Gyönyörű álmom volt az éjjel. Csillag szeretkezett a fénnyel. Nem álom volt ,hanem tény. Te voltál a csillag, én pedig a fény!
~Botos Zoltán~
2006.08.15. 17:38
Írsz, mert...
Írsz, mert kell. Írsz, mert vagy. Írsz, mert érzed. Írsz, mert akarsz.
Írsz, mert jön. Írsz, mert megy. Írsz, mert öröm. Írsz, mert szeretsz.
Írsz, mert jó. Írsz, mert nyugtató. Írsz, mert kér. Írsz, mert nem elég.
Írsz, mert mersz. Írsz, mert élvezed. Írsz, mert öl. Írsz, mert ez gyönyör.
*XY*
2006.07.30. 20:23
Kedvesem
Oh, drága Egyetlenem, Nincs szó, mely Rád ne illene. Gyönyörű, csodás, szeretlek. Minden mozdulatod, Oh, be kedves!
Oh, drága Egyetlenem, Csókod ízét sosem feledem, Két karod ölelését most is érzem. Szeretlek, ezt soha ne feledd el! Puha kezed, lágy tekinteted, Oh, be kedves!
Kedvesem, tudd, hogy Te vagy életem! Míg Te vagy, boldogan élek. Ha már nem leszel... Ne is gondoljunk ilyenre, oh, drága Egyetlenem, mennyire szeretlek!
*XY*
2006.07.29. 21:54
Némán
Némán bután szerettem én,
világosult sötét eszem
Írok de, már tollam buba mártom,
töprengek a feledett versek felett
Hamuból tűzet senki, se várjon,
feljajdulók fájdalomból
Szemem sincs – helyén kiéget gödör tátong,
nem csordulnak könnyeim
Lelkem sivár érzelmekkel,
töltötték az évek meg
Szorongva már hitem vesztve,
perelek az évekkel
Némán bután szerettem én,
egyetlen kincsem a tisztelet?
Szemtől szembe hízelegnek,
- lesik, mikor döglök meg
Vágyam marad bennem csupán,
senki se hökken meg
Egy sóhajtás a búcsú jele,
az eltékozolt éveknek
Megalkuvást hozott az idő
háborgó lelkemnek
Ugye megbocsátsz, amiért,
némán szenvedtem
- Vándor -
2006.07.20. 15:45
Segíts!
Legyen bármily halál, mi végez velem. Legyen egy jó barát, ki megteszi nekem!
Legyél te az az ember, ki segít nekem. Fogd meg ezt, tessék. Kérlek, vágd belém!
Hagy follyon a vérem, alvadjon meg. Hagy egyenek meg a férgek, de segíts, kérlek.
Ne engedd, hogy így éljek, Csak teljesítsd a kérésem. Nem birom megtenni, félek. Tedd meg helyettem, kérlek.
*XY*
2006.07.11. 02:21
Hiába, vége
Szeretsz, de hiába. Érte éltél, de hiába. Elhittél minden mozdulatot, de hiába.
Vártál rá, de hiába. Akár hetekig, de hiába. Nem jött már többé, naív, várhattad, hiába.
Sírhatsz is, de hiába. Szenvedhetsz, de hiába. Nem lesz ez máshogy, szeretsz, és fogsz, de hiába.
*XY*
2006.07.07. 18:56
Elengedlek, azt hiszem!
Édesem!
Meg kell tennem
Azt hiszem.
El kell mennem
Hirtelen,
Bár fáj a szívem
Szüntelen.
Végeztem!
Meglehet, hogy én
Tévedtem,
Tán most rontom el az
Életem,
De el kell mennem,
Azt hiszem.
Megteszem!
Bár visszajönni
Nem merek,
S kimondani is
Rettegek,
De ezúttal már
Elmegyek!
Kedvesem!
Most elengedlek,
Elmehetsz.
Boldog leszel,
Meglehet,
De szívem mélyén
Bentrekedsz!
Hát ég Veled!
-- Marie --
2006.07.07. 18:55
A vágy hangja
A szerelem elszáll, mint a fecske,
Mint aki költözésre vetemedve,
Tovaszáll reménykedve,
Hogy egyszer a meleget meglelve,
Megpihenhet fáradt teste.
Bár elrepült a zord tél elől,
S reméli ez maga a gyönyör,
Sejti, hogy ez csak egy álom,
Melyet szeretne, hogy valóra váljon,
Hisz lassan tova kell, hogy szálljon.
Mert maradása nem lesz többé
Csak a repülés, mindörökké.
Hisz el kell szállni a fagy elől,
Mert a hideg nyomban megöl.
Csak egyik helyről a másikra,
Tán rátalál egy jobbikra.
Gondolja a kicsi fecske,
Kinek fáradt pici teste.
De tudja, valahol meleg van még,
S talán várják ott már rég.
Ott aztán majd megpihenhet
S a szerelem is viszonzásra lelhet.
-- Marie --
2006.07.03. 15:13
Tőletek függök
Szeretet, gyűlölet, ellentétes fények. A képzelet szülte, gonosz teremtmények.
Ti voltatok, vagytok és lesztek, alakítjátok életemet. Elrontjátok a jót, a rosszat jóvá teszitek, talán ez a sors, esetleg a végzetem...
*XY*
2006.07.03. 11:25
Huszonöt éve
Huszonöt éve vagy több is talán
Hogy toll volt kezembe, s rímre járt a szám.
Szobámba bezörgetett jó anyám,
Tizenöt éves korom egyik hajnalán.
Mit csinálsz drága gyermekem,
Ilyenen jár az agyad, és nem az életen!
Meg is dorgált engem keményen,
S a lapokat összeszedte serényen.
Csukta rám ajtómat, oltotta a villanyt,
Aludni kéne ez is bevillant.
Nem jött álom mégse a szememre,
Agyam csak azon a lányon járt,
Ki szívemet, sebezte.
Holdkorosként járkáltam s jutott eszembe,
Verset írjak
Vagy tegyek neki keresztbe?
Gond gyötört kín szorította lelkemet,
Nem fejeztem be, mégsem a versemet.
Reggel jött a hajnal után
Iskolába mentem, nap nap után
Tanárom se értett meg engemet,
Közönnyel tojta le háborgó lelkemet.
Sok csalódással kínzott meg az élet
Teltek a napok repültek az évek.
Elmúlt az a szerelem - mint lassan az életem,
Az a húszon öt év is, mikor a tollam
letettem.
--Vándor--
2006.07.02. 21:13
Öröm
Öröm az mindenkinek mindenhol mást jelent, egy érzés mi belőlem fel fakad
Az érzés mely égész testem járja át, egy pillanatra megszűnik körülöttem a világ
Furcsa folyamat mi bennem végbe megy, mellkasodban érzek egy tompa nyomást,
Szívem gyorsabban kalapál, fogytán a levegő, egy borzongás fut testemen át
Elcsendesül a légzés - szememből könny fakad, rózsaszín körülöttem, a táj
Átélek kisebb csodát, értelmet ad újra életemnek, melyet mindig másik ember ad nekem
Öröm egy érzés mitől gazdagabb leszek, új erőt ad új vágyak, célok, felé hajt tovább
Adni mégis nagyobb öröm - öröm az is, ha visszamosolyogsz rám