Köszöntelek az életemben
Érezted valaha magad megtörtnek?
Érezted valaha magad kivetettnek?
Valahogy úgy, hogy sehova se tartozol
És senki sem ért meg
Akartál valaha elfutni?
Zárkóztál be a szobádba?
A rádiót jó hangosra csavarva,
Hogy senki ne hallja, hogy sikoltozol
Nem, te nem tudod, hogy ez milyen
Mikor semmit nem érzel jónak
Te nem tudod, hogy ez milyen
Úgy érezni, mint én
Zaklatottan
Elveszve
Kint hagyva a sötétben
Kirúgva, mikor a padlón heversz
Azt érezve, hogy csak szenvedsz
A megtörtség szélén állva
És senki sem menthet meg
Nem, te nem tudod, hogy ez milyen
Köszöntelek az életemben
Valaki más akarsz lenni?
El akarod hagyni fájdalmaidat?
Reménytelennek érzed, hogy találsz valami jobbat?
Mielőtt vége az életednek
Egy utált világban ragadva érzed magad?
A körülötted élőktől szenvedve?
Az ő csalóka mosolyuk és hülye hazugságaik
Amíg te belül mélyen vérzel
Zaklatottan
Elveszve
Kint hagyva a sötétben
Kirúgva, mikor a padlón heversz
Azt érezve, hogy csak szenvedsz
A megtörtség szélén állva
És senki sem menthet meg
Nem, te nem tudod, hogy ez milyen
Köszöntelek az életemben
Senki sem hazudott a szemedbe
És senki sem szúrt még hátba
Neked úgy tűnik, hogy boldog vagyok, de nem vagyok jól
Mindenki megadja neked amit akarsz
Sosem kellett dolgoznod érte, mert mindig ott volt
Te nem tudod, hogy ez milyen, ez milyen
Zaklatottan
Elveszve
Kint hagyva a sötétben
Kirúgva, mikor a padlón heversz
Azt érezve, hogy csak szenvedsz
A megtörtség szélén állva
És senki sem menthet meg
Nem, te nem tudod, hogy ez milyen (ez milyen)
Zaklatottan
Elveszve
Kint hagyva a sötétben
Kirúgva, mikor a padlón heversz
Azt érezve, hogy csak szenvedsz
A megtörtség szélén állva
És senki sem menthet meg
Nem, te nem tudod, hogy ez milyen
Köszöntelek az életemben
Köszöntelek az életemben
Köszöntelek az életemben