Ez az első könyvem bemutatója! Olvasd el és ítéld meg, szerinted milyen lehet. A könyvet egyébként a közeljövőben ki fogom adni.

A Gömb

Fonyódi Ákos egy nem mindennapi ember. Na persze nem azért, mert szuperhős , vagy valami hasonló, hanem azért, mert a foglalkozása miatt minden szabadidejét külföldön tölti, leginkább Afrika vad tájain. Gyermekkora sem volt fényes, ellenségei maradtak bőven abból az időkből, de barátok is akadtak a régi ismerősök között.

 Ám amikor Jean Pierro, egy francia tudós magával hívja egy titokzatos balatoni túrára, rémálommá válik az élete. Belekerül egy kisebb összeesküvés elméletbe, melynek a főszereplője egy átlátszó, gömb alakú tárgy, melynek határtalan ereje van. Pierronak és még további, két titkos társának feltett szándéka, hogy megkaparintsa, és erejét felhasználva a világ urai legyenek.

 Hősünk, ahogy belekeveredik a rejtélyes történetbe, egyre többet tud meg a titkos társaságról, a Gömbről, és az azt védő öregember titkáról. A fejébe veszi, hogy bármi áron, de megvédi és ha kell el is pusztítja a Gömböt, nehogy Pierro és társai kezébe kerüljön.

 Így tehát Fonyódi felkerekedik, hogy belevesse magát egy könyörtelen csatába, ahol minden arra utal, hogy ő csak veszíthet. Régi barátaival és régi kedvesével az oldalán szembeszáll a titkos társasággal, hogy megakadályozzák azt, hogy Pierróék megkaparintsák a Gömböt és elpusztítsák azt, mielőtt az egész világot elönti a gonosz.

Egyéb infók a könyvről:

Négy részből áll:  1. Az expedíció

                              2. Másvilág

                              3. Végítélet

                              4. A végső összecsapás

Oldalszám (A4-esben mérve): 109 oldal

Íme egy kis ízelítő: két fejezet a könyvből. A fejezetek különböző részekből lettek kivágva.

2.rész

12.fejezet

Torony

 Kiss háza olyan hatalmasnak tűnt. És az a sok ismerős ember. Nagy, Madarász az áruló Alföldi.

 Ám Kiss háza eltűnt, és a vonat mellett állt, nagy köd volt. Körülötte társai, mindenfele segélykiáltások. Egy fura lény alakja rajzolódik ki a ködben, de mielőtt megnézhetné jobban újból eltűnt minden.

 A Balaton- parton voltak ős a kavicsban hevert, kicsit feljebb a lángoló csónak. Félig ájultan, de látta Pierro dühödt arcát, és újból eltűnt minden.

 A barlangban volt. Pierro kezében ott van a Gömb és mellkason lövi vele az öreg Ludvigot, és az végig repül a termen. A következő kép amit lát, hogy a Gömb vibrál és mindenfelé tüzet vet ki magából. Egyre forróbb és forróbb a levegő és elsötétül minden.

 Fonyódi felriadt. Mintha visszament volna az időben, újraélt mindnent. A busz mellett feküdt. Lábánál ült Tamás és Apjok megkötözve és két őr figyelt rájuk. Fonyódi igyekezett nem adni tudomást arról, hogy fent van. Beszéd csapta meg a fülét.

 -Van nála egy istenverte nyomkövető!- mondta halkan Pierro.- Láttam!

 -De ha nincs igaza, nagyon megbánja!- szólt vissza neki John, és Fonyódi mellé állt, aki visszacsukta a szemét.

 -Kutassák át a zsebeit- szólt az egyik őrnek.- Próbálják visszatartani a lényeket, nem akarok több embert elveszíteni!- mondta, és elment a másik irányba.

 Pierro megtisztogatta öltönyét, megigazította nyakkendőjét, és a busz elejéhez állt. Az őr áttapogatta a fekvő Fonyódit és megtalálta amit keresett. Épp ki akarta húzni az adó-vevőt, amikor Fonyódi elkapta a kezét.

 -Rossz fiú!- sziszegte az arcába, és megfejelte. Az őr hanyat esett.

 Újult erővel felugrott és rávette magát. Pár ütéssel kifektette az őrt, de igen nagy feltűnést keltett, főleg a nem sokkal mellettük álló Pierronál.

 Jobban körülnézett. A panel mögötti téren voltak, mindenfele lények tetemei hevertek. Az ég kicsit világosabb volt, de még mindig esti szürkületnek ért fel a nap fénye.

 Négy őr kábító lövedékeket lőtt ki Fonyódira, aki elbukfencezett a busz felé. A lövedékek Pierroót találták el. Nyögött egyet, majd összeesett. Hősünk odaugrott unokaöccse és társa elé, akik lehajtott fejjel ültek, de gyorsan felkapták a fejüket.

 -Itt a kés, szabaduljatok ki- utasította Apjokot és egy bicskát adott neki a zsebéből.- És itt a nyomkövető, amerre villog a zöld, én is arra vagyok, gyertek utánam, amint megszöktetek.

 Mielőtt választ kaphatott volna, az őrök odaértek hozzá, de csak Apjokot és Tamást találták.

 -Hova tűnt?- kérdezte, de a válasz a busz motorháztetején érkezett.

 Fonyódi mellkason rúgta a fegyverest, aki esés közben magával rántotta négy társát is. Az első őr kezéből kikapta a fegyvert, és mindegyiket megajándékozta egy kábítólövedékkel. Az őrök elterültek. Megszólalt a sárkány-jelző.

 -Mennem kell, akkor ahogy megbeszéltük!- kiáltotta, már rohanás közben. Apjok csak bólintott egyet bambán.

 Eltűnt a panel mellett. A másik oldalon a fegyveresek lőtték a szörnyeket, amik igen megsokasodtak. John, aki még nem tudott a szökéséről, a panel mellett állt, és néha eleresztett néhány golyót.

 Fonyódi észrevette az étterem törmelékei közt parkoló buszt. Odasprintelt, de egy meglepetés várta. A jármű alól egy pók mászott elő, de amikor ugrani készült, fegyverével lelőtte.

 John a hang irányába nézett, és meglátta a buszba beszálló Fonyódit. Nem habozott sokat, ő is bepattant a mellette parkoló dzsipbe. Fonyódi kitolatott, és  néhány lényt elgázolva a főútra hajtott ki, és a lámpánál megállt. John követte és beállt mellé.

 -Azt hiszi meglóghat?- kiáltotta át Fonyódinak.

 -Nem hiszem, tudom- szólt vissza gúnyosan.

 A társalgást éles üvöltés szakította félbe és a tíz emeletes panelok közül kireppent a sárkány, majd célba vette a két járművet. Egyikőjük sem habozott, gázt adtak.

 A repülő fenevad felésük repült, és karmaival megcélozta Fonyódi járművét. Célt tévesztett, és helyette az aszfaltból szakított ki egy darabot. Fonyódi kissé megkönnyebbült, de még nincs vége. A lény nagyobb fegyverhez folyamodott.

 Kitátotta hatalmas pofáját és egy óriási lángoszlopot küldött a két jármű felé. Fonyódi félrerántotta a kormányt, de a busz így is kapott bőven a perzselő tűzből.

 John nem volt ilyen szerencsés. A nyitott hátsó ablakon beáramló tűz megégette a jobb oldali arcát, és teljesen leégett arról az oldalról a haja. Felüvöltött és elveszette az uralmát a dzsip fölött.

 Már elhagyták az egyik nagy hipermarketet, amikor egy egész járműfal zárta el az útjukat. Egy nyílás volt, de egyszerre csak egy autó tudott rajta átmenni. A sárkány nagy szárnycsapásokkal átrepült felettük. John még mindig próbálta egyenesben tartani az autót, de Fonyódinak csapódott.

 A két autó keresztbe fordult, majd az oldalukra borultak, és jó húsz méteres csúszás után megálltak. A sárkány pedig egyszerűen elrepült.

 Távolról kiáltások hallatszódtak. Fonyódi homlokán felrepedt a bőr, és csorgott belőle a vér. A szélvédő repedezett volt és azon át belátott a vele szembe álló, felborult dzsipbe. John félig összeégett arccal, dühtől eltorzult arccal nézett rá. Farkasszemet néztek, majd Fonyódi hirtelen kirúgta az ajtót, kipattant a buszból és a nyíláson át eltűnt John elől, akinek már csak a kiáltásait halotta.

 Egy ötven méter sebes gyaloglás után betárazta fegyverét, és csőre töltötte. Járművek egész sora állt előtte. Mind kiégve, összetörve hevertek, akár a roncstelepen. De ennél nagyobb veszéllyel került szembe.

 Elé ugrott a semmiből egy izzó szemű, bőr nélküli lény, és kicsapta a kezéből a pisztolyt. Hősünk a földre esett és fegyvere után kapott, de az egy autó alá esett. A lény, mintha végtagjai tapadnának, felugrott egy autó oldalára, majd Fonyódira vetette magát.

 Kezével védte magát a szörny állkapcsai ellen, szerencséjére karmai se sértették fel a bőrét. Egy pontos rúgással lelökte magáról a lényt, és a mellette álló járműoszlop alsó tagját meglökte, és a szörny felett átugorva elrohant. Az oszlop megingott, és a szörnyre dőlve agyon nyomta azt.

 Fegyver nélkül folytatta útját és lassan kiért az útvesztőből. Egy kereszteződésben volt, balra volt a Vér tó, jobbra a telefon torony. Bingó!- gondolta magában és felnézett. A torony teteje felett ott keringett a sárkány. Elgondolkozott miként juthatna fel oda. Talán ott van a fészke.

 Lövések jöttek a háta mögül. Kifutott belőle Apjok, aki Tamás kezét fogta, és közben valamire lőtt. Nem vette észre Fonyódit, így nekirohant és hárman hanyatt vágódtak. Nyögések közepette tápászkodtak fel, de mielőtt Apjok bocsánatot kért volna egy kiégett roncs zuhant eléjük.

 -Ez meg mi?- kérdezte megrökönyödve.

 -Ne tudd meg, már öt katonát kicsinált- mondta Apjok és elkezdett futni a egyenesen.

 -Ne arra, a telefon torony tetején van a sárkány fészke- mutatott fel.

 Apjok felnézett és bólintott. Elindultak hát a torony fele. Tamás, mint aki azt se tudja hol van, bámult a semmibe. Mikor már a torony aljában voltak, az autók közül kirohant John, Pierro és hét katona. John megégett arccal elkezdett rohanni a toronyhoz, és Pierro követte. A hét fegyveres pedig egy óriási, négy méter magas szörnyre tüzelt, de mintha nem hatottak volna rá a golyók.

 Fonyódiék már a torony aljában voltak. Apjok nem habozott, berúgta az ajtót, a torony szegletében. Bent egy csigalépcső volt felfelé.

 -Hát akkor az lesz, hogy elbújsz a lépcső alá Tamással, én majd jövök. Ha nem, akkor Tamást elbújtatod, és jössz utánam- mondta Fonyódi.

 Apjok vissza akart szólni, de társa már a lépcsőn száguldott felfele, hogy megszerezze a Gömböt.

 Fonyódi lihegve nekitámaszkodott a falnak, amely a korom és a vár keverékéből és lenyomatott hagyott Fonyódi ruháján. Lentről meghallotta John üvöltéseit. Nekiindult újra a lépcsőknek.

 Két perce mászta a lépcsőket, amikor véget értek a fokok és egy törmelékhalmazzal elzárt folyosón találta magát. Szemeivel egy olyan rést keresett, amin talán kifér, és kimehet a tetőre. Az egyik nagyobb kőrakás közt tűz fényét látta bevilágítani. Becélozta és meglőtte a köveket, amik lehullottak szabaddá téve az utat.

 -Fonyódi!- üvöltötte John. -Tolj ide a valagát! AZ A GÖMB AZ ENYÉM!- üvöltötte.

 Fonyódi lassan megfordult. John a lépcsőfeljáróban állt és rászegezte a gépfegyvert.

 -Maga csak egy pénzéhes gennyláda- mondta fogcsikorgatva, és belelőtt a John feletti kőhalmazba, ami egyenesen a férfi elé hullott elvágva előle az utat.

 -ÁÁÁÁÁÁ!- üvöltötte dühödten.

 Fonyódi felhúzta magát az imént kilőtt résen, és a telefontorony lerombolt tetején találta magát. Néhány helyen tűz lobogott, és nem sokkal mellette egy törmelékekből felépített fészek volt látható. A fészekben volt két tojás, és még valami, egy apró fényes gömbszerű tárgy.

 Fonyódi kis habozással nekiiramodott, hogy megszerezze a Gömböt. Már csak pár méternyire volt a céltól, amikor éles üvöltő hang törte meg a csendet. A sárkány visszatért. A hüllő kecsesen landolt Fonyódi mellett, aki igen csak meglepődött a lény érkezése láttán. De nem volt sok ideje gondolkozni, mert a sárkány feléje kapott éles karmaival, de hősünk egy bukfenccel kikerülte a lény támadását.

 A lendülettel, amit a bukfencből nyert, bevetődött a fészekbe, egyenesen a Gömb mellé. De az érkezésekor egy éles fémdarab felsértette az oldalán már gyógyuló sebet.

 A sárkány, tojásait féltve, nem köpött tüzet, és nem is kapott a fészekbe, inkább csak fenyegetően tátotta a száját, és körözött körülötte. Közben Fonyódi meggyógyította magát, és újra visszatért belé az élet, és hogy a Gömb is nála volt, szinte legyőzhetetlen volt. Vakmerően kiugrott a tojások közül, és üvöltve előreszegezte a Gömböt, amiből a már megszokott fénysugár tört elé, és hasba találta a lényt.

 A sárkány megtántorodott felüvöltött, és lezuhant a tetőről. Egy tompa puffanás tudatta, hogy földet ért.

 Fonyódi felállt, és nagyot sóhajtott. Már csak Apjokot és Tamást kell összeszedni és irány haza.

 De valaki újból közbeavatkozott.

 -Most már végleg én nyerek!- üvöltött John.

 Fonyódi a hang irányába nézett, ahol megpillantotta John és Pierrót, aki Apjok és Tamás fejéhez szorították a fegyverüket.

 -Adja át azt a gömböt, és felejtsük el ezt az egészet- kiáltott Fonyódinak.

 -Nem -szólt vissza. -Itt senki se nyerhet.

 És abban a pillanatban a Gömbből újabb fénysugár repült ki, mellkason lőve Pierrót és John, akik nem repültek el, mint ahogyan a többi áldozat, hanem lassan összecsuklottak.

 Fonyódi odarohant barátjához és unokaöccséhez és átkarolta őket.

 -Mostmár minden rendben- suttogta. -Visszamegyünk a géphez, és minden rendben lesz.

 John közben feltápászkodott.

 -Ügyes kis bénító lövés volt- szólt csendesen. -De most vége a dalnak- szegezte rájuk fegyverét.

 Amint kimondta reccsenés hallatszódott a hátuk mögül. Lassan mindannyian a fészek felé fodrultak. Az egyik tojás héja fel volt törve, és lakója már nem volt benne.

 -Azt a jó...- kezdte John, de nem bírta befejezni.

 A frissen kikelt sárkánybébi karmait John vállaiba mélyesztve felkapta őt a tetőről. A férfi felüvöltve próbált szabadulni, de a kis lény nem engedte, és a belváros felé repült vele.

 Fonyódiék döbbenten figyelték az akciót. És mikor már mély levegőt készültek venni, újabb ordítás törte meg a csendet.

4.rész

11.fejezet

Göröngyös utakon

 Reggel felé járt az idő, amikor a kis csapat tagjai Streizberger kiabálására ébredtek fel. Álmosan kinyitották a szemüket és felültek az ágyaikon.

 -Ébresztő, mert fontos belejelenteni valóm van!- kiabálta be a kis ablakon.

 Fonyódi szájhúzva felkelt és csoszogva az ajtóhoz lépett és kiment a katonához.

 -Mit akarsz?- kérdezte, mikor meglátta Streizbergert.

 A férfi ingerült arccal ránézett.

 -Ott vannak a jeladók, amivel szólhattok, ha kell a segítség- mutatott válasz nélkül, a dzsipek mellett lévő koszos dobozra. -Fél óra és indulunk, készüljetek! Addig kiállok a kocsikkal a parkolóba- morogta, majd elindult a terepjárók felé.

 Fonyódi még egy dühös pillantást vetett a férfira, majd visszament a szobába, ahol társai már pakolászták a hátizsákjukat.

 -Hallottátok mit mondott?- kérdezte tőlük.

 Mindenki bólogatott.

 -Ez a nap megint nagyot nyom az életünkbe- morogta Rácz.

 Fonyódi a barátjára nézett.

 -Sajnos túl nagyot- mondta. -De ha sikerrel járunk, rájövünk a Gömb titkára. És ez most a legfontosabb, amellett, hogy elpusztítsuk.

 Nagy nehezen elkészültek, majd az adó-vevős doboz felé vették útjukat, de a dzsipek addigra már eltűntek onnan. Streizberger kiállt velük a parkolóba. Fonyódi kinézett a raktár ablakain és szürke felhőket látott az égen.

 -Még az idő is jellemzi a napot- mondta csendesen. -Borús.

 A többiek a vadászt nézték egy darabig, majd elindultak a kijárat felé, amerről még másnap bejöttek. A polcok közötti kis kacskaringózások után elérték az ajót. Egyenként áthaladtak rajta, nehéz csomagjaikkal.

 Amikor a hosszú folyosón elhaladtak a miniszter irodája előtt, az hirtelen eléjük ugrott a helyiségből.

 -Áh, jó reggelt!- köszönt nekik.

 A társaság egy mély búgással viszonozta a kedvességet.

 -Akkor tehát nagyon vigyázzanak magukra és főleg az idejükre. Én mindig rádióközelbe leszek és a jeladóikkal azonnal műholdas kapcsolatban leszünk. Mielőtt kilőnénk a rakétát, szólok maguknak, de remélem nem lesz rá szükség- magyarázta a miniszter és bíztatóan mosolygott a csoportra.

 -Köszönjük, de most indulnánk- nyögte Fonyódi és elhaladt a miniszter mellett.

 -Óh, persze, menjenek csak! Sok sikert!- kiabálta utánuk a miniszter.

 -Köszönjük!- szóltak vissza az ajtóból.

 Kiérve az épületből látták, hogy Tóth piros autója ott parkol a többi autó között.

 -Rendesek voltak, hogy felhozták Szarvasról az autódat- mondta Fonyódi.

 Tóth összeráncolta a szemöldökét.

 -Remélem egy karc sincs rajta- morogta.

 Nem messze tőlük ott állt a két dzsip mellette pedig Streizberger állt és valakivel beszélgetett egy jeladón. Amint meglátta, hogy közelednek felé, azonnal eltette a készüléket. Fonyódi rendkívül furcsának vélte.

 -Akkor indulunk, szálljatok be- mondta Streizberger, amikor odaértek. -Én vele- mutatott Ráczra- meg vele- most Vékonyra- meg vele -végül Rózsára- megyek.

 A kijelöltek megindultak a férfi után, aki beült az anyósülésre. A vezető helyére Vékony ült, mögéjük pedig Rózsa és Rácz ült.

 Fonyódi mogorván elindult a másik dzsip felé és beült vezetni. Mellé betápászkodott a fájós lábú Tóth.

 -Fáj még a lábad?- kérdezte Fonyódi, miközben beindította a kocsit.

 -Nem annyira- mondta Tóth. -Pár hónap és már a bot se kell- magyarázta.

 A vadász bizalmasan rámosolygott barátjára és elindult az első terepjáró után, amely már a portánál volt.

 Nem telt bele sok idő, már az egyik főútvonalon haladtak. Elöl haladt Streizberger a többiekkel, hátul pedig Fonyódi Tóth-tal. Vezetés közben beszélgetésbe elegyedtek.

 -Nekem furcsa ez az alak- mondta Fonyódi.

 -Streizberger?- kérdezte. -Mert szerintem is.

 A vadász összeráncolta a homlokát.

 -Kíváncsi vagyok, kivel beszélt a jeladón- morogta Fonyódi.

 Közben a szürke esőfelhőkből esőcseppek kezdtek el hullani, beterítve vele az autó szélvédőjét, így kénytelen volt bekapcsolni az ablaktörlőt.

 -Viktortól nem is kérdeztem, hogy hogy van a keze. Azt mondtad, hogy megkínozták és láttam, hogy véres a keze.

 Fonyódi bólintott.

 -Igen, levágták a kisujját- mondta Fonyódi fintorral az arcán.

 -Uh- nyögte Tóth.

 Már jó másfél órája autózhattak, amikor elérték a Balaton északi partját és a Bakony magaslatai tárultak a szemük elé. Gyors tempóban haladtak, hogy lehetőleg dél előtt odaérjenek. A vadász közben az elé táruló balatoni tájat fürkészte. A visszapillantóba nézett és nagyot dobbant a szíve.

 Három fekete dzsip fordult rá az útra, egy kis tanyasi útról. Figyelte, ahogy a három jármű egyre közelebb ér, majd megkocogtatta a bóbiskoló Tóth vállát.

 -Te, nézz hátra!

 Hátranézett és neki is elállt a szava.

 -A fenébe! Gyorsan szólj a többieknek! -mondta hangosan.

 Fonyódi elővette a zsebéből a jeladót és épp bele akart szólni, amikor hátulról az egyik dzsip nekik ütközött. A vadász kiejtette a kezéből a jeladót, ami a pedálok közé esett és elvesztette az uralmát a kocsi felett.

 Áttért a szembejövő sávba. Mindekettejük szíve megállt egy pillanatra. Szemből egy sárga autó közeledett. Fonyódi visszakapta a kormányt és a vizes úton csúszkálva, próbálta visszanyerni az autó egyensúját.

 Amint elhaladt mellettük a sárga kocsi, a dzsip kivágott mellőlük. A vadász egy darabig figyelte a melléjük érkező járművet, majd rárántotta a kormányt. Az ütközéstől a dzsip letért az útról és az út menti fának csapódott, majd hatalmasat robbant.

 Fonyódi csak nagy szemekkel figyelte a balesetet, de ámélkodását két golyó zavarta meg, amik a műszerfalba csapódtak, a hátsó üvegen keresztül. Ijedtségében újra elvesztette az uralmát a gépkocsi felett. Tóth-tal együtt próbálták egyenesbe hozni, de pörögve letértek az útról és egy szénabálának csapódtak.

 Streizberger a fékbe taposott és egy farolással megfordult az út közepén, feltartva ezzel a forgalmat. A másik két terepjáró leparkolt Fonyódiék kicsúszott kocsija mellett és kiszállt mindegyikből négy fegyveres férfi. Körülvették a szénával beterített autót.

 Streizberger befarolt mellettük sárral lefröcskölve őket és kipattant a kocsiból. Ugrás közben lövéseket ersztett el, majd hét fegyveres azonnal összecsuklott. A férfi tárazott és az utolsó, menekülő embert is lelőtte. Odasietett Fonyódiék autójához.

 Amint odaért, az ajtó kinyílt és a szédelgő vadász esett ki a kocsiból. A másik oldalt Tóth járt ugyan így.

 Felegyenesedtek és Streizbergerhez sétáltak.

 -Kösz, a segítséget- lihegték.

 A többiek is odaértek hozzájuk.

 -Jól vagytok?- kérdezték kórusban.

 A két férfi bólogatott.

 Ekkor váratlan dolog történt. Az összes lelőttnek hitt fegyveres felpattant a földről és körül vette őket. Mivel ellenállásnak nem volt semmi esélye, eldobták a fegyvereiket. Streizberger kilépett közülük.

 -Te mit csinálsz?- kérdezte csodálkozva Fonyódi.

 Streizberger ráfogta a pisztolyát.

 -Ez mit jelentsen?- kérdezte ezúttal Vékony.

 -De hát lelőtte őket! -mondta Rácz és a katonákra mutatott.

 Streizberger elmosolyodott.

 -Vaktöltény volt. És most velem fogtok jönni. Először is kérem a jeladókat- mondta gúnyos vigyorral.

 Egyenként átadták a készülékeket. A férfi ledobta őket a földre és szétlőtte az összeeset.

 -És most szépen elsétálunk a második barlanghoz- vigyorgott. -Pierro már vár- mosolygott még szélesebben.

Ha felkeltette az érdeklődésedet, írj: mr.chaos@citromail.hu