A béka lent lakott a kútban. Ha szomjas volt, ivott a kút vizéből, ha éhes volt, kicsiny rovarokat evett.
Pacsirta szállt a kút fölé, leült pihenni a kút kávájára.
A béka megkérdezte: - Te hogy kerülsz ide?
- Egyetlen lélegzetvétellel ötezer métert repültem. Elfáradtam, megszomjaztam, innék a kútból - felelte a pacsirta.
- Ugyan, ne túlozz! Az égbolt akkora, mint a kút nyílása, hogyan tehettél volna meg olyan nagy utat?
- Tévedsz, barátom. Az égboltnak nincsenek határai, az égbolt végtelen.
A béka felnevetett. - Ne akarj okosabb lenni nálam! Naphosszat itt ülök a kútban, és az eget bámulom! Kizárt dolog, hogy tévedjek
|