|
ADVENT
az egyházi év kezdete, a karácsonyi előkészület 4 hetes időszaka.
Szent András napját követő vasárnappal kezdődik,
|
és hagyományosan a karácsonyt megelőző 4 héten át tart. |
A latin eredetű szó (adventus) megérkezést jelent. A keresztény kultúraban ekkor Krisztus születésére és egyben Krisztus világvégi eljövetelére is készülnek az emberek, a reménykedés időszaka.
András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes "szent idő" a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. A régi időkben éjfélkor harangszó hírdette ádvent, valamint az egyházi év kezdetét. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, eredetileg 40 napig tartott, ám a Gergely pápa-féle naptárreform 4 hétre rövidítette. A katolikus templomokban ebben az időszakban nem díszítik virággal az oltárokat, és az orogona is csak az ének kíséretre szorítkozik, ebben az időben az emberek szigorú böjtöt tartottak. Napfelkelte előtt hajnali miséket látogattak, amelyeket "angyali misének", "aranyos misének" is neveztek. 1611-ben a nagyszombati zsinat ádvent első vasárnapjától vízkeresztig megtiltotta az esküvőket, zajos mulatságokat.
Részlet a "Kerek istenfája, szép tizenkét ága" című néprajzi sorozatunkból (készítette: Hintalan László és Molnár V. József, 1988)
A hagyományok szerint adventi koszorú készül ilyenkor.
Templomokban, és családi házakban is szokás ilyenkor adventi koszorút készíteni. Ez hagyományosan fenyőből készül, rajta három viola és egy rózsaszín gyertya. Advent idején minden vasárnap eggyel több gyertyát kell meggyújtani, az elsőt most vasárnap.
Ősi időkből származik a varázskör gondolata. Koszorút fontak az emberek szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból, és vörös meg aranyszín szalagokkal díszítették. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, a sárga és az arany a fényé.
A koszorú vagy a kör az örökkévalóság jelképe volt, és a varázserőé is, amely nem törik meg, nem múlik el. Azt tartották, hogy az ilyen szent koszorúkkal minden gonosz szellem elől el lehet zárni a házat. Ez az ősi varázslat idővel feledésbe merült. Csak 1838-ban újította fel Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész.
Ő alapította az első gyermekotthont Hamburgban. A ház egyik termébe fából hatalmas csillárt készített, és minden istentiszteleten egy újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Márpedig adventben naponta tartott istentiszteletet az ottani gyermekeknek. Ez a szép ötlet gyorsan követőkre talált más gyermekotthonokban is. Évről-évre szebben és szebben díszítették fel ezeket a koszorúkat.
De csak 1860-ban Berlin Tegelben született meg az a gondolat, hogy a fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék, és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tüzzenek rá, a négy adventi vasárnap jelképeként. Így végül elég kicsi lett a koszorú ahhoz, hogy a családi házakban és lakásokban is helyet kapjon és hirdethesse a közeledő karácsony örömét. Az első világháború után Németország protenstáns vidékein már minden családnál kigyulladtak az adventi koszorún a gyertyák.
Néhány évvel ezelőtt találta ki egy jó üzleti érzékü kertész, hogy felújítja az ősi szokást, és ajtókra és ablakokra akasztható kis kosorúkat készít. Hamarosan követőkre talált. Noha mára a legtöbb helyen elfelejtették már, miért kör alakúak a koszorúk, és miért díszítjük őket vörös és aranyszalagokkal, a kedvenc forma és a kedvenc színek máig fennmaradtak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
