Az újonc - 1992

A Sauber a Mercedes partnere volt a C-csoportos sportautó világbajnokságban és ennek alapján Peter Sauber úgy érezte méltán formálhat jogot Schumacherre, hiszen - ne feledjük - Schumachernek szerzõdése volt a Mercedes-Benzzel és csak "kölcsönben" volt a Benettonnál.

"Túl jól ismerem Tomot a sportautó versenyzésbõl ahhoz, hogy tudjam nem fogja Michaelt küzdelem nélkül elengedni." - nyilatkozta Sauber - "De nem vagyok biztos benne, hogy a Benetton emberei teljesen tisztában vannak a szerzõdésünkkel. Van egy aláírt szerzõdésünk Schumacherrel, amely lehetõvé teszi számunkra, hogy pilótaként igénybe vegyük, ha belépünk a Forma-1-be - a Mercedesszel vagy nélküle. Ez egy Sauberrel kötött szerzõdés, nem a Sauber-Mercedesszel vagy a Sauber-Ilmorral. Ha szükséges küzdeni fogunk érte - és biztos vagyok benne, hogy nyerni fogunk." [1.]

A Benetton erre meglehetõsen ingerülten reagált és a következõ közleményt adta ki válaszul: "A Benetton Formulának exkluzív Forma-1-es versenyzõi megállapodása van Michael Schumacherrel, amely a Benetton Formula számára opciót biztosít versenyzõi szolgálataira a Forma-1-ben egészen az 1995-ös Grand Prix szezon végéig. Az egyetlen körülmény, amely miatt Michael felmondhatja ezt a megállapodást ezalatt az idõszak alatt az, ha írásos közleményt kapunk a Mercedestõl arról, hogy Mercedes autókkal kívánnak indulni a FIA F1-es világbajnokságban a következõ évben. Michael Schumacher megerõsítette nekünk, hogy nem kapott olyan közleményt a Mercedestõl, hogy be kívánnának lépni a Grand Prix versenyzésbe, ami egybevág a Mercedes által 1991-ben kiadott nyilvános közleménnyel is. Michael Schumacher azt is megerõsítette felénk, hogy teljes mértékben ki kívánja tölteni a Benetton Formulával kötött versenyzõi megállapodását. A Benetton Formula és Michael Schumacher között kötött megállapodásban csak olyan jogok szerepelnek a PP Sauber Ltd. számára, amelyek nem F1-es eseményekre vonatkoznak. Ezért a Benetton Formula nagyon rosszallóan tekint azokra a felelõtlen kijelentésekre, amelyek a PP Sauber Ltd. sajtóközleményében szerepeltek és írásban is felkérte a PP Sauber Ltd.-t, hogy vonja vissza azokat az állításokat, amelyeket tett." [1.]

Ez az ügy végül is nem mérgesedett el annyira, mint a Benetton-Jordan csata. Ez elsõsorban annak volt köszönhetõ, hogy Peter Sauber nem kívánta, hogy Schumacher két szék közül a földre essen. Ugyanis a Benetton azzal fenyegetõzött, hogy amennyiben a Mercedes arra fogja kényszeríteni Michaelt, hogy 1993-ban a Saubernél versenyezzen, akkor azonnali hatállyal kiteszik a csapatból. "Ugyan van szerzõdésünk, de nem akarjuk, hogy Michael ebben a szezonban az utcára kerüljön." [2.] - mondta Sauber. Pár évvel késõbb egy interjúban így fogalmazott: "Még akkor is, ha lettek volna szerzõdéses és jogi lehetõségek [Schumacher szerzõdtetésére], nekem meggyõzõdésem, hogy nincs értelme egy sportolót olyan dologra kényszeríteni, amit nem akar." [2.]

Schumacher némi iróniával foglalta össze a zavaros jogi helyzetet: "Van a Sauberrel egy alapszerzõdésem a C csoportból. Amikor 1991-ben a Forma-1-be jöttem, kötöttünk egy kiegészítõ szerzõdést, ami megengedi nekem, hogy addig más csapatoknál versenyezzek a Forma-1-ben, amíg a Sauber-Mercedes maga is be nem akar szállni a Forma-1-be és be nem akar engem vetni. És akkor még van egy szerzõdésem a Benettonnal is 1995-ig, amibõl ki tudok lépni, ha a Mercedes hív. Szóval szerzõdés van bõven. Az egyetlen amivel jelenleg nem rendelkezem az a házassági szerzõdés." [2.]

Végül is aztán letisztultak a dolgok, a Benetton és a Sauber megállapodott egymással: Schumacher maradhatott Flavio Briatore csapatánál és megkezdhette a munkát. Új csapattársa - miután Piquet visszavonult - a tapasztalt Martin Brundle lett. Az angol - aki ma a brit ITV Forma-1-es szakkommentátora, valamint David Coulthard menedzsere - így emlékszik vissza kapcsolatuk kezdetére: "Elõször a megelõzõ októberben találkoztam vele egy teszten Estorilban, amikor engem majdnem megnyomorított Piquet ülése az autóban, és õ, Schuey repült. Nagyon arrogáns volt és egy kicsit éretlen, de meg volt áldva sebességgel. Meg volt rá a képessége, hogy megkérdõjelezzen bármit, amit bárki más próbált csinálni, amit idõnként szórakoztató volt nézni és hallgatni, de ugyanakkor mély benyomást tett rám, hogy egy ilyen fiatal srác ilyen kevés tapasztalattal leül és vitatkozik egy hihetetlenül tapasztalt mérnökkel vagy tervezõvel és sosem adja meg magát.
Tiszteltem a képességeit és a megközelítésmódját. De emberileg, a magánéletben nem kerültem közel hozzá hat hónapig vagy többig. Nem nagyon tisztelte más emberek tapasztalatát vagy tanácsait és ez tulajdonképpen erény egy Grand Prix pilótánál - mármint az, ha megvan ez a fajta önbizalmad. Szeretek együtt dolgozni a csapattársammal és azt hiszem jól dolgoztunk együtt. Az elsõ idõkben azzal piszkált, hogy öreg vagyok, én meg õt azzal, hogy fiatal és tapasztalatlan, de túljutottunk ezen a perióduson. Olyan volt, mint amikor két boxoló a pozíciókért harcol." [1.]

Az év elsõ versenyére március 1-jén a dél-afrikai Kyalamiban került sor. Ezen a futamon a Benetton még az 1991-es autó egy továbbfejlesztett változatával, a B191B-vel indult. Michael a hatodik helyen kvalifikálta magát és negyedik lett a versenyen a két Williams-Renault versenyzõ, Nigel Mansell és Riccardo Patrese, valamint Ayrton Senna (McLaren-Honda) mögött. A következõ versenyen, Mexikóvárosban már a dobogó harmadik fokán állt a domináns Williamsek mögött.

"Kyalami után boldog voltam." - mondta Schumacher - "Jó érzés volt ezzel az eredménnyel hazarepülni Frankfurtba azon az éjszakán. Találkoztam Corinnával és elmentünk ünnepelni egy kis vásárlással. Semmi felhajtás. Csak a szokásos dolgok egy fiatal srácnak, aki egyedül él. Olyan jó érzés volt. De még ezen is túltett elsõ dobogós helyezésem a következõ versenyen Mexikóvárosban. Számomra az egy fantasztikus eredmény volt. Nagyon boldog voltam, hogy a harmadik helyen végeztem. Nem vártam. Reméltem, hogy lesz dobogós helyezésem, de nem vártam, hogy ilyen korán megtörténik a szezonban. Eltartott egy ideig, míg leülepedett bennem." [1.]

A Brazil Nagydíjon mindkét Benetton-pilótának nézeteltérése támadt egy-egy versenytársával. Brundle Jean Alesire (Ferrari) volt dühös egy ütközés miatt, míg Michael nem másról mondta el kendõzetlen véleményét a sajtótájékoztatón, mint Ayrton Sennáról - mindezt a brazil média képviselõi elõtt... Schumacher azt sérelmezte, hogy szerinte a háromszoros világbajnok "veszélyes játékokat" játszik a pályán. Senna közvetlenül az újonc elõtt autózott és a kanyarokban látszólag minden ok nélkül a szükségesnél jobban lelassított, majd az egyenesekben ismét a gázra lépett. Michael úgy érezte, hogy fék-tesztelik és Senna szándékosan arra játszik, hogy megtörje a ritmusát. Ayrton aztán a 18. körben kiesett, Michael pedig újra dobogóra állhatott a két Williams mögött, de a sajtótájékoztatón azért nem hagyta szó nélkül az esetet: "Nem tudom miféle játék volt az, amit Senna játszott velem. Csak azt tudom, hogy ez nem méltó egy világbajnokhoz." [2.]
Senna késõbb a Honda-motor kihagyásaival magyarázta a dolgot, Michael azonban nem hitt neki, így a történet ezzel még nem ért véget...

A Spanyol Nagydíjra elkészült az új autó, a Benetton B192-es és ezt Michael egy remek eredménnyel ünnepelte: második rajtkocka és második hely az esõversenyen - "természetesen" Mansell mögött. Imola nem sikerült ilyen jól: ötödik hely az idõmérõn és kipördülés a versenyen. Monacóban a hatodik helyen kvalifikált és a negyedik helyen végzett. "Megpördültem a Loews hajtûkanyarban a csütörtök reggeli edzésen és kissé összetörtem az elsõ felfüggesztést." - mondta - "De mutass nekem egy pilótát, aki a határon autózik ezen a pályán és soha nem pördül meg. Ez ilyen hely. Tudtam mit várhatok és ezért jöttem ki korán és töltöttem el egy csomó idõt azzal, hogy a motorkerékpárommal körözgetek rajta. Szeretem figyelmesen megtanulni a pályákat, a saját módszeremmel. Ebben elég gyors vagyok. Részekre osztom a pályát és a különbözõ szekciókat tanulom meg. Szerintem ez a gyorsabb módja. Monacóban például öt különbözõ részt kellett megtanulnom és úgy érzem jó munkát végeztem. Úgy éreztem ez egy újabb lecke volt Forma-1-es tanulmányaim során." [1.]

Montrealban második lett Gerhard Berger McLaren-Hondája mögött, aztán elutazott a Norisringre, hogy egy Mercedes-féle promóciós nap keretében találkozzon az ötszörös világbajnokkal, Juan Manuel Fangióval. A Francia Nagydíjon íródott a Senna-Schumacher rivalizálás következõ epizódja. Michael az ötödik rajtkockából indult, a versenyen történtekrõl pedig álljanak itt az õ szavai: "Megpróbáltam megelõzni Sennát, megpróbáltam bemenni mellé a fékezési terület legutolsó részén. De õ behúzódott és nem tudtam idõben lefékezni az autómat. Nagyon közel voltunk egymáshoz és majdnem elkerülhetetlenül ütköztünk. Az én hibám volt. Semmit sem tehettem." [1.]

Senna kiesett, Michael pedig egy boxkiállás után folytathatta. Ám ekkor leállították a versenyt az esõ miatt. Senna ekkor már nem indulhatott, ám az új rajt elõtt odament Schumacherhez a rajtrácson, hogy kiossza az ütközés miatt: "A pályafutásom kezdetén én is csináltam ilyen hibákat." - mondta Senna Michaelnek - "Nézd, elõször hozzád jövök, hogy megbeszéljük mi történt közöttünk. Elõször veled beszélek és nem a sajtóval. Brazíliában neked is ezt kellett volna tenned. Velem kellett volna beszélned, ha úgy gondoltad, hogy probléma van…" [1.]

Amint azt Jo Ramirez - aki Senna bizalmasa volt a McLarennél - utóbb elmondta, Ayrton már akkor is nagyon odafigyelt Michaelre és ez a "lecke" a pszichológiai hadviselés része volt részérõl az újonc ellen. "Figyeld, ahogy felnyársalom a tekintetemmel." - mondta Senna Ramireznek, mielõtt odament Schumacherhez a rajtrácson, majd mosolyogva és elégedetten sétált vissza - "Remélhetõleg egy kicsit megijesztettem és ez lelassítja."

"Ayrton mindig nagyon odafigyelt rá, a legelsõ napoktól fogva." - mondta Ramirez Norman Howellnek, az Observer címû brit lap egyik újságírójának - "Az elejétõl fogva úgy tekintett Schumacherre, mint a következõ nagy veszélyre, sokkal inkább, mint bármelyik másik pilótára abban az idõben."

Gerhard Berger, Senna akkori csapattársa, hasonlóképen látja: "[Schumacher] nagyon zavaró volt, amikor megérkezett a F1-be! Ayrton és én elhatároztuk, hogy nem szeretjük - talán mert nem mutatott semmilyen tiszteletet, egy kicsit mint te manapság." - mondta egy interjúban 2002-ben, amelyet Juan Pablo Montoya készített vele az ITV-F1 számára - "Akkoriban nem vettem észre milyen képességei vannak. Jó pilótának tartottam, de nem kiemelkedõnek. Azonban azt hiszem Ayrton azonnal felismerte, hogy a srác különleges és veszélyt jelenthet."

Természetesen Michael is különleges helyen kezelte Sennát: "Úgy vélem, hogy a legtöbben, akik a Forma-1-ben versenyeznek, nem a pénzért teszik és még csak nem is a lehetséges hírnévért." - mondta néhány évvel késõbb visszatekintve Sennához fûzõdõ viszonyára - "Mindenkinek csak egy célja van: megmutatni, hogy õ a legjobb a legjobbak között. Ám tudjuk, hogy egy pilóta mennyire függ a technikától, a csapatától, a szponzoroktól. Ritka egy mindenki által elismert mérce. Ayrton Senna tudásában minden kétséget kizárólag kiemelkedõ volt. Ez az "abszolutizmus", ami õt meghatározni látszott jelentette számunkra, fiatal pilóták számára a mércét. Akármilyen kifürkészhetetlen és áttekinthetetlen a Forma-1: aki egy Ayrton Sennát meg tudott verni a pályán, annak a legjobbak közé kellett tartoznia. Mindenki számára, aki az utóbbi idõben a Forma-1-be jött, Senna volt a cél és a kihívás." [2.]

Schumacher tehát a mércét látta Sennában, Senna pedig felismerte a komoly kihívót Schumacherben. Talán ezért is kezdõdött ilyen viharosan kettejük viszonya. Akkor ott, az 1992-es Francia Nagydíjon még - úgy tûnik - mûködött Senna pszichológiai hadviselése: az új rajt után Schumacher ütközött Stefano Modenával (Jordan-Yamaha) és kiesett. A szópárbaj azonban folytatódott a médiában: "Elmagyaráznék mindent neki és megnézhetné a Honda számítógép adatait is." - nyilatkozta Senna visszautalva a Brazil Nagydíjon történtekre - "Akkor meglátná, hogy valójában mi történt a motorommal, ha akarná. De ha akar valamit, akkor hozzám kell odajönnie. Nem érdekel mit mond… csak egy hülye fiú." [1.]

"Még ha Sennáról vagy Mansellrõl van is szó - nem számít." - reagált Michael - "Ha valaki hibát követ el, akkor az én véleményem szerint azt úgy kell elmondanom, ahogyan látom. Még mindig ugyanaz a véleményem. Ha valakinek nincs igaza, azt megmondom. Nem fogom be a számat csak azért mert be kellene. Mindannyian tudják, hogy mit gondolok róluk és számomra ez a fontos. Nem csinálhatnak velem azt, amit akarnak." [1.]

A Brit Nagydíjon Schumacher a negyedik helyen kvalifikálta magát és a negyedik helyen is végzett - Brundle mögött, aki hazai pályáján volt és elõször tudta megverni ifjú csapattársát az év során. A következõ héten Hockenheimba mentek a csapatok tesztelni, hogy felkészüljenek a soron következõ Német Nagydíjra. Itt történt, hogy Michael - talán még mindig a brazíliában történtekkel, vagy Senna nyilatkozatával a fejében - fék-tesztelte Sennát az egyik körében. Ayrton is tudatában volt, hogy ez a mozzanat kettejük presztízsharcának következõ állomása - egy fricska az újonctól -, így amikor visszatért a boxba kipattant az autójából és tomboló dühvel a Benetton boxa felé vette az irányt. A McLaren szerelõi akadályozták meg abban, hogy fel ne pofozza Schumachert. Michael könnyedre vette a figurát: "Azt hiszem volt egy kis félreértésünk a pályán. Bejött a boxba és galléron ragadott - valószínûleg egy kicsit meg akart masszírozni." [1.]

A Német Nagydíjon "szokás szerint" Mansell nyert a Williams-Renault-val - ezúttal Senna és Schumacher elõtt. Az angol fölénye akkora volt az 1992-es szezonban, hogy a következõ versenyen, Magyarországon már bebiztosíthatta világbajnoki címét - amit aztán meg is tett egy második hellyel. Michael számára nem volt jó hétvége: a negyedik rajtkockából indult, ám a versenyen ütköztek Brundle-lel és Michael kiesett.

Schumacher magánéletében ekkoriban nagy változás állt be: Kerpenbõl Monacóba költözött barátnõjével, Corinnával. "A jövedelmem alapján, ez még nem lett volna szükséges. Mindent megteszek a nyilvánosságért, amikor csak lehetséges. De vannak korlátok és ha otthon lacipecsenyét sütök és közben száz rajongó mászik be a kertembe, akkor ott van, ahol meg kell húznom a határt." [1.] - mondta döntésérõl. "Ott [Monacóban] Corinna és én teljesen ismeretlenek tudtunk maradni. Olyan sok valóban nagy sztár él Monacóban, hogy mi igazán nem játszunk nagy szerepet." [2.] Természetesen ezzel együtt azt is elismerte, hogy Monte-Carlo adózás szempontjából is kedvezõbb számára, mint Németország. Bár ekkoriban még nem tartozott a Forma-1 legjobban keresõ versenyzõi közé: alapfizetése évi háromszázezer márka volt, hétezerötszáz márkás bónusszal pontonként és plusz huszonháromezer márkával minden dobogós helyezésért.

A következõ verseny a Belga Nagydíj Spa-Francorchamps-ban Michael elsõ évfordulója volt a Forma-1-ben. "Furcsa érzésem volt ezzel a versennyel kapcsolatban, amikor megérkeztem Spa-ba." - mondta utólag - "Furcsa volt, de erõs volt az a benyomásom, hogy ez egy jó hétvége lehet számomra." [1.] És valóban...

Schumacher a harmadik rajtkockába kvalifikálta magát Mansell és Senna mögé és aztán a versenyen megérkezett a tipikusan ardenneki idõjárás. "Száraz volt az idõ és aztán esett és aztán száraz újra és a verseny tele volt incidensekkel és döntési helyzetekkel." - mondta Michael - "Taktikus volt és kihívást jelentett a pilótáknak és a csapatoknak is. Az autóm tökéletes volt. Jó volt az idõmérõ edzésen is, de vasárnap jobbnak tûnt, mint valaha. A változékony körülmények szerencsések voltak számomra." [1.]

És aztán eljött a döntõ pillanat. A 30. körben a Williams duója, Mansell és Patrese autózott az élen, Michael harmadik volt csapattársa, Brundle elõtt. Schumacher azonban hibázott, kisodródott és Martin elment mellette. Ekkor jött, az amivel sokakat ámulatba ejtett: elõnyt kovácsolt egy látszólagosan hátrányos helyzetbõl!

"Abban a pillanatban, amikor Martin elment mellettem megláttam a hátsó kerekeit, amelyeken már elkezdtek hólyagok képzõdni." - mondta - "Mivel majdnem ugyanolyan beállítással versenyeztünk, a versenyen ugyanolyan gyorsak voltunk és a gumijaink közel ugyanolyan régiek voltak, számomra azonnal világos lett, hogy az én hátsó kerekeim sem nézhetnek ki sokkal jobban. Ezért olyan gyorsan, amennyire csak lehetett kimentem a boxba, hogy felvegyek egy új garnitúrát." [2.]

És gyakorlatilag ez volt az a momentum, amivel megnyerte a versenyt! Azt mondhatom, hogy az én döntésem volt, hogy bejövök száraz gumikért a végén, amikor a pálya száradt a versenyvonalon. Ez volt a legfontosabb döntése a délutánnak. Egyszerûen tökéletes volt az idõzítés és ez az egyetlen hibám után jött, amikor kifutottam a pályáról a Stavelot-nál. Egyszerûen szélesre vettem és elhibáztam a kanyar csúcspontját és amikor befordultam, már túl késõ volt, ezért kifutottam a pályáról. Igazán szerencsés voltam akkor, hogy nem szenvedtem balesetet és nem mentem neki a korlátnak. Ekkor történt, hogy Martin megelõzött.
Amint elment mellettem láttam, hogy a gumijai felhólyagosodtak és ez volt az én kis szerencsém, mert ez segített dönteni, hogy azonnal bemenjek új gumikért. Micsoda különbséget jelentettek! Ezután biztos voltam benne, hogy elég gyorsan megyek ahhoz, hogy nyerjek és az autó egyre jobb és jobb lett. Nagyszerû verseny volt és egyedül azt sajnáltam, hogy az édesanyám nem volt ott, hogy lássa, hogy nyerek, hanem otthon maradt Németországban. Nagyon érzelmes gyõzelem volt ez számomra. Alig tudtam elhinni." [1.]

Gondoljunk csak bele! Brundle, a tapasztalt és sokat próbált csapattárs körökön keresztül autózik Schumacher mögött, de nem esik le neki ugyanaz a tantusz, ami az újoncnak abban a pillanatban leesett, hogy meglátta Martin hátsó gumijait! A Forma-1-es versenyzés sokkal többrõl szól mint pusztán gyorsnak lenni - ez "csupán" az alapfeltétel egy sikeres karrierhez. Emellett sok egyéb tulajdonsággal kell rendelkeznie egy pilótának ahhoz, hogy kiemelkedjen a gyors versenyzõk "tömegébõl". Az egyik ilyen tulajdonság a váratlan helyzetek lereagálásának és a lehetõségek megragadásának képessége - jó döntésekkel alátámasztva. Michael ebbõl vizsgázott jelesre ott Spa-ban - és jutalma a futamgyõzelem volt Mansell és Patrese elõtt.

A "száguldó cirkusz" Monzába utazott tovább. Ez volt a második alkalom, hogy Brundle Michael elõtt végzett, ám a teljes képhez hozzátartozik, hogy Schumacher ütközött az elsõ körben és rögtön be kellett iktatnia egy boxkiállást, hogy kicseréljék az elsõ vezetõszárnyát. Miután a mezõny végérõl folytathatta a versenyt, elõre küzdötte magát egészen a harmadik helyig, de arra már nem maradt idõ, hogy a második helyen autózó Brundle-t is befogja, noha gyorsabb volt, mint az angol.

Estorilban balszerencse-sorozat sújtotta: pénteken fékproblémák, szombaton levált autója elsõ terelõszárnya és emiatt kicsúszott, vasárnap a felvezetõ kör elõtt lefulladt a motorja, majd miután a versenyen már a hetedik helyig küzdötte elõre magát - a mezõny végérõl indulva -, áthajtott egy baleset maradványain és gumidefekt vetette vissza ismét. Ennyi "kaland" után végül lemaradt a pontszerzõ helyrõl. Suzuka újabb kiesést hozott. Az év utolsó versenyén, Adelaide-ben azonban a remek második helyen végzett - mindössze 0,7 másodperccel elmaradva a futamgyõztes Bergertõl. Ha Schumacher nyert volna, megverte volna a Williamsszel versenyzõ Patresét is a világbajnokságban. Teljesítménye azonban így is lenyûgözõ volt. 53 pontjával elsõ teljes szezonjában a bajnokság harmadik helyén végzett a domináns Williamsben ülõ Mansell és Patrese mögött - ám Ayrton Senna elõtt! Új csillag született.