Szerelem nélkül

Azt mondta, vége. Szakít velem, mert elege van belőlem. Szerinte túl gyakran változtatom a hangulatomat, és ő ezt nem bírja tovább. Ahogy ezt mondta, hatalmas fájdalom hasított a szívembe. Én szeretem. Én szerettem. De ezek után a szerelmem gyűlöletté ment át. Hogy tehetett velem ilyet? A szívemet kettétörte. Meg akarom büntetni. Most már csak egy gondolat van bennem: meg kell ölnöm.
Előveszem apám régi tőrét, majd kimegyek az utcára. Hideg van, szakad a hó. Csak pár utcára lakik, de most ez a táv egy örökkévalóságnak tűnik. Hátam mögött a tőrrel bekopogok hozzá. Nyílik az ajtó, majd meglátom a kedves arcát… behív, majd teával kínál. Én elfogadom, majd leülök a nappaliba a hollója mellé. A madár rám néz csillogó szemével, majd átrepül az ablakpárkányra.
Én nem bírom ezt tovább… Nem tehetem ezt egy ilyen jólélekkel… A düh újra szerelemmé válik bennem. Bejön a két teával a kezében, majd amikor meglátja a szememben a könnyeket, odajön hozzám és átölel. Én is átkarolom a jobb kezemmel, bal kézzel pedig magam szúrom szíven helyette a tőrrel… Nem tudok nélküle élni. Még hallom a holló utolsó „kár” kiáltását, majd minden elsötétül…