Bukott angyal vagyok,
Mert feladtam amit más elfogadott.
Nem akartam elviselni,
Már nem tudtam tovább tűrni.

És igen,cselekedtem,
Tettem,amit más helyett kellett tennem.
És örökké küzdöttem,
Nem állt senki sem melettem...

Süllyedtem,egyre a mocsokba,
Belülről emésztett a harag mámora.         
Végül a porban találtam magam,
De elfogadni akkor sem tudtam!

Szárnyaimat a korom megfestette,
Aranyló fényét feketévé tette.
Repülni kezdtem az ég felé,
Sírva borultam akkor elé.

Ő intett,s én zuhanni kezdtem.
A düh pedig újraélett bennem.
Sötét szárnyaimon vörös foltak voltak,
Véreztem,de a percek nagyon lassan fogytak.

Szelemekkel beszélek,
Már egyáltalán nem félek.
Sötét éjszakákon szárnyalok,
Keservben megsebzem azt,akit találok....

Szárnyaim feketék,
A ruháim is azok,
Hiába mondanám másképp,
Bukott angyal vagyok...