Az ifjú tehetség - 1993

Schumacher új csapattársat kapott az elõzõ évi második helyezett, Riccardo Patrese személyében. "Az én kapcsolatom nagyon jó volt Michaellel." - nyilatkozta az olasz az F1 Racing 2001. februári számában - "Semmi problémánk nem volt egymással a pályán, vagy azon kívül, még akkor sem, ha õ csak egy fiatal fiú volt akkoriban. 1993-ban érett pilótaként érkeztem a Benettonhoz. '92-ben második helyen végeztem a világbajnokságban és voltak tapasztalataim az aktív felfüggesztésrõl, illetve a kipörgésgátlóról, ami érdekelte a Benettont. Én teszteltem egész télen, mert Michaelnek problémája volt a térdével. Februárban megérkezett Silverstone-ba az elsõ tesztjére abban az évben egy olyan hideg, ködös napon, amikor legszívesebben ágyban maradnál. Kimentem és futottam egy 1:27-es idõt. Aztán kiment õ és öt kör után futott egy 1:24.3-at! Akkor már tudtam, hogy különleges. Megnéztem a telemetriai adatait és láttam, hogy állandóan teljes gázzal vette be a Bridge-kanyart! Egy évvel korábban mi csak egy kör erejéig tudtuk bevenni azt a kanyart teljes gázzal az idõmérõ edzésen. Az egyetlen pilóta, akit Michaelhez tudnék hasonlítani az [Ayrton] Senna. Nigel Mansell is nagyon gyors volt, de neki arra volt szüksége ahhoz, hogy ki tudja magából hozni a legjobbat, hogy minden az õ kezére játszon. Michael azonban Sennához hasonlóan mindig erõs, eshet az esõ, vagy süthet a nap. Michaelnek van egy nyilvánosság elõtt ismert arca, amit néhányan nem kedvelnek, de ha megismered, akkor meglátod, hogy van egy csodálatosan emberi oldala is."

"Nem is annyira a sebessége lepett meg, mint inkább az érettsége." - mondta Patrese egy másik alkalommal - "Mindig sok értelmes dolgot mondott. Kontrollálta magát. Sosem hallottam bármilyen hülyeséget beszélni, olyan dolgokat, amiket várnál egy 24 éves fiútól. Azt gondoltam, hogy talán javítania kellene a politikáján. Számomra úgy tûnik, hogy ha világbajnok akarsz lenni, akkor politizálnod kell és egy kicsit a rossz oldalon lenni, máskülönben nagyon keménynek fogod találni ezt a világot.
Azt gondoltam, hogy Michael egy igazi jövõ bajnoka. Tudtam, hogy nagyon jó. Láthattam 1992-ben. Bármelyik pilótának jónak kell lennie, aki a Forma-1-be jön és az elsõ teljes szezonja után van egy futamgyõzelme és a harmadik helyen végez a bajnokságban. És arra is emlékezned kell, hogy nem alatta volt a legjobb autó abban az évben. Senna és Berger elõtt végzett, pedig mindkettejüknek jobb autója volt. Állandóan javul és amikor vele voltam megvolt az önbizalma, tudta, hogy erõs és óriási motivációja volt. A karrierem során nekem mindig az volt a filozófiám, hogy jobb szép kapcsolatot kiépíteni a csapattársaddal, mert ez az én érdekem, ez az õ érdeke - és a csapat érdeke is az, hogy jó legyen az atmoszféra és ne legyen probléma közöttünk. Én nem politizáltam és Michael sem." [1.]

Michael is kedvelte Patresét: "Riccardo mindig nagyon õszinte és barátságos csapattárs volt. Nagyon kedveltem és nagyszerû munkakapcsolatunk volt." [1.]

A térdprobléma, amire Patrese az F1 Racingben utalt már évek óta kínozta Michaelt és a tél során mindkét lábát megoperálták. "Hatalmas mennyiséget edzettem sráckoromban." - mondta Schumacher errõl - "Százával csináltam a guggolásokat, százával a térdhajlításokat és gyakran futottam. Ma fizetem meg az árát ennek a túlerõltetésnek. Az elhasználódásnak és a szakadásnak a jelei mutatkoznak, a meniszkusz el van használódva és ez fájdalmat okoz. Talán nemcsak az edzés miatt van, talán részben öröklött is, mert az apámnak is voltak térdproblémái." [1.]

A Forma-1-ben a fizikai mellett, a pszichikai felkészültség is fontos: "A tavalyi év [1992] nehéz év volt számomra." - mondta Michael - "Olyan sok minden történt olyan gyorsan és én odafigyeltem rá, hogy mit mondanak az újságokban és a televízióban. Ma már nem olvasom az újságokat. Csak abban hiszek, amirõl úgy gondolom, hogy igaz. Ezen a módon nem olyan nagy a nyomás. Nem érzem és nem is fogom elfogadni. Ez hozzáállás kérdése és emiatt sokkal magabiztosabb vagyok idén. Tavaly nem voltam annyira saját magam, mint most. Vissza kell térned önmagadhoz. Ezt vettem észre. Egy kis tapasztalat segít természetesen és most sokkal érettebbnek érzem magam." [1.]

A Williams-Renault-k elsöprõ 1992-es sikere megmutatta, hogy aki lépést akar tartani, annak meg kell ragadnia az új technika, az elektronikus segédeszközök nyújtotta lehetõségeket. Miközben a Williams már az elõzõ szezonban használta az aktív felfüggesztést, a félautomata váltót és a kipörgésgátlót, addig a többi csapat csak 1993-ban jutott el odaáig, hogy ezeket az eszközöket be tudja vetni. A szezon kezdetén azonban a Benettonnak problémái támadtak: az elektronikát, motorpartnerük, a Ford szállította, azonban a kipörgésgátló nem készült el az év elsõ versenyeire, így ezt egészen Monacóig nélkülözni kényszerültek.

Eközben a Benetton legközelebbi vetélytársa, a McLaren - miután a Honda visszavonult a Forma-1-tõl - szintén a Ford partnere lett, ám az övék csak a "második választás" volt a Benetton után, hiszen Briatore csapata végezte a fõ fejlesztési munkát a motorgyár számára. Az elektronika területén azonban a McLarennél volt az elõny: elektronikai partnerük a TAG jóvoltából a legelsõ versenytõl fogva rendelkeztek kipörgésgátlóval. "A Ford gyári csapataként arra kell várnunk, hogy a Ford végre elkészítse a kipörgésgátlót. A McLaren már rendelkezik vele, s ezzel a motorok terén megszerzett elõnyünk nemcsak, hogy elúszott, de valójában a McLaren van elõnyben." [2.] - panaszkodott Schumacher.

A szezon a Dél-Afrikai Nagydíjjal kezdõdött Kyalamiban, ahol Michael a 39. körben Sennát próbálta megelõzni, amikor autója hozzáért a McLaren hátsó kerekéhez és ez kivágta a pályáról. "Teljesen az én hibám volt. Várnom kellett volna még egy kicsit Senna megelõzésével." [2.] - ismerte el Schumacher.

A Brazil Nagydíjon a vizes pályán - és Prost kiesése után - Michael talán még a futamgyõzelemre is esélyes lehetett volna, ám Luca Badoer (Lola-Ferrari) sárga zászlónál való elõzése miatt "stop-and-go" büntetést kapott, így végül csak harmadik lett Senna és Hill mögött. A doningtoni versenyt sokan Senna legjobb versenyének tarják, Michael szempontjából azonban feledhetõ volt: a 22. körben kicsúszott. A futam azt is megmutatta, hogy kipörgésgátló nélkül bizony nem sok eséllyel lehet felvenni a versenyt a Williamsek vagy a McLarenek ellen az olyan felhõszakadásban, mint amiben a mezõnynek Doningtonban része volt.

A sikereket meglovagolva Senna és csapatfõnöke, Ron Dennis elkezdtek helyezkedni. Arról nyilatkoztak, hogy a Benettonnal ugyan egy-két futamgyõzelmet szerezhet a Ford, ám ha komoly világbajnoki esélyre vágynak, akkor a McLarennel kell tartaniuk. A Benettont azonban ezek a nyilatkozatok nem ejtették kétségbe. "A Benetton elfogadja, hogy a McLaren is ugyanazokat a motorokat használja, mint mi. De csak akkor, ha a McLaren aláír a Forddal egy kétéves szerzõdést." - hangzott Biatoréék hivatalos válasza. Magyarul: a Benetton belegyezett abba, hogy a két csapat ugyanolyan motort kapjon, ám ez esetben - jogosan - elvárták, hogy a McLaren ugyanúgy kivegye a részét a fejlesztésekbõl, mint ahogy a Benetton tette. A boxutcában mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy 1994-re a wokingi csapat exkluzív motorpartnert keres és a Fordot csak átmeneti megoldásnak tekintik. A kétéves szerzõdés felemlegetésére tehát Dennisék elhallgattak. Ezzel együtt a McLaren Silverstone-tól kezdve megkapta ugyanazt a motort a Fordtól, mint a Benetton.

Ami a versenypályán történteket illeti: Imolában egy remek második hely következett Schumacher számára Prost mögött, majd a dobogó harmadik foka Spanyolországban, ahol a verseny elõtt fel kellett keresnie egy szemspecialistát, mert az elsõ napon egy darabka szénszálas anyag került a szemébe. "Azelõtt történt, hogy kimentem a kavicságyba. Nem fájt, de kellemetlen volt. Örültem, amikor megszabadultam tõle." [1.]

És aztán jött Monaco, ahol a Benetton végre megkapta a kipörgésgátlót. Hogy ez mennyit jelentett? Nos, Schumacher arról számolt be, hogy a kipörgésgátlóval és anélkül futott körei között 1,2 másodperc a különbség - természetesen a kipörgésgátló javára. Ezt aztán meggyõzõen demonstrálta is: az idõmérõ edzésen második volt Prost mögött, a versenyen pedig - miután Prostot a rajtnál való kiugrás miatt megbüntették - sokáig vezetett és elõnye egyre nõtt, amíg a hidraulika meghibásodása miatt ki nem kellett állnia. Így tudott nyerni Senna, de Michael nem volt teljesen letört: "Így vezetni Monacóban és így elhúzni, csodálatos szenzáció volt." - mondta - "Csak sajnos nem tartott elég sokáig." [1.]

Kanadában Schumachernek a második hely jutot Prost mögött, Franciaországban pedig a harmadik - ismét csak a Williamsek voltak elõtte. A Brit Nagydíjtól kezdve a McLaren is megkapta ugyanazt a motort a Fordtól mint a Benetton, ám Michael így is Senna elé kvalifikálta magát a harmadik helyre, a versenyen pedig második lett, miközben Ayrton az ötödik helyen végzett. A Német Nagydíjon hasonló volt a helyzet: Schumi második, Senna negyedik. Michael hálás volt a hazai közönség támogatásáért: "Látni a rajongókat olyan izgatottnak, mint amilyenek voltak, egy olyan élmény volt, amelyet soha nem éltem még át azelõtt." - mondta - "Alig tudtam elhinni. Biztos vagyok benne, hogy õk segítettek ahhoz, hogy megtaláljam azt az extra négy tized másodpercet, amire szükségem volt, hogy harmadik legyek [az idõmérõ edzésen]." [1.]

A Magyar Nagydíjon mind Schumacher, mind Senna kiesett, Spa-ban azonban ismét összakasztották a bajuszt a pályán. Michael úgy látta, hogy Senna megpróbálta õz leszorítani a pályáról a második körben, a brazil azonban ezt tagadta. Akárhogyan is, végül Michael második lett, Ayrton negyedik. Olaszországban ismét kiestek mindketten.

A Portugál Nagydíjra olyan nagy volt Alain Prost elõnye a világbajnokságban, hogy ezen a futamon esélye volt bebiztosítani magának a világbajnoki címet. Michael számára nem indult jól a verseny. Az idõmérõ edzésen csak a hatodik rajtkockába sikerült magát kvalifikálnia és sehogyan sem tudta megtalálni a megfelelõ beállítást. "Szombat éjjel, amikor lefeküdtem adatok peregtek a szemeim elõtt." - mesélte - "Fogalmam sem volt hogy fogjuk megoldani a problémákat, amelyek mindent felborítottak a szabadedzésen és az idõmérõ edzésen - és a következõ reggelen is minden ugyanilyen rossznak tûnt. Tizenkettedik lettem a warm-up-on és alulkormányzott volt az autóm, aztán túlkormányzott, aztán ugrált. Ez volt a legrosszabb, amit addig bármikor tapasztaltam az autónktól. Ezért aztán a versenyre a tartalék autót választottam és szerencsére az mûködött számomra.
Egyike volt azoknak a versenyeknek, amikor mindenki közel volt a rajttól kezdve. Óvatosnak kellett lenned és óvnod kellett az autót éppúgy, mint a gumikat. Az elején ötödik voltam, de nehéznek bizonyult megelõzni Alain Prostot. Ekkor elhatároztam, hogy korán kimegyek a boxba friss gumikért. Mûködött. Amikor a többiek is megejtették az elsõ boxkiállásukat, én vezettem és nagyon keményen kellett dolgoznom, hogy ott is maradjak. Alain keményen nyomott és egyértelmûen gyorsabb volt a verseny végén, de képes voltam megtartani a gyõzelmet." [1.]

Prostnak a második hely is elég volt a világbajnoki címhez, de a legboldogabb a dobogón talán a pályafutása második futamgyõzelmét megszerzõ Michael volt. Ráadásul a világbajnokságban már csak egy ponttal volt elmaradva Senna mögött. Az utolsó két verseny azonban a brazilnak sikerült jobban: miközben Michael mindkétszer kiesett (egy ütközés és egy motorhiba), addig Ayrton megnyerte a hátralévõ versenyeket, így végül a világbajnokság második helyén végzett, míg Michael negyedik lett 52 ponttal. Szégyenkeznivalója azonban nem volt. Azóta, hogy a Benetton is megkapta a kipörgésgátlót Monacóban, Senna egyetlen alkalommal sem tudott Michael elõtt végezni, amikor mindketten befejezték a versenyt - Silverstone után sem, amikortól a McLaren megkapta ugyanazokat a motorokat, mint a Benetton. Az idõmérõ edzéseken pedig 8-8 volt az állás kettejük között a 16 futamos szezon végén.

Rory Byrne, a Benetton fõmérnöke - aki a Tolemannál dolgozott együtt Sennával is -, így értékelte Schumacher teljesítményét: "Michael nagyon nyugodt és módszeres - ami kivételes dolog egy 24 éves pilótától. Minden tekintetben kivételes versenyzõ. A sebessége, a fittsége és a kitartása figyelemre méltó. Megnyert egy kerékpárversenyt Silverstone-ban a Grand Prix elõtt olyan emberek ellen, akik rendszeresen kerékpároznak. Amikor ilyet látok, akkor ránézek és azt gondolom, hogy itt van valaki, aki egy kicsit különleges. Nagyon nehéz összehasonlításokat tenni, de Ayrton nálunk versenyzett az elsõ évében és Michaelben is megvan az összes ugyanolyan tulajdonság. Egy napon világbajnok lesz. Efelõl semmi kétségem sincs." [1.]