Keserédes bajnoki cím - 1994

Michael ezt szem elõtt tartva nyilatkozott a szezon kezdete elõtt: "A fõ célom ebben az évben az, hogy segítsem a Benetton csapatot abban, hogy megvesse a lábát második számú csapatként - vagy éppen elsõ számúként, ha tudjuk… A motivációm az lesz, hogy megverjem Sennát és Hillt a Williamsben. Számomra õk a fõ ellenfelek és a favoritok. De mi sem aludtunk ezen a télen a Benettonnál." [1.]

Valóban nem aludtak. "Kitûnõ a mechanikai tapadása." - mondta Michael új autójáról, a B194-esrõl - "Az új motor legalább négy százalékkal több erõt ad le és rengeteget teszteltük. Elégedett vagyok vele." [1.]

"Tavaly mindig nehézségeink voltak a szûk kanyarok kijáratainál.A gázadásnál alul- vagy túlkormányzottá vált az autó. Ezen a téren szenzációsan feljavultunk, most kiváló a tapadás. Még ha provokálom sem tud az autó kitörni." [2.]

Az új motor a Ford Zetec-R V8-asa volt: "A hajtómû 20-30 lóerõvel többet tud, mint a tavalyi. De ennél is fontosabb a 7000 és 14500 közötti fordulatszám, ami különösen a kanyarkijáratoknál nyer jelentõsséget." [2.]

Michael új csapattársat is kapott a finn J.J. Lehto személyében, aki azonban az egyik tesztelésen súlyos balesetet szenvedett, melyben megsérült a nyaka, így az év elsõ két futamán a csapat fiatal holland tesztpilótája, Jos Verstappen helyettesítette.

"Nekik van a legjobb autójuk." - nyilatkozta Michael a Williamsrõl - "Mindazonáltal lesznek olyan versenyek, amikor nem fogják megtalálni a megfelelõ beállítást, mi pedig meg fogjuk és akkor nagyon szoros lesz. Együtt fogunk küzdeni és akkor stratégiával vagy ilyesmivel nyerni fogunk néhány versenyt. De túl sok rossz dolognak kell ahhoz történnie más csapatokkal, hogy nekünk legyen esélyünk megnyerni a világbajnokságot. Az olyan pilóták, mint Senna vagy Hill, vagy egy olyan csapat, mint a Williams nem hibáznak…" [1.]

Idõközben Michaelt megkörnyékezte a McLaren, ám a pilóta a közeledést elutasította: "Az ajánlat a McLarentõl izgalmas és jó ajánlat volt." - mondta az év elsõ versenyén, Interlagosban, amikor az újságírók errõl kérdezték - "De úgy éreztem, hogy az a helyes számomra, ha a Benettonnál maradok. Velük nõttem fel. Nem akarok továbbállni és nem akarom, hogy aztán azt várják tõlem, hogy azonnal megnyerjem a világbajnokságot. Jobban szeretem úgy, ahogyan most van." [1.]

A csapat sem szívesen vált volna meg Schumachertõl: "Ha lett volna választásunk - és ez a döntõ próba - nem hinném, hogy bárkire lecseréltük volna." - mondta Walkinshaw - "Én azt gondolom, hogy õ ennyire jó. Hihetetlenül gyors, nagyon érett és minél többet versenyez, annál több tapasztalatot szerez és annál jobban tud teljesíteni. Szóval egyre gyorsabb és gyorsabb lesz." [1.]

De a Schumacher-McLaren házasságnak igazándiból soha nem is volt sok esélye, hiszen Michaelt 1995 végéig kötötte szerzõdés a Benettonhoz.

Michael számára a mérce továbbra is Senna volt. Úgy vélte kapcsolatuk nem olyan rossz, ahogy azt a média próbálja beállítani: "Nem állunk közeli kapcsolatban. Más az érdekünk, de nincsenek személyes problémák. Lehet, hogy voltak a múltban, de ezek azóta eltûntek. Minden alkalommal, amikor találkozunk, beszélgetünk. Nincsenek problémáink. És - amint Senna mondta - azok az újságírók, akiknek nincs mirõl írniuk megpróbálják egy kicsit "megfûszerezni" a rivalizálásunkat a pályán azzal, hogy személyes üggyé alakítják. De nem személyes ügy. Korábban is mondtam már, hogy nekem nem volt Forma-1-es hõsöm, amikor fiatalabb voltam, de Ayrtont minden bizonnyal az egyik legjobb pilótának tartom, ha nem a legjobbnak. Emiatt jól érzem magam Brazíliában. Úgy érzem szívesen látnak itt és ez önbizalmat ad nekem." [1.]

Természetesen a fenti szavak is Interlagosban hangzottak el, ahol az 1994-es szezon elsõ versenyét rendezték. Az idõmérõ edzésen Schumacher a második rajtkockát szerezte meg Senna mögött. A rajtnál Michael elvesztette a második helyet Jean Alesivel (Ferrari) szemben, aki remekül lõtt ki, de nem sokkal késõbb visszaelõzte a franciát. Ez azonban elég volt Sennának ahhoz, hogy az élen némi elõnyre tegyen szert. Amint azonban Michael "kiszabadult" Alesi mögül csökkentette a hátrányát. Amikor a 21. körben - mindketten egyszerre - megejtették elsõ boxkiállásukat, Schumi már csak kevesebb, mint hét tized másodperccel volt Senna mögött lemaradva. A boxból aztán már Michael jött ki elsõként! Ez volt a döntõ momentum. Michael ellépett Sennától, s amikor a brazil késõbb próbált felzárkózni hibát követett el és kipördült.

Michael: "Nagyon izgalmas volt a korai szakaszban és csak arra koncentráltam, hogy olyan közel maradjak Ayrton autójához amennyire csak lehet, tartva a kontaktust. Amikor úgy döntöttünk, hogy 21 kör után bejövünk az elsõ boxkiállásra, akkor már nagyon közel voltunk egymáshoz és tudtam, hogy ha minden tökéletesen fog menni, akkor van esélyem, hogy elé kerüljek. Tökéletesen ment, mint egy álom, és onnantól fogva õszintén szólva sosem éreztem magam veszélyben. Tudtam, hogy magabiztosan kell vezetnem és gyorsan és nem hibáznom és ezt tettem. Amikor már vezettem, éreztem, hogy tudom kontrollálni az elõnyömet Ayrtonnal szemben azzal, hogy keményebben nyomtam, amikor arra volt szükség - aztán természetesen elmondták, hogy kipördült és aztán sokkal nyugodtabbnak éreztem magam. Olyan fantasztikus érzés volt nyerni a csapat számára azon a napon." [1.]

Frank Williams meglepett volt: "Tudtuk, hogy a Benetton közel lesz, de nem akartuk, hogy ennyire közel legyenek. Elsöpörtek bennünket. Nem volt szükségünk pofonra, de ez megmutatja, hogy mit kell tennünk." [1.]

Flavio Briatore konklúziója Michael teljesítményérõl rövid volt de velõs: "Ha itt nyerni tud," - utalt arra, hogy Sennát hazai pályáján gyõzte le - "akkor bárhol tud nyerni." [1.]

A következõ futamon a japán Aidában ismét Sennáé volt a pole. A pénteki idõmérõ edzésen õ volt a leggyorsabb, szombaton pedig a túl magas hõmérséklet és a megváltozott pályaviszonyok miatt Schumacher már nem tudta támadni az idejét: "Késõn mentem ki az edzésre, de csak azért, hogy megnézzem milyen és mivel a pálya nagyon olajos és csúszós volt, úgy döntöttem, hogy nem éri meg többet megtenni, mint egy kör." - mondta - "Sokkal több értelme volt megtakarítani gumikat és arra koncentrálni, hogy jól rajtoljak." [1.]

Valóban jól rajtolt. Lerajtolta Sennát, ám a brazilnak nem ez volt a legfõbb gondja, hanem az, hogy hátulról belészaladt Mika Häkkinen (McLaren-Peugeot), így rögtön az elsõ kanyarban kiesett.

"Dolgoztam egy kicsit azon, hogy biztosítsam, hogy a pálya olyan tiszta legyen az én oldalamon, amennyire lehet." - meséli Michael a saját szemszögébõl - "Sokat készültem a rajtra és keményen koncentráltam arra, hogy én érjem el elõször az elsõ kanyart… Amikor elhúztam sikerült kifékeznem Ayrtont az elsõ kanyarba bemenve. Aztán belenéztem a tükrömbe és láttam, hogy kiszaladt a pályáról. Néhány pillanatig aggódtam, hogy meg fogják állítani a versenyt és el kell ismernem, hogy megkönnyebbültem, amikor nem láttam piros zászlókat az elsõ kör végén… Onnantól fogva tudtam, hogy nagyon jó esélyünk van nyerni." [1.]

Papírforma ide vagy oda, két verseny után az állás 20-0 volt Schumacher javára Sennával szemben pontok tekintetében. Michael azonban még mindig nem tartotta magát favoritnak: "Ha valaki megnyeri a szezon elsõ két versenyét, akkor vezet a világbajnokságban. Ez logikus, de semmi köze sincs a világbajnokság végkimeneteléhez." [2.]

És aztán következett Imola...

Az elsõ felleg akkor telepedett a versenyre, amikor pénteken Rubens Barrichello (Jordan-Hart) hatalmasat bukott az edzésen. "Csak" az orra tört el, ám ez is könnyen végzetessé válhatott volna, ha Sid Watkins professzor és orvos csapata nem érkeznek idõben, ugyanis a fiatal brazil majdnem megfulladt a saját vérében...
"Láttam Rubens balesetét a televízióban és nagyon sokkoló volt." - mondta Michael - "Meglepõdtem. Nagyon kemény becsapódás volt. Van egy göröngy annak a kanyarnak a bejáratánál, amin én is megpördültem… nagyon nehéz kanyar." [1.]

Ez azonban sajnos csak a kezdet volt. A szombati idõmérõ edzésen a Simtek-Ford újonc versenyzõje, az osztrák Roland Ratzenberger a Villeneuve-kanyarban kivágódott a pályáról és a falba csapódott. Azonnal szörnyethalt.

"Ki kellett kapcsolnom a monitort, amikor a baleset történt. Egyszerûen nem bírtam tovább nézni." [2.] - mondta Michael. Késõbb keményen bírálta a Simtek csapatot: "Nem tartom helyesnek, hogy olyan csapatok is jönnek a Forma-1-be, amelyek még egyáltalán nem ütik meg ezt a szintet. Nem mehetne úgy, hogy valaki leperkál ötszázezer dollárt és máris joga van a Forma-1-ben csapatot indítania. Az alulfinanszírozott csapatoknak nincs megfelelõ költségvetésük sem alap- és anyagkutatásokra, sem pedig elegendõ tesztelésre és azt sem engedhetik meg maguknak, hogy az anyag elfáradásakor nagyvonalúan kicseréljék az alkatrészeket." [2.]

Másnap reggel Schumacher arról tárgyalt Michéle Alboretóval, Gerhard Bergerrel és Ayrton Sennával, hogy hogyan foghatnának õk, a pilóták össze a pályák biztonságosabbá tételéért...

A verseny érthetõen nyomott hangulatban kezdõdött. És újabb incidenssel... A rajtnál leragadt J.J. Lehto Benettonja (a finn ezen a versenyen tért vissza balesete után) és hátulról beleszaladt Pedro Lamy (Lotus-Mugen-Honda). Mindenfelé alkatrészek repültek szét, amelyek a nézõk között sérüléseket is okoztak. Amikor a biztonsági autó újra elhagyta a pályát Senna nekiiramodott az élen, Schumacher pedig szorosan rátapadt. Mindenki mást leráztak. A hetedik körben Ayrton 250 km/h-s sebességnél hirtelen kivágódott a pályáról és a falba csapódott a Tamburello-kanyarban. A brazil csillag életéért hiába küzdöttek az orvosok - Senna néhány órával a kórházba szállítás után meghalt. Az új rajt után a show-nak a tragédia ellenére folytatódnia kellett (a pilótákat csak a futam után értesítették Senna állapotáról) és Michael megnyerte ezt a versenyt is. A dobogón - minden elenkezõ híreszteléssel ellentétben - nem volt ünneplés és nem volt pezsgõzés a Forma-1 történetének egyik legsötétebb hétvégéje után. Michaelnek a versenyt követõen Willi Weber vitte meg a hírt Senna haláláról: "Úgy sírt, mint egy kisfiú." - emlékezett Weber - "Nagyon sokkos állapotban volt - senki ne mondja nekem, hogy ennek az embernek nincsenek idegei vagy érzései." [1.]

Az elkövetkezendõ napok a gyásszal teltek - és persze találgatásokkal arról, hogy mi történhetett ott, a Tamburellóban. Schumacher beszámolt arról, hogy már a balesetet megelõzõ körökben is idegesnek látta Senna autóját és a brazil csak nehezen tudta uralni azt. A hivatalos vizsgálat - hosszú évek múlva - végül azt állapította meg, hogy Senna autójában eltört a kormányrúd és ez okozta a balesetet. A mai napig vannak azonban szkeptikusok, akik vitába szállnak a hivatalos állásponttal, egyéb okokat keresve.

Brazíliában háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el és Sennát hõsöknek kijáró állami temetésen helyezték végsõ nyugalomra. Michael azonban nem volt ott. Senna sok rajongójai mindenáron bûnbakot próbált keresni és voltak, akik Schumachert tették felelõssé - csak mert õ autózott közvetlenül Ayrton mögött. Ez nyilvánvalóan nonszensz, azonban Michael nem akart botrányt vagy feltûnést a temetésen: "Ha erõs érzelmeim vannak Ayrton irányában, akkor azok bárhol megvannak bennem." - mondta - "Nem kell elmennem a temetésre és megmutatnom magam, hogy ott vagyok. Megvoltak a saját érzelmeim ezzel kapcsolatban. Az egyik ok, amiért nem mentem az a biztonság volt. A csapat azt mondta, hogy ne menjek oda. Láttunk olyan dolgokat történni Németországban és az egész világon, amikor embereket támadtak meg. Nem tudom, milyen lett volna az én helyzetem. Nemcsak Brazíliában, mert még egy német Ayrton Senna rajongó is azt gondolta, hogy én voltam az oka…" [1.]

Michaelnek korábban még sosem kellett egy autóversenyen szembenéznie a halállal. Tinédzser korában mélyen megrázta Stefan Bellof halálhíre, de azon a versenyen nem volt ott. A Monacói Nagydíj elõtt egy külön tesztelést kért a Benettontól, hogy megtudja, el tud-e még menni a határra...
"Nem tudtam, hogy tényleg akarok-e még versenyezni. Sürgosen szükségem volt egy tesztre, hogy lássam egyáltalán örömömet tudom-e még lelelni a vezetésben." [2.] - mondta.

"Nagyon nehéz volt számomra a monacói hétvége elõtt fejben koncentrálni." - emlékezett vissza - "Imola után úgy találtam, hogy nem tudok rendesen koncentrálni, mint egy autóversenyzõnek kell. Ezt el kell ismernem, volt néhány komoly problémám. Azt is tudtam, hogy ha a saját fejemben nem tudom rendesen elvégezni a munkát, akkor abba kell hagynom a versenyzést. De mindezek a problémák megoldódtak, amikor elmentem tesztelni Silverstone-ba három héttel Monaco elõtt.
Rendbe tudtam szedni a gondolataimat. El tudtam rendezni a dolgokat. És ez segített a döntésben és abban, hogy elfogadjam a Grand Prix Pilóták Szövetségének (GPDA) egyik vezetõ pozícióját, amikor újra megalakítottuk azt a pénteki pihenõnapon Monacóban. Újra a munkámra tudtam koncentrálni. De még mindig - mindenki máshoz hasonlóan - kétségbeesetten boldogtalan voltam Roland és Ayrton halála miatt. Én Ayrtonhoz mértem magamat, õ volt a leggyorsabb pilóta a Forma-1-ben és semmi nem jelentett volna többet számomra, hogy ha ellene szerezhettem volna meg az elsõ pole pozíciómat Monte-Carlóban." [1.]

A monacói hétvégét követõen elmondta, hogy meglepte Senna balesetének a súlyossága: "Láttam a becsapódást és tudtam, hogy nagy ütközés volt, de láttam már súlyosabbnak tûnõ baleseteket is, mint például Zanardié vagy másokat. És õk kiszálltak és rendben voltak. Csak ilyen tapasztalataim voltak a Forma-1-rõl. Minden balesetben, amelyet addig láttam, a pilóta rendben volt. Nem volt mód rá, hogy tudhattam volna, hogy az ütközés ilyen súlyos volt. Még csak nem is gondolkodtam azon, hogy "Ez most komoly?". Csak arra gondoltam, hogy esetleg Monte-Carlóban problémái lehetnek, maximum ott nem tud majd versenyezni. Nem gondoltam, hogy ennyire súlyos." - mondta, majd így folytatta - "Semmit nem tudtunk akkor a nézõket érintõ balesetrõl és nem tudtunk semmit a boxutcai balesetrõl sem. Csak három-négy órával a verseny után tudtam meg, hogy Senna balesete olyan súlyos volt. Amikor a dobogón voltam és a sajtótájékoztatón, akkor csak annyit tudtam, hogy Senna kómában van. Egy kóma azonban olyan is lehet, mint a Karlé Monacóban. Ezeket a dolgokat nem ismered. Arról van szó, hogy nem éreztük úgy, hogy valaki meghalhat egy Forma-1-es autóban úgy, ahogyan az Ayrtonnal történt. Mindannyian tudtuk, hogy ha olyan balesetet szenvedsz, mint amikor eltörik a felfüggesztés vagy hirtelen nem mûködnek a fékek, ha valami ilyen õrület történik, akkor az súlyos lehet és megvan a veszélye, hogy meghalsz. Errõl a kockázatról tudtunk. De én személy szerint nem tudtam, hogy Senna balesete ilyen súlyos volt." [1.]

Amikor Michael Karl monacói balesetére utalt, akkor arról beszélt, hogy Monte-Carlóban még mindig nem ért véget a sötét periódus a Forma-1 számára. Ezúttal Michael egykori mercedeses csapattársa, Karl Wendlinger (Sauber-Mercedes) ütközött a korlátnak az egyik edzésen. Az osztrák versenyzõt kórházba szállították, de õ felébredt a kómából és a gyógyulás útjára lépett. Igaz, sokak szerint sosem lett többé a régi autóversenyzõként.

A Monacói Nagydíjon egyébként Michael volt a leggyorsabb az idõmérõ edzésen, ám az elsõ rajtkockát szabadon hagyták Senna tiszteletére. A Williams csapat úgy tisztelgett a háromszoros világbajnok emléke elõtt, hogy csak egy autót indítottak ezen a versenyen - Damon Hillel a volánnál.

Hill, aki az elsõ három futamon hét pontot szerzett, Michael elsõ számú kihívójává lépett elõ. És valóban: Senna halálával Michael váratlanul csöppent az "üldözött" szerepébe és most meg kellett küzdenie azzal a teherrel is, hogy hirtelen õ lett a Grand Prix cirkusz vezéregyénisége. Ezt a terhet azonban remekül kezelte le Monacóban ahol a pole után a futamgyõzelmet is megszerezte. Új státuszát az is jelezte, hogy Christian Fittipaldi, Niki Lauda és Gerhard Berger mellett õt kérték fel a Grand Prix Pilóták Szövetségének, a GDPA egyik vezetõjének. Ez a testület a pilóták érdekeinek képviseletével foglalkozik - elsõsorban biztonsági kérdésekben.

A Spanyol Nagydíjon Schumacher ugyan "csak" második lett Hill mögött, mégis sokan - köztük maga Michael is - úgy vélték ez volt a legjobb versenye 1994-ben. "Kényelmesen vezettem a versenyt és gondolatban már a soron következõ boxkiállásomnál jártam, amikor a váltóm hirtelen megõrült." - mondta - "Kettesben voltam és a harmadik sebességet akartam kapcsolni, ám valamiért nem sikerült. A négyes sem volt meg, így ötösbe kapcsoltam és az egész versenyen így hagytam. Ezzel a váltás számomra be is fejezõdött erre a futamra.
El tudod ezt képzelni: majdnem egy teljes verseny úgy, hogy csak ötödik sebességed van. Azonban szerencsém volt a szerencsétlenségben. Az ötös az egyetlen sebességfokozat, amivel a spanyol pályán az egész versenyt teljesíteni lehet.
A verseny során még egyszer megpróbáltam egy másik fokozatot keresni azonban azok a zajok, amelyek a váltóból jöttek elrettentettek minden további próbálkozástól. A két boxkiállás után is csúsztatott kuplunggal kellett ötödikben elindulnom." [2.]

Kanada és Franciaország aztán sima ügy volt: mindkétszer gyõzelem és mindkétszer Hill elõtt. Schumacher elõnye a világbajnokságban már 37 pont brit ellenfelével szemben. Aztán jött a Brit Nagydíj...

Silverstone-ban Michael a második rajtkockába kvalifikálta magát, ám a felvezetõ körben elkövetett egy hibát, amikor megelõzte a pole-ból induló Hillt. Ez egy olyan dolog, ami nyilvánvalóan nem befolyásolja egy verseny végkimenetelét, mégis szabálytalan, tehát büntetést vonz maga után. Michaelt a 14. körben informálták az öt másodperces "stop-and-go" büntetésrõl, ám a Benetton azt mondta neki, hogy maradjon kint a pályán, mert az öt másodpercet majd a verseny végén fogják hozzáadni idejéhez. Valójában a boxutcában teljes káosz uralkodott. A pályabírók nem álltak a helyzet magaslatán és õk is ellentmondásos információkat közöltek a csapattal arról, hogy mit kell tennie Schumachernek. Mégis Michael volt a dolgok szenvedõ alanya, mivel - azok után, hogy nem ment ki a boxutcába letölteni a büntetését - elõkerült a versenybõl való kizárást jelentõ fekete zászló. Briatore tajtékzott és a pályabírókat hibáztatta a kaotikus állapotok miatt. Megpróbálta meggyõzni a versenybíróságot, hogy vonják vissza a fekete zászlót. Ennek érdekében - utólag - behívta Michaelt a boxutcába, hogy letöltse a "stop-and-go" büntetést, ám ekkor már késõ volt. Michael ugyan végigment a versenyen és Hill mögött a második helyen végzett, de valójában a fekete zászló miatt már nem volt versenyben. Kizárták, ráadásul csapatával együtt egy meghallgatásra rendelték be a következõ hétre Párizsba, az FIA fõhadiszállására, ahol nem sok jóra számíthattak...

"Persze, megelõztem Damont a felvezetõ körben és igen, ez szabálytalan, de ez nem olyan dolog volt, ami normális esetben ennyi bajt vonz." - mondta Michael - "Tulajdonképpen egyáltalán nem voltam tudatában a problémáknak és utána egy igazán jót küzdöttem Damonnal a verseny elsõ részében. Idõt tudtam nyerni a pálya lassabb részein a B194-es kezelhetõségének köszönhetõen, de az egyenesekben egyszerûen eltûnt. Aztán az elsõ boxkiállásom elõtt informáltak az öt másodperces büntetésrõl. Én úgy értettem, hogy a verseny végén hozzá fogják adni az idõmhöz. Azt gondoltam, hogy ez egy kicsit furcsa. Aztán kihívtak a "stop-an-go"-ra… Kimentem és miután vezettem, most a negyedik helyen találtam magam. Hogy még rosszabbak legyenek a dolgok, ez akkor történt, amikor váltóproblémák kezdtek jelentkezni… a végén örültem, hogy a második helyen végeztem." [1.]

Az öröm persze csak addig tartott, amíg nem értesítették a kizárásról. A keserûség csak nõtt, amikor a következõ héten az FIA váratlanul szigorú ítéletet hozott ügyében: nemcsak Silverstone-i hat pontját vették el, hanem eltiltották a következõ két versenyrõl! Egyébként ugyanezen ülésén az FIA azt is megállapította, hogy Pierre Aumonier, a Silverstone-i futam versenytisztviselõje is "több ponton hibázott kötelességteljesítés közben" [1.], ám úgy tûnik ezt nem tekintették enyhítõ körülménynek a Benetton számára. A cinikusok szerint az FIA-nak túl sok volt a Schumacher és Damon Hill között lévõ pontkülönbség; valamint az a nyílt levél is szóba került, amelyben Flavio Briatore a Spanyol Nagydíj után keményen bírálta Max Mosley tevékenységét és hozzáértését - konkrétan azt, ahogyan a biztonsági kérdéseket kezelte Imola után...

"Tudom, hogy néhány dolgot rosszul csináltunk és tudom, hogy a Silverstone-i versenyen vétettem néhány hibát és megértem, hogy meg kell, hogy büntessenek, mégis a büntetés túl kemény volt." [1.] - mondta Michael, aki számára azért is sokkoló volt az ítélet, mert a következõ futam hazai versenye, a Német Nagydíj volt. Emiatt fellebbezést nyújtott be - noha tudta, hogy ennek nagy a kockázata: "Csak Eddie Irvine-ra kellett gondolnom, akit a brazíliai balesete után eltiltottak egy versenytõl és amikor fellebbezett három versenyes eltiltás lett belõle. Éppen ettõl félek én is." [2.] - mondta, de Hockenheimban mindenképpen rajthoz akart állni és a fellebbezéssel el lehetett tolni a büntetést.

"Michael abszolút ártatlan volt az egész balhéban és a csapatnak sem tehet az ember szemrehányásokat, ha valóban a tényeket tekinti." - mondja Flavio Briatore - "Silverstone-ban nem látta a fekete zászlót, mert szorosan Gerhard Berger mögött autózott és mi - egy egészen egyszerû okból kifolyólag - nem tájékoztattuk: a versenybíró közvetlenül mellettünk állt és nem tudta az okát megnevezni Michael büntetésének. Meglehetõsen zavaros helyzet volt. A legközelebbi fekete zászlónál mindent meg fogok állítani - még a másik pilótánkat is." [2.]

Ekkor azonban támadt egy másik problémája is a Benettonnak. A média elkezdett arról spekulálni, hogy a csapat tiltott kipörgésgátlót használ. A szóbeszéd akkor kezdõdött, amikor az FIA százezer dollárra megbüntette õket, mert Imola után nem bocsátották a testület rendelkezésére számítógépes forráskódjaikat ellenõrzésre. Pontosabban megtették, de késve. A vádlók igazolva érezték magukat akkor, amikor az FIA - a forráskód ellenõrzése után - kiadott egy nyilatkozatot mely szerint valóban találtak a Benetton szoftverében egy olyan opciót, amely lehetõvé teszi a kipörgésgátló használatát. A sajtó levonta a következtetést: ha ott van, akkor bizonyára használták is, a Benetton pedig "csaló".

Az ügy azonban nem ennyire egyszerû és a sajtó sok elemet, amely talán más megvilágításba helyezi a dolgot, szeret elhallgatni - de legalábbis kevésbé hangsúlyozni. A teljes történet úgy szól, hogy az FIA szúrópróba szerûen három csapat forráskódjait kérte be ellenõrzésre Imola után: a Ferrariét, a McLarenét és a Benettonét. A Ferrari azonnal teljesítette a kérést, a másik két csapat - tehát nemcsak a Benetton! - azonban késlekedett. A vizsgálat mindhárom csapatnál - tehát nemcsak a Benettonnál! - talált olyan opciókat a szoftverben, amelyek lehetõvé tették tiltott elektronika használatát. Nem lett volna meglepõ, ha esetleg a Williamsszel is ugyanígy jártak volna, ha az õ adataikat is bekérik...
Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármelyik csapat - beleértve a Benettont is - csalt volna!

Steve Matchett, a Benetton egykori szerelõje, aki ma Forma-1-es szakkommentátorként dolgozik, így magyaráz "Life in the fast lane" címû könyvében: "Az elektronikai dobozok elsõ vizsgálata után az FIA arra kérte a Benettont, a McLarent és a Ferrarit, hogy szállítsa a vezérlõ dobozokhoz tartozó forráskódokat is. A forráskódok segítségével lehet a vezérlõ dobozban tárolt információt megfejteni és elemezni. Mindhárom csapat beleegyezett, hogy átadja az FIA-nak a forráskódokat. A Ferrari rendszerét a FIAT gyártja (sok év óta az anyavállalatuk), így az õ forráskódjaik probléma nélkül elérhetõek voltak. Azonban a McLaren és a Benetton számára lehetetlen volt azonnal szállítani a forráskódokat, hiszen mindkét csapatnak olyan kereskedelmi partnerei voltak, amelyektõl elõször engedélyt kellett kérni. A motor-menedzsment rendszerekbe millió dolláros fejlesztések vannak - olyan technológiák, amelyek aztán közvetlenül az utcai autók gyártásában kerülnek felhasználásra.

Az FIA megállapította, hogy mindhárom csapat vezérlõ moduljai tartalmazták az elektronikus segédeszközök különbözõ formáit, amelyeket az elõzõ év végén betiltottak - és el tudom képzelni, hogy az összes többi Forma-1-es csapatnak is megvoltak ugyanezek az elektronikai segédeszközök a vezérlõ moduljaikban.

A motor és az erõátviteli rendszer elektronikájának bonyolultsága miatt nem egyszerû dolog ezeket a funkciókat eltávolítani, ugyanis közülük sok össze van kapcsolva különbözõ vezérlõ rendszerekkel. Például a kipörgésgátló teljes eltávolítása befolyásolhatja a motor-menedzsment rendszer alapvetõ üzemanyag adagolási funkcióját és a gyújtás idõzítését.
Messze a leggyorsabb, legkönyebb és legbiztonságosabb módja az új szabályokra való átállásnak az volt, hogy egyszerûen inaktiváltuk õket. Emellett döntött a Benetton és nyilvánvaló, hogy a Ferrari és a McLaren is ezt tette." [4.]

Végül az FIA is erre a következtetésre jutott és egyik csapatot sem büntette meg: "Az FIA megvizsgálta az adatokat és az elektronikát és aztán kiadott egy sajtónyilatkozatot, melyben tisztázza a csapatot: "...bizonyítékunk van rá, hogy a Benetton Formula Ltd nem használt automata rajt rendszert az 1994-es San Marinói Grand Prix-n", állt a közleményben. [4.] - emlékszik vissza Matchett. Ennek ellenére ez a kis közjáték elég volt arra, hogy a média egy része "csalónak" bélyegezze a Benettont - ám érdekes módon jóval engedékenyebbek voltak a McLarennel és a Ferrarival...

Schumacher minden igyekezete ellenére sem tudta boldoggá tenni hazai közönségét: a 19. körben motorhiba miatt fel kellett adnia a Német Nagydíjat. A Benetton azonban nem emiatt került ismét az érdeklõdés középpontjába, hanem Jos Verstappen balul sikerült boxkiállása miatt (idõközben a holland ismét felváltotta Lehtót, mivel a csapat nem volt elégedett a finn teljesítményével). Verstappen a 15. körben ment ki kerékcserére, amikor a szerelõk nem megfelelõ módon csatlakoztatták autójához az üzemanyag töltõ csövet, az üzemanyag mellé ment és lángra gyúlt. Rettenetes látvány volt a lángtengerbe boruló Benetton, ám végül senkinek sem esett nagyobb baja. "Egyáltalán semmi nem ment jól számunkra Hockenheimban." - mondta Michael - "Nagyon mérges voltam a tûz miatt, de hálás is voltam, hogy senki nem sérült meg súlyosan. Jost és öt szerelõt kórházba szállították, de csak egy srácot tartottak bent éjszakára. Remélem nem lesznek többet ilyen problémáink." [1.]

A történet azonban itt nem ért véget. Az FIA viszgálatot kezdeményezett az ügyben és megállapította, hogy a Benetton üzemanyag-töltõ csövébõl hiányzott egy szûrõ.

"A Benetton Formulát a Motorsport Világtanács elé idézték, hogy megfeleljen azokra a vádakra, melyek szerint az üzemanyag betöltõ csövet "módosították" a szûrõ eltávolításával." - írja Steve Matchett könyvében - "A sajtóközlemény szörnyû sokként ért bennünket. Mintha nem lett volna elég egy ilyen szörnyû baleset önmagában, most még azon is spekulálni kezdtek, hogy szándékosan okoztuk a tüzet!

A kérdéses szûrõt késõbb adták hozzá az üzemanyagtöltõ specifikácójához. Azért kellett beszerelni, mert néhány csapat arról panaszkodott, hogy fémtörmeléket találtak az üzemanyag töltõ csõben (amint márciusban említettem). Azonban mi minden verseny után szétszedjük és megtisztítjuk az üzemanyagtöltõnket és a mi üzemanyagunkat egy sokkal finomabb szûrõvel szûrjük meg, mint az Intertechnique berendezése. Az üzemanyagtöltõ év eleji kitisztítása után sosem találtunk fémtörmeléket, hulladékot vagy más ilyesmit a csõben.

Lehetetlen, hogy a tüzet az okozta volna, hogy fémtörmelék nyitva tartotta a szelepet, hiszen sosem volt fémhulladék a csõben. Ezen kívül, ha a szelepet fémtörmelék tartotta volna nyitva, akkor az üzemanyag addig spriccelt volna, amíg a csõ ki nem ürült volna, hiszen a szelep nem tudott volna lezárni. Egyszerûen nem állt össze a kép.

Igen, a szûrõt eltávolítottuk, de csak mert fölösleges volt. A Benetton sosem csinált belõle titkot, hogy eltávolítottuk. Ne feledjük, hogy a csövet a verseny utáni kedden vizsgálták meg. Rengeteg idõ lett volna arra, hogy a szûrõt [az FIA vizsgálata elõtt] visszategyük, ha a csapat szükségét érezte volna. Amennyire én tudom a Benetton engedélyt kért arra, hogy a szûrõt eltávolíthassák és ezt az engedélyt megkapta.

Sajnos az engedély egy beszélgetés közben született és ennek következtében a csapatnak nem állt rendelkezésére dokumentum a helyzet tisztázására. Egyetlen másodpercig sem hiszem, hogy a Benetton felelõs volt a tûzért. Ami engem zavart az volt, hogy az emberek olyanokat olvashattak, hogy a Benetton saját magának okozta a tüzet, miközben valószinûtlen volt, hogy az irányító testület betiltaná a boxkiállást, vagy akár csak megvizsgálná az üzemanyagtöltõ berendezés áttervezésének lehetõségét.

Az FIA tûzzel kapcsolatos sajtóközleményét követõen egy kicsit aggódtam, hogy a többi csapat hogyan fogja tekinteni a helyzetet. Azt fogják gondolni, hogy mi okoztuk a tüzet és ha igen, akkor gúnyolni fognak bennünket? Vagy egyszerûen csak teljesen figyelmen kívül hagynak minket?

A médiában úgy tûnt kétféle nézet volt az ügyrõl: a sajtó bizonyos részei elkezdtek arról cikkezni, hogy a Benetton talán túl sikeres lett és egy kicsit vissza kellenne fogni bennünket. Azok az újságok, amelyek a szenzációhajhászás útját járják, olyan sztorikat hoztak le, amelyekben csalókként ítélik el a csapatot, azt állítván, hogy gyorsaságunk a boxutcában nem egyszerûen egy jó rendszer, jó felszerelés és sok-sok óra gyakorlás eredménye volt, hanem annak eredménye, hogy megváltoztattuk az üzemanyagtöltõ csövet. Nonszensz. Õk is tudták, hogy az. De védelmükre szolgál, hogy az õ céljuk az, hogy eladják az újságjaikat és az olyan sztorikkal, hogy "apuka újságot olvas, miközben anyuka tévét néz" nyilvánvalóan nem fogják ezt elérni.

A félelmeim azzal kapcsolatban, hogy a többi csapat el fog ítélni minket megalapozatlannak bizonyultak. Mindenki, akivel csak beszéltem a boxutcában, csak aggodalmát fejezte ki. Megkérdezték, hogy ki sérült meg, hogy van Simon és, hogy Jos tud-e versenyezni. Jo Ramirez és Dave Ryan (a McLarentõl) arról érdeklõdött, hogy hogy vagyok és elmondták, hogy nagyon értékelik azt, hogy küldtem egy rövid levelet Ron Dennisnek, amelyben megköszöntem a szerelõinek a gyors munkát a tûz alatt és hogy kölcsönadtak egy overallt. "Ugyan már!" - mondtam - "Ne köszönjétek. Én köszönöm!" [4.]

Matchett elmélete a tûz okáról: "Az üzemanyag-szelepnek a csõben csak akkor szabad kinyílnia, amikor az autóban és a csõben lévõ szelep csatlakozik egymáshoz és a csõ szelepének gyorsan be kell záródnia, amint leválasztják az autóról. Úgy hiszem, hogy a balesetet az okozta, hogy a szelep véletlenül kinyílt a csõben, amikor a csövet rosszul kapcsoltuk rá az autó szelepére. Aztán amikor Simon leengedte a kezét, elvette a súlyát a csõrõl, így a szelep ismét be tudott záródni (amint kell) és ez az oka annak, hogy relatíve kevés üzemanyagot vesztettünk." [4.]

Végül az FIA is felmentette a csapatot. Közleményük úgy szólt, hogy a Világtanács egyhangú véleménye az volt, hogy a csapat jóhiszemûen távolította el a szûrõt.

A sok izgalom után nagy megkönnyebbülést - és némi elégtételt - jelentett a Benetton és Michael számára a sima és egyértelmû magyarországi gyõzelem Hill elõtt. "Úgy érzem, hogy a magyarországi gyõzelmem segített elvenni a nyomást, amelyet mindannyian éreztünk Hockenheim után, miután olyan sok vádat megfogalmaztak a tankolási tûz miatt." - mondta Schumacher - "Amint újra az autóban ültem, tiszta volt a fejem, egyáltalán nem volt problémám. Egyszerûen a munkámra koncentráltam és elfeledkeztem minden másról. Mielõtt a hétvége elkezdõdött volna azt gondoltam, hogy valószínûleg többet tapasztaltam már Forma-1-es politikából és vitákból, mint bárki más, de azok a dolgok, amelyek Magyarországon történtek teljesen mások voltak." [1.]

Az, ahogyan Schumacher ebben az idõben a pályán ki tudta zárni gondolataiból az összes zavaró tényezõt - beleértve a média támadásait is -, elismerést váltott ki: "Kedvelem Damont és tisztelem azt, amit elért a Forma-1-ben nagyon rövid idõ alatt." - mondta Michael 1992-es csapattársa, Martin Brundle a Hungaroringen - "De szerintem Michael érdemli meg, hogy világbajnok legyen, mert õ olyan különleges. Azt várnád, hogy összezuhan a nyomás alatt, ami alatt van, de nem ezt tette. Nagyon erõs fejben. Nézd meg a kört, amivel megszerezte a pole pozíciót szombaton. A csapat semmit sem változtatott meg az autóján, mégis a srác kimegy és elõszed egy extra másodpercet valahonnan. Ezt iszonyú nehéz megcsinálni. Ez egy adottság." [1.]

A következõ versenyen, a Belga Nagydíjon aztán jött a következõ hidegzuhany. Michael simán és fölényesen nyerte meg a versenyt, ám utólag diszkvalifikálták és Hillt nyilvánították gyõztessé. Az ok ezúttal az volt, hogy a futam utáni technikai ellenõrzésen a megengedettnél vékonyabbnak találták a Benetton aljára szerelt fenéklemezt. A fenéklemezt a Német Nagydíj után vezették be azért, hogy lassítsák az autókat. Megengedett volt, hogy a fenéklemez egy verseny alatt egy millimétert veszítsen a vastagságából, ám Schumacher autóján ez a kopás ennél nagyobb volt. A Benetton arra hivatkozott, hogy a fenéklemez akkor kopott le, amikor egy alkalommal Michael megpördült a rázókövön, ám az FIA ezt az indokot nem fogadta el.

A fenéklemez vastagságával kapcsolatos probléma egyébként idõrõl idõre azóta is elõkerül különbözõ csapatoknál - s van amikor az FIA elfogad egy megpördüléssel, a pálya állapotával vagy balesettel kapcsolatos indokot, van amikor nem. Minden valószínûség szerint azonban egyik esetben sem szándékos ez a fajta szabálysértés - ahhoz túl könnyen le lehet bukni vele. A Benetton 1994-es esetében az is elképzelhetõ, hogy - miután ez csupán a harmadik verseny volt a fenéklemez bevezetése óta - a csapat elszámította magát az autó magasságának beállításánál és ezért kopott le az ominózus alkatrész a megengedettnél nagyobb mértékben.

Michael vesszõfutása azonban még mindig nem ért véget, ugyanis az FIA elutasította a Silverstone-i eseményekkel kapcsolatos fellebbezését, így a következõ két futamon (Monza, Estoril) otthon kellett maradnia. Az angliai és a belgiumi diszkvalifikálás után már "csak" 21 pont volt az elõnye Hillel szemben a világbajnokságban és ez a kétfutamos eltiltás lehetõvé tette Hill számára, hogy - ha megnyeri mindkét versenyt - egy pontra megközelítse. Az angol pedig élni tudott a lehetõséggel...

"Most már tudom, hogy amikor Jerezben visszatérek, az igazi harc lesz." - nyilatkozta Michael, miután a tévében kellett végignéznie Hill estorili gyõzelmét és azt, hogy Verstappen és az õt helyettesítõ Johnny Herbert semmit sem tud tenni ez ellen - "Damon jó munkát végzett és nagyon jól vezetett… Szerintem egyenlõ esélyekkel fogunk küzdeni, de azt hiszem igaz, hogy Damon idén soha nem vert meg egyetlen versenyen sem külsõ behatás nélkül." [1.]

Azonban egycsapásra megfagyott a levegõ a két rivális között, amikor Damon Hill tett néhány olyan nyilatkozatot melyben örömét fejezte ki Schumacher diszkvalifikálása és sorozatos megbüntetése fölött. "Mindig akkor ismered meg a másik igazi személyiségét, amikor bajban vagy és õ [Hill] nem volt nagyon segítõkész, amikor nagy bajban voltam." - mondta Michael válaszként - "Minden alkalommal, amikor bebizonyítottuk, hogy nem csaltunk, õ meg találta a módját annak, hogy ezt kiforgassa és azt mondja: "Igen, de volt ott valami más is". Sok ember nem örült annak, ami velünk történt, csak egy-kettõ gondolta, hogy jogos volt - és különösképpen egy valaki. A múltban sokkal jobban tiszteltem, mert úgy gondoltam, hogy kedves és fair fickó. Sok versenyzõ nagyon sportszerû dolgokat mondott nekünk, de Damon ennek az ellenkezõje volt. Nem azt várom, hogy álljon ki értem és mondja azt, hogy nem volt jogos, ami történt, de azt sem várom, hogy még rosszabbá tegye a dolgokat, mint amilyenek. Inkább ne mondott volna semmit..." [3.]

Schumacher verbálisan bekeményített. Kritizálta Hill képességeit "kettes számú pilótának" nevezve és kijelentette: "Minden tiszteletet elvesztettem, amit a brit iránt éreztem - emberileg és pilótaként is." [2.] Ezzel kezdetét vette a szócsata a két rivális között - a média legnagyobb örömére. Az angol azzal vágott vissza, hogy "Schumachernek sokkal keményebben kell próbálkoznia" [1.], ha az a célja, hogy pszichésen destabilizálja õt, valamint, hogy a német megjegyzései "éretlenek".

A pályán azonban Michael nem hagyta magát ezen dolgok befolyása alá kerülni. A jerezi versenyt csaknem 25 másodperces elõnnyel nyerte meg Hill elõtt - és ez pszichésen rendkívül fontos volt számára. És persze az sem volt elhanyagolható, hogy elõnye egy pontról öt pontra nõtt a világbajnokságban. "Amikor Damon kiállt a boxba, átvettem a vezetést és onnantól kezdve úgy éreztem, hogy nyerni tudok." - emlékszik vissza Schumacher - "Amikor észrevettem, hogy az õ stratégiája az, hogy két boxkiállást iktat be, miközben én hármat, akkor ez még világosabb volt számomra. Tudtam, hogy keményen nyomhatom és nagy elõnyt szerezhetek. Senki nem okozott semmilyen gondot a lekörözöttek közül sem és igazán élvezni tudtam a vezetést egészen a kockás zászlóig. Számomra ez egy nagyon fontos gyõzelem volt." [1.]

Suzukában azonban Hill meg tudta ragadni utolsó lehetõségét, hogy a lehetõ legnyiltabbá tegye a világbajnokságot az utolsó futamra. Az elsõ rajtkocka Schumacheré volt. A verseny olyan hatalmas esõben kezdõdött, hogy a versenyzõk nem egymással küzdöttek, hanem azért, hogy egyáltalán a pályán tudják tartani gépüket. Schumacher azonban esõmenõhöz méltó módon 6,8 másodpercre elhúzott az élen. Ám ekkor beküldték a Safety Car-t, majd piros zászlóval leállították a versenyt. Miután az esõ kissé mérséklõdött jöhetett az új rajt - egy a biztonsági autó által felvezetett repülõrajt. Ezúttal a Williams boxkiállása sikerült a legjobban, így Hill a boxban megelõzte Schumachert. A gyõzelemhez azonban ez nem volt elég, hiszen Schumacher a futam leállítása elõtt 6,8 mp-el vezetett és ez is beleszámított a végeredménybe: Damonnak tehát több, mint 6,8 mp-et kellett ráverni ahhoz vetélytársára, hogy gyõzzön. Az angol rendkívül motiváltan versenyzett és sokak szerint pályafutása egyik legnagyszerûbb teljesítményét nyújtva végül megszrezte a futamgyõzelmet.

Így kerülhetett sor arra, hogy a világbajnokság Michael nyilvánvaló fölénye ellenére csak az utolsó, Adelaide-i futamon dõlt el. A pole pozíció ezúttal Nigel Mansellé volt, aki 1994-ben négy versenyen próbálta segíteni a Williams csapatot (Coulthard helyén): Magny-Cours-ban, Jerezben, Suzukában és Adeliade-ben. Egyik alkalommal sem sikerült pontokat elvennie Michaeltõl, ám az utolsó versenyen pszichológiailag mindenképpen jót tett a csapatnak az a tudat, hogy Mansell az élrõl indulthatott - még ha csak 18 ezreddel verve is Schumachert. A verseny azonban mégsem Nigelrõl szólt - még akkor sem, ha a végén õ nyert. A két világbajnoki esélyes hamar megelõzte az 1992-es bajnokot és aztán elhúzott tõle - elõl Schumacher, szorosan mögötte Hill. A 36. körig így haladtak (még a boxba is egyszerre mentek be a 18. körben, de kettejük sorrendje nem változott), amikor Michael hibát követett el, kicsúszott a pályáról és eltalálta a falat. A Benetton azonnal visszatért a pályára Hill elõtt, ám az angol a pillanatnyi megingást kihasználva elõzésre szánta el magát. Belül próbálkozott, ám Schumacher nem hagyta magát, megpróbálta védeni pozjcióját. Összekoccantak, Schumacher autója a levegõbe emelkedett és kivágódott a pályáról. Ebben a pillanatban Hill tûnt a világbajnoknak. Ám a pálya szélén ácsorgó Schumacher számára nem sokkal késõbb új remény csillant fel. Hillnek a boxba kellett hajtania, mert az ütközés következtében eltörött a Williams elsõ felfüggesztése. Az angol szerelõi tanácstalanul állták körbe az autót, de megjavítani nem tudták. Michael Schumacher világbajnok volt!

"Rámentem egy bukkanóra, amikor az autó kitört és oldalra ment, de megfogtam. Aztán rá kellett mennem a fehér vonalra és a kifutó területet kellett használnom." - emlékszik vissza Michael - "Átmentem a füvön, megérintettem a falat, de folytattam. Aztán csak be akartam fordulni a kanyarba és hirtelen megláttam Damont magam mellett és akkor összeütköztünk és felemelkedtem a levegõbe. A kormány nem volt rendben. Féltem egy kicsit, mert azt hittem, hogy át fogok fordulni, de az autó visszabillent. Ez volt a legrosszabb pillanat, ott lenni a gumifalban és nem tudván folytatni, miközben látom, hogy Damon továbbhajt. Ez volt a leghosszabb három kör az életemben. Aztán hallottam a hangosbemondót, hogy problémája van, de nem tudtam, hogy milyen probléma. De amikor láttam Mansellt elmenni kétszer-háromszor anélkül, hogy Hill elment volna, akkor már gondoltam, hogy ennyi volt…!" [1.]

A drámai végjáték azóta is sok vitát generál - a legkülönbözõbb nézetekkel a felelõsséget illetõen - ám azt nehéz lenne tagadni, hogy az egész éves teljesítmény alapján Schumacher megérdemelten nyerte meg a világbajnokságot. Amikor mindketten pályán voltak és befejezték a versenyt, akkor Hill mindössze két alkalommal tudott Michael elõtt végezni: egyszer Spanyolországban - ahol a német beragadt váltóval versenyzett - és egyszer a kaotikus Japán Nagydíjon. Schumacher összesen 92 pontot gyûjtött és nyolc futamot nyert - úgy, hogy a 16 versenybõl kettõn diszkvalifikálták, kettõn pedig nem indulhatott.

A diadal hatására Michael Hill irányába is megenyhült: "Azt mondtam, hogy nem tisztelem, de nem volt igazam." - mondta a verseny utáni sajtótájékoztatón és elismeréssel adózott aziránt, ahogyan vetélytársa össze tudta kapni magát az utolsó két futamra - "Fantasztikus munkát végzett az utolsó két versenyen - megfelelõ és fantasztikus munkát. Nagyszerû rivális volt." [1.]

Aztán saját érzelmeirõl beszélt és Ayrton Sennáról: "Megnyerni a világbajnokságot olyan, mint egy álom. Nem tudom hogyan tudnám elmagyarázni. Az érzések bennem vannak, de nem tudom igazán kifejezni õket… A szezon elején világos volt számomra, hogy nem fogom megnyerni a bajnokságot, hanem Ayrton fogja. De õ nem volt itt ezeken az utolsó versenyeken és ezért szeretném neki ajánlani ezt a bajnoki címet. Õ az a versenyzõ, akinek meg kellett volna kapnia. Az övé volt a legjobb autó és õ volt a legjobb pilóta - ezek az én érzéseim vele kapcsolatban. Egy idõben nehéz volt kimutatni az érzelmeimet, mert nem olyan ember vagyok, aki szereti kimutatni az érzéseit, de mindig gondoltam rá. És most ez a megfelelõ idõ arra, hogy valamit, amit elértem - amit neki kellett volna elérnie - neki adjak. Köszönöm szépen." [1.]