|
Témaindító hozzászólás
|
2004.09.27. 21:46 - |
| *A kisasszonyligeti kúria sokáig elhagyatottan állt az elvadult parkban. De ez már nem lesz így tovább...Ismeretlen alakok, sötétben bújkálók érkeznek ide rendszeresen, s távoznak ismeretlen utakra hosszas megbeszélések után....* |
[22-3] [2-1]
*esze ágában sincs hagyni, hogy kezet csókoljanak neki. hisz az elvek nem változnak...figyelmesen hallgatja Xantát, majd feláll és pár percig fel-alá sétál a szobában.*
Nem hallotam a háborúkról...Ide nehezen jutnak el a hírek noha a város központban vagyunk. De ez persze változni fog...*kicsit talán szégyelli, hogy ennyire rosszul informált, de hangján ez nem hallatszik.*
Ami a szövetséget illeti...még nem határoltuk be teljesen.... |
| *Kezet csókol Theodlindának, feltéve ha a hölgy hagyja.*
Köszönöm, inkább álnék. Igazán örülök hogy végre személyesen is megismerhetem. Remélem kapcsolatunk gyümölcsöző lesz majd. Kezdeném is az elején. Nemrégiben egy harcot kellett megtekintenem, nagy örömmel, mivel az volt kulcsa, hogy a megállapodásunk áttérhet-e a tettek mezejére. Gondolom halott a Távolrév utcáin folyó háborúkról. Ehhez néhány napja tudtam csak meg, hogy a Penetrate megalapult. Ennél jobb hírek nem igen ütik meg ember fülét. Emlékszik még megállapodásunkra? Nos, hát akkor én is elmondanám miről lenne szó, előbb azonban lenne egy kérdésem. Milyen szövetséget kíván teremteni a klán? |
Fáradjon beljebb!*félre áll az útból, hogy bejöhessen Xanta, majd egy földszinti terembe vezeti.
A helység közepén egy hatalmas asztal terpeszkedik. A művészien kifaragott bútor mellett kényelmes székek sorakoznak, egy-egy tucat mindkét oldalon, és még egy-egy a két asztal főn. Valószínüleg ebédlőnek használhatták egykoron...*
Foglaljon helyet...és mondhatja is a híreit.*az egyik szék felé int.*
Én vagyok Theodlinda..*teszi hozzá, majd leül az ajtóhoz közelebb eső asztalfőn. A gúnyos-vidám mosolyhoz ezúttal figyelmes, fürkésző pillantás járul.* |
| Üdvözletem hölgyem. *Mélyen meghajol a szintén sötét öltözetű, számára teljesen ismeretlen nő előtt.* A nevem Xanta, s hírekkel érkeztem Theodlinda kisasszonyhoz. |
*az ablakból észre veszi az idegen -ismerős- férfit, s nem sokára felhangzanak a kopogtató hangos döndülései a kapun. végig szalad a folyosókon, majd le a márványlépcsőn. megragadj a sárkányfejes kilincset és kitárja a kaput.*
Jó estét uram! Miben lehetek a szolgálatára?*kérdi. a talpig feketébe öltözött lány ajkán ott játszik a Linre oly jellemző gúnyos-vidám mosoly, miközben a sárkánylovast méregeti.* |
| Néhány nap elteltével:
*Ismét a már tán ismerős sárkány száll a kapu elé. Rajta gazdája, kin szokásos sötét köpönyege lebeg. Példátlan gyorsasággal ront be a park kapuján, s szintén semmibe véve a tájat az ajtó felé tör. Elérve megmarkolja a kopogtatót, s nagyokat csap vele.* |
*megvárja, míg nővére eltűnik a folyosó kanyarulat mögött és csak utána szólal meg*
Éljen!Már csak az hiányzik, hogy naphosszat a sarkamban legyél!*morogja az orra alatt. Sarkon fordul és csak azért is újra kinyitja az ablakot. Kényelmesen elhelyezkedik az ablakpárkányon és az elvadult parkon túl Távolrév városát figyeli.* |
Nem titkolóztál, csak nem értesítettél...és ez már önmagában is hiba volt...
*No ügyes...még majdnem csapdába is szorítja, hogy ugye ő a hibás...persze...ki más lehetne. Ha nagyon akarta volna, elérhette volna Linda...de tudja jól hogy eszében sem volt beszélni vele a dologról. Node mindegy...most már az. Még egy-két baklövés kell mindkét oldalról, még egy ideig le kell nyelnie az ehhez hasonló bosszúságokat. Egy ideig...Csaz azért jó lenne megtanulni, hogy nem mindig tanácsos a "rosszkislányt" játszani Rienn hugocskájaként...mert a bűntetés az fájdalmas lesz.*
Igyekszem majd többször aközeledben lenni, hogy értesíthess...*ejt meg egy kaján, rosszindulatú mosolyt...tudja ezt gyűlölné Linda a legjobban. Aztán már fordít is hátat...hogy menjen, menjen mielőtt még fölébe kerekednek az indulatai.*
|
Én egyáltalán nem titkolóztam!*csattan fel, de igyekszik dühét kordában tartani.*
Hogy beszéljek veled bármiről is, ha állandóan napokra eltűnsz?*a leplezetlen számonkérés a hangjában valószínüleg veszélybe sodorná a kamaszlány életét, de Lin ezzel most egyáltalán nem törődik. majd lenyugodva teszi hozzá:*
Igen megértettem. És amennyiben a következő "tárgyalásomnál" elérhető közelségben leszel feltétlen szólok neked... |
Gondold azt, amelyik neked jobban tetszik. *sziszegi Linre, valamelyest enyhülve ideig-óráig, vagy csak a következő, valamivel pimaszabb megjegyzésig*
Még egyszer ilyet ne próbálj...mert nagyon megjárod. Semmi kifogásom az ellen, hogy rendezkedsz, de előttem ne merj titkolózni. Előbb utóbb úgyis rájövök, és akkor nem csak az bánja meg, akivel szóba álltál...megértettél, én drága hugocskám? |
*engedelmesen, jó kislányhoz illően becsukja azt az átokverte ablakot:) és visszaballag a "nővéréhez". ártatlan szemekkel pislog fel rá.*
Te most engem féltesz vagy az érdekeidet?
*a fekete szempár összeszűkül kissé. na ez valóban jó kérdés. vajon mi a fontos a vörösnek?...valószínüleg a kamaszlány úgy távozik majdan az élők sorából, hogy ez egy örök titok marad a számára. de azért próbálkozik a rejtély kiderítésével...* |
Ezt most rögtön befejezed! *kiált rá a gyerekre ellentmondást nem tűrő hangon.* Becsukod azt az átokverte ablakot és idejössz hozzám, ha veled beszélek. Hogy gondoltad azt, hogy a beleegyezésem nélkül leülsz tárgyalni, te egyedül egy vadidegennel?
*kéri számon Lindától a meggondolatlanságot-csöppet sem visszafogva az előtörő indulatot. Most képtelen lenne rá.
Fogalma sincs, hogy lehet ilyen "ostoba" a gyerek. És ha becsapják? Egész egyszerűen belerángatják valami eszetlen őrültségbe és kihasználják...aztán ő meg nézheti az egész eddigi munkáját?* |
Megmondtam ki ő..Lord Basilic Xanta...ÉS én egyáltalán nem bíztam meg semmivel. Ő keresett meg engem és üzletet ajánlott...Éppen annyit tud, amennyit tudnia kell ahhoz, hogy ne gondolja, hogy rossz üzletet kötött...*újra eltünteti a pergament számtalan zsebei egyikében és visszasétál az ablakhoz. Út közben, még a vála fölött hátra szól:*
Ne aggódj szeretett nővérem, nem adtam ki a kis titkodat...*a kamaszlány hangjában leplezetlen gúny cseng. Mostanában mintha szemtelenebb lenne...vagy csak Arsinoe látta régen...? Nem tudni. Csak a gúny és pimaszság marad meg biztosnak...* |
*Figyeli ahogy ingadozik a gyerek, érzi, hogy újra azt próbálgatja, mikor hozza ki a béketűréséből. Szó nélkül veszi át a pergament, hogy végigfussa az írást. Lassan tűnik el mindenféle kifejezés a sápadt, nemes vonású arcról.*
Ki ez? Erre nem válaszoltál...Ki az, akit te megbíztál a tudtomon kívül?
*nyújtja vissza Lindának*
És mennyit tud?
*fúródik a jéghideg tekintet a lány szemeibe. Tessék...most talán elért végre az utolsó pontig. A tudtán kívül szervezkedik, talán pont ellene is. A közönséges, szürke egérke, amit összeszedtek az utca mocskából hogy aranykalitkában tartsák...aztán a gazda kezét mégis megharapta. Jobb volt a mocsokban? Oda akar visszajutni ez a buta gyerek, ahonnan jött? No nem...oda már nem megy. Ha az aranykalitka sem kedves, nem elég jó, mi jobbat akarhatna...akkor már semmit sem érdemel. Csak hogy pusztuljon.* |
*A fekete szempár némán fürkészi az ajtó közelében álldogáló vöröset, s a kamaszlány ajkán ott játszik az az idegesítő, gúnyo-vidám mosoly. Egy ideig fontolgatja, hogy nem árulja el Arsinoenak mit ír a pergamen, már csak azért se, hogy idegesítse vele a másikat! Végül újra előveszi a pergament.*
Erre gondolsz?...*kicsit meglobálja az írást.*
Na látod ez egy roppant érdekes, és tanulságos iromány...Egy bizonyos Lord Basilic Xanta hagyta itt a számunkra...Tessék olvasd el...*visszaballag az ajtóhoz és nővére kezébe nyomja a pergament. Majd az ajtófélfának támaszkodva várja, mi a véleménye a másiknak.* |
Például én azt sem raktam volna el a helyedben úgy, hogy nekem nem mutattad meg. Ki az? És mit akar? Szeretném tudni.
*marad az ajtó közelében, de karjait most már keresztbe fonja maga előtt, szemöldökét felvonva vár a magyarázatra, ami nagyon reméli, több lesz egy "senki"-nél vagy egy "nem fontos"-nál. Elege van abból hogy folyton semmibe veszi a gyerek...bosszantja, rendkívül bosszantja.* |
Szia nővérkém! Itt vagyok, hallgatlak. Mi az, amit meg kell beszélnünk?*kérdi, miközben fel sem pillant a pergamenből. A szoba ablakához lép és a csökkenő fényben tovább böngészi az iratot. Kétségtelenül hasznos dolgokat ír. Végül egy sóhajjal elteszi az írást a zsebébe és teljes figelmét Arsinoenak szenteli.*
Szóval? Miről akar az én egyetlen nővérem beszélni?*hangjában felcsendül a jól ismert gúnyos felhang.* |
*Mintha a semmiből teremne elő, minden nesz, minden figyelmeztetés nélkül- alig néhány lépésre a szobaajtótól Linre zavaros, karikás szempár szegeződik. Maga előtt félig keresztbe vetett karral, balja valamiféle töprengő mozdulattal szája elé emelve.*
Hiányoztam, hugocskám? *suttogja valami őrjítően kifejezéstelen hangon, a mostanában őrülettel teli szempár a pergamenre villan*
Néhány dolgot meg kellene beszélnünk, mint azt előre jeleztem is...úgy hetekkel ezelőtt. Azóta nem láttalak...nem voltál sehol. *részigazság-persze-hiszen ő tűnt el egy időre...node ez most teljesen mindegy* |
| *Az egyik emeleti ablakból egy fekete szempár követte figyelemmel a sárkány és gazdája érkezését, majd távozását. Lin csak az utóbbi időben szokott rá, hogy egyre több időt töltsön a régi kúriában. Nem tudja hol a másik vörös, most talán jobb is. Ellöki magát az ablakkerettől, melynek eddig támaszkodott. Végig szalad a bársonyszőnyeggel borított folyosókon, le a márványlépcsőn az előcsarnokba. Kitárja a sárkánykilincses ajtót és leszedi a rátűzött pergament. A kaput hangos döndüléssel csapja be maga mögött, majd az írást böngészve ballag vissza a szobájába...* |
| *Egy Vivaylay földjéről került sárkány száll a park elé. Származása látszik keses mozdulatain, ám a földetérés mint ha nem menne oly remekül mint ahogy az egy sárkányhoz illik. Oldalán felvillannak a földetérés következtében sebhelyei, mint egy magarázatként szolgálva a lény nehézkes mozgására. Sok csatát megjárt már, veszteset- győzteset egyaránt.
A sárkányról egy köpönyeges alak ugrik le, s belljebb kerül. A parkban még csak nem is nézelődik, egyenesen az ajtó felé siet. Megáll, s egy jól látható helyre a következő pergament tűzi:
"Egy frissen megalapuló klán tevékenysége ajánlott kronológiai sorrendben:
1. Hierarchia felépítése, hogy minden klántag számításit találhassa benne.
2. A fórum kiépítése s rendeltetésszerű használata.
3. Rangok, feladatok kiosztása.
4. Új tagok felvételének feltételeinek megszabása, s csak eztán flvétel a meghatározottak szerint.
5. Közös cél(ok) megvitatása
6. Megjelenés a külső fórumokon, s az aktív közéletbe való bekapcsolódás.
Eme javaslatom kérlek fogadjátok meg, előny származik belőle.
/Lord Basilic Xanta/"
A pergament magára hagyja az enyheszellőben, majd visszatér a sárkányhoz, s ismét a magasba emelkednek.*
|
[22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
