Műfaj: Egyperces
Korhatár: Nincs
Szerzői megjegyzés: Ez nem egy vidám történet, mert nem voltam jó hangulatban. Egyetlen kérésem van: Írjatok véleményt, de vegyétek figyelembe, hogy ez az első egypercesem, meg eggyáltalán az első művem, amit most itt mutogatok, és ami jól sikeredett, a többihez képest. (a jogviszonyok már lejjebb ki vannak írva)

Lutto

Vége. A Sötét Nagyúr elbukott, Harry győzött. A halálfalók nagy része visszakerült az Azkabanba. Piton még is a mi oldalunkon állt, és Dumbledore halála szükséges volt, és a győzelem érdekében fel kellett áldozni. Sokan álltak a fehérmágusok oldalára a halálfalókkal szemben, sok varázslény, és mágus is.

De így is túl sokan vesztek oda a csaták folyamán.

Jó néhány halálfaló elmenekült, és most bujdosnak.

Az, az átkozott patkány is. Elmenekült. Úgy ahogyan 17 évvel ezelőtt is tette.

Miután a Potter fiú másodszor is legyőzte Voldemortot, Ő kivételesen úgy döntött, hogy most tesz egy próbát, és megpróbált végezni vele. De nem sikerült neki.

Mert annyi kaland, és egy ilyen barátság után nem hagyta veszni, a nagy Pottert, aki másodszor is legyőzte Voldemortot. Mikor a patkány kimondta a gyilkos átkot, ő Pottert félrelökte, de nem volt elég gyors. Potter helyett vele végzett. Ezt meglátva a többiek, és én is nyomban utána eredtek. De későn. A sötétet kihasználva patkányként elmenekült.

És most itt fekszik mellettem.

Csatától megviselt külseje többet nem fogja érdekelni. Üveges tekintettel nézi az eget, és az égen cikázó kígyónyelvű halálfejet a csillagok között. Néhány sebéből még mindig vérzik, de már nem fáj neki. Semmise.

A teste hideg, de nem fázik, hisz meghalt. Azért mellébújok, hátha mégsem.

Most jól esne egy kis simogatás, ölelés, netán egy kis fülvakargatás. De tőle ezt már nem kaphatom meg.

- Ezt még megbánja az a patkány. Hogy a nyüvek egyék ki a bundájából! Merlinre, hogy addig él, amíg újra nem látom. – azzal Csámpás szelíden elkezdett dorombolni Hermione hideg teste mellett.