Gaál Marianna egy ismert rádió műsorvezetője aki egy keverék németjuhász és egy pekingi palotakutya gazdája, felőlük és közös életükről érdeklődök. Mellesleg Mariann elárulta, hogy a múltban volt egy boxer kutyája is és a mai napig rajong a fajtáért.

Mariann, hogyan tudod a munkáddal és a tanulással összeegyeztetni a kutyatartást, gondolom ez nem is annyira könnyű?

-Nagyon egyszerűen! Kertes házban élek a szüleimmel, és a nagymamámmal, így sosincsenek egyedül a kutyák. Mivel 5-en élünk együtt, mindenkinek megvan a maga feladata. Az én reszortom többnyire az állatok testi- lelki karbantartása. Én vagyok a rendszeres orvoshoz járó- és ápoló személyzet.....a házikedvenc, a jóbarát....és a rabszolga...

Honnan jöttek a nevek?

-Maci, a vörös németjuhász-keverék kan a kertbe, mint örző-védő kutya került. Mivel a nagymamám nyugdíjas, fontos szempont volt, hogy olyan nevet adjunk a kutyának, amit biztosan nem felejt el, vagy kever össze. Viszont a divatos Cézár névre senki sem szavazott...így lett Maci Maci.

Bogyót meg a Bátyám nevezte el. "Polgári" neve Bácsbokodi Rudi. Régebben volt egy Brummi nevezetű pekingink....15 évig volt velünk. Utána más szobacirkáló szóba sem jöhetett. Színre-szagra ugyanolyan kutyát szeretett volna a család. Sikerült.

Mennyire állnak lelkileg közel hozzád?

-Abszolút! Maci ugyan már öregecske, és sosem volt a dédelgethető kutyák közül való, de nagyon szeretem. Tudom, hogy fontos vagyok neki...mindig elpanaszolja, ha fáj valamije....hagyja, hogy segítsek. És ez örömmel tölt el.

Bogyóval merőben más a helyzet. Ő szobakutya, a lakásban él. Van egy kis kosara, és őgrófsága kénye-kedve szerint válogathat, hogy mikor kinél szeretne "csicsikálni". Nálunk nem az ember, hanem a kutya irányít. És meg kell mondjam, jól megtanítottak minket az alázatos imádatot kifejezni. Ahogy szoktam mondani: csúszok-mászok, hogy rám vessék pillantásukat, és öröm a szolgálat.

Ugyanakkor mindkettő rendkívül nyugodt, kiegyensúlyozott kutya. Nem elkapatott kiskedvencek. Tudják, hogy hol a helyük, és tisztában vannak vele, mit szabad, és mit nem. Például, nálunk sosem volt kérdés, hogy a kutya felmehet-e az ágyra. Az ágy az emberé, a kosárka a kutyáé.

Két teljesen különböző kutyáról beszélünk, mennyire jönnek ki egymással, ki az úr a háznál?

-Egyértelműen a Bogyó! Maci nagyon vigyáz a "kicsire", és ezt a Bogyiszlói (mert így is szoktuk hívni) ki is használja. Van annyira pofátlan, hogy bemenjen a Maci óljába, beleegyen az ételébe....mocsokfajzat.

 

Előfordul, hogy a kutyám feloson este az ágyra miután elalszom, Nálatok is történnek ilyen balesetek?

-Hála égnek, nem. Szerencsére, ilyen probléma nincs. Inkább olyasmit csinál Bogyika, hogy hajnalban, ha megébred, akkor fölkelti a lakást hangos nyávogással. És ha mindenki fölkelt...ő visszaalszik elégedetten. Mindig elhatározzuk, hogy ezt nem hagyjuk.....dehát..kinek lenne ereje tenni két, ártatlan kis szempár pitiző tekintete ellen?:)

Tudom, hogy nem illik ilyet kérdezni, de melyik kutyus áll hozzád közelebb? Már ha van különbség...

-A pekingi..egyértelmű a válasz. Tudod, ő velünk együtt él..amolyan családtag, főnök. A másik kinti kutya, öreg, morózus, nem volt sosem bújós.

Házi koszt vagy kutyatáp? Szerinted melyik jobb a kutyáknak?

-Mindegyik! Felváltva, és rendszerességgel. Főzünk is a kutyáknak. Elárulom a receptet, ezt egy tenyésztő ajánlotta,és nagyon bevált! 3 kg hús, 1 kg sárgarépa, 1 kg fehérrépa, 1 kg rízs. Gombóccá formálva lefagyasztható, és mindig csak adagonként kell megmelegíteni. Kistestűeknél egy maréknyi gombóc az adag egy evésre.

Mariann, mesélted nekem, hogy volt egy Boxered is, mesélnél róla valami történetet?

-Elmesélem az egészet. Nagyon szomorú, és talán tanulság is lehet sokunknak. 3-os gimnazista voltam, mikor a zöld lámpánál, egy mozgó, fehér Opelból az útra löktek egy kutyát. Akkor még nem tudtam, hogy milyen kutyát, gondolkodás nélkül utánaugrottam, és fölkaptam. Közben majdnem elütöttek mindkettőnket. A kutya kb. fél éves volt, de igencsak vézna...és borzalmas állapotban volt. Az orvosnál derült ki a sok rettenet, amit túlélt. Az egyik szeme ki volt fordulva, valószínűleg veréstől. A bőre alá majdnem 10 cm-es vasrudak szurkodva, cigivel kiégetett bundája volt..ahol a nyers, égett, váladékozó bőr volt. És a legmegdöbbentőbb dolog...a kutyus félelmében a vizsgálóasztalra ürített. Sár jött ki belőle. Az orvos szerint 1-1,5 hete ez a kutya nem kapott rendes ételt. Azontúl, fél évesnek túl kicsi, visszamaradott volt, és rettenetsovány. Alig érte el a 18 kg-ot. Ölben cipeltem haza majdnem 8 km-en át, mert egyetlen buszra sem engedtek fel olyan kutyával, amin nincs szájkosár,és póráz.

A kutyus meg lett műtve, szerencsére megmenekült a szeme, és jól látott vele. Felgyógyult, megnyugodott. Egyetlen szépséghibája volt szegénynek...sokan butának tartották. Szerintem csak nagyon megfontolt volt, és jól átgondolta, hogy most melyik lábával lépjen elsőként le a lépcsőről. Kifejezetten bölcs (na,jó..tulajdonképpen tényleg bárgyú) tekintetének köszönhetően a nagy filozófusról, Voltaire-ről kapta a nevét.

Közben hivatalból keresni kezdtük a gazdáját, ugyanis a kutyán tetoválás volt, és úgy gondoltuk, talán ellopták a kutyát valakitől, és megkínozták. Magyarul: számítottunk rá, hogy a kutya valakinek hiányzik.

Egy nyár végi estén megállt a házunk előtt egy fehér Opel. Termetes roma szállt ki belőle. A kutya azonnal felismerte...eliszkolt tőle. Szuszinak hívta az otromba alak, és a kutya félve, de odament az inkább parancsoló, semmint hívó szóra. A szüleim mondták, hogy visszaadjuk a kutyát, de élni kívánunk törvény adta lehetőségünkkel, hogy a műtét árát, és a kezelés költségeit, valamint a kutyával járuló költségeket fizessék meg. Természetesen, hallani sem akartak a dologról. Summa summárum...a kutya nálunk maradt...az opelos elment.

Eltelt egy, vagy két hónap, nem is tudom pontosan, és egy csütörtök késő este az akkori pekingi kutyánk csaholására figyeltünk fel. Mikor észrevettük, hogy baj van, és kiszaladtunk az utcára, már csak a féklámpák fényét láttuk. A kerítést felfeszítették. A kapu tárva-nyitva állt. Édesapám repülőgépekkel foglalkozik, és az udvarban egy vitorlázó repülőgép darabjai voltak felpakolva egy szállító-utánfutóra. Megjegyzem: elég nagy értéket képviselt, még bontott alkatrészként is. Nem vitte el a tolvaj. Csak a kutya kellett neki.

Azonnal mentünk a rendőrségre. Ott felvették a feljelentést ismeretlen tettes ellen. Azonban elkeserítettek minket. Abban az időben ugyanis nagy divatja volt a kutyalopásnak. Boxereket, és rottweilereket loptak egy tárnoki kutyaviadalra, a pit bulloknak, edzőkutya gyanánt. Valószínűleg Voltaire-Szuszi is ide került. Sosem tudtuk meg. De, ha ő odakerült..drága, kicsi Bambi-tekintetű vacakom, akkor a sorsa az azonnali halál volt. Sosem védte magát, azonnal széttéphették.

Hát ez volt az én kincsem története. Betegségből gyógyult, mindig picit alulfejlett, sárga alapon fehér zoknis, erősen előre harapásos kutya volt. De szerettem...szerettük...szeretjük most is...

Köszönöm a beszélgetést!

Igazán nincs mit!

A riport saját, ezért másolni, elvinni 
csak a beleegyezésemmel és a nevem 
feltüntetésével lehetséges!!!