokból. 1817-ben a Szfinx mancsai között talált egy gránitsztélét, amelyről Thomas Young készített másolatot. E másolaton maradt fenn a 13. sor, amelyben egy Haf szótagocska szerepel, ami miatt a szfinxet Hafrénak tulajdonítják, de a hiányzó kartus miatt ez elvetendő. A Haf előtt és után hiányos volt a szövegrész. Valószínűbb Hufuhaf neve, mert lehetséges, hogy nevének elejét, ami megegyezett apjának nevével, egyben lekaparták.

5.)    1869-ben August Mariette az Egyiptomi Múzeum megalapítója a Szuezi csatorna megnyitásának tiszteletére részleges kísérletet tett, de nem sokáig bírta kitartással.

6.)    33 évvel később Maspéro, Mariette utóda a Múzeumnál nagy összeget szedett össze Franciaországban nyilvános gyűjtés révén ugyanerre a célra. Az anyagi eszközök birtokában sikerült napvilágra hoznia a Szfinx nagy részét.

7.)    Az utolsó kísérlet a 80-as években történt, amikor az Egyiptomi Kormány elhatározta, hogy véglegesen eltakarítja a homokot, és így került napvilágra az eddig láthatatlan talapzat. Ezután tömör betonfalat építettek fel köré, hogy megvédjék a Szfinxet és megfékezzék az ellenséges homokot.