Alessandro Nesta

Alessandro Nesta

Személyes adatok
Születési dátum	1976. március 19. (32 éves)
Születési hely	Róma, Olaszország
Magasság	187 cm
Poszt	Hátvéd
Klubadatok
Jelenlegi klubja	Milan
Mezszám	13
Junior klubok
1985-1993	Lazio
Profi klubok1
Évek	Klub	Mérk. (gól)*
1993-2002 2002-	Lazio Milan	193 (1) 124 (2)
Válogatottság2
1996-2006	Olaszország	78 (0)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a labdarúgó-bajnokságok adatait tartalmazzák.

Alessandro Nesta (Róma, 1976. március 19.-) olasz labdarúgó, jelenleg a Milan játékosa.

Alessandro Nesta 1976. március 19-én látta meg a napvilágot, természetesen Rómában, a Policlinico Umberto nevű kórházban. Azon kevés sztár közé tartozik, akinek még a születési testsúlya is ismert: a kis Alessandro 4 kg-ot és 100 g-ot nyomott világrajövetelekor. Édesapja, Giuseppe már akkor is a vasútnál dolgozott, míg a mama Maria Laura olasz szokás szerint arra felügyelt, hogy két nagyobbik gyermeke, Fernando és Katia kényeztessék halálra imádott öccsüket. Nestáékat nem vetette fel a pénz, csak az Örök Város egyik külső negyedében tudtak lakást venni. Alessandro ennek ellenére boldogan emlékszik vissza gyerekkorára- talán azért, mert már akkor is éjjel-nappal a bőrt rúgta az utcákon.

8 esztendős volt, mikor az orvos azt tanácsolta szüleinek, a fiú gerincproblémái miatt kezdjen el versenyszerűen sportolni. Nos, Nesta nem a legkézenfekvőbb megoldást, az úszást választotta (drágák voltak az uszodai belépők), hanem inkább a focit, ha már úgyis naphosszat nyüstölte a labdát. Azonban csak úgy volt hajlandó beleegyezni abba, hogy városnegyedének, a Cinecittának a focisulijába menjen, ha bátyja, Fernando is vele tart. Testvére kapható volt erre, így már semmi akadálya nem volt annak, hogy a hátfájós kisfiúból világklasszis váljon. Ekkor még csak 1984-et írunk, de a Lazio megfigyelője, egy bizonyos Piccioni nevezetű úr hamar kiszúrta magának a tehetséges kis futballistát, s elkezdte figyelemmel kísérni a fejlődését.

Azonban nem sok hiányzott ahhoz, hogy mégis az ősi rivális, az AS Roma játékosa legyen. 1985 januárjában már híte ment, mekkora tehetség a srác, ezért Dino Viola, a Farkasok főnőke kiadta az utasítást Francesco Roccának, hogy szerezze meg a fiút a bordó-sárga mezesek számára. Rocca úr 10 millió lírát ajánlott fel annak fejében, hogy Nesta náluk folytassa. A tervezett szerint a védő egyelőre maradhatott volna a focisuliban, csak néhány év múlva kellett volna átmennie a Farkasokhoz, mivel az AS vezetői szerint 13 éves kor előtt igazából nem lehet sokat kezdeni egy gyerekkel. Egy dolgot nem kalkuláltak be a Farkasok, hogy a papa, Giuseppe óriási Lazio-fanatikus, ezért neki korántsem mindegy, melyik gárdában szerepesl a fia. Alessandro hosszú ideig nem is tudta, hogy az AS Roma érdeklődik iránta, de egy este kihallgatta édesapjának és az általa kevésbé kedvelt római klub vezetőinek a beszélgetését, majd maga is bekapcsólódott az egyeztetésbe. Első kérdése már igazi profi játékoshoz illő volt: "És mennyi pénzt látna ebből a családom?" A válasz kiábrándító volt Nesta számára, mivel felvilágosították, semennyit,de a Farkasoknak jobb az utánpótlás-nevelése, így ő többet tudna fejlődni. A kis Alessandro, aki szeretett volna valamennyit segíteni szegény szüleinek, azt mondta, mostantól nincs miről beszélgetniük, mert ő akkor sem lesz az AS focistája, ha piros hó esik, punktum.

Pár hónap múlva Giuseppe Nesta az újságban egy hirdetésre akadt, amely arról szólt, hogy a Lazio tehetséges fiatal furballistákat keres. Rögtön Alessandróra gondolt. A fiút ezúttal nem kellett annyit kapacitálni, mint focisuli előtt, rögtön igent mondott apjának, s már alig bírták kivárni, hogy elérkezzen június 13-a, a próbajáték napja. Nestán kívül még 300 másik 1976-os születésű fiú várt arra, hogy signor Pulici és signor Patarca úr, a serdülők akkori főnöke így emékszik vissza a nagy napra: "Tetszett, ahogy játszik, mivel magabiztos volt, s a lehető legegyszerűbben oldotta meg a feladatokat. Rögtön szóltam is az édesapjának, hogy a srácot szívesen látnánk a klubnál, s fél hónap múlva már közénk tartozott."

Mivel Nestának, aki kezdetektől fogva a középhátvéd posztján szerepelt, jól ment a játék, csakhamar egy korosztállyal feljebb vitték, hogy ott bizonyíthassa képességeit. Azonban 12 esztendős korában kiújultak hátfájdalmai, s már-már úgy tűnt, fel kell hagynia a labdarúgással. A Lazio edzői és orvosi stábja szerencsére speciális tréninggel orvosolni tudta a problémát, s Nesta rövid kihagyás után újra elkezdhette az edzéseket, akkori mesterei véleménye szerint elsősorban akaraterejének köszönhetően. Rendre őt választották a mérkőzések legjobbjának, míg csapattársa, Di Vaio sorra söpörte be a meccsek legjobb góllövőjének kijáró elismerést. 1993 nyarán, azaz mindössze 17 évesen már az első csapat keretében szerepelt a neve, egy bizonyos Dino Zoff nevű úr vitte fel a legjobbak közé, aki később-már a válogatott szövetségi kapitányaként-az egész védelmet köré építette.

1994. március 12-én, néhány nappal 18. születésnapja előtt Zoff magához hívatta. A közlendő igen kedves volt Nesta szívének: az Udinese elleni találkozónm, életében először, helyet foglalhatott a Lazio kispadján. Már e találkozón bemutatkozhatott szeretett csapatában, a második félidő 33. percében a fáradó csatárt, Pierluigi Casiraghit váltotta. "Emlékszem, mennyire izgatott volt a pályára lépése előtt Alessandro, alig fért a bőrébe. Nekem azonban sohasem volt kétségem afelől, hogy megállja a helyét, mivel remek adottságai vannak" -így Dino Zoff. Ettől kezdve a védő egyre többször kapott lehetőséget, s kezdték a Serie A legígéretesebb tehetségei között emlegetni. Azt azonban senki nem gondolta volna akkor, hogy ilyen hamar betör a futballvilág elitjébe. Addig viszont még hátravolt egy igen sajnálatos baleset, amely az egyik tréningen történt. Alessandro szokásához híven nagy rössel játszott, mivel szerette volna megmutatni, nem csak a kvalitása, a szorgalma is kiemelkedő. Az 1994. április 7-ei edzésen összeütközött gárda talán legnagyobb sztárjával, a mindig bohém Paul Gasciogne-nal. Az angolért azonnal jött is a mentő, Nesta sírt, de nem tehetett semmit, amivel visszaforgathatta volna az idő kerekét. Gascoigne hiába csitítgatta a fiatal futballistát, hogy ami történt, nem az ő hibája, csak véletlen baleset, Nesta vigasztalhatatlan volt.

De még az önvád sem akadályozhatta abban, hogy egyre jobb és jobb legyen. Az 1994-95-ös szezonban már új mester dolgozott a Lazionál, a cseh Zdenek Zeman, a támadó futball elkötelezett híve, aki az akkor már elavulttá váló emberfogás helyett áttért a területvédekezésre. 1995. január 15-én játszhatott először Nesta a Stadio Olimpicóban, a sérült Favalli helyét foglalta el. Alessandro még ma is emlékszik erre a találkozóra: "Hihetetlenül felemelő volt, hogy a saját stadionunkban is pályára léphettem, oly sok futballhős oldalán. Ráadásul én adtam azt a labdát Signorinak, amelyet középre passzolt, s Boksic a hálóba talált. Majd szétrobbantam az örömtől, úgy éreztem, én is főszerepet játszottam a gólban." Nesta Zemantól mind gyakrabban kapott szerepett, s teljesítményével több élcsapat figyelmét is magára irányította. A legkomolyabb kérő az AC Milan volt, ahol a kiöregedőben lévő Franco Baresi helyére kerestek megfelelő utánpótlást. Klubja azonban elutasított minden ajánlatot, mivel komoly tervei voltak Nestával, s Zeman az 1995-96-os szezon előtt már a várható kezdő csdapat egyik tagjaként tűntette fel.

A cseh mester tartotta szavát, Nesta stabil csapattag lett. Európa is ekkor ismerhette meg, 1995. szeptember 26-án lépett pályára először UEFA-kupamérkőzésen Nicosiában. Az év novemberében meghívót kapott Cesare Maldinitől, az U21-es válogatott kapitányától, aki Ukrajna elleni Eb-selejtezőn adott neki első ízben lehetőséget. Olaszország 2-1-re nyert, s Nesta bejátszotta magát az együttesbe. Maldini kivitte őt az Eb-re is, ahol a döntőben a 11-es rúgások során Nesta is büntetőre vállalkozott, s belőtte- ezzel Olaszország nyerte az ifi Európa-bajnokságot, az ifjú középhátvédet pedig posztján a torna legjobbjának választották. A nagyválogatott akkori főnöke, Arrigo Sacchi be is hívta a felnőtt Eb-re utazó csapatba, de egyetlen percet sem játszott a talján szempontból kudarccal végződő kontinensviadalon. Nesta ezt követően az olimpián is részt vett, de itt is csúnyán leégtek az olaszok.

A squadra azzurában 1996 októberében, még Sacchi alatt mutatkozott be, Moldova ellen, pedig klubszinten ekkor nagyon rosszul ment Nestáéknak, a Lazio a kiesés ellen küzdött. Zemant elküldték, visszajött Zoff, s a rómaiak magukra találtak, a 4. helyen zárták a bajnokságot. A nemzet Dinója azonban ezt követően távozott, s a svéd Sven-Göran Eriksson kezébe került a marsallbot, aki arra biztatta, ne csak a védekezéssel törődjön, a támadásokat is segítse. 1997. szeptember 16-a aztán különleges nap volt a játékos számára: ekkor szerezte meg első hivatalos gólját a Lazioban, a portugál Vitória Guimaraes elleni UEFA-kupamérkőzésen. Méghozzá nem akármilyen gól volt ez, védő létére a középpályáról indulva 3 bekket cselezett ki, majd a kapust is elfektette, s finoman az üres kapuba gurított-mesteri találat! Még ebben a szezonban a rómaiak elhódították-fennállásuk során másodízben- az Olasz Kupát is, az AC Milan elleni döntőben Nesta szerezte a mindent eldöntő harmadik gólt: Lazio-AC Milan 3-1. Az 1998-as világbajnokságon Ciro Ferrara sérülése miatt Nesta már a válogatottban is kezdő, melynek ekkor Cesare Maldini a kapitánya. AZ osztrákok elleni összecsapáson azonban súlyosan megsérült, miután szinte spárgába ment le, hogy megszerezzen egy labdát- az ellenfél térfelének közepén. Jobb térdét azonnal meg kellett operálni, s a felépülés majdnem hat hónapot vett igénybe. Gyógyulását nagyban segítette, hogy noha jó ideig nem számíthattak rá, játékostársai őt választották meg csapatkapitánynak a Lazionál.

1998. december 3-án tehát már mint csapatfőnök tért vissza, s semmi változás nem látszott rajta attól eltekintve, hogy hosszabbra növesztette a haját. A szezon hátralévő részében remekül fogta össze a csapatot, s noha a rómaiak sokáig vezettek, a legvégén át kellett engedniük az első helyet az AC Milannak.

Sebaj, a klub hívei a sikeres Bl-szereplésben reménykedtek, s abban, hogy ezúttal a scudettót is sikerül megszerezniük. Eleinte ment is, mint a karikacsapás, aztán éppen az AS Roma elleni városi derbin beütött a krach, az eddig veretlen Lazio 4-1-re kikapott. A következő edzésen a szurkolók majdnem a fejét vették a pár nappal korábban még hősként ünnepelt futballistáknak. Nesta és Roberto Mancini kis híján össze is verekedett a tifósokkal… A bajnokságban ezután nem tudtak tartósan az élra kerülni, ezúttal azonban az utolsó fordulóban a Lazio számára alakultak szerencsésen az eredmények, s Nestáéké lett a scudetto. Hogy miként fogadta ezt Nesta? "Jöhet a következő tíz trófea!" A tízből egyet majdnem sikerült egy hónap elteltével begyűjteni, de az Eb-döntőben Franciaország végül felülkerekedett Olaszországon.