| Alig van kismama, aki valamiért nem szeretne szoptatni, és ne tudná, hogy alapvetően fontos. A közhelyeken túl közelebbről is érdemes megismerni páratlan kincsünket, az anyatejet. A mély meggyőződés és helyes szándék kialakulásával együtt merülnek föl a gyakorlati kérdések: "hogyan?","miből?", "mikor?", "milyen gyakran?", "meddig?". A szoptatás tulajdonképpen kényelmes táplálási forma, de előbb-utóbb kiegészítő táplálékok is "terítékre kerülnek", és előbb-utóbb lezárul az elválasztás. Valami, ami sokkal több volt, mint etetés, táplálás, elmúlik, nem úgy a haszna, ami egy életen át végigkísér.
A mell fejése
Aki két mellről szoptat, azt a mellet fejje, amelyikkel kezdte a szoptatást. A fejés ne tartson 5-10 percnél tovább. Fejni lehet kézzel vagy mellszívóval. A lefejt tejet kifőzött üvegben, hűtőben tároljuk, így forralás nélkül is odaadhatjuk aznap a babának, ha netán kiegészítés szükséges.
Ha a szoptatásról dióhéjban kellene beszélni, valószínűleg a legtöbben az előnyeivel kezdenék. Miért? Mert volt egy időszak az 1960-as évektől kezdve, amikor okosabbak akartunk lenni, mint a természet. Pedig nem az volna a lehető legtermészetesebb, hogy abból indulunk ki, hogy a szoptatásnál jobb, előnyösebb nem létezik?
A terhességi ösztrogén és progeszteron a méhből és a méhlepényből az agy hipotalamuszába jutva prolaktin-termelésre készteti, ami beindítja a tejmirigyek növekedését és érését. A terhesség végére az emlők mirigyes állománya mintegy háromszorosára nő. Tej csak azért nem csorog belőlük a kellő pillanatig, mert a terhességi hormonok, pl. a progeszteron a tejmirigyek szövetében blokkolják a tejtermelést. A szülés után kiürülnek a vérből e terhességi hormonok, és végre "belövellhet" a tej. A 2-5. napon az emlőből előtej csurog, ami így pont a baba számára legmegfelelőbb táp- és immunanyag-koktélt kínálja.
A szülés utáni pillanatok döntőek a szopás beindulásában, mert ekkor nagyon erős a pici szopóreflexe. Kezdetben, aki csak teheti, szorgalmasan szoptat. Egy aktuális nemzetközi felmérés szerint a szülés után közvetlenül az anyukák 90%-a szoptat, a baj csak ott van, hogy ez az arány a baba hat hónapos korára mindössze 13%, pedig ennyi idő volna az egészséges minimum.
Nézzük meg, mi is van e rejtélyes nedűben, amit minden kismama megkóstol, belenyalnak a nagyobb testvérek és az apák is, és amiből még "anyakakaó" is készülhet...
Összetétele csak nagyjából adható meg, mivel egyénileg is nagy eltéréseket mutat az anya genetikai adottságától és életmódjától. Eltérés található például a vércsoportra jellemző enzimek előfordulásában. Életmódja befolyásolja a tejében előforduló vitaminok mennyiségét vagy a méreganyagok előfordulását.
Az anyatejnek 87,65%-a víz, a többi szárazanyag, amely 0,25%-ban sókból, 6,3% tejcukorból, 4,5% zsírból és viszonylag kevés fehérjéből tevődik össze. Az 1,3%-os fehérjetartalom körülbelül 1,1 g/100 ml-nek felel meg, és egy 0,8%-os kazein-részre és egy 0,5%-os albumin és globulin-részre osztható.
Az anyatej energiatartalma 71 kcal/100 g.
Az anyatej a kérődzők ún. kazeintejével (tehén-, juh- és kecsketejjel) ellentétben az albumintejek csoportjába tartozik, ami azt jelenti, hogy az összfehérje mennyiségében viszonylag nagy részt képvisel az albumin, és sok benne a globulin. Általánosságban elmondható, hogy relatív kevés benne a fehérje, sok viszont a laktorferrin és lizozim, amelyek antimikrobiális hatásuk révén védik a picit a fertőzésektől.
Az utóbbi időben az anyatej-kutatás egyik fő célja az volt, hogy megfejtsék, hogyan védi meg a tej a gyermeket a különböző fertőzésektől, allergiáktól és később felnőttkori betegségektől. Az anyatej tartalmaz például egy immunglobulint, a szekretoros IgA-t. IgA-t a gyermek az első hónapokban még nem tud kellő mennyiségben önmaga előállítani. Az anyatej révén kapottak segítségével minden olyan káros ágens ellen védelmet élvez, amelyet az anya szervezete már legyőzött.
A szénhidrátok, tejcukrok közül jól ismert a laktóz, de nem ő az egyedüli. Sokáig rejtélyesnek tűnt, miért van az ember anyatejében olyan sok oligoszacharid a többi emlős tejéhez képest. Valószínűleg az immunrendszer fejlődéséhez és az egészséges bélflóra kialakulásához van rá szükség, még inkább azonban az idegrendszer differenciálódásához. Időközben kiderült ugyanis, hogy létezik még egy emlős, aminek az tejében sok oligoszacharid van: az elefánt és az ember kicsinyének közös tulajdonsága, hogy igen éretlen állapotukban jönnek a világra. Az elefántbébi agya teljes fejlettségéhez képest mindössze 40%-ban "van kész". Az elképzeléseket nehéz kísérletesen igazolni, de tény, hogy sok előnye lehet, hogyha az agy és a perifériás idegrendszer változatos külvilági ingerek közepette fejezi be differenciálódását.
A tej összetétele minden egyéni különbség ellenére úgy van összeállítva, hogy a kicsi számára elegendő mennyiségben legyen benne valamennyi vitamin. Összetevőire jellemző, hogy ha az anya nem fogyaszt belőlük eleget, akkor azon az áron is bekerülnek a tejbe, hogy az anya saját szervezetétől vonja meg őket.
Elkészült tehát a csodás ital, amit valamiképp meg kell itatni a picivel. Bármily bölcs a természet, mégsem sikerül mindig minden olyan egyszerűen. Ezért e témakörben kitérünk az emlő ápolásától kezdve valamennyi általános szoptatási problémára, a fejésre az elválasztásig bezárólag.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
