2005. 06.13
A Hold
Éjnek hajnalán, csillagok előtt,
Kel fel a Hold: az éj Napja megjött.
Bejárja útját, nem leli helyét.
Álmatlan vándor lógatja fejét.
Szomorkás fényét tükrözi minden.
Pislogó szemét láthatod innen.
Magányos útját járja keringve.
Fogyik, majd hízik, öregszik egyre.
Nem leli társát, nem talál békét.
Nem veti ágyát, nem eszi étkét.
Nem szól és nem sír, nem kér és nem hall.
Nem iszik, nem mulat - majdnem meghal.
Élete múlik, meghalni nem tud.
Nyugatról indul, keletig eljut.
Majd újra kezdi, nem áll meg soha.
Élete végén kezdődik újra.
~~~~~~~~~~~~~~~
2005. 09. 05.
Egy kedves lelkű lánynak
Beléd szerettem, mint éhes az ételbe.
Megkívántalak, mint ágyat a remete.
Szomjazom rád, mint italra a részeges.
Álmodom rólad, mert a szívem szerelmes.
Gondolok rád, mert régen láttalak.
Hiányod fáj, feledni nem tudlak.
Hangod cseng, mint alagútban a szél.
Messze vagy már, de a szívem remél.
Csendesen kel fel a hajnal reggel.
Alszik az éj a csillag sereggel.
Holdra a Nap sietve köszön rá:
Ne fordítsd el arcod, nevessél rám!
Eljött az este, elfáradt a Nap.
Felébredt az éj, az idő szaladt.
Elmenve, fényét a Holdnak adja,
Hiába van arca elfordítva.
~~~~~~~~~~~~~~~
2005. 09. 10.
Egy kedves lelkű lányról
Csillagfény emlékeztet a nevedre,
Esténként, mikor felnézek az égre.
Szívem hozzád szól olyankor, te drága.
Elvész a távolban, válaszra várva.
Éjjel a Hold benéz ablakomon.
Ébren talál, hogyha gondolkodom.
Szemed fényét felidézem titkon.
Elmerengve tűnődöm hangodon.
Alakod felsejlik a homályban,
Mintha mondaná: gyere utánam!
Követnélek egyből, de álom vagy.
Bár megismernélek, de nem tudlak!
Megfogott régen valami benned,
Valami, amit nem tudhattam meg.
Mindig azt mondod, nincs benned semmi,
Csakhogy a szívem ezt nem így érzi.
~~~~~~~~~~~~~~~
2006. 01. 10.
Elaludt a tavasz
Víz tört át az égen, eleredt az eső.
Jeget láttak délen, a Nap nem jött elő.
Szélcsend volt, a szél nem fújta el a felhőt.
Virág borította még mindig a mezőt.
A Holdat jeges szél követte keletre.
Derült volt az ég, de már eljött az este.
A virágok becsukták szirmukat éjjelre.
Megfagyott a víz, hideg jött a melegre.
Álmosan nyitotta ki szemét a hajnal.
Valami hiányzott, mert nem volt madárdal.
Megfagyott minden, mint a Hold túlsó felén.
Alacsonyan járt a Nap csillogó egén.
A virágok hagymái várták a tavaszt,
Aki aludt, mert mindent másnapra halaszt.
Ő a nyarat várta, de az csak nem jött még...
Álmait élhetné, de csak álmodik rég.
~~~~~~~~~~~~~~~
2006. 01. 26.
Tündér
Bársonyos lépteken reggel jött a tündér.
Az ágakra hajnalban ráfagyott a dér.
Kis felhőt szorongatott hónalja alatt.
Szégyellősen pislogott, miközben haladt.
Belefúrta orrát a felhőbe közben.
Varázspálca villant picike kezében.
Csillag volt a végén, melyből csillámpor szállt.
Hidegen csillogott a jég, amerre járt.
Csillogó ruha fedte picike testét.
Gyémántocskák villogtak róla szerteszét.Oldal tetejére
|