Egy jó kávét?Máris vidámabb leszel:):)

Kati és Macsekok

Drága Bagolykám!

Nagy szeretettel gondolok rád és sok puszit küldök:Isa:)

E-mail-ke megy, és köszönöm a képet:)

Szijja!

Kellemes napot szeretnék kívánni,és elnézést kérek amiért naon-naon régen jöttem!Remélem nincs harag!

Hoztam ajándékot,hogy bepótoljam!

Ja,és gyere hozzám többször!Köszi!

By:Szilvi

Olvassátok csak el, olyan megható történet...
Bár több ilyen orvos lenne a világon!

 Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje
 mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a
 padlóra az üvegben lévő érméket és
 gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta,
 mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie.
 Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a
 pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és
 kisurrant a hátsó ajtón A hat háztömbnyire lévő
 patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös
 Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt
 a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de
 a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
 Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a
 lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy,
 hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak
 lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét
 az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez
 használt!
 - És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus
 érezhetően bosszús hangon. - Éppen a testvéremmel
 beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam -
 tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a
 kérdésére.
 - Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni
 veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús
 hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát
 szeretnék venni neki.
 - Tessék? - fordult hozzá a patikus.
 - A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében,
 és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda
 mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül
 egy csoda?
 - Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem
 tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé
 megenyhült tónusban.
 - Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha
 nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe
 kerül.

 A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett,
 jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és
 megkérdezte:
 - Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek
 szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel -
 csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt
 mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu
 nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én
 pénzemet.
 - Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicago-i férfi.
 - Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig
 hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet
 is szerezni, ha kell.
 - Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a
 férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a
 pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.
 Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a
 kislányt:
 - Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az
 öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha
 van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
 

A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt,
 sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott.
 Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok
 idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen,
 egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról
 az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.
 - Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya -
 vajon mennyibe került volna?
 Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a
 csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. no és egy
 gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet
 törvényeitől függ, hanem magasabb törvények
 működésétől.

Az emlékezés hete után mosolygós,
 szép derűs  hetet kívánok Zsóka

Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje

Mátra alján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbeveszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya
mellébúvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őz-bálba.
Vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzávaló kedve.

Barna szeme bús szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.

Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza gida pajtás!"

Könnybelábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fő, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őz testvérkét haza várja.

Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő.
Harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"

Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kis gidája visszanéz-e?

Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám
fennterem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen,
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon rét, kicsi csalit!"
S mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul.
Lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fő, fa, virág,
nem felejti a kis gidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja,
kis gidácska, meg az anyja
álldogál ott, beereszti,
szíve dobban, megismeri:

őz-mama lett a kis gida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve-kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,
eltűnik az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egy-kettőre,
felbiceg a domb-tetőre
s mire a tölgyről lehull a makk
a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji faluszéle,
kapuban ül öreg néne.
Nincs egyedül, mért is volna?
Ha fúj, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét és azóta
így nevezik: őz-anyóka.

Piros pipacs, szegfő, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban,
szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is őz-anyóka.

Mátra alján, falu szélén,
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
mese őrzi arany szívét.

Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre,
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle.

Kellemes délutánt,szép estét:)

Kati és Macsekok

Szeretettel - csupi -  :-)

Olyan furcsák vagyunk mi emberek
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
A másikról azt hisszük, boldog talán,
S irigykedünk egy vidámabb mosolyán. (Dante)

Szeretettel gondolok rád ölel Margó

"Tombolunk, a szakadék felé rohanunk, valami

ismeretlen dolog közeledik felénk a jövendőből, valami recseg-ropog

 a talpunk alatt, valami meghal mellettünk, ez mind igaz, de egyrészt

 tudunk meghalni, másrészt azonban nem

vagyunk hajlandók életünket megterhelni, és a halált szolgálni, mielőtt elvitt volna

. Az élet az életért van, nem pedig a halálért."

Szia!

Kellemes,nyugodt  estét:)

Kati és Macsekok

A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.

Kati és Macsekok

Vidám gondtalan hétvégét kívánok.Vali.

Talán semmi sem szebb az életben, mint találni egy emberi lényt, akinek szavai megnyugtatnak, s akinek egyszerű jelenléte elég ahhoz, hogy boldogok és vidámak legyünk.

Szeretettel puszillak, Anikó