MAGYAROK VASÁRNAPJA

KÜLHONI MAGYAROK VILÁGLAPJA

- A MAGYARSÁG VÉDELMÉBEN-

2005. április-május-június Apr-Maj-Jun. 2005.

Ára: 8.00 USD (500 Ft) Price of one copy: 8.00 USD (Ft 500)

SZERKESZTŐSÉG — EDITORIAL OFFICE 8223 SVL BOX Victorville, California 92395

Tel.: (760) 243-0545 USPS 291-640, ISSN 1074-4118 E-mail: 1212bia@msn.com Website: http://www.magyarokvasarnapja.com

Alapítva: 1894.

Révffy László: „TITKOS HATALMASSÁG”

A szabadkőművességről bevezetőül csupán annyit, hogy éppen az

elmúlt hónapokban volt egy parlamenti vita Angliában erről. Ugyanis

nyilvánosságra kellett volna hozni azoknak a neveit, akik kormánykörökben

ügyködnek, de egyébként a szabadkőművesség tagjai.

Vezetőjük rögtön a legerélyesebben tiltakozott és kijelentette, hogy erről

szó sem lehet. Vagyis a titkosságot szigorúan megtartják és ahhoz, hogy

ki ennek a társaságnak a tagja, senkinek semmi köze.

A 20. század utolsó évtizedében divat lett a szabadkőművesség olyan

formában való bemutatása, mintha az a humanitás temploma lenne és

csupán a hitet, reményt és a szeretetet hirdetné az emberek között.

Nagyon szép elvek, de valójában mi igaz ebből? Talán a legjobb, ha

visszalapozunk vagy 76 évet gondolatainkban és idézzük egy igazi

szabadkőműves kutató észrevételeit pár szóban. Ugyanis könyv formájában

jelentette meg „A szabadkőművesség igazi arca” címmel 1929-

ben Somogyi István.

Olvassuk csak figyelmesen az alábbi kivett sorokat a könyvből:

„A világszabadkőművesség, mely a nagyháború folyamán a legpontosabban

volt értesülve a központi hatalmak, de hát országunk viszonyáról

is, 1917 elején már biztosra vette, hogy a nagy mészárlás eredménye

ránk csak lesújtó lehet. Ő az első perctől kezdve biztosra ment, s

ha nem várt ellenállást és szívósságot, odaadást és vitézséget is tapasztalt

hazánk és a monarchia részéről, tudatában volt annak, hogy ezzel az

általa várt eredmény csak elodáztatik, de megsemmisülni nem fog.

1917 elején tehát a világszabadkőművesség elérkezettnek látta az

időt arra, hogy a jövő világtérképét megrajzolja az általa kidolgozott tervek

szerint, márpedig ebben a tervben Magyarországra nem várhatott

semmi jó. Az említett év tavaszán tehát Párizsban szabadkőműves kongresszust

hívott össze a Nagy Oriens vezetősége, melyen egyes államok

szabadkőművesei vettek részt. Ez a kongresszus a legaprólékosabban

kidolgozta a békeszerződéseket, az egyes államok határait, a

győzteseknek juttatott koncokat, s a népszövetség tervezetét. A párizsi

világlap, a Temps, mely egyben a francia külügyminisztérium sugalmazott

lapja is, leközölte ennek a szabadkőműves kongresszusnak a

lefolyását és határozatait, melynek reánk vonatkozó része csaknem

betűről betűre eszerint került be a trianoni békeszerződésbe.”

Trianon tehát a szabadkőművesség munkája. A megcsonkított

Magyarország a világszabadkőművesség bűne. Ez a világszabadkőművesség

már 1917-ben elhatározta a történelmi Magyarország

felosztását, szétdarabolását, s a béketárgyaláson résztvevő ügynökeinek

nem volt szabad ezeken változtatniuk. Az erőskezűnek, sőt kíméletlennek

ismert Clemenceau, aki valóban megérdemli a „Franciaország megmentője”

címet, ennek a szabadkőműves parancsnak engedelmeskedett

akkor, mikor a lázadó franciák holttestéből hekatombákat emelt, ennek

a parancsnak volt végrehajtója Sallandra és Sonnino, mikor az olasz

hadakat szövetségeseik ellen megindították, ez kötelezte Magelhaes

Lima portugál miniszterelnököt, hogy háborúba vigye meg nem

támadott hazáját, ennek a pokoli szabadkőműves tervnek az érdekében

kellett szabadkőműves parancsra Károly román királynak igen gyanús

körülmények között meghalnia, s Venizelosznak népét még tovább is

megritkítania a csatatereken. S végül ez az ellentmondást nem tűrő

parancs kényszerítette Wilsont, hogy megüzenje a háborút nekünk, s egy

álnok és farizeus, talmi erkölcsöt mutató eszme letéteményesének

játssza ki magát, akinek nem volt más célja, mint a szabadkőműves

érdekek diadalra juttatása. Micsoda förtelmes látvány volt az, amikor a

világszabadkőművesség ezt a holdkóros professzort, leghívebb és legodaadóbb

rabszolgáinak egyikét, minden nimbuszától megfosztotta, s

cinikusan belekergette a megőrülésbe, mihelyt az kötelességét megtette,

s a szabadkőműves parancsnak alázatosan engedelmeskedett, vagyis

amikor a Nagy Oriensnek tálcán szállította a megcsonkított Magyarországot

s az uralkodó család fejét.

Mikor volt tehát Magyarországnak barátja a világszabadkőművesség?

Akkor talán, midőn már a XIX. század nyolcvanas éveiben

forradalmakba akarta belehajszolni a csak éppen hogy megpihent és

királyával kibékült országot? Akkor talán, mikor Rudolf trónörökös

halála után a nemzetiségi aspiráció támogatásával ezek étvágyának

felkeltésével és örökös felcsigázásával aláaknázta az ezeréves

Magyarország szilárd épületét? Akkor talán, midőn nagypáholyaiban

elhatározta az ellenünk indítandó háborút, s a Princip kezébe nyomott

bombával megindítója volt embermilliók mészárlásának, egy világ

felfordulásának, ezernyi ezer ember nyomorának, züllésének, pusztulásának?

Akkor talán, midőn 1917-ben elhatározta országunk szétdarabolását,

s az általa hirdetett civilizáció és erkölcsi tökéletesedés

nagyobb dicsőségére kitágított Európa térképén egészen Danzigig, az

ököljogot ismerő, taliót gyakorló, bérbosszút kodifikáló és az orgyilkosságot,

a bombát és revolvert a nemzeti célok közé beállított

erkölcsöt és lelkiséget ennek az öreg világrésznek a szívében?

Vagy talán akkor volt barátunk, midőn a trianoni Magyarországot

megteremtette, s több milliónyi magyar testvérünket prédául dobta

műveletlen és vérengző fajoknak, s azóta is részvétlenül nézi ezeknek a

világtörténelemben példátlanul álló erőszakoskodását és lelkeket és

testeket gyilkoló uralmát? Mikor volt hát ez a világszabadkőművesség –

oh, nem jó barátunk – csak a legcsekélyebb mértékig megértő ennek az

ezer éves országnak múltjával, eszméivel, lelkével és nemzeti aspirációival?

Mikor? Hozzanak csak egy példát, egyetlen egy esetet, amelyből

azt lehetne következtetni, azt lehetne megállapítani, hogy a világnak

ez a földalatti titkos hatalmassága, a népek sorsának ez a lelkiismeretlen

és bűnös – nagyon bűnös – intézője csak egyszer is MAGYARORSZÁG

mellett állott, annak érdekében rakta le a kakukktojásait a kormányok

programjába, s lendítője volt bármily irányban az örök magyar nemzeti

eszménynek és törekvésnek?...”

*

A 76 éve leírt szavakhoz sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet.

Csupán a jelenlegi Magyarország gazdasági, pénzügyi, nevelési, erkölcsi

hitéletét kell alapul venni és rögtön láthatjuk, még mindig jelen vannak

és folytatják romboló, nemzetpusztító munkájukat, sorvasztják az

életet, a jövőt, mely pillanatnyilag kilátástalannak néz ki…