Új bejegyzés Frissítés

2007.11.03. 19:00

Olyan furcsák vagyunk mi emberek A lelkünk sír, az ajkunk nevet. A másikról azt hisszük, boldog talán, S irigykedünk egy vidámabb mosolyán. (Dante) Szeretettel gondolok rád ölel Margó ...pedig lehet.. ...még az a mosoly is fáj. Ez is jellemző Ránk..Emberekre.. hogy irigykedünk a másikra, Pedig csak tükörbe kellene néznünk helyette. Millió puszi Drága Margó.

2007.11.02. 18:30

Kellemes hétvégét. puszi:Napsi Nagyon köszönöm Drága Napsi! Puszi.

2007.11.02. 17:09

Kedves Kéklaguna!Köszönöm a látogatásaidat...nem tudtam jönni...nekem most nagyon rossz időszakom van...rossz emlékezni. Szeretettel ölel: Mado Drága Mado! Ezek a napok.. ..Mindenkinek kemények voltak. Fájó emlékezni, Fel a fejjel. Szeretettel ölellek.

2007.11.02. 16:55

"Tombolunk, a szakadék felé rohanunk, valami ismeretlen dolog közeledik felénk a jövendőből, valami recseg-ropog a talpunk alatt, valami meghal mellettünk, ez mind igaz, de egyrészt tudunk meghalni, másrészt azonban nem vagyunk hajlandók életünket megterhelni, és a halált szolgálni, mielőtt elvitt volna. Az élet az életért van, nem pedig a halálért." Szia! Kellemes,nyugodt estét:) Kati és Macsekok Köszönöm Drága Kati! Ez meghatóan igaz. Puszi.

2007.11.02. 08:32

Szia Kékecske! Egy régi kedvencemre találtam rá újra, Neked is elhoztam. Tudom, nem szívmelengetően szép, inkább hideglelősen - de akkor is szép ... Johann Wolfgang Goethe - A Tündérkirály /Képes Géza fordítása/ Ki vágtat éjen s viharon át? Egy férfi, lován viszi kisfiát. Úgy védi, takarja: nevágja a szél, átfogja a karját: ne érje veszély. "Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?" ,Nem látod, apám, a Tündérkirályt? Fején korona, palástja leng...' "Fiam, ott csak egy ködfolt dereng." "Szép gyermekem, gyere, indulj velem: Sok tarka virág nyílik a rétemen. Tudok csudaszép játékokat ám s ad rád aranyos ruhákat anyám." ,Nem hallod, apám, a halk szavakat? A Tündérkirály hív, suttog, csalogat...' "Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj: a száraz lomb közt zizzen a szél." "Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom: megládd: lányaim várnak nagyon, - táncolnak is ők, ha a hold idesüt s majd álomba ringat gyönge kezük." ,Hát nem látod... ott - nem látod, apám: a tündérlányok már várnak reám. -' "Fiam, fiam, én jól látom: amott a nedves füzfák törzse ragyog." "Úgy tetszel nékem, te drága gyerek! Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?" ,Édesapám, ne hagyj... ne - megállj: megragad - elvisz a Tündérkirály...' Megborzad a férfi, hajszolja lovát. Fel, felnyög a gyermek, s ő nyargal tovább, megérkezik, teste-lelke sajog: ölében a kisfiú már halott. Pihenős hétvégét, igazán rád férne :) Ezer pussz: Híriel Drága Barátném. Ez inkább szívszorongatóan...szép, Megható...elgondolkodtató. Köszönöm. Puszi.

2007.11.01. 23:22

"Én is imát mondok majd értetek, Hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok soha ne sírjatok, Hiszen szívetekben jó helyen vagyok."     Szeretettel gondolok Rád: Rita Köszönöm Drága Rita. Puszi.

2007.11.01. 16:33

Ma rájuk emlékezünk. Azokra, akik hiába kapaszkodtak az életbe, Legyőzte őket a könyörtelen Halál, S elvitte őket a végső útra, Oda, ahol az élő rájuk nem talál. Lehunyt szemünk mögött, Még látjuk mosolyuk, Itt lebeg néhány itt hagyott szavuk, De érezzük a végtelen űrt, mit maguk után hagytak, Nem tölti be többé semmi soha már. Szívünkben égig nő a fájdalom, S a hiányuk egyre jobban fáj. A megszépítő múltba menekülünk, Oda, ahol még ott voltak velünk, Hiába tudjuk mindez csalóka káprázat, Tünékeny délibáb, Szeretetük melegét simítjuk fázó lelkünkhöz, És magunkra terítjük emlékük fátyolát... Szeretetpuszillak:LadyMoon Köszönöm Drága Lady Moon. Puszi.

2007.11.01. 07:26

A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan. Kati és Macsekok Köszönöm Kati! Gyújtottam.

2007.10.31. 20:50

"Ezen a napon minden más, Újra mélyen érint meg a gyász, Nincs már velünk együtt, Kit ismertünk vagy szerettünk, Ma lélekben újra együtt lehetünk. Eszembe jutnak az együtt töltött napok, Fülemben újra megcsendült a hangod, Szinte látom minden mozdulatod, Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod. Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, Ezek a fények világítsanak Neked, Örök világosságban, békességben nyugodj, Soha el nem felejtünk, biztosan tudod!" Szeretteink elvesztése, nagyon fájdalmas, értük gyújtunk gyertyákat és mécseseket... Kívánok meghitt, békés, nyugodt hosszú hétvégét! Szeretettel: Manócska Nagyon köszönöm Drága Manócska. Millió puszi.

2007.10.31. 18:26

Nagyon köszönöm Kedves Laci! Szeretetölellek.

2007.10.31. 12:32

Legyen időd gondolkodni...     Ez az erő eredete. Legyen időd játszani...     Ez az örök fiatalság titka. Legyen időd olvasni...     Ez a  bölcsesség forrása . Legyen időd imádkozni...     Ez a legnagyobb erő a Földön. Legyen időd szeretni, s hogy mások szerethessenek...     Ez Istenadta kiváltság. Legyen időd barátságosnak lenni...     Ez az út a boldogság felé. Legyen időd nevetni...     Ez a lélek-muzsika. Legyen időd adni...     Túlságosan rövid a nap ahhoz, hogy önző legyél. Legyen időd dolgozni...    Ez a boldogulás ára. Legyen időd cselekdni tiszta szeretetből...    Ez a mennyország kulcsa. Figyelj a mára! A Tegnap csak egy álom, A Holnap csak egy látomás, A helyesen megélt Ma tesz Boldog álommá minden tegnapot És minden Holnapot reményteljes látomássá.   Boldog és pihentető hosszú hétvégét kívánok tiszta szívemből! semilin Ha lesz egy kis időd, nézz be hozzám az "Érdekes képek" új menüpontba:) A Portalguru-n is vannak új kódok, modulkeretek:) Köszönöm Drága Emi! Meg fogom nézni, vigyázz Magadra Te is ma is, és mindig. Millió puszi.

2007.10.31. 10:08

Ezen a napon minden más Újra mélyen érint meg a gyász Nincs már velünk együtt Kit ismertünk vagy szerettünk Ma lélekben újra együtt lehetünk.    Eszembe jutnak az együtt töltött napok Fülemben újra megcsendült a hangod Szinte látom minden mozdulatod Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.    Gyertyákat gyújtunk és mécseseket Ezek a fények világítsanak Neked Örök világosságban, békességben nyugodj Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod!  Nyugodt, békés napokat kívánok! Nagyon sok szeretettel gondolok Rád: Sissi Drága Sissi! A Szeretetünk soha el nem múlik, Ők mindig tudják, Szeretettel gondolunk Rájunk,s Emlékük..örökké szívünkben őrizzük. Millió puszi.

2007.10.31. 08:24

Talán semmi sem szebb az életben, mint találni egy emberi lényt, akinek szavai megnyugtatnak, s akinek egyszerű jelenléte elég ahhoz, hogy boldogok és vidámak legyünk. Szeretettel puszillak, Anikó Köszönöm Drága Anikó! Puszi.

2007.10.31. 00:04

Emlék maradok   Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok, Hiszen Napként az égen nektek ragyogok! Ha szép idő van s kék az ég Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok soha ne sírjatok- Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen, Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, Hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok soha ne sírjatok, Hiszen szívetekben jó helyen vagyok.   Emlékezzünk drága szeretteinkre. Sajnos ha másképpen már nem tudunk, lélekben legyünk együtt velük Zsóka   Katt a képre Köszönöm Drága Zsóka! Ez mesegyönyörű. Vigyázz ma Te is Magadra. Millió puszi.

2007.10.30. 23:09

Szia! Jó pihenést kívánok a hosszú hétvégére! Puszi Fanta. Ja és most már egy kivételével az öszes oldalam elköltözött a G-Portálról. Gyere nézd meg. Köszi. Köszönöm Drága Fanta! Már ezt is kicseréltem. Millió puszi.

2007.10.30. 18:55

Köszönöm Drága Napsi! Ez az újabb képed...ismét Gyönyörű,gratulálok,ügyi vagy. Millió puszi.

2007.10.30. 09:49

Szia drága !Szeretteink elvesztése,nekünk nagyon fáj.Rájuk emlékezzünk,gyüjtsunk egy szál gyertyát ,értük,és mindenkiért. Luna     Ismered azt az érzést, mikor lefekszel, szeretnél aludni, nagyon szeretnél, de az álom sehogy sem jön, a gondolatok kavaroganak a fejedben, valami feszültség szorítja össze a gyomrod, egyre idegesebbé válsz, mert minél jobban szeretnél elaludni, annál erősebbé válik a tudat, hogy nem fog menni, csak kínlódás lesz az éjszaka? Fel kellene kelni, csinálni valamit, elfoglalni magad, de valójában tisztában vagy azzal, hogy nem tudná lekötni a figyelmedet semmi, hiába próbálnál meg mondjuk olvasni valamit, a legérdekfeszítőbb regény mondatai is összefolynának a szemeid előtt, mert ott van benned valami, ami minden érzésedet, gondolatodat uralja, rádtelepszik, föl s alá járkál a tudatodban, és minden mást elnyom, ural téged, irányít, hatalmában tart. Ismered ezt az érzést? Mikor csak fekszel az ágyadban, karjaid összekulcsolva a tarkódon, bámulod a plafont, a sötétségben szellemszerű képek vetülnek a retinádra, csönd van, hideg, érzéketlen csönd, nem hallasz semmi mást, csak a saját sóhajaidat, lélegzetedet, ami a időnként megmagyarázhatatlan zihálásba csap át, magad sem tudod mi lehet veled, dühössé válsz magadra, utálod ezt a helyzetet, legszívesebben felkiáltanál, felpattannál, és nekiindulnál a nagyvilágnak, mindegy hova, mindegy, csak menni, el innen, rohanni valahová a távolba, bele az éjszakába, menni, menni, menni. Aztán mégiscsak ott maradsz az ágyadban, erőnek erejével megpróbálsz valami kellemes képet felidézni az agyadban, rá akarod kényszeríteni magad, hogy azt a valamit, ami üvölt benned, azt elűzd, de nem megy, minduntalan visszatér. Csak forgolódsz, egyik oldaladról a másikra, gyűrögeted a párnád, érzed, hogy remeg a kezed, a nyugtalanság önmagát gerjeszti tovább, neked pedig sírni támad kedved, talán egy jó kiadós zokogás kitisztítaná belőled ezt az őrjítő érzést, mely kikészít, felzaklat, tönkretesz. Hiába tudod, hogy meleg van, nyakig be vagy takarózva, mégis fázol, de belülről fázol, valami jeges félelem tölt el, megijedsz önmagadtól, rettegni kezdesz a saját érzéseidtől, és szűkölve könyörögsz magadnak, hogy aludj el már végre. Persze minderre semmi esély, tudod jól, minél jobban akarod, annál távolabb kerülsz tőle. Ismered ezt az érzést? Megpróbálsz mély lélegzeteket venni, kitisztítani a tudatod, eszedbe jut miket hallottál, miket olvastál a relaxációról, mindent megpróbálsz, aztán kínosan kiröhögöd magad: neked még ez sem megy. Analízisbe kezdesz, megpróbálod logikusan végiggondolni, miért is van ez így, mi az, ami történik. Holott lelked mélyén tökéletesen tisztában vagy mindennel, úgy teszel, mintha az igazi ok nem is létezne, keresel valamit, amire ráfoghatod a kínlódásod, amire rázúdíthatod az összes felgyülemlett dühödet. De nincs bűnbak. Nincs. Hiába keresel. Egyre világosabban feltör belőled, az, amit minden erőddel megpróbáltál elnyomni, lemondóan sóhajtasz, és beletörődsz, hogy az igazság felszínre törjön, szétrombolja az önmagadnak építgetett hazugságfalakat, melyek a valóságot voltak hivatottak elfedni. Már minden mindegy alapon beismered magadnak, hogy mi az, ami rabságba ejtette tudatod, ami elborította a lelked. Ismered azt az érzést, mikor rájössz, hogy valaki, vagy valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire úgy istenigazában vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vágy szélviharként tombol benned? Utálod ezt a kicseszett világot, amiért ilyen sorsot juttatod osztályrészül neked, káromlod magadban Istent, s ezért bűntudatod van, mert tudod, ennyit sem érdemelsz, amennyit kaptál, mégis többre vágysz, valami olyasvalamire, ami távol van, elérhetetlen. Elkeseredsz, nem bírnál tükörbe nézni most, mert elborít a szégyen, utálod magad, mert belédhasít, hogy az egész eddigi életed egy pontosan felépített, művészien kimunkált rohadt nagy önámítás. Egy könnycsepp elindul a szemedből, lepereg az arcodon, s mikor megérzed sós ízét, a rettegés olyannyira elborít, hogy nem bírod tovább, felpattansz, kiugrasz ágyadból, szitkozódva elkezded róni a végeláthatatlan köröket a szobádban, csak mégy, közben törni zúzni szeretnél, nekimenni ennek az átkozott szar világnak, megküzdeni vele, harcolni. De nincs esélyed. Tulajdonképpen semmid nincs. Csak a fájdalom, és a hiány. A hiány. Az fáj. Töltöttem magamnak egy italt, kimentem az erkélyre, és rágyújtottam egy cigarettára. A kő jeges hidege égette a talpam, meztelen testembe millió késként kapaszkodott bele a fagyos éjszaka, remegés rázott, a fogaim összekonccantak a pohár szélén, mélyen leszívtam a füstöt, és mint egy eszement, beszélni kezdtem magamban. Őrült vagyok? Igen, azt hiszem, igen. A szél felkapta a hangom, magával vitte, hogy hová, nem tudom, talán fel, a csillagokba, melyek fénye átpislogott a felhők fátyolának apró résein. Ahonnan immár Te vigyázol rám, pedig jobb lenne fordítva. És megint rámtör az a régi régi érzés: SZERETLEK, SZERETLEK ÖRÖKKÉ!     http://www.freeweb.hu/mjd/gyertya/gyertya.php  Nagyon köszönöm Drága Barátném. Ez gyönyörű, Millió puszi érte,hogy Elhoztad.

2007.10.30. 05:03

"Az embernek ének örzi az időt, az tartja számon minden eleinket. Hallass meg egy semmicske éneket, s szíve járását hallod az időnek." Szép jó reggelt,napot:):) Kati és Macsekok Köszönöm drága Kati! Puszi.

2007.10.29. 22:38

Nagyon köszönöm Drága Kalypszo! Millió puszi.

2007.10.29. 21:32

Mihail Lermontov Imádság Ha sorsom néha megtapos s bú fogja szívem át, elmondok egy csodálatos igéjű mély imát.   Megnyugtató, áldott varázs árad belőle rám, s gyógyít a szent vigasztalás, míg mondogatja szám.   S egyszerre nem fáj semmi sem, gond és bú nem sebez, sírok, hiszek s nehéz szívem oly könnyű, könnyű lesz.   (Áprily lajos fordítása)   Szia Drága Kékikém Kívánok nagyon szép estét, és Hetet, még ha egy szomorú napnak is nézünk elé. Szeretettel ölellek: Zsóka   Nagyon köszönöm Drága Zsóka. Millió puszi.