"....Emlékezz: volt idő, amikor értettük a farkasok szavát.
Emlékezz: volt idő, amikor együtt követtük a szörnyek lábnyomát.
Volt, hogy éjszakára éjszaka jött megint; és mi azt hittük: az ég mindig sötét.
Amikor pedig újra felkelt a nap, a rongyos szárnyak és a csorbult karmok eltűnnek az éjben. A sötétség kapui hangos dörrenéssel zárultak össze, s mi azt hittük, most már örökre.
A fények meleget hoztak. Az árnyak kicsivé zsugorodtak, bemenekültek a szegletekbe, az ágyak alá, s nekünk már csak néha-néha jutott az eszünkbe, hogy vannak...."
Szénrajz egy megsárgult, gyűrött papírlapon. Ősöreg gyökerek, amelyek alól félig kimosta az eső a talajt, repedezett, tekintélyes törzs, gazdagon szerteágazó lombkorona....
Nem sokat tudni a társaságról, mondják: csak a kiválasztott keveseket fogadják maguk közé. Kémkedés? Egyszerű tolvajok? Sehová sem tartozó pengeművészek, magányos harcosok, vagy a háttérből irányító, ködbe burkolódzó különcök? Minden esetre a saját érdekeikért - a rossz nyelvek szerint - bármire kaphatók. Függetlenség, hatalom és pénz. Vagy szabadság? Elismerés? Szívós daccal harcolni....újból és újból felemelni a fejet és továbblépni. Ez a legbelső törvényük. És megtartani - azt a néha különös értelemben vett - becsületet....
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
