Az álomnak immár vége

Már csak némi realitás kéne

Lassan de biztosan magamhoz térek

Nem köszöntem! – elnézést kérek

---Vándor---

 -----------------------------------------

Nőnap

*****************************

Némán

Némán bután szerettem én,
világosult sötét eszem
Írok de, már tollam buba mártom,
töprengek a feledett versek felett

Hamuból tűzet senki, se várjon,
feljajdulók fájdalomból
Szemem sincs – helyén kiéget gödör tátong,
nem csordulnak könnyeim

 
Lelkem sivár érzelmekkel,
töltötték az évek meg
Szorongva már hitem vesztve,
perelek az évekkel

Némán bután szerettem én,
egyetlen kincsem a tisztelet?
Szemtől szembe hízelegnek,
- lesik, mikor döglök meg

Vágyam marad bennem csupán,
senki se hökken meg
Egy sóhajtás a búcsú jele,
az eltékozolt éveknek

 
Megalkuvást hozott az idő
háborgó lelkemnek
Ugye megbocsátsz, amiért,
némán szenvedtem 

--Vándor--

*****************************

Huszonöt éve
 

Huszonöt éve vagy több is talán
Hogy toll volt kezembe, s rímre járt a szám.
Szobámba bezörgetett jó anyám,
Tizenöt éves korom egyik hajnalán.
Mit csinálsz drága gyermekem,
Ilyenen jár az agyad, és nem az életen!
Meg is dorgált engem keményen,
S a lapokat összeszedte serényen.

Csukta rám ajtómat, oltotta a villanyt,
Aludni kéne ez is bevillant.
Nem jött álom mégse a szememre,
Agyam csak azon a lányon járt,
Ki szívemet, sebezte.
Holdkorosként járkáltam s jutott eszembe,
Verset írjak
Vagy tegyek neki keresztbe? 

Gond gyötört kín szorította lelkemet,
Nem fejeztem be, mégsem a versemet.
Reggel jött a hajnal után
Iskolába mentem, nap nap után
Tanárom se értett meg engemet,
Közönnyel tojta le háborgó lelkemet.

Sok csalódással kínzott meg az élet
Teltek a napok repültek az évek.
Elmúlt az a szerelem - mint lassan az életem,
Az a húszon öt év is, mikor a tollam
letettem.

--Vándor-- 

*****************************
 

Mi a boldogság?

Nem más, mint maga az álom, ébredés után

sehol sem találod.

Bejársz milliónyi utat, mindenütt keresed,

hiába kutatsz,

Kívül keresed, hamis a világ, az is biztos,

hogy ez a te hibád,

Nézz magadba ne fel az égre, megleled

ha szívedbe a béke.

-- Vándor --

*****************************

Öröm 

Öröm az mindenkinek mindenhol mást jelent, egy érzés mi belőlem fel fakad
Az érzés mely égész testem járja át, egy pillanatra megszűnik körülöttem a világ
Furcsa folyamat mi bennem végbe megy, mellkasodban érzek egy tompa nyomást,
Szívem gyorsabban kalapál, fogytán a levegő, egy borzongás fut testemen át
Elcsendesül a légzés - szememből könny fakad, rózsaszín körülöttem, a táj
Átélek kisebb csodát, értelmet ad újra életemnek, melyet mindig másik ember ad nekem
Öröm egy érzés mitől gazdagabb leszek, új erőt ad új vágyak, célok, felé hajt tovább
Adni mégis nagyobb öröm - öröm az is, ha visszamosolyogsz rám

--Vándor--

**************************

Talán

Vihar dúlt szívembe

Mikor fejecskéd

Hozzám simult

Hogy égtem a vágytól

Mikor az ajkunk

Összeért

Édes ajkadra

Csókot adni

Szomjasan hevített

Ifjúi láz

Lihegve kipirult arcunk

Szívünk hevesebben kalapált

Sok tüneményes

Gyönyörű lányka

Kik voltatok velem

Emlékembe visszajártok

 Álltok csukott

Ajtóm mögött

Csak ásítozom

Agyam ihletre vár

Nincs már női szív

Aki értem

Vággyal epedni

Képes lenne már

Visszaidézet Vad szerelmek

Kéjjel teli éjszakák

Emlékeket keresve

Szívet - mely enyémmel

Volt rokon

Képzeletbe újra

Csókom csattant, édes,

Bájos arcokon –

Nejem szól

 Aludnod kéne már!

Ott is tovább

 Álmodom?

- vándor -

Nemzetközi nőnap ünnep, ma is a nőknek,

Mint minden napja az évnek.

Köszöntelek benneteket,

ameddig csak élek !

Virággal nem szolgálhatok

Pirossal, fehérrel, sárgával, kékkel.

Csak szívem, lelkem, összes melegével.

vándor