Adrienne novellája
Csak ült csendben és nézte a levelet … nézte … nem fogta fel … nem tudta mi vezetett ide … vagyis tudta … de nem volt képes gondolkodni …
Lepergett az egész előtte … az egész kis történet … és hirtelen percről percre villant be minden … Bill Kaulitz életében először volt igazán bánatos … egy lány miatt …
A lányt Reginának hívták … hosszú szőke haja volt …. Telt adottságokkal, szuper alakkal és igéző zöld szemekkel!
Egy koncerttel kezdődött minden … nyár közepe volt … fülledt meleg és a Tokio Hotel egy koncertet készült adni Magyarországon az Open Air túrné keretén belül … Az a nap valahogy mindenki számára felejthetetlen volt … nemcsak a tagoknak de a rajongóknak is …
Fülledt 40 fokos melegben várakozták át a napot , volt aki melltartóban vagy bikiniben feszített a fiúk nagy örömére … a koncert pedig valami félelmetesen jó volt …
Regina azon szerencsések között volt aki az első sorba kerülhetett … bár meg is érdemelte hiszen most igen korán reggel már a koncert helyszínén várakozott a barátnőivel …
Bill szokásos módon nem a lányokat nézte … egyszerűen csak énekelt a közönségnek és boldog volt hogy ennyien vannak …
Tudta hogy ez a mai koncert egy újabb különleges pillanat … a letzte tagnal ugyanis ki kell hívnia valakit … ami kicsit nehéz mert nem hazai nyelvterületen énekelnek majd …
Már előre felvolt készülve hogy valami kis aranyos duci lányt hív fel mert jól tudta hogy az ilyen lányoknak kevés örömük van az életben … és ezzel hogy hozzá érhetnek … milliók szeme láttára vele énekelhetnek és megérinthetik … ezzel gondolta kárpótolja a sok szenvedést …
El is kezdődött a szám és mikor eljött az idő a kiválasztásra fürkészni kezdte a közönséget … az első sorokat …
Ám alig hitt a szemének … Regina volt az első akit megpillantott ..
Rögtön jött a kis belső hang … Bill nem szabad … Bill nem!!! Túl szép!!! A fanok szétszedik … ebből baj lesz! És mi lesz veled???
De ő maga erősebb volt … és kihívta a lányt …
Rémesen izzott a levegő a két fiatal között ám nem a hőség miatt … vagy egy puszta Fan és Ideálja közötti kapcsolat miatt … nem ..
Ez most azon a napon több volt mind2 fiatal életében ….
Megfogták egymás kezét és a „koreográfia” szerint „eljátszották” amit kellett … elénekelték a dalt de úgy hogy közben le sem vették egymásról a szemüket … Billnek már nem a közönség volt a célpont hanem a lány akit a karjaiban tarthatott …
Először érezte magát zavarban és nem tudott koncentrálni … tudta hogy valami megváltozott benne hirtelen …
Regina akkor ott nem mehetett vissza a tömegbe mert a fanok észrevették mi volt a színpadon és mikor vissza akarták tenni az első sorba az összes fan egy emberként szidta a lányt …
A biztonságiak oldalra vitték a színpad mellé … de akkora sokkban volt hogy nem tudta mit tesz és bement a backtage-be …
Onnan hallgatta a bandát … és mikor vége lett … nem tudni hogy puszta szerencse vagy véletlen műve volt … de ott mentek el mellette a srácok …
Gustav csak ijedten nézte a többieket hogy úristen most mi van ez mit keres itt … Georg és Tom csak összesúgtak nevettek egyet majd végig Regire mosolyogva továbbmentek az öltözőjük felé …
Bill azonban mikor észrevette , mint akibe a villám csapott … megállt és csak mélyen nézett a lány szemébe … hosszú tömött perceken keresztül nézték egymást … ismét felforrósodott a levegő … és a percek lelassultak … vontatottan mentek … minden külvilági zaj megszűnt a két fiatal között …
Bill és Regina újra érezték azt a tüzet amit akkor mikor először megpillantották egymást a színpadon …
Kegyetlen pillanat volt ..
Ám egyszer csak megjelent pár testőr és elvitték Reginát a kijárat felé … arra nem volt idejük hogy pár szót váltsanak … olyan hirtelen történt minden …
Bill csak állt földbe gyökerezve … mozdulni sem tudott … a szava elakadt és a torka száraz volt … a lányt pedig kivitték … hitte ő …
Regina a testőrökkel a színpad felé tartott ám egyszer valami rendbontás alakult ki mire meg kellett állniuk :
-várj meg itt kislány! El ne mozdulj – szólt neki a securitys aki elrohant segítségért ..
Persze Reginát se kellett félteni … nem maradt … ment tovább … majd egy ajtóra talált amin mikor kilépett a színpad mögötti parkolóban találta magát …
Kemény nyári zivatar rázta meg akkor a környéket … hevesen villámlott és dörgött az ég … ámbár az eső még nem esett de hideg szél fújt azon az estén …
Regina rettenetesen félt a vihartól … a villámok pedig egyre csak cikáztak az égen …
Mászkálni kezdett keresve egy kaput vagy valamit ahol kitudna jutni az utcára … de itt minden levolt zárva …
Aztán egy hatalmas villám fényében megpillantotta a Tokio Hoteles kamionokat amelyek sorban álltak ott … és akkor abban a pillanatban a turnébuszt is …
Hirtelen hangokat hallott és léptek zaját közeledni majd pár testőrt pillantott meg akik felé tartottak …
Gyorsan beszaladt a turnébusz mögé és ott leült a földre … remélve hogy nem találják meg …
A testőrök elmentek ám a vihar egyre jobban tombolt … ő csak ült ott a földön … nem bírt felállni … félt .. teljesen reszketett .. fázott … majd egy 10 percen belül az eső is eleredt …
Akkora sokkban volt nem tudta felfogni merre van most … egyszerűen csak kuporgott ott és várta hogy vége legyen ennek az egésznek de közben is csak mosolygott mint valami őrült … mert folyamatosan lejátszódott benne az a pillanat mikor Bill és Ő egymás szemébe néztek … és ahogy a színpadon énekeltek …
Hihetetlen volt számára … és mégis boldoggá tette … de egy egy óriási mennydörgés mindig visszazökkentette a valóságba … és meg is ijedt …
Már az idejét sem tudta mióta ülhet ott de a fejét a térdére hajtotta hogy mégse legyen annyira vizes bár így is agyonra ázott …
Egyik pillanatban azonban valaki megfogta a kezét …
Elsőre nem reagált mert azt hitte ismét a képzelete és az emlékezete játszik vele … de a kéz meleg volt és gyengéd … és az az érzés ami akkor elárasztotta túl ismerős volt ahhoz hogy ne ismerje fel ki az!
Lassan fölemelte a fejét és kissé homályos szemüvegén keresztül is de látta az illetőt … igen ő guggolt ott vele szemben … Bill volt az egy fekete kapucnis felsőben … lassan ő is bőrig ázva … de ott volt vele szemben és mosolygott rá!
Derűs mosoly ült az arcára neki is és a két kis fiatalt boldogság töltötte el ismét egymást látván …
Nem értették mi van velük .. ugyanazt érezték minden egyes találkozásnál de nem tudták pontosan mi ez … de már nem volt vissza út valamit tenni kellett … Bill sem bírta már … majd lassan , nagyon lassan letérdelt a lány mellé … közelebb húzódott hozzá … majd ajkaik egymáséi lettek abban a szent pillanatban!!!
Ebben a percben mintha egy óriási dörgés és villámlás jelezte volna a két fiatal egymásra találását , de legbelül bennük is hasonló vihar dúlt egymás iránt ! És az a mindent elsöprő első csók volt ami csillapítani tudta ezt …
Hosszú perceken keresztül élvezték egymás közelségét … forrón ölelték egymást mint még soha … és nem tudtak betelni a másik közelségével ….
Ott a kisbusz mellett, a zuhogó esőben s a tomboló viharban egy órási szerelem beteljesült!
Nem ismerték egymást, nem tudtak a másikról semmit de mikor egymás szemébe néztek olyan volt mintha mindig is ismerték volna a másik félt! Az időjárás viszontagságai és a testi fájdalmak mint például a fázás azonban véget vetett annak a felejthetetlen csóknak …
Bill felállt majd kezét nyújtva felsegítette Reginát a földről …
Boldogan néztek egymás szemébe … a mozdulatok nehezen mentek … nem tudtak elszakadni egy percre sem … ha rajtuk múlott volna örökké ott állnak volna egymás kezét fogva …
Bill: mért nem találtalak meg eddig? – kérdezte boldog mégis rekedtes hangon … Az első igazi mondat volt ami akkor este eltudta hagyni a száját …
Regina: talán … jobban szét kellett volna nézned – mosolyodott el
Bill: mostmár mindörökké velem leszel … örökre!!! – hallatszott majd meleg pillantását a lányra emelte és ismét egy gyengéd romantikus csókban forrtak össze!
Mindketten tudták mit akarnak … nem kellett nekik semmi és senki csak a másik szerelme és innentől kezdve az események mint a karikacsapás úgy zajlottak le!
Regina velük ment a turnéra … egy buszban és egy ágyban aludtak minden éjjel! A többiek azt hitték Bill csak Tom életmódját akarja folytatni … és Regi valamiféle egyéjszakás kaland lesz … de nem .. maradt és senki nem tehetett ez ellen semmit! Billt még sose látták ennyire boldognak…
Később persze a többiek is megbarátkoztak a lánnyal és szinte mint egy nagy család összenőttek mindannyian!
A turné végeztével kicsit pihenhettek … de újabb és újabb időpontokat kaptak és jól és kellemesen kellett eltölteni a maradék kis szabadidőt!
Ezekben a napokban természetesen mindenki otthon volt a szüleinél … Bill vitte magával Reginát és természetesen mikor bemutatta otthon senkinek nem volt kifogása a dolog ellen!
A lány kedves volt, aranyos és közvetlen, egész jól átvette a német nyelvet de ami a legfontosabb volt hogy Billt iszonyatosan boldoggá tette!
Sokat sétálgattak kettesben, Bill sokszor meglepte egy-két romantikus vacsorával … sokat DVD-zgettek és csináltak olyat hogy akár egy egész éjjelt átbeszélgettek …
Így teljesen megismerték egymást és ami a legszebb volt hogy nem csalódtak egymásban! Az érzéseik nem csaltak … megtalálták az IGAZIT!!!!!
Ők voltak akiket egymásnak teremtett az isten … akikről nem hitte volna senki hogy valaha egymáséi lesznek!
Mindenki csodálta és irigyelte őket aki tudott erről a mindent elsöprő szerelemről és tényleg mindig sugárzó arccal álltak egymás oldalán!
Az első perctől kezdve tudták hogy tiszta szívből szeretik egymást de ezt nem volt elég tudni és érezni … egyszer ki is kellett mondani …
S bár aki ismeri őket talán azt mondta volna hogy Regina lesz aki először beleugrik a bűvös szó kimondásába … és ezek után véget ér ez és csak álszerelem volt a dolog …
De mégsem így lett …
Egy meleg kora nyári estén a kis Magdeburgi ház teraszán a csillagokat szemlélve beszélgettek a szerelmesek … egymás karjaiban .. a hintaágyban majd mintha Billt beprogramozták volna felpattant … letérdelt Regina elé … és így szólt :
-halálosan szerelmes vagyok beléd Regina! Szeretlek – mondta komolyan arccal mégis a szemeiben szemtelen tűz ragyogott és csak úgy tükröződött belőle a huncut boldogság …
-én is szeretlek téged Bill, mindennél jobban … örök életemre! – s ahogy megszabadultak a szó terhétől amit már olyan sok ideje akartak mondani egymásnak … hirtelen vakítóbb rózsaszín ködfelhő vette őket körül és talán nincs még 2 ember a világon aki ennyire boldog lett … és az is maradt … egy bizonyos ideig!
Hihetetlen volt ez a kapcsolat, ez a szeretet, ez a boldogság … amit nem is övezett bánat … egy bizonyos sötét napig …
Ismét elkezdődtek a fellépések … Billnek muszáj volt a munkára koncentrálnia innentől kezdve hiszen mindig azt vallotta : a banda az első … a másik 3 tag ezt szigorúan betartotta és be is tartatta Billel is!
Már nem mehettek mindenhova együtt … nem lóghattak egymáson … mindenki azzal győzte őket hogy így amúgyis megunnák egymást … pedig ők tudták hogy nem így lenne … de el kellett fogadniuk …
Regina a fiúkkal a Berlini lakásba költözött ugyanis itt volt a legtöbb fellépés …
Ám ez az egész egyre csak nehezebbé vált … a srácok legtöbbször reggel és nagyon késő este voltak otthon … az éjszakákat így együtt tölthették de ez is inkább az együttalvást foglalta magában … Bill túl fáradt volt ahhoz hogy bármi mást tegyen ezen kívül .. pedig szeretett volna barátnőjének is örömet okozni … de sajna ez nem ment …
Utána ismét sűrű fellépések .. nem mehettek mindig haza … és Franciaországba is sokat kellett utazniuk ahova Regina nem mehetett mert a francia rajongók szétmarcangolták volna ha véletlenül észreveszik a fiúk körül ólálkodni … így maradt hát …
Bírták az iramot … az az óriási szerelem éltette mindkettőjüket és így remélték hogy kibírják ezt az időszakot …
De minden jónak vége szakad …
Regina soxor volt hogy csak a tv-n keresztül láthatta kedvesét … egy ideig bírta … de mikor a francia lányokat kezdte dicsérni a szíve megszakadt … eleinte remélte hogy csak amiatt hogy nehogy kiderüljön mi zajlik kettejük között … de egyre többször hallotta „sexy francia lányok, sexy francia akcentus”
Éjszakákat sírt át és nem merte Billtől megkérdezni mért teszi ezt mért mondd ilyeneket …
Egyszer viszont bánatos hangulata közepette hívta Bill telefonon … érdeklődött hogy van …
Bill: szia szerelmem hogy vagy? – kérdezte lágy és gyengéd hangon
Én: szia .. jól – szipogta
Bill: baj van drága? – kérdezte ijedten
Én: öö nem …
Bill: de érzem … mondd el …
Én: jó .. nem hazudhatok neked … na figyelj … történt valami azokkal a francia lányokkal … mondd el nekem … van valami közted és valamelyik között? Kérlek ne hazudj nekem … tudod mekkora a köztünk lévő kapocs … nem hagylak el ha így van … bár rossz lesz de mondd el kérlek … rosszat érzek .. bajt … - kérlelte a srácot
Bill: öö .. de hát .. Regina … nem … öö dehogyis .. miből gondolod ezt? – mentegetőzött … hazudott …
Én: igen vagy nem?
Bill: öö dehogy … nem! – vágta rá hirtelen
Én: oké … bocsi de fáradt vagyok … lefexem … szia Bill – majd letette
Bill: szeretlek … - mondta halkan a telefonba de abból már csak a hívás végét jelző síp hallatszódott …
Véget ért a boldogság … a lány átsírta azt az éjjelt … tudta hogy Bill nem mondd igazat … vége lett annak a nagy örömnek és boldogságnak ami kettejük között volt … de miért?
Válasz azonban nem jött … sehonnan … senkitől …
Regina nem mert tvt nézni … félt hogy mikor szembesül azzal hogy Billt egy másik lány oldalán látja …félt a valóságtól hogy hirtelen csak szemen köpik … és rákell jönnie hogy minden csak álom volt …
Egyik nap azonban a Berlini kis lakás ajtaján kopogtak – ám mikor ajtót nyitott csak egy borítékot talált … az ő neve állt rajta de ahogy a kezébe vette égető érzést érzett a mellkasán …
Gyorsan ledobta maga elé a nappaliban majd leült a levéllel szemben és csak bámulni tudta …
Sugárzott belőle a rossz … érezte hogy baj lesz … szenvedni fog ha kinyitja … de nem tudta megtenni hogy kibontatlanul széttépje …
Lassan odalépett és kibontotta …
Remegve és dermedten nézegette a fotókat amik benne voltak …
Reménytelen könnyek kezdtek hullani a szeméből … mindent reménytelennek érzett … saját magát … az életet … mindent …
De főleg ezt a szerelmet …
Vége volt .. tudta jól …
Regina nem érezte többé önmagát … abban a percben minden józan ész eltűnt … sírt … remegve …már rosszul érezte magát … félt egyedül … senki nem volt vele … csak magára számíthatott … és így akármit megtehetett volna … akár hogy az értelmetlenné vált életét eldobja magától …
De nem tette … erre még akkor sem volt képes … azt akarta ha neki fájtak azok a fotók .. amin állítólag Bill ölelget egy francia lányt és elég jól elvannak .. akkor fájjon Billnek is minden egyes perc amit azzal a másik lánnyal töltött …
Regina így hát összeszedte magát … összepakolta azt a csekély holmit ami az övé volt … és keserű könnyekkel az arcán megírt egy utolsó … végső … búcsúlevelet …
Majd örökre elhagyta Németországot … és a fiút akit imádott!!!
Magyarországon … ott ahol mindig is elfogadták .. ahol felcseperedett … ahol az igazi szeretteit hagyta … ott élte tovább az életét …
Bár feledi nem tudta az elmúlt 1 évet … mégis kezdett rendeződni az élete … de sose lett minden olyan mint rég …
A szívében ott tátongott egy hatalmas seb … mit sem az idő sem egy másik ember nem tudott többé begyógyítani … és ezzel a fájdalommal feküdt le esténként sírva … és kelt fel reggel bánatos tekintettel …
De a srácnak is szembesülnie kellett azzal … ami történt …
Apró lelkiismeret furdalással de óriási boldogsággal indult haza a francia turnéról … vissza oda ahol úgy hitte az ő egyetlen szerelme várja …
De Bill Kaulitz most tévedett …
Belépve a házba egyetlen dolgot talált … egy levelet …
A süvítő széltől elhidegült kezébe vette és olvasni kezdte …
És gyorsan le is fagyott a mosoly az arcáról … minden sorral meghalt benne egy érzés … elmúlt mindig boldogság .. minden boldog perc …
Az egyetlen dolog ami a fiúban maradt : a sötétség …
Az utolsó mondat pedig a legégetőbb .. legfájdalmasabb volt mindegyiknél …
„halálosan szerelmesek voltunk egymásba, de ez megöl engem, az álmaink romokban hevernek, a világ maradjon csendben és legyünk örökké magányosak, elvesztünk, és akkor is ha erőink egyesülnek … ennek már VÉGE”
Fájt neki … mindkettejüknek fájt pedig az egyik fél megérdemelte a fájdalmat … de az utolsó mondat utolsó szava valamiféle tőrdöfés volt a szívének …
Bill Kaulitz életében akkor sírt először .. keservesen … zokogva … nem tudta eddig mit veszíthet azzal ha rosszat tesz … most megtudta ..
Megváltozott … és ezzel együtt maga körül mindent megváltoztatott … elidegenült tőle a legszentebb ember akit valaha szeretett … akit halálosan mindennél jobban szeretett és még abban a pillanatban is … de nem tehetett semmit … elrontotta …
Úgy érezte keselyűk keringenek az elgyengült teste és lelke fölött …
Úgy érezte vége mindennek … és ha ikertestvére nincs ott és nem lép be abban a percben az ajtón … talán egy szúrás a boldogsághoz és Bill Kaulitz nincs többé … de Tom megmentette akkor este …
A két testvér sírva borult egymás karjaiba … majdnem elveszítették egymást … de úgy tűnt a kegyetlen élet ad nekik még egy esélyt … és egymást vigasztalva túlélték azt az éjjelt … azt a kegyetlen napot …
Teltek a hónapok és újabb fellépések közeledtek … Bill nem volt többé önmaga … de muszáj volt neki … így a munkába temetkezve dalokkal írta ki magából azt ami valójában érzett …
Egy nap megtudták azonban … hogy ismét a Magyarországi Comet díjátadón kell föllépniük , ez már a történtek után sok sok idővel történt … mindannyian díjazták az ötletet .. szerették a magyar közönséget … bár Bill valahol legbelül félt oda visszatérni … de addigra megszületett egy dal … ami segített neki a túllépésben …
Eljött nap június 21.
Természetesen az utolsó pillanatban derült ki hogy az együttes oda elmegy … így a comet napjáig nem tudták a rajongók hogy a külföldi fellépők kik lesznek …
Regina természetesen itt is megjelent barátnői noszogatására … ugyanis addig a napig saját depressziójába temetkezett és nem akart tudni többé a külvilágról … de ide mégis eljött …
Az első sorokban állt … várva a különböző együttesek fellépését …
Majd mindenki meglepetésére nem is kis idő múlva a következő együttes nem volt más … mint a TOKIO HOTEL!!!!!!
Mindenki őrjöngeni és sikítozni kezdett … sokan helyben összeestek akkora sokkot kaptak …
Regina csak állt … megdermedve ijedten .. kies tekintettel …
És figyelte a színpadon megjelenő srácok körvonalait …
Hirtelen sötétség majd gitárszóló … és megszólalt a dal …:
„Egy levelet tartok
a hideg kezemben.
Sokáig ez volt az utolsó kincs,
amíg el nem égett.
Minden sorral
meghal egy érzés.
Ami marad az a sötétség.
A borzongásod
már nem sokat segít.
Ez megölt engem.
Halálosan szerettük egymást.
Ez megöl engem,
hogy az álmunk
romokban hever.
A világnak némává
és elhagyatottá kell válnia,
Elvesztünk
akkor is ha erőink
egyesülnek,
Ennek már vége,
Keselyűk köröznek
fölöttünk.
Mit viszünk még magunkkal, hisz
semminek nincs értéke,
ha elveszítjük önmagunkat.
Egyre közelebb jönnek.
Mindenhol ott vannak,
téged és engem akarnak.
Engedj most el,
nem bírom tovább.
Ez megöl engem …
Keselyűk köröznek
fölöttünk.
Az utolsó élő darabkát is megölik
benned
És az utolsót bennem
Ez megöl engem,
Halálosan szerettük egymást.
Ez megöl engem,
hogy az álmunk
romokban hever.
A világnak némává
és elhagyatottá kell válnia,
Elvesztünk
akkor is ha erőink
egyesülnek…
Ennek már vége…”
Bill könnyes szemmel fejezte be a dalt … majd fölnézett … és ott állt előtte Regina … a lány .. akit halálosan szeretett … akiről szólt a dal .. aki miatt meghalni képes lett volna …
Egymás szemébe néztek … két könnyes szem egymásra talált és feljött hirtelen a sok emlék ami összekötötte őket … és az első találkozás … ami szintén e két szempár találkozásával kezdődött ..
És egy hirtelen mozdulat egy hirtelen elhatározás és az ösztönök vezénylésével Bill a mikrofont a földre ejtve futni kezdett le a színpadról … mialatt Regina ugyanígy tett csak ő igyekezett a kordonok mellett a tömegen áttörve a színpad széléhez sietni …
Nem tudták mi vezérli őket .. de érezték hogy menniük kell .. futniuk .. a másikat megölelni …
És nem számított most semmi .. csak ők ketten …
A színpad széléhez érve a futástól ziláltan .. a levegőt kapkodva megállt egymás előtt a két fiatal …
Az érzés változatlan volt … a szituáció ismerős …
Remegő lábak … kiszáradt torok … csillogó szemek … perzselő és lüktető levegő … és határtalan szerelem …
Ismételten csak néztek egymás szemébe .. mint akik egymás gondolataiban beszélgetnek … közben csodálták egymást … egymás könnyes arcát fürkészték hosszú perceken át …
Majd a pillanat késztetésére Bill a kezét nyújtotta a lány felé …
Regina csak nézte a felé nyújtott kezet … érdeklődve szemlélte … és próbálta felidézni a múltat …
-halálosan szerelmesek voltunk – szólalt meg rekedten majd megfogta a srác kezét …
-és az álmaink romokban hevernek – bill
-a világ maradjon csendben és legyünk örökké magányosak? – regina
-nem .. a világ üvöltsön a végletekig s mi legyünk örökké egymás karjaiban – fejezte be elmosolyodva
-halálosan szeretlek Bill Kaulitz – mosolyodott el …
-én pedig halálosan szeretni foglak és kitartok melletted addig … míg a végzetünk be nem teljesül … és a komor halál el nem választ – majd boldogan megölelték egymást és egy életen át boldogan éltek … halálosan szerelmesen!
The End
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
