Western
Manapság "nagy divat" a western lovaglás a világ minden táján. Jogosan merül fel a kérdés, hogy hol lehet ezt a stílust megnézni, kipróbálni, és esetleg megtanulni.
Nem kell rögtön az USA-ba repülni Európában, ezen belül már Magyarországon is van western istálló-lovasudvar, amely minden korosztálynak kínál programot, nemcsak western lófajtákkal, hanem például arabokkal vagy andalúzokkal, netalán magyar félvérekkel.
Történet:
A néptelen amerikai kontinens látszólag végtelen távolságait csupán lovakkal lehetett legyőzni. A lovakkal együtt a spanyol lovaglási szokások is tovább éltek a meghódított területeken. A kaliforniai zabla és a western nyereg a spanyol nyergekből és zablákból alakult ki. A lovak zabla nélküli kantárzattal történő belovaglása a hackamore lovaglás művészetéig vezetett.
A texasi nagy szarvasmarha csordákat az USA keleti feldolgozó üzemeihez lábon terelték. Mintegy harminc évig ezek a nagyszabású jószágterelések (trail) játszottak szerepet a western lovaglás gyakorlati kifejlődésében. Az Egyesült Államok dél-nyugati részein - spanyol - mexikói lovaglási mód alakult ki, kevés angol befolyással.
A texasi stílust, mely kevésbé elegáns, költekező és pompázatos, ámde céltudatosabb, és speciálisan a marhákkal való és körülöttük adódó munkák elvégzésére dolgozták ki. A kaliforniai stílus az általában nagy, szabad területeken dolgozó hidalgók és vaquerók lovaglási módja.
Spanyolországban a vaquerók elődei bikaviadalon szereplő, valamint harci lovakat képeztek ki. Ezekből a lovastechnikákból használható formában az összes olyan mozgási manővert átvették, amelyet a vaquero alkalmazni tudott a csorda körüli munkák során. Ezek a megfordulások, kemény és gyors megállások, hátsó lábon történő fordulások, valamint hosszú sliding stoppok. A lovas kizárólag testsúly segítséggel irányít. A laza kantár az, ami jelez a lónak. Csupán a ló nyakának tetszőleges oldalán elhelyezett szár közvetít jelzést. Ugyanez érvényes a lovas combjaira is.
Az egykezes szárhasználat teljes mértékben együttműködő lovat követel meg.
A kaliforniai stílus mellett az észak-amerikaiaknál kialakult egyfajta lovagló stílus, mely ugyan szintén a spanyol lovaglási módon alapult, ám mégis alkalmazkodnia kellett a marhahajtás gyakorlati szokásaihoz. Ez a texasi stílus.
A marhahajtások számára szükséges lovakat "vadló vadászok", bronco busterek fogták be. Egy cow-pony akkor számított "belovagoltnak", mihelyt már embert tört meg a hátán, s irányítani lehetett. A texasiak egykor félvad broncóit - a legtöbb nem volt 140 centiméternél nagyobb - clydesdale-lel, vagy percheronnal keresztezték. Az ebből kialakult nehéztestű munkalótípusból lett az angol telivér hozzáadásával a közismert american quarter horse.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a kaliforniai vaquero a hagyományt követve és meggyőződésből volt lovas. A texasi farmlovast, eredetileg idénymunkást a sors hirtelen lovassá változtatta. Nála a marhák őrzésének kellett az előtérben állni, a lovak csupán eszközök voltak a cél eléréséhez. Személyes boldogulásuk lovuk képességeitől függött. A vadnyugati lovaglás kezdeteit is itt fedezhetjük fel.
Stílus:
Amikor megnőtt az igény a szabadidős lovaglás iránt, kézenfekvő volt, hogy a vaquerók rendszerét vették át, és a rendelkezésre álló lófajta az american quarter horse lett. Az egyes feladatok kemény szabályai, valamint a hagyományoknak megfelelő ruházat és felszerelés kiemelik ezt a sportágat. Mindent egybevéve a vadnyugati lovaglás egyes ágai éppolyan alappal rendelkeznek, mint a mifelénk elterjedtebb angol lovaglási szokás. Ahogy a díjlovas fekete frakkban és cilinderben mutatja be programját, ugyanígy hagyományos a western lovaglásban a nagy sarkantyús western csizma, a western ing, a hosszú egyenes szabású nadrág ( farmer ), a bőrből készült chaps és a western kalap.
A western módon lovagolt lóval szemben támasztott követelmények megítélésekor jelentős különbség az "angol stílus" szerint lovagolt lóval szemben az a tény is, hogy a lovat reakcióképessége egyenes következményeképp az ember fölé helyezik, és ennek következtében alakulhatott csak ki a szabad kantár fogalma. Amíg a laza kantárt nem cserélik össze az eldobott kantárral, a ló jelezni fog. Amíg minden rendben van, addig a ló sem jármódján, sem tempóján nem fog változtatni. Ehhez a parancs mindig a kantártól indul ki, épp ezért a laza kantár az, ami ébren tartja a ló figyelmét.
A ló mindig a nyaka mindenkori oldalán lévő kantárra, valamint ugyanezen oldalú combnak enged. Súly segítséggel az un. testbeszéddel csökkentjük, vagy növeljük a tempót. A "sliding stop" amikor a ló késleltetve áll meg igen magas tempójú galoppból csupán csak a bemutató show egyik akciója. A sliding stop a marhákkal való munkában használhatatlan, mégis ezekből a munkákból alakult ki, mert a lasszó eldobásának pillanatában a lónak hirtelen meg kellett állnia, és feszesen tartania az állatra dobott lasszót, amíg a lovasa az állathoz ért.
A western stílust azért "találták fel", hogy kis fáradtsággal és erővel minél nagyobb távolságot tegyenek meg. Egy western lónak, amellyel egyszerűen csak poroszkálnak a terepen, akár napi 8-15 órát kell mennie lépésben, anélkül, hogy komolyabban elfáradna. A western lovaglásnak van egy lényeges előnye a kezdők számára: a western nyeregből nehezebb kiesni, mint az angol nyeregből, és a legtöbb western lónál ügyelnek a nagyon nyugodt temperamentumra.
Talán ennek is köszönhető a western stílusú lovaglás rohamos terjedése a hobbi és túralovasok köreiben is.
Felszerelés:
A western felszerelés merőben eltér az európai "megszokott" lovas felszereléstől, mind ló, mind lovas szempontjából. A western nyereg a lovaglás módja miatt úgy alakult, hogy a lovasnak és a lónak is minél kényelmesebb legyen az akár egész napos lovaglás alatt is.
A nyereg:
Láthatóan masszív, stabil, a legnagyobb felfekvést biztosítja a ló hátán.
A vastag nedvszívó nyeregalátét még jobban hangsúlyozza a ló hátának kímélését. Az ülőfelület kialakítása, a mélyen ülést segíti. A kengyelszíj helyett fender (széles, erős bőr) védi a lovas lábát a ló izzadságától és nem dörzsöl.
A széles kengyel nem vág, nem hideg és mechanikai védelmet is nyújt.
A nyereg célszerű kialakításával túrázó felszerelését elöl-hátul kényelmesen elhelyezheti.
Mintázata ízléstől, hagyománytól függően lehet nagyon díszes vagy sima bőr. A lasszószarv használattól függő magasságú ill. vastagságú.
A kantár:
Többféle is lehet, a legtöbbet használt a feszítőzablás csak homlok- és torokszíjas vagy fülecses kantár.
A western kantár másik szembetűnő különbsége a különálló közel 2m-es szár. A feszítőzabla az egykezes szárhasználat alakult ki. A megszokott csikózablával ugyanúgy használható.
A lovas öltözéke:
Versenyhez előírás, de túrázás közben is ajánlott, western csizma, kényelmes (nem szűk), farmernadrág, hosszú ujjú ing és western kalap. Túrázáshoz elfogadott a kalap helyett a kobak használata. Használható a különböző bőr lábszárvédők és a lovagló kesztyű. Hidegben, esőben a hosszú bőr vagy waxos kabát, mely védi a lovast, a nyerget és a lovat is.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
