Viharos belépõ a Forma-1-be - 1991

Bemutatkozás a Jordannal

"Emlékszem, hogy a Nürburgringen voltunk egy C-csoportos versenyen és az egyik újságíró megállított és megkérdezte, hogy hallottam-e a legújabb híreket." - meséli Weber - "Elmondta, hogy a Jordan pilótáját, Bertrand Gachot börtönbe zárták. Öt perc múlva a telefonnál voltam a szállodámban és Eddie-t hívtam. Eddie Spanyolországban volt és megkértem, hogy adjon nekünk egy esélyt, hogy nála versenyezhessünk. Azt mondta: "Megõrültél? Kit akarsz az autómba ültetni?" Azt mondtam: "Schumachert." és erre õ azt mondta: "Az meg ki a fene?". Meséltem neki Makaóról és akkor már emlékezett rám. Tulajdonképpen jó barátok voltunk, elég közel álltunk egymáshoz a Forma-3-ban. Gyakran találkoztunk versenyeken és õ jó és õszinte fickó volt. Egy jó barát. Az egész 1200 márkámba került telefonhívásokban és faxokban. Eddie azt mondta nekem, hogy 80 000 fontra van szüksége egy teszteléshez és én azt mondtam, hogy garantálom neki a pénzt. Csak ültesd be az autóba és a teszt után meséld el nekem, hogy boldogult.
Aztán meg kellett szereznem Jochen Neerpasch beleegyezését is, mert õ meg akarta vele nyerni a C-csoportos bajnokságot. Amikor beszéltem vele, nem volt túl barátságos hozzám, de végül is visszakozott és aztán már a dolgok nagyon gyorsan történtek. A Mercedes fantasztikus módon támogatott bennünket és Michael nagyon meggyõzõ volt a teszten. A csapatmenedzser, Trevor Foster azonnal beleszeretett Michaelbe. Felhívta Eddie-t Spanyolországban és azt mondta: "Talán csak egy autóversenyzõ ül az autónkban, de lehet, hogy egy szupersztár - még nem tudom melyik." Egy óra múlva biztos volt benne, hogy egy szupersztárjuk van. Megállapodtunk, hogy Eddie feltételeinek megfelelõen versenyzünk és aztán jött a Mercedes és azt mondta, hogy fizetik Michael költségeit és ezzel megspóroltak nekem egy csomó pénzt, ami fantasztikus volt." [1.]

Trevor Foster: "Beszéltünk Willi Weberrel Michaelrõl korábban és volt róla szó, hogy esetleg indul Eddie Forma-3000-es csapatában. De ebbõl nem lett semmi. Aztán, meglehetõsen hirtelen, helyettest kellett találnunk Bertrand helyére. Nyilvánvalóan az emberek észrevették, hogy az autó elég jó volt, úgyhogy sorban álltak érte - beleértve Keke Rosberget is. Szerintem gyakorlatilag az egész egy verseny volt Keke és Michael között és Gary Anderson és én úgy éreztük, hogy jobb ha egy fiatal csapatot választunk. A Jordan hagyománya az volt, hogy fiatal, gyakorlatilag ismeretlen pilótákat választ. Gary és én erre szavaztunk és Eddie is velünk tartott. Aztán eljött a tesztjére és a többi - ahogy mondani szokták - történelem." [1.]

Az újonc

Valóban. Azon az elsõ teszten rögtön lenyûgözte a Jordan csapatot: "Úgy emlékszem, hogy az elsõ alkalom, amikor láttam õt az a Silverstone-i rövid pályán volt a Belga Nagydíj elõtti kedden, a tesztelésen." - nyilatkozta a Jordan kereskedelmi igazgatója, Ian Phillips - "Elképesztõ volt. Sokat teszteltem már a rövid pályán, különösen, amikor a March-nál voltam. Mi voltunk az a csapat, amely talán a legtöbbet használta. Van benne egy olyan balkanyar, melyet én hihetetlenül veszélyesnek tartok és amelyhez ha odaállsz meg tudod ítélni, hogy valaki jó munkát végez-e, hogy milyen korán fékez azelõtt a kanyar elõtt. Schumacher már a negyedik körében teljes erõbedobással ment keresztül rajta és ez volt a legijesztõbb dolog, amit életemben láttam. Azt mondta Trevornak [Foster]: "Hívd be, lassítsd le!". Õ azt mondta: "Mondd meg neki te, mond meg neki te - ez az ember különleges." Pontosan ezt csináltam. A teszt alatt Trevornak még kétszer be kellett hívnia, hogy megmondja lassítson. Elõtte való vasárnap, amikor Eddie felhívott és azt mondta: "Szerzõdést kötöttem Michael Schumacherrel", az autóversenyzés világának 99 százalékával együtt én sem igazán tudtam, hogy ki ez a fickó. Hallottam már a nevét. Tudtam, hogy megnyerte Makaót és különlegesnek számított a sportautósoknál, de nem az a név volt, amelyik azonnal beugrik egy olyan helyzetben, mint amiben mi akkor voltunk.
De Eddie-nek nagy erõssége, hogy ilyen embereket húzzon elõ a semmibõl. A mai napig úgy vélem, hogy nem lett volna másik Grand Prix csapat, amely megadta volna neki ezt a lehetõséget. Eddie Jochen Neerpasch-sal tárgyalt, én pedig Keke Rosberggel, Derek Warwick-kal és Stefan Johanssonnal. A régi nagy kedvencekkel, ha úgy tetszik. Engem bíztak meg, hogy tárgyaljak velük, Eddie pedig ezzel az ismeretlen Schumacher gyerekkel beszélt. Hirtelen azt mondta: "Megállapodtam vele és holnap itt lesz… Adjatok neki egy autót, egy szerzõdést és teszteljétek kedden.
Hétfõ délután érkezett meg. Már találkoztam a menedzserével, Willi Weberrel, mert korábban már ajánlgatta védencét. Azt hiszem ez Brazíliában volt. Ekkor említették elõször a nevét nekem. Semmit nem tudtam róla, fogalmam sem volt, hogy mit várjak. Nagyon fiatalnak nézett ki. 22 éves volt és azt hiszem, hogy addig, amíg le nem szerzodtettük Rubenst [Barrichello] néhány évvel késõbb, õ volt a legfiatalabb pilóta a Forma-1-ben mostanában." [1.]

Trevor Foster így idézi fel azt a tesztet: "Úgy éreztük, hogy a Jordan hagyományaiba az illik bele, ha a fiatal, ismeretlen pilótát választjuk, így Gary [Anderson] és jómagam arra szavaztunk, hogy Michaelt válasszuk és ezzel Eddie is egyetértett. Amikor [Schumacher] megérkezett hozzánk, nagyon magabiztos volt. Semmi gondja nem volt semmivel az autón. Elmondtuk neki, hogy ez a versenyautó és hogy motorból nem áll sok rendelkezésünkre, mivel nyilvánvalóan kis költségvetésbõl dolgoztunk. Egy félnapos tesztet akartunk csinálni a Silverstone-i rövid pályán kedden, és aztán Spa-ba akartunk utazni.
Szóval odamentünk és õ - majdnem szó szerint - kiviharzott a pályára. Körülbelül hat-hét kör után egy sikánban terelgette épp az autóját, amikor azt mondtam a mellettem álló Webernek: "Ez a versenyautója és ma hajnali négy órára el kell készülnünk vele, el kell érnünk a rajtot, úgyhogy le kell nyugtatnunk egy kicsit." Úgyhogy behoztuk, leültettük és azt mondtuk: "Nézd, meg kell értened. Rengeteg idõd van. Még csak 22 éves vagy. Hosszú út áll elõtted." És õ azt mondta: "Nem értem, mi a probléma. Ura vagyok a helyzetnek." Valóban nem tûnt soha úgy, hogy ne lenne ura, azonban mégiscsak egy fiatal fiú volt, aki elõször ült egy F1-es autóban és aki mögött mindössze hat kör állt, úgy tûnt…nos, úgy értem…valóban megdöbbentünk. És aztán ugyanazt csinálta a következõ tíz - vagy akármennyi - körben is. Ez a természetes gyorsasága volt, amivel egész idõ alatt rendelkezett. Háromszor hívtuk be!
De volt más dolog is, ami miatt aggódtunk. Ez pedig az volt, hogy nehogy túlpörgesse a motort lefelé váltásnál, mert ez volt az a motor, amivel a két nap kvalifikációt szerettük volna végigcsinálni és ha túlpörgette volna ott - még ha csak tévedésbõl is, amire a legjobb pilóták is képesek -, akkor azzal annyi is lett volna számunkra. Elvesztettünk volna még egy motort és a csapat ezt nem engedhette meg magának. Szóval megálltunk azok után a korai körök után és hihetetlen volt, mert nagyon gyors volt - olyan gyors, amilyen gyorsak még soha nem voltunk ott." [1.]

Michael Schumacher: "Õszintén szólva eléggé meglepõdtem. Kérlek menj lassabban - ezt általában aggódó mamáktól hallja az ember, amikor az anyósülésen ülnek. Ráadásul egyáltalán nem is voltam a határon." [2.]

Eddie Jordannel

Miközben a pályán minden rendbe ment, Schumacher szerzõdése körül elkezdtek bonyolódni a dolgok: "Michael a Belga Nagydíj elõtti hétfõn Silverstone-ba repült. Ott található a Jordan gyára. A következõ reggelen már a pályán körözött - és rövid idõ múlva gyorsabb volt, mint bármelyik Jordan pilóta elõtte." - mondta Jochen Neerpasch, a Mercedes versenyigazgatója, aki akkor még Schumacher "fõnöke" volt - "Eddie Jordan telefonon értesült errõl Spanyolországban. "Azonnal szerzõdtetni!" - mondta csapatmenedzserének, Ian Philipsnek.
Õ kiállított egy szerzõdés-javaslatot. A tartalma röviden: Michael Schumacher három évig a Jordannél fog versenyezni, addig, amíg a Mercedes maga is be nem száll a Forma-1-be. A Mercedes egy fix összeget fizet versenyenként és cserébe reklámfelületeket adhat el a Jordanen. A szerzõdést megbeszéltük, de még nem írtuk alá." [2.]

Eddie Jordan: "Siettünk megállapodást kötni Schumacherrel. Elé tettünk egy szerzõdést angolul, de azt akarta, hogy lefordítsuk németre. Érkezett egy levél a Saubertõl [Mercedes] , melyben beleegyeztek, hogy mennyit fognak fizetni és tovább léptünk. A szerzõdés az év hátralévõ részére szólt és további három évre, 1992-re, 1993-ra és 1994-re. Megállapodtunk, hogy a negyedik évben egy hivatalos Mercedes csapat kiválthatná a szerzõdésébõl. Minden feltételrõl elõre megállapodtunk és elé tettünk egy szerzõdést. Õ azt mondta, hogy idõre van szüksége és erre mi azt mondtuk, hogy akkor írjunk egy szándéknyilatkozatot, melyben vállalja, hogy alá fogja írni a szerzõdést." [1.]

A szereplõk idõközben már a Belga Nagydíj helyszínén, Spa-Francorchamps-ban tartózkodtak, ahol Michael lenyûgözõ teljesítményt nyújtott. A pénteki idõmérõ edzésen - anélkül, hogy ismerte volna a pályát - rögtön a nyolcadik helyre kvalifikálta magát, öt hellyel tapasztalt csapattársa, Andrea de Cesaris elé. Ne feledjük, hogy Michael csak néhány nappal korábban ült elõször Forma-1-es autóban egyetlen teszt erejéig Silverstone-ban...

"Pénteken nem próbáltam teljes gázzal bevenni az Eau Rouge-t." - magyarázta Michael - "Majdhogynem fékeztem és elõször ötösben vettem be, majd hatosban. Problémát jelentett hozzászokni a pályának egy ilyen szakaszához, amit ugyan bevehetsz teljes gázzal, de tapasztalat nélkül lassan, lépésrõl-lépésre teszed ezt. Az elsõ garnitura gumimmal voltam kint a gyorskörömön az idõmérõ edzésen, amikor Eric van de Poele kicsúszott és leállították az edzést. Másodszorra ugyanezekkel a gumikkal voltam kint, de Prost blokkolt a gyorskörömben. Akkor kezdte a gyorskörét. A magam részérõl a határon fékeztem, de õ egy kicsit túl korán fékezett, így csak két lehetõség maradt. Vagy beleszaladok, vagy kiszaladok a pályáról… Úgy gondoltam jobb, ha kiszaladok.
Az idõ, amit futottam nem jelentette a határt. Nem volt 100 százalékos. Talán 98 százalék volt, ami igazán jó. De könnyedén akartam venni, mert elsõsorban kvalifikálni akartam magamat, nem többet. Nem akartam kockáztatni." [1.]

A másnap reggeli szabadedzésen Michael az ötödik helyen végzett, majd a szombati idõmérõ edzésen nyolcadik lett, ami végül hetedik helyre módosult, amikor Riccardo Patresét (Williams-Renault) egy mûszaki szabálytalanság miatt a hátsó sorba küldték. "Az elsõ próbálkozás tiszta volt, de volt néhány rész, ahol nem igazán voltam a határon. Rendben volt, de ugyanakkor ez egy olyan kör volt, amit egy kicsit biztonságira vettem, hogy legyen egy idõm és aztán majd a többiben kockáztathassak többet. A második gyorskörömben jobb voltam, de a sikánban elõznöm kellett és elvesztettem talán egy másodpercet is. Azt hiszem képes lennék kb. 50-es köridõket futni." [1.] - mondta Schumacher szombati teljesítményérõl.

"Spa-ban nem volt tapasztalatom a pályáról és vannak olyan helyek, mint például az Eau Rouge, amit teljes gázzal kell bevenned, ha gyors akarsz lenni. Elõször majdnem fékeztem. Aztán ötödikben vettem be. Aztán hatodikban. Úgy érzetem, hogy lassan, lépésrõl-lépésre kell megtanulnom. Aztán teljes gázzal vettem be és nem volt semmi probléma. Ezután az, hogy a hetedik helyen kvalifikáltam magam olyan volt, mint egy álom. Minden amit akartam az volt, hogy elindulhassak a versenyen és aztán befejezzem azt. Semmi többet." [1.] - emlékezett vissza arra a hétvégére.

Elmélázva

Trevor Foster emlékeiben is élénken él az a hétvége: "Elmentünk Spa-ba és azt mondtam: "Vezettél már valaha itt?" és õ azt mondta: "Nem.", erre én azt mondtam: "Nos, akkor jobb, ha megvárjuk Andreát és majd megkérem, hogy vigyen körbe a pályán egy személyautóval és mutassa meg neked." Volt néhány adatom a pályáról az elõzõ évbõl, a F3000-es versenyrõl és kidolgoztuk a sebességi fokozatokat, amelyeket használni akartunk, de Andrea valamilyen oknál fogva késett. Azt hiszem Eddie-vel tárgyalt a szerzõdésérõl és valamiféle vitába keveredtek és Michael végül azt mondta: "Ne aggódj, hat órakor kiviszem a biciklimet és azon fogok körbe menni." Így hát elindult. Ezután azt mondtam neki, hogy várjon, míg Andrea és Eddie végeznek és biztosítottam, hogy õk majd elviszik késõbb egy körre. Azonban egyre késõbb és késõbb és késõbb lett és a dolog sosem történt meg, de õ azt mondta: "Ne aggódj, sötétedés elõtt körbemegyek a biciklimmel." és aztán így is tett. Aztán visszajött és azt mondta: "Ne aggódj. Holnap találkozunk."
Másnap reggel megérkezett és azonnal gyors volt. Nem emlékszem pontosan, de nagyon magabiztos és nagyon gyors volt. Az egyik dolog, ami mély benyomást tett rám, az az önuralma volt. Általában, ha egy ilyen fiatal pilótára teszel szert, akkor az egyik nehézséget az jelenti, hogy megfékezd. Teljesen magával ragadja õket ez az egész és Spa, aminek van egy vagy két nagyon veszélyes pontja, aggodalommal töltött el bennünket. Aggódtunk érte. És azt mondtam körülbelül az elsõ edzés felénél: "Michael, biztos vagy benne, hogy nem lépsz túl a határon?" És mindig fogok rá emlékezni, hogy azt mondta nekem: "Nem, nem vagyok túl a határon. A határon vagyok, de nem vagyok túl rajta." Ennyi volt. És aztán az történt, hogy Andrea nem volt elégedett az autójával, beült a tartalék autóba és az edzés alatt keletkezett egy szivárgás Schumacher vízpumpáján, ami azt jelentette, hogy ki kellett cserélni a motorját. Azt mondtam Gary-nek: "Használhatjuk Andrea autóját a hátralévõ körökre?", és õ azt mondta: "Igen, nem probléma - Andrea szerint a tartalék autó jobb." Szóval beültettük Andrea autójába és azonnal megverte Andreát. Az edzés végéig abban az autóban ült és aztán kicseréltük a motort és csak az idõmérõ edzés végén ment ki. Nyilvánvalóan remek munkát végzett és mindnyájunkra mély benyomást tett.
Volt néhány érdekes dolog, ami feltûnt nekem. Az egyik az volt, hogy a pálya egy bizonyos részén Andrea nagy dilemmában volt. Ha ötödikben maradt azon a szakaszon, akkor nagyon megnõtt a fordulatszám és az autó nagyon idegessé vált. És azt mondta: "Ha hatodikban próbálom meg, akkor az autó ugyancsak megreked". Arról a részrõl beszélt, amikor a pálya lefelé veszi az irányt a legmagasabb pontjáról, aminek az elsõ részébe ötösben mész be, aztán a második részét hatosban veszed és amely szakasznak a közepén nyilvánvalóan nehéz a váltás… Azt mondtam Michaelnek a megbeszélésen: "Neked is van ilyen problémád?" Azt mondta: "Nos, három körig volt, aztán észrevettem, hogy ha hatodikban megyek bele és aztán fékezek, akkor az stabilizálja az autót középen és aztán be tudom venni mindkét kanyart hatosban." És még csak nem is említette. Egyszerûen megoldotta maga. Számára ez tökéletesen természetes volt. Egyszerûen csak vezette az autót.
Nem csinált belõle nagy ügyet. Nem jött oda és mondta, hogy "Nézd, ezt vagy azt a problémát találtam." Sõt, egyáltalán nem is említette õket. Meggyõzõdése volt, hogy az a mód, ahogyan õ teszi a leggyorsabb módja annak, ahogy azt a két kanyart be lehet venni. Végigment az összes többi lehetõségen és egyik sem volt ideális. De ez volt a legjobb kompromisszum. Volt egy másik érdekes dolog is, amikor a "Buszmegálló" sikánba - két nagyon gyors balkanyarhoz - ért. Ha megnézted a szakaszban elért idõket, akkor láthattad, hogy nagyon gyors volt ott. Noha végig az elsõ hétben vagy nyolcban volt, abban a szakaszban mindig körülbelül második vagy harmadik volt. Andrea elégedetlen volt az autójával abban a szakaszban. Azt mondta: "Amikor bekanyarodsz, az autó mindig nyugtalanná válik a hepe-hupákon.". Emlékszem, hogy beszéltem errõl Michaellel is. "Igen," - mondta - "de minden rendben van, ha erõteljesen mész bele. Ha fékezel, az valóban destabilizálja az autót, de ha határozott maradsz, akkor rendben van." Valóban rendben volt." [1.]

A verseny rajtjánál Michael egészen az ötödik helyig küzdötte elõre magát, ám mindössze 400 méter múlva az autóját kuplunghiba miatt a pálya szélére kellett állítania. Az edzésen mutatott teljesítmények azonban elegendõnek bizonyultak arra, hogy a német ifjú egy másik csapat élénk érdeklõdését is magára vonja: a Benettonét.

A Jordannel Schumacher nem szerzõdést, csupán egy szándéknyilatkozatot írt alá. Hogy mindez hogyan történt? Arról is meséljenek az illetékesek.

Eddie Jordan: "Nem akart semmit sem aláírni, amikor megérkezett, úgyhogy azt mondtam neki: "Rendben van, akkor felejtsd el" és megmondtam neki, hogy felhívom Stefan Johanssont. És valóban készen álltam rá, hogy azt mondom: "Stef, gyere ide azonnal. Vezetned kell holnap." Készen álltam erre, már beszéltem is vele arról, hogy miért nem õt választottam a versenyre. Felhívtam volna. Azt mondtam Michaelnek: "Ha nem írod ezt alá, akkor nem vállalom annak kockázatát, hogy beültetlek egy autóba és megadom neked a lehetõséget, hogy a Forma-1-ben versenyezz, ha ebbõl semmi haszna nem származik a cégnek és a csapatnak." És ez így folytatódott. Az egész hétvégén keresztül." [1.]

Portré

Jochen Neerpasch: "Azon a csütörtök estén [a belgiumi verseny elõtt] Jordan azt akarta, hogy Michael írja alá a szerzõdést. Én nem voltam ott. Michael felhívott és én azt mondtam neki: "Ne írj alá semmilyen szerzõdést!" és õ azt mondta: "Alá kell írnom, különben nem vezethetek." Aztán megkaptam a szerzõdést faxon és megváltoztattunk benne egy bekezdést, amivel bebiztosítottuk, hogy nem ír alá szerzõdést. Ezután aláírta ezt a szándéknyilatkozatot arról, hogy majd Spa után beszélünk a szerzõdésrõl. Az igazi probléma az volt, hogy szerettük volna folytatni Eddie-vel abban a szezonban, de a következõ szezonban nem. Michaelt érdekelte a dolog. Mindannyian akartuk, de voltak más problémák is. Amikor tárgyaltunk a szerzõdésrõl a szezon hátralévõ részére Spa után, Eddie már nem állt készen arra, hogy reklámfelületet biztosítson számunkra az autón. Én korábban úgy értelmeztem, hogy egész évre kapunk reklámfelületet, de õ azt mondta, hogy az csak Spa-ra volt érvényes. Szóval az egész dolog így kezdõdött. Akkor felvettük a kapcsolatot a Benettonnal…" [1.]

Ian Phillips: "Odaadtam Willinek [Weber] a szerzõdést Spa elõtt, amikor a tesztelésre jöttek. Azt mondta: "Nem probléma, elviszem és odaadom Neerpaschnak és minden el lesz intézve." Aztán Neerpasch nemet mondott. Noha beleegyezett a pénzösszegbe, de azt mondta, hogy a szerzõdést elõször látniuk kell a Mercedes ügyvédeinek és erre csak a következõ héten kerülhet sor. Ezért kértük meg Michaelt, hogy írjon alá egy darab papírt, melyben vállalja, hogy alá fogja írni a szerzõdést. Mondott valamit németül, amivel mi nem voltunk teljesen megelégedve, úgyhogy leírtunk egy négysoros nyilatkozatot, melyben az állt: "Vállalom, hogy aláírom a szerzõdést a következõ verseny elõtt." [1.]

Neerpasch: "A pénteki edzésen Spa-ban az ott lévõk számára nyilvánvalóvá vált, hogy milyen gyémántra bukkant Eddie Jordan. Michael azonnal a negyedik sorba kvalifikálta magát.
Én pénteken nem voltam Spa-ban. Egyszer csak izgatott telefonhívást kaptam Michaeltõl: "Jochan, egy elõszerzõdést akarnak velem aláíratni. Különben nem vezethetek."
Felolvastattam vele a szerzõdést. A következõ állt benne - angolul: "Cserébe azért, hogy versenyezhetek a Belga Nagydíjon, alá fogom írni a szerzõdést."
"Ki adta ezt neked?" - kérdeztem.
"Ian Philips."
Azt mondtam: "Írd alá. De húzd ki az ,a' szót a szerzõdés elõl és írd be helyette azt, hogy ,egy'."
Michael tehát azt írta alá, hogy "egy szerzõdést" fog aláírni. Elismerem, hogy ez nem éppen finom angolos stílus volt tõlünk. De Eddie Jordan sem volt teljesen fair azzal, hogy Michaelre közvetlenül a verseny elõtt rá akarta kényszeríteni a szerzõdést. Amikor egy fiatal pilóta bekerül a Forma-1-be, akkor általában vakon aláír mindent. De Michael elég higgadt volt ahhoz, hogy kikérje a tanácsomat. Csak egy dolgot reméltem: hogy Philips nem veszi észre a változtatást.
Nem vette észre. Eddie Jordannel ez nem történhetett volna meg." [2.]

Phillips: "Neerpasch csak folytatta, hogy nem tudják aláírni a szerzõdést. Michael aláírta a szándéknyilatkozatot, de megváltoztatta az "a" névelõt "egy"-re a "szerzõdés" szó elõtt. Tehát lezajlott a verseny és a következõ héten, szerda környékén, amikor beszéltem Neerpasch-sal megkérdeztem, hogy minden rendben van-e. Azt mondta, hogy igen és megkérdezte, hogy gondoltunk-e arra, hogy szerzõdtetjük Karl Wendlingert. Azt mondta, hogy ugyanolyan gyors, mint Michael, de egy kicsit több idõre van szüksége, míg felpörög. Azt hittem, hogy megpróbálja mindkét pilótáját a csapatunkba juttatni a következõ évre.
Pénteken azt mondta, hogy minden rendben van a szerzõdéssel. Azt mondta, hogy egy-két dolgot megváltoztat benne, legépelteti és hétfõn elhozza. Délután kaptam egy telefont Webertõl és azt hiszem Eddie éppen Japánban volt és figyelmeztetett, hogy legyek óvatos Neerpasch-sal. Én azt mondtam: " Azt mondta nekem, hogy a szerzõdés rendben van, mi a probléma? Michael pénze?" Azt mondta: "Igen."" [1.]

Eddie Jordan szeptember 2-ára rendelte Silverstone-ba Webert és Neerpascht, hogy aláírják Schumacher szerzõdését. "Már ebédidõ volt és sehol sem voltak." - emlékezett Phillips - "EJ megpróbálta felvenni velük a kapcsolatot. Elhatározta, hogy felhívja az IMG-t [International Management Group, sportmarketing cég, melynek kötelékében Neerpasch dolgozott], mert õk voltak a tanácsadóik a szerzõdés ügyében. Nem emlékszem már, hogy mi volt a pontos válasz, de egyértelmû volt, hogy az IMG-nél voltak és azt mondták nekünk, hogy ne aggódjunk, körülbelül délután 4:40-re érkeznek." [1.]

Késõbb valóban megérkezett Neerpasch Julian Jakobi társaságában, aki szintén az IMG munkatársa volt. Egy szerzõdést hoztak magukkal. "Ez egy átdolgozott változata volt annak a szerzõdésnek, amelyet eredetileg megszerkesztettem." - mondta Fred Rodgers, a Jordan akkori jogásza - "Olyan dolgokat tartalmazott, amelyek elsõ ránézésre sem voltak elfogadhatóak és nyilvánvalóan abban a tudatban tették bele õket, hogy azok nem lesznek elfogadhatóak." [1.]

"Az õ szerzõdésük és a miénk még csak nem is hasonlított." - mondta Phillips - "A másik végletet képviselték az autón lévõ reklámfelületek tekintetében, abban hogy mit fognak kapni és mit fognak fizetni, a szerzõdés idõtartamát tekintve - mindenben. Semmi nem volt korrekt. Megmondtuk, hogy nem tudjuk aláírni. És megállapodtunk, hogy dolgozunk rajta éjszaka és hogy találkozunk ismét reggel úgy, hogy Michael is jelen lesz." [1.]

Az elsõ körökre várva

Közben a Benetton is beszállt a politikai manõverezésbe. Tom Walkinshaw, a Benetton csapatmenedszere ismerte Michael képességeit a sportautó világbajnokságból, ahol õ a Jaguar csapatfõnökeként tevékenykedett korábban. A Spa-Francorchamps-ban látottak csak megerõsítették benne, hogy Schumacher egy csiszolatlan gyémánt - és hogy õ kell a Benettonnak. Ha Willi Weber netán még hezitált volna, hogy maradjanak-e a Jordannél, Walkinshaw az utolsó lökést is megadta neki az ellenkezõ irányba mozduláshoz. A kezében az volt az adu ász, hogy tudta: a Jordan 1992-ben a meglehetõsen gyenge Yamahát fogja szerzõdtetni motorszállítóként. Ezt az információt pedig a megfelelõ idõben megsúgta Webernek...

"Feltételezem, hogy az volt a pletyka, hogy a Yamahával fogunk szerzõdni." - mondta Ian Phillips - "De a Porschéval is tárgyaltunk, akiknek új motorja volt és nem köteleztük el magunkat a Yamaha mellett. Az egyetlen személy, aki tudhatta, hogy menni fogunk, az Tom Walkinshaw volt, mert korábban, amikor Magyarországon voltunk augusztusban azt mondta nekünk, hogy nem fogunk tudni üzletet kötni a Cosworth-tal. Mi akkoriban még nem tudtuk, hogy mi lesz, de Walkinshaw megkörnyékezte Webert és ez az információ volt az egyik éke. Több hónappal késõbb derült ki, hogy ez volt a probléma gyökere." [1.]

Miközben tehát a Jordan kétségbeesetten igyekezett megtartani Schumachert és kompromisszumos megoldásra rávenni Neerpaschékat, addig Weber már a Benettonnal tárgyalt.

Phillips: "Megtudtuk, hogy vasárnap [Schumacher] a Benettonnál volt üléspróbán. És azon a napon tesztelt is a Benettonnal Silvesrtone-ban. Volt nagy üvöltözés és ordítozás.
Elhatároztuk, hogy bírósághoz fordulunk, de egy egész napunkba került azon a kedden, hogy megtudjuk, mi is folyik valójában. Tom [Walkinshaw] átküldte a helikopterét, hogy felvegye Eddie-t és teljes volt a káosz. Akkorra már beneveztük a pilótáinkat az FIA-nál [Federation Internationale de l'Automobile]. Az egész csak folyatódott és folyatódott és gyakorlatilag ebben a káoszban érkeztünk meg Monzába, miközben próbáltunk bírói végzéshez jutni és azon a napon [csütörtökön] ott álltunk pilóta nélkül." [1.]

Walkinshaw pénzt ajánlott fel azért a Jordannek, hogy kompenzálja õket Schumacher elvesztéséért, de a csapat nem fogadta azt el: "Walkinshaw felajánlott egy összeget, de visszautasítottuk." - mondja Fred Rodgers - "Nem emlékszem mennyi volt, de visszautasítottuk. Ezután a csapatnak volt egy megbeszélése, ahol megegyeztünk, hogy azt akarjuk, hogy Michael Schumacher nálunk versenyezzen és mindent megteszünk azért, hogy ezt elérjük." [1.]

Ezután Eddie Jordan a londoni Legfelsõbb Bírósághoz fordult panaszával, de mindhiába. Ott is olyan határozat született, mely szerint Schumacher szabadon versenyezhetett a Benettonnál.

"A Benettonnal komplikációk nélkül zajlottak a tárgyalások." - mondta Jochen Neerpasch - "A hajtóerõ Tom Walkinshaw, Briatore új partnere volt. Tom korábban a Jaguar sportautó-csapatának fõnöke volt és ismerte Michaelt a sportautós idõkbõl.
Pénzrõl nem alkudoztunk - a Benetton a Mercedestõl csak Michaelt akarta, nem pénzt. A legnagyobb probléma maga Michael volt. Jól érezte magát a Jordan csapatnál és hûséges partner. "Nem hagyom cserben Eddie-t" - mondta újra és újra. Legközelebbi bizalmasa, Willi Weber egy egész éjszakán át beszélt a lelkére míg meggyõzte õt." [2.]

Flavio Briatore, a Benetton akkori csapatvezetõje így beszél döntése hátterérõl: "Elõször Spa-ban láttam Michaelt. Elõször Londonban beszéltem vele, néhány nap múlva a házamban. Velem és Neerpasch-sal volt ott és Michael helyzetét vitattuk meg a Jordannél és megerõsítették nekem, hogy nincs velük szerzõdésük. Hogy csak egy versenyre írtak alá hozzájuk. Megmondtam Michaelnek, hogy készen állok rá, hogy beültessem az autónkba és nincs szükségünk pénzre a személyes szponzoraitól és így kötöttük meg a megállapodást. Nagyon fontos volt neki, hogy azonnal autóba üljön. Számomra ez nem volt probléma. Úgy éreztem, hogy fontos találnunk valakit a csapat jövõjéhez. Nagyon erõsen éreztük, hogy õ a jövõ versenyzõje számunkra.
Az egyetlen aggodalmam az volt, hogy még nem futott elég kört, de nem is vártunk azonnali csodákat. Azt is tudtuk, hogy nem a miénk a legjobb autó, de dolgoztunk rajta és akartunk egy versenyzõt a jövõ számára. Tudtam, hogy a helyzetem akkoriban nem volt nyerõ helyzet, de elõre néztünk és Michael volt az elsõ igazán fontos lépés. Nelson [Piquet] és [Roberto] Moreno volt akkoriban a másik két pilótánk. Már elhatároztam, hogy mit fogok csinálni, mégpedig már két héttel azelõtt, hogy Michaellel találkoztam volna. Elmondtam Morenónak, hogy mit akarok csinálni a jövõben. Azt, hogy többé nem fog nálunk versenyezni és nem áll szándékunkban meghosszabbítani a szerzõdését.
Keveset tudtam Michaelrõl a C-csoportból. Ha ránéztél a köridõire és ugyanazon a pályán, ugyanolyan autóban más emberekéhez hasonlítottad, akkor nyilvánvaló volt, hogy nagyon nagy a különbség és a srác tehetséges. De ez az egész a Benetton számára is nagy kockázat volt és a szponzorok számára is. De olyan kockázat, amelyet be kell vállalnod, ha nyerni akarsz. Michaelnek nem voltak igazán tapasztalatai a Forma-1-ben és ez az egész nagyon könnyen visszaüthetett volna. De mi belementünk. Megkötöttük a szerzõdéseket, mert hittünk ebben az egészben. A jövõ érdekében." [1.]

A kedélyek azonban még mindig nem nyugodtak meg. Roberto Moreno - akinek a helyére került Schumacher a Benettonhoz - beperelte a csapatot. A történések Michaelt sem hagyták hidegen: "Nagyon nagy hétvége volt." - mondta Briatore Monzáról - "Nehéz volt Michael számára. Rengeteg tárgyalás folyt minden oldalon. Aztán nekem ott volt a Morenóval való helyzetem, mert nem fogadta el az elsõ javaslatomat csütörtök éjjel és biztos vagyok benne, hogy Michael tudott minderrõl és hogy mi történik, mégis ment és jó munkát végzett. Nagy volt a nyomás rajta minden oldalról: a Jordantõl, az IMG-tõl, a Mercedestõl, Neerpaschtól és Morenótól. De Michael nagyon jól lekezelte mindezt. Amint beült az autóba, mindent elfelejtett. Fantasztikus volt. Azonnal gyors volt az idõmérõ edzésen és jó versenyteljesítményt nyújtott. Elõször volt Monzában és ahogy csinálta a dolgot az fantasztikus volt. Nelson nagyon közel volt hozzá és eleinte kicsit mérges volt, mert látta, hogy mi történik, és Morenóval barátok voltak és hiányzott neki a csapatban. De aztán, úgy hiszem, Nelson észrevette, hogy Michael különleges és azután a verseny után és az utolsó versenyek alatt együtt dolgozott vele és nagyon jó volt a kapcsolat közöttük." [1.]

Tom Walkinshaw-val

Michael valóban remek teljesítményt nyújtott. Az idõmérõ edzésen azonnal gyorsabb volt, mint háromszoros világbajnok csapattársa és a versenyen is elõtte végzett - az ötödik helyen, míg Piquet hatodik volt. De csak a pályán mentek úgy a dolgok, mint a karikacsapás. Azon kívül még mindig káosz uralkodott, Morenónak ugyanis sikerült, ami a Jordannek nem és egy olasz bíróságon nagy meglepetésre pert nyert a Benetton ellen. Egy olyan határozatot kapott, mely szerint senki más nem vezetheti az autót, csak õ...

"A Benetton bajban volt: kirúgták Morenót, aki egy olasz bírósághoz fordult és nyert. Senki nem vezethette azt az autót, csak õ. Aztán egy kicsit… nos, zavaros lett az egész." [1.] - mondta Phillips.

Ekkor már Bernie Ecclestone, a Forma-1 "porondmestere" is szükségét érezte, hogy beavatkozzon az egyre kuszább dolgok folyamába. "Körülbelül este hét órakor kaptunk egy telefonhívást a motorhome-ban Ecclestone úrtól." - emlékszik Phillips a Jordantõl - "Azt mondta: "Gyertek a Villa d'Este-be! Jobb, ha elintézzük ezt a dolgot." Akkoriban már volt egy elképzelésünk arról is, hogy Alessandro Zanardit fogjuk szerzõdtetni, aki fölényesen vezetett a Forma-3000-es bajnokságban…" [1.]

Ám a Jordant új reményekkel töltötte el Moreno bírósági végzése, hogy talán mégis megkaphatják Schumachert. A Benettonnak viszont az volt a terve, hogy Schumacher marad náluk és a Jordant ráveszik, hogy Moreno ott kaphasson helyet - így talán eláll attól, hogy követelje a bírósági határozatban foglaltak végrehajtását. "Felmentünk a Villa-ba." - mondta Phillips - "Fogalmunk sem volt róla, hogy hol fogunk aludni azon az éjszakán, mert még nem voltunk a szállodánkban. Körülbelül este kilenc órára értünk a Villa d'Este-be. Ott volt Eddie és jómagam és ott volt Moreno két ügyvédje, az egyik, aki a bíróságon képviselte és a másik, akit megbízott. Megmondtuk Moreno embereinek: "Abszolút semmi esély sincs rá. Felejtse el! Nem fog nálunk versenyezni. Egyáltalán nem". És õk vitatkoztak, ajánlatokat tettek és így tovább. Mindenhol viták voltak körülöttünk és ott volt Flavio is Tommal és Bernie-vel. A Villa d'Este folyosóján ültünk. Kis csoportokban kóvályogtunk. Érdekes jelenet volt.
Királyi folyosó volt. Igazán gyönyörû. Flavio megígérte, hogy küld nekünk füstölt lazacos szendvicset. Tom úgy tett, mintha pincér lenne és néhány hihetetlenül finom kancsóval járkált körbe, amelyeket az étkezõben talált. Kezdett az egész meglehetõsen ostoba lenni. Ezek a kis csoportokban való megbeszélések egyáltalán sehová sem vezettek. Az IMG emberei is ott voltak, Hample és Jakobi. Michael is ott volt és odajött elnézést kérni. Neerpasch nem volt ott.
Végül Bernie félrehívott engem és Eddie-t és azt mondta, hogy Moreno semmit sem fog tudni kikényszeríteni a Benettontól. "Abszolút semmit. Nem akarnak neki egyetlen fillért sem fizetni és nem fogja az autójukat sem vezetni". Megmondtuk, hogy nem fogjuk szerzõdtetni. Aztán megmondtuk Bernie-nek, hogy emlékeztesse Flaviót és Tomot, hogy a bírósági végzés szerint senki más nem vezetheti azt az autót csak Moreno és kényszerhelyzetet sem jelenthetnek be - azt, hogy nem indítják azt az autójukat azon a hétvégén. Akkor kizárnák õket a világbajnokságból.
Aztán Bernie visszament Tomhoz és Flavióhoz, hogy jelentést tegyen. Moreno embereit is meghívták a találkozóra és beleegyeztek, hogy 500 000 dollárt kapnak, ha Moreno nem vezet [a Benettonnál]. "Ne fogadjátok el!" - tanácsoltam nekik - "Izzasszátok meg õket. Nem vezetheti azt az autót senki más. Holnap éjszakáig húzzátok el, mert ha nem futhatnak szombaton, akkor nem vettek részt az edzésen és higgyétek el nekem, senki sem fog velük egyetérteni, ha kényszerhelyzetet jelentenek be. Szombat délután 1:55-ig el tudjátok húzni, ha akarjátok…" Valóban nem kellett volna elfogadniuk azokat a feltételeket, de aztán felhívták Morenót és végül elfogadták. Moreno arra utasította õket, hogy fogadják el és hogy kössenek szerzõdést a Jordannel." [1.]

Flavio Briatoréval és Jo Ramirezzel

"Ekkor már hajnali 1:30 volt." - folytatta Phillips - "Megmondtuk Flaviónak, hogy foglaljon nekünk egy szobát, mert nem tudjuk hol van a szállodánk és a Marlborót képviselõ ember Olaszországból csak azt hajtogatta, hogy "Zanardi, Zanardi". Walkinshaw akkor azt mondta nekünk, hogy Zanardi velük áll szerzõdésben, mert volt egy ülés-próbájuk azon a délutánon. Ezen szerzõdés szerint - mondta - nem versenyezhet senki másnál. Szóval ott álltunk: megmondták nekünk, hogy Zanardi nem lehet a miénk, Moreno kötött egy megállapodást, így elvesztettük Schumachert, vagy Schumacher nem versenyezhet senkinél… Eddie felajánlott egy összeget Moreno embereinek - azt hiszem 65 000 dollárt versenyenként. Ott és akkor. És aztán körülbelül hajnali 2:30-kor az egyik legnagyobb álmom, hogy a Villa d'Este-ben töltsek egy éjszakát, valóra vált. De sosem gondoltam volna, hogy meg kell osztanom az ágyamat Eddie Jordannel!
Felhívtam Trevor Fostert 2:30-kor és elmondtam neki: "Moreno lesz az és reggel hétre ott lesz egy ülés-próbára. Gondoskodj róla, hogy eljusson a levél az FIA-hoz, amelyben jelöljük a pilótákat." Eddie és én nem igazán aludtunk. Reggel hatkor elhagytuk a szállodát és a jelzõlámpánál az olasz Marlboro-ember mellénk gurult. "Mi történt? Mi történt?" - követelõzött. "Moreno." "És mi van Zanardival?" "Walkinshaw azt mondta, hogy szerzõdése van a Benettonnal." "Nem, ez nem igaz." És késõbb, körülbelül reggel 8:30-kor Zanardi bejött a motorhome-ba könnyes arccal. "Versenyeztem volna nálatok. Nem lett volna probléma. Walkinshaw-nak nincs szerzõdése velem." Csak annyi történt, hogy csütörtök délután csináltak vele egy ülés-próbát, amikor azt hitték, hogy el fogják veszteni Schumachert.
Amikor Bernie engem és Eddie-t félrevont a sarokba, a porcelános szekrényhez, azt mondta: "Ezek az emberek meg fogják kötni az üzletet. Ezek könyörtelen emberek. Felejtsétek el a bírósági végzést." Ez volt az egyetlen célzás arra, hogy mik történtek akkor. Olyan volt, mint egy vasútállomás nagyon gazdag emberek számára és mindenféle emberek mentek oda Eddie-hez és azt mondták, hogy egy sor kellemetlen dolog történhet…
Michaelt meglehetõsen korán láttuk a történések során és éppen lefeküdni ment. "Sajnálom. Nem így akartam." - mondta és elment lefeküdni. Nem emlékszem, hogy újra láttam volna abban az évben. Ez volt. Weber megpróbált barátságos lenni, de végig tudta, hogy mi történik. Neerpasch volt az, aki kitervelte az egészet, de Weber mindent tudott róla. Egyikünknek sincs semmi problémája Michaellel. Õ ártatlan volt az egész ügyben.
Egy adminisztratív hiba nyitotta meg nekik a kaput. Nem vettük észre, hogy Neerpasch manipulál minket az elsõ naptól kezdve. Õ egy olyan ember, akivel ettõl a cégtõl soha többé nem fog senki szóba állni. Nagyon ravasz jellemnek kell lennie. És persze nem szabad elfelejteni, hogy Walkinshaw volt a Jaguar csapatvezetõje, amely a Mercedes ellenfele volt a sportautóknál. Tudatában volt Schumacher képességeinek. Úgyhogy abban a pillanatban, hogy meglátta Michaelt egy Forma-1-es autóban, aki ráadásul jónak tûnt, készen állt. De Neerpasch nem volt ott pénteken Spa-ban. Ott volt azonban szombaton és úgy vélem, hogy Walkinshaw nagyon hamar felkereste, hogy megkérdezze mi a helyzet… Egy ideje elégedetlenek voltak Morenóval és Tomot válságkezelõnek szerzõdtették három vagy négy versennyel azelõtt. Õ volt az, aki az ajtórésbe dugta a lábát nálunk, mert ismerte a helyzetünket a Forddal és a Yamahával. Utólag már mindent tisztán látok.
Azon a vasárnapon Spa-ban Weber egész idõ alatt azt kérdezgette: "A Yamaha lesz a motorszállítótok?" és mi nem ismertük el, hogy igen. Éppen egy per elõtt álltunk a Cosworth-tal a megsértett szerzõdések miatt, úgyhogy az egész elég kényes téma volt. Nem igazán mondhattunk semmit - még akkor sem, ha a Spa utáni hétfõ éjszakán Eddie Japánba ment, hogy üzletet kössön. Az egyetlen ember, aki ezt igazán tudta, az Walkinshaw volt. Elõször Kanada után tettünk javaslatot a Fordnak, aztán a Brit Nagydíj után - arról, hogy milyen lesz a helyzetünk 1992-ben. A Yamaha elégedetlen volt a Brabhammel és mi nem kaptunk választ a Fordtól…
Eddie meglátogatta Walkinshaw-t Magyarországon és azt mondta: "Milyen megállapodást fogunk kötni a következõ évre?" "Nem lesz megállapodás. Azokkal a motorokkal, amelyekkel jelenleg rendelkeztek, zavaró tényezõ vagytok a Benetton számára. Nem kaphattok újításokat. Legjobb esetben is azt kaphatjátok meg, amit most is." "Ez esetben" - mondta Eddie - "nem érdekel minket az üzlet." Abban az idõben volt egy embrionikus állapotban lévõ Reynard Yamaha csapat a régi Benettonos srácokkal, mint például Rory Byrne és Pat Symonds és Tom vissza akart õket hívni a Benettonhoz. De ezt csak úgy tehette, ha megfúrta a Reynard projektjét. Ezért adott egy tippet Eddie-nek, hogy megszerezhetné a Yamahát: "Nem fogtok szerzõdést kapni a Fordtól, de miért nem mentek és szerzitek meg a Yamahát? Nem biztosak benne, hogy a Reynard fog versenyezni és elégedetlenek a Brabhamnél. Menj, látogasd meg Bernie-t és megkötheted a Yamaha üzletet; és ha te megkapod a Yamahát, akkor én visszakaphatom Rory-t." Tom volt az egyetlen ember, aki tudott a Yamaha dologról és természetesen felhasználta ezt, amikor megkörnyékezte Webert…
Michael rendkívül alázatos volt az egész ügy kapcsán. De így utólag ez volt a legjobb dolog, ami történhetett. Persze nagy kár volt. Még ha nem is tarthattuk volna meg a következõ évre, versenyt tudunk volna vele nyerni azzal az autóval. Suzukában az autónk nagyon gyors volt. És Adelaide-ben is. Szerintem dobogós esélyei lehettek volna ezen a két versenyen. A srácnak hihetetlen az érzéke az autó uralására. Zanardi gyors, de nem tudja uralni az autót. Michaelnek egy izzadságcsepp sem gurult le a homlokán. Soha. Azt hiszem, hogy minden nagy sportember ilyen bármelyik sportban." [1.]

Eddie Jordan számára ma is szívfájdalom, ami akkor történt: "Tudod, Michael panaszkodott: "Tényleg veletek akarok maradni", és ez nagyon fáj." - mondja a csapatvezetõ - "Nemcsak azért, mert olyan jó volt, hanem azért, mert én indítottam el. Én segítettem. Õ tudta ezt. Nagyon könnyen feledésbe merülhetett volna. Az esélyét - és ez valóban egy esély volt - tõlem kapta. Melyik másik Forma-1-es csapat adta volna meg ezt az esélyt?
Ezt senki sem veheti el a Jordantõl. Michael klassz fiú. Mindig kedves hozzám. Jól ismerjük a barátnõjét is, mert Frentzen barátnõje volt és egy évig velünk volt a Forma-3000-ben… Nincs ok rá, hogy Schumacher miért ne csinálhatta volna meg ugyanazt a Jordannel, mint amit megcsinált a Benettonnal: együtt felnõtt velük és felemelte õket. Megcsinálhattuk volna ezt mi is együtt." [1.]

Az 1991-es Benetton Nelson Piquet-vel és Schumival

Tom Walkinshaw: "Neerpasch több csapathoz elment, hogy érdekli-e õket Michael és engem természetesen lenyûgözött a teljesítménye a Mercedesnél a sportautóknál és rajta tartottam a szememet. Megmondtam, hogy engem érdekel, de megértem, hogy elsõdleges kötelezettségei vannak a Jordan iránt és csak akkor érdekel, ha a Mercedes ügyvédei egyértelmûen biztosítani tudnak, hogy nincs elkötelezve máshová. Megvizsgáltattam volna az agyam, ha nem érdeklõdtem volna egy olyan kaliberû pilóta iránt, mint amilyen õ.
Nem volt problémám azzal, hogy Eddie a bírósághoz fordult. Sok mindent megpróbált, de a bíró mindet visszautasította. Szerintem egy csomó nonszensz volt ebben a dologban. Az a tény például, hogy Schumachernek - mindegy milyen okból - nem volt szerzõdése a Jordannel. Szabad ügynök volt. Hogyan engedhet bárki is egy ilyen tehetséget szerzõdés nélkül sétálgatni a boxutcában, nem tudom. Ez az õ dolguk. Amikor errõl értesültünk, a megfelelõ úton biztosítottuk be magunknak õt." [1.] Késõbb hozzátette: "Az egyetlen gond az volt, hogy volt egy kitétel a szerzõdésben, mely szerint ha a Mercedes-Benz visszajön a Forma-1-be az elkövetkezõ három évben, akkor joguk van rá, hogy visszavegyék. Úgy gondoltam, hogy megéri vállalni ezt a kockázatot és leszerzõdtettük Monzára." [1.]

Neerpasch végül így foglalta össze a történteket még 1991-ben: "Michael Schumacher aláírt egy megállapodást Eddie Jordannel a Spa elõtti csütörtökön. Egy olyan megállapodás volt, melyben azt vállalta, hogy majd tárgyalni fog egy esetleges megállapodásról. Amit aláírt az gyakorlatilag egy szándéknyilatkozat volt. Eddie Jordan felajánlotta neki a versenyzési lehetõséget, de pénzre volt szüksége. A Mercedes-Benz beleegyezett ebbe a pénzbe és cserébe szponzori felületeket kért. Beszéltünk Eddie-vel a szezon hátralévõ részérõl és a jövõrõl is, de csak azzal a feltétellel, ha a pénzünk egy bizonyos reklámfelületet garantálna az autón.
Meglátogattam hétfõn Eddie Jordant és nem tudtunk megállapodni. Sok csapat érdeklõdött Michael iránt és elmentünk a Benettonhoz. Akarták õt és az egész egy egyenes üzlet volt. Pilótaként most Michael fizetést kap. Úgy vélem, hogy a Jordan egy nagyon jó autó erre az évre. Nem volt szükséges a váltás. Michael is a Jordannél akart maradni, de Eddie nem értett egyet követeléseinkkel a szponzori felületeket illetõen és nem állt készen rá, hogy megtárgyaljuk a szerzõdést. Azt akarta, hogy Michael írjon alá Monza elõtt. Michael még mindig a Mercedes-Benz pilótája, csak elengedtük a Forma-1-be. Végeredményben azt hiszem, hogy nagyon fontos Németország számára, hogy legyen egy versenyképes pilótája a Forma-1-ben. Elõbb-utóbb talán majd vissza akarjuk kapni [a Mercedes]…" [1.]

És miután továbbra is Mercedes-pilóta volt, Schumachernek voltak kötelezettségei a stuttgartiak irányába is. Például az, hogy amellett, hogy a Forma-1-ben versenyzett, be kellett fejeznie a C-csoportos világbajnokságot. Szerencsére a sportautó sorozat versenyei nem ütköztek a Forma-1-es futamokkal. A monzai Forma-1-es viadalt követõ héten már Magny-Cours-ban volt a soron következõ C-csoportos versenyen. Ám ismételten fel kellett adniuk a verseny mûszaki hiba miatt (ezúttal vízszivárgás a 23. körben).

Ezt két Forma-1-es verseny követte: Estoril és Barcelona. Michael mindkétszer Piquet elé kvalifikálta magát - igaz, Estorilban a versenyen a brazil egy hellyel elõtte végzett az ötödik helyen, míg Michael hatodik volt. Barcelonában azonban ismét az újonc volt a jobb vasárnap is: hatodik lett, míg Nelson hetedik.

Október 6-án egy újabb C-csoportos verseny volt esedékes és Michaelnek Mexikóvárosba kellett emiatt utaznia. Michael a remek második helyen kvalifikálta az autót és a versenyen is brillírozott, de ezúttal egy elrontott boxkiállás tett pontot a reményeik végére - újabb kiesés.

Október 20-án már Suzukában találjuk Schumachert a következõ Forma-1-es futamon. Az idõmérõ edzésen az újonc hatalmasat bukott: 270 km/h-s sebességnél elvesztette uralmát az autó felett és a védõkorlátba csapódott. Egy rövid masszázs után folytatta az edzést a tartalék autóval - és ismét megverte Piquet-t. A versenyen azonban a 32. körben motorhiba miatt ki kellett állnia.
Néhány évvel késõbb egy rutin orvosi vizsgálat során derült ki, hogy - valószínûleg ez a bukás - egy hajszálrepedést hagyott hátra Michael nyakcsogolyáján...

Egy héttel késõbb újra a Mercedesben ült egy sportautó versenyen a japán Autopolisban. Ekkorra már Wendlinger is Forma-1-es pilóta volt. Õ a Lleyton House versenyzõje lett. Az idõmérõ edzésen még úgy tûnt, hogy ez is olyan verseny lesz, mint a többi abban az évben: motorhiba sújtotta õket, így csak a hatodik helyre tudták magukat kvalifikálni. Azonban ez a futam végre másként alakult. Schumacher vezetett az elsõ szakaszon. Remekül rajtolt és feljött a harmadik helyre. Aztán megelõzte Teo Fabit, majd amikor Yannick Dalmas addig élen haladó Peugeot-ja felmondta a szolgálatot az élre került és körönként két másodperccel növelve elõnyét, végül 21 másodperces elõny birtokában adta át a volánt Wendlingernek. Amikor Karl levezette a saját távját 11 másodperces elõnnyel adta vissza az autót Michaelnek a 61. körben. Ezt követõen Schumacher 30 másodpercesre növelte az elõnyt és alig hitte el, amikor az elsõ helyen szelte át a célvonalat: "Olyan sok zajt hallottam." - mondta - "Egyszerûen nem hittem el, hogy be tudtuk fejezni a versenyt - olyan sok motort megöltünk a szabadedzéseken és az egyik közülük még 500 mérföldet sem bírt ki. Csodálatos volt." [1.] A sok mûszaki hibával sújtott sportautós év utolsó futama tehát meghozta a két fiúnak a vígaszdíjat egy futamgyõzelem formájában. A bajnokságban végül 43 ponttal mindketten a kilencedik helyen végeztek, de autopolisi diadal szép búcsú volt számukra a géposztálytól.

A két Benetton 1991-ben

Az év utolsó Forma-1-es versenyén, Adelaide-ben elõször fordult elõ, hogy Piquet jobb helyen kvalifilálta magát Michaelnél (a brazil ötödik, Michael hatodik volt a rajtrácson). A verseny azonban minden szempontból felejthetõ volt. Schumacher számára azért, mert amikor Piquet megpördült elõtte és el akart menni mellette, Jean Alesi (Ferrari) hátulról belészaladt és így kiesett. A verseny egésze szempontjából pedig azért, mert a zuhogó esõ miatt a 15. körben leintették minden idõk legrövidebb Forma-1-es futamaként.

Michael tehát elsõ hat Forma-1-es versenyén négy pontot szerzett és ezzel hivatalosan a világbajnokság tizenkettedik helyén végzett. A legfontosabb azonban az volt, hogy rögtön maga mögé utasította háromszoros világbajnok csapattársát, Nelson Piquet, aki öt alkalomból mindössze egyszer tudta megverni az idõmérõ edzésen.