Halálos álmok II. - Ébredés

Ebből az epizódból is egy kis ízelítővel szolgálhatok. Teljes verziót nem töltök fel, mert egyesek hajlandóak ellopni. De azért ehhez is jó szórakozást!

8.fejezet

Harc, mindenek felett

 Ám ekkor újra szél támadt. Gábor azonnal felpattant a padról és az eget kezdte kémlelni. Szemei elkerekedtek.

 -Menjetek!- szólt rá barátaira.

 Sanyi értetlenül nézett rá, csak úgy mint a többiek.

 -Még is, hova?- kérdezte Misi.

 -Fedezékbe- nyögte Gábor és felreppent a magasba. Sejtette, hogy valami nagyon rossz dolog fog történni. Sajnos igaza lett.

 Amint kiért a fa fölé, valaki, vagy valami teljes erőből elkapta őt a derekánál, és magával rántotta a panelház felé és berepültek egy harmadik emeleti ház konyhájába, széttörve az ablakot és a bent lévő konyhabútort.

 Gábor érezte, hogy hátából folyik a vér és keze felrepedt. Lassan felállt és leporolta magát. Szétnézett a romok között és megpillantotta az ellenségét. Szűcs volt az. A férfi feje fel volt repedve és teste tele volt horzsolásokkal.

 -Most meg fogsz halni- mondta és Gábor felé ütött, de elvétette, mert a fiú elhajolt előle. A lakás, amibe épp "betörtek", valószínűleg épp üres volt, mert senki nem jött elő a belsejéből a robajra.

 Gábor megmarkolta Szűcs torkát.

 -Te bolond, nem tudod mit csinálsz!- üvöltötte.

 -Dehogynem! Követem apámat, akinek minden álma ez volt, ami most nekem megadatott.

 Gábor összeszűkölt szemmel nézett rá, majd ellökte magától.

 -A halálodba rohansz!- kiabálta. -Ne tedd, a daganat el is pusztíthat téged!

 Szűcs felnevetett.

 -Hogy pusztítana el? Először igaz, hogy nem működött, de alighogy meglógtál, már tudtam repülni.

 Farkasszemet néztek. Gábor közben hallotta lentről barátai kiabálását, de ügyet sem vetett rájuk.

 -Készülj fel a legrosszabbra- mondat Szűcs fogcsikorgatva és Gábor felé ugrott, aki közben felröppent, így csak a lábát kapta el. Együtt kireppentek az ablakon, és közben egymást kezdték cibálni. Egyre feljebb és feljebb jutottak a panel mellett. Gábor folyamatosan ütötte Szűcsöt, ott ahol csak tudta, de mivel neki is erősebb lett a szervezete, nem sokat ért el vele.

 Mikor felértek a tetőhöz, Szűcs egy szabályozott mozdulattal lerúgta magáról Gábort, aki nagyot nyekkenve földet ért a tetőn.

 -Miért kellett megölnöd őt?- üvöltötte és leszállt a fiú mellé, aki két ütést intézett felé, de Szűcs mind a kettőt kivédte.

 -Mondjak valamit?- lihegte Gábor. –Nem is én öltem meg az apádat –mondta és combon rúgta a férfit. –Hanem a két barátom.

 Szűcs értetlenül nézett rá.

 -Ne védd magad, tudom, hogy te voltál!- ordította és lábát fájlalva felkelt.

 Gábor a fejét rázta.

 -Orsi és Fanni rántotta rá a csillárt- mondta csendesen Gábor. –De ne aggódj, ha ők nem tették volna meg, akkor én cselekedtem volna.

 Szűcsöt újra elöntötte a harag és Gábornak támadt. A levegőbe szökkent és rávette magát a fiúra. A lendülettől mind a ketten elestek és egymást tépve gurultak a tetőn, majd lassan megálltak és Szűcs lefogta Gábort.

 -Nálam akkor is úgy van elkönyvelve, hogy te ölted meg- vicsorogta.

 -Nálam pedig az apád, még mindig egy hatalommániás szörnyeteg- mondta Gábor és lerúgta magáról a férfit és gyorsan felállt a földről.

 Szűcs is gyorsan felpattant.

 -Tudod, hogy miért nem árulta el apám Jánosnak, hogy van egy fia?- kérdezte.

 Gábor a fejét rázta.

 -Nem –válaszolta.

 -Mert tudta, hogyha őt félreállítják, akkor ott leszek én, és tudok cselekedni- mondta mosolyogva Szűcs. –Én nem sokat tudok arról, hogy mit végzet nagyapádon- folytatta a csevelyt. –Én körülbelül akkor születtem, amikor a nagyapád az utolsó éveit élte. Amikor születtem, apám már öreg volt.

 -Akkor azért lett szenilis- vágta oda Gábor. –Én már tudom a történetet, nem kell még egyszer előadni.

 Szűcs felnevetett.

 -Hát persze, az öreg mindent elmondott- mosolygott. –És Kollányi is elég sokat tud, János révén. De kár, hogy János már nem segítheti őt sem.

 Gábort kezdte elönteni a düh.

 -Kollányi Miklós a maga talpán is helyt fog állni!- mondta emelt hangon Gábor.

 -Igen? Furcsa módon állandóan az öreg körül lebzsel- nevetett Szűcs. –Olyan mint egy palota pincsi.

 Gábor kicsit közelebb lépett hozzá.

 -Te se vagy különb- mondta Gábor. –Mész apád őrült tervei után! Lásd már be! Őrület amit csinálsz! Magadat teszed vele tönkre!

 Szűcs vihogott.

 -Mit teszek vele tönkre?- tárta szét a kezét. –Nézd meg, ugyan olyan erőm van mint neked!

 -De belehalhatsz!- ordította Gábor.

 Néhány másodpercnyi csend ült a tetőn állókra.

 -Mit tudsz te erről?- kérdezte Szűcs, megtörve a csendet. –Te csak egy húsz éves srác vagy, aki a szerencsének köszönheti, hogy ilyen ereje van!

 Gábor összecsapta a kezeit.

 -Erről beszélek!- mondta. –Én vele születtem, de neked nincs hozzászokva a szervezeted! Ne csinálj hülyeséget.

 Látszólag hatottak Szűcsre a szavai. A férfi elgondolkozott és a földet bámulta. Gábor azon volt, hogy visszatérítse a helyes útra, nem pedig az, hogy elpusztítsa.

 -Tudod mit?- szólalt meg Szűcs.

 -Mit?- kérdezett vissza csendesen Gábor.

 -Eddig halálos álmaid voltak- kezdte Szűcs-, de most, készülj fel a halálos ébredésre!

 Harsogta és nekirepült Gábornak, akit váratlanul ért a támadás. Szűcs a vállánál fogva letolta őt a tetőről, egészen a közeli tölgyfa fölé.

 -Mit akarsz?- kérdezte ijedten Gábor.

 -Csak nem félsz?- kérdezett vissza Szűcs. –Nem tudsz megetetni a hülye meséiddel!

 Gábor felkészült arra, hogyha Szűcs elengedné, akkor ő gyorsan elrepül.

 -Tudom, hogy mire készülsz- mondta Szűcs.

 -Mire is?

 Szűcs nevetett.

 -Arra, hogy ha elengedlek, te elrepülsz!

 Gábort elfogta a félelem. Lentről meghallotta barátai kiabálását. Bizonyára meglátták őket. Szűcs ekkor megfogta a fejét és feléje fordította.

 -Szép, és halálos álmokat kívánok!- mondta és megfejelte Gábort.

 A fiú előtt elsötétült a világ. Szűcs elkezdett hangosan vihogni, majd elengedte az ájult testet, ami tompán elkezdett suhanni a fa lombkoronája felé.

 Gábor lába, amint elérte a fék, beakadt egy felső ágba, de az alig tartotta meg egy kicsit, mert rögtön el is tört, és ágról ágra csapódva zuhant lefelé. Még egy vaskos ágnak ütődött és halk puffanással földet ért.

 -Úristen! –kiáltott fel Bea és odarohant Gábor testéhez.

 Misi és Orsi követték őt, de Sanyi és Fanni földbegyökerezett lábakkal nézték őket, de lassan ők is elindultak arra.

 Bea lehajolt a fiú testéhez. Fejéből patakokban folyt a vér és kezein és lábain rengeteg apró zúzódást lehetett látni.

Érdekel a harmadik rész is!