Felszínre hozták az ókori világ egyik csodáját!

Ismered az ókori világ hét csodáját? Közülük az egyiket, vagyis az alexandriai fároszt, azaz világítótornyot a közelmúltban felszínre hozták Észak-Afrika partjainál a régészek. Hogy miképp történt ez, illetve milyen múltra tekint vissza a torony, azt most megtudhatod, ha velünk tartasz.

Fel tudnád sorolni az ókori világ hét csodáját? Szemirámisz függőkertje, az olimpiai Zeusz-szobor, Kheopsz fáraó piramisa, a rhodoszi kolosszus, Artemisz temploma Epheszoszban, Mauszólosz síremléke Halikarnasszoszban és végül, persze nem utolsósorban: az alexandriai világítótorony (bővebben itt olvashatsz róluk). Talán hihetetlenül hangzik a hír, de a legutóbbinak a nyomára bukkantak a napokban a régészek.

Ugyanis hetven tonna összsúlyú, hatalmas kőtömböket hozott felszínre búvárrégészek egy csoportja az észak-egyiptomi Alexandriában. Azt állítják, hogy az ókori világ egyik csodájaként számon tartott fárosz, azaz világítótorony darabjaira találtak rá. Az évek óta tartó munkálatok eredményeképpen különböző épületmaradványok, obeliszk- és szfinxdarabok sikeres kiemelését hajtották most végre. A régészek szerint ennek a nagy jelentőségű leletegyüttesnek a részét képezi az a néhány darab, egyenként is több tonna súlyú kő, amelyek valaha a híres világítótorony részeit alkották

Az ókori világ egyik legfontosabb városának történetét végigkísérték a földrengések. Alexandria, amely nevében az alapító, Nagy Sándor emlékét őrzi, a XIV. század első felében egy ilyen természeti katasztrófa következtében veszítette el világhíres kincsét, a tornyot, amely utazók ezreit segítette a tengeri tájékozódásban. Korabeli írott dokumentumokból egyértelműen kikövetkeztetető, hogy a végzetes földrengés valamikor 1326 és 1346 között történt. Ibn Battuta arab utazó a korábbi dátum időpontjában született első feljegyzése ezeket a szavakat örökítette meg: "Szabadon bemehettem a világítótorony első emeleti ajtaján." Húsz évvel később már így írt: "Nincs bejárás ezen az ajtón. Minden összeomlott."

A torony II. Ptolemaiosz uralkodása idején épült, i.e. 270 körül, a görög építész, Szosztratosz tervei alapján. Százharmincöt méteres magasságával és három szintjével az akkori világ legmagasabb építményének számított. A benne lévő hatalmas bronztálat szénnel töltötték meg. A torony fénye mintegy száz kilométer távolságig is elhatolt a sötét éjszakában, biztos tájékozódási pontot adva az ott elhajózónak. Az épület funkciójának fontosságát jelzi az a tény is, hogy a neki helyszínt adó Fárosz szigetének neve az évszázadok során jelentésváltozáson ment át. A mai újlatin nyelvek némelyikében, így a franciában, az olaszban vagy a spanyolban a fárosz szó világítótornyot jelent.

A mesébe illő felfedezést huszonhat szfinxszobor teszi még érdekesebbé. A fáraófejű-oroszlántestű kőfaragványok időben egymástól rendkívül távol uralkodó királyokat örökítettek meg. A legrégebbi például III. Szeszótrisznak, a XII. dinasztia tagjának állít emléket, míg az i.e. VI. században uralkodó III. Ptolemaiosz alakja is a gyűjtemény részét képezi. A szfinxek mind méretben, mind a kő anyagában különböznek egymástól.

A kutatók egy víz alatti régészeti park létrehozását tűzték ki célul. A különleges létesítmény kiépítésének komoly technikai akadályai vannak, de ha ezeket sikerül áthidalni, a látogatók három-négy éven belül megcsodálhatják a még tengerfenéken maradt kincseket.

Hát, ez fantasztikus!