A Forma-1 csúcsán a Benettonnal - 1995

A szezon Interlagosban vette kezdetét. "Ayrton nélkül odamenni nagyon nehéz lesz." [1.] - mondta Michael errõl elõljáróban. És valóban: ez volt az elsõ Brazil Nagydíj Senna halála óta, így a futamot nemcsak az új évvel kapcsolatos várakozások és az erõviszonyokkal kapcsolatos találgatások elõzték meg, hanem számos megemlékezés is. Míg egy évvel korábban Schumacher Ayrton kihívója volt, addig 1995-ben mint világbajnoknak neki kellett szembenéznie a "trónkövetelõkkel" - elsõsorban Hillel a Williams-Renault-ban - és az elvárásokkal. A figyelem is sokkal inkább rá öszpontosult, ám ez saját bevallása szerint nem jelentett nagy problémát: "Én személy szerint sokkal nyugodtabbnak érzem magam. Nyertem versenyeket. Megnyertem a világbajnokságot. Azt hiszem nagyobb a nyomás rajtam, hogy nyerjek, de jelen pillanatban még nyugodt vagyok és nagyon várom az elsõ versenyt. Nyugodt telem volt és elõtte elég jól megbirkóztam a nyomással. Ez nem zaklat fel. Nem küszködöm a feszültség miatt vagy a munkám miatt. Nem aggódom. Nagyon jó a Benetton csapat struktúrája és minõségi munkát végzünk. Tudom, hogy sokat kell dolgoznunk az új partnerkapcsolatunkon a Renault-val és az új autón és készen állok rá.
Nem vagyok teljesen elégedett. Még sok tekintetben mindig elégedetlennek érzem magam. Még mindig sokkal többet várok és emiatt nem érzem különösképpen fantasztikusan magam a dolgok miatt. NEM bújtam ki a bõrömbõl és nem érzem magamat a világ tetején! De ez normális dolog számomra. Mindig így volt. Amikor megnyertem az elsõ nagydíjamat Spa-ban, az jó érzés volt számomra, de aztán nagyon gyorsan visszatértem a normalitáshoz. Nincs túl sok csúcspontom és mélypontom, felfelé szárnyalások és zuhanások. Stabil vagyok ilyen szempontból." [1.]

A média figyelme minden részletre kiterjedt. Többek között arra is, hogy az elõzõ szezonban 69 kilogrammal mérlegelõ Schumacher hirtelen 77 kilogrammra "hízott". Ez azért volt érdekes, mert az FIA új szabályt vezetett be amely - a korábbiaktól eltérõen - nem az autó maximális súlyát határozta meg önmagában (515 kg), hanem azt, hogy a versenyzõ és az autó együtt mennyit nyomhat (595 kg). Az új szabály mellett az volt a kedvezõ a csapatok számára, ha egy pilóta nehezebben mérlegel a verseny elõtt és aztán veszít néhány kilogrammot a súlyából mire a futam elkezdõdik. Michael öt kilogrammot veszített a súlyából a versenyre és nem csinált titkot belõle, hogy a nehezebb súlyt a csütörtöki mérlegelés elõtt sok folyadék fogyasztásával érte el, amit aztán késõbb gyorsan le lehetett adni. Emiatt újabb kritikák érték a német versenyzõt, noha valójában semmi szabálytalant nem tett. Gyakorlatilag egy kiskaput használt ki a szabályokban, amely csak a versenyzõ futam elõtti súlyát határozta meg - és nem õ volt az egyetlen a mezõnyben...
Miután az FIA észrevette ezt a hibát a szabálykönyvben, azonnal korrigálta azt, így késõbb ilyen vitákra már nem került sor.

Sor került azonban egy másfajta vitára az interlagosi verseny után. Schumacher sima gyõzelmet aratott David Coulthard (Williams-Renault) és Gerhard Berger (Ferrari) elõtt, ám a verseny után a két éllovast diszkvalifikálták és Bergert nyilvánították gyõztessé. A Benettonban és a Williamsben az üzemanyagot találták szabálytalannak. Mindkét csapatnak a francia Elf cég szállította a benzint és a hibát õk követték el. Az FIA késõbb úgy döntött, hogy mivel a versenyzõk vétlenek, Schumacher és Coulthard megtarthatja a pályán elért helyezését, csak csapataikat fosztják meg pontjaiktól a konstruktõri világbajnokságban. Niki Lauda, aki akkoriban a Ferrari tanácsadójaként dolgozott - és akinek csapata nyert volna Schumacher és Coulthard diszkvalifikálásával - nem értette egyett ezzel az ítélettel: "Nem lehet a versenyzõt és az autót különválasztani egymástól." - nyilatkozta - "Ez majdnem olyan, mintha a fociban megítélnének egy fél gólt." [3.] Berger hasonlóan keserû volt: "Már semmit sem értek. A Forma-1 egy vicc lett." [3.] Itt azonban nem állapodott meg a dolog és a történet végkifejlete egy csúnya szócsata lett a sajtóban Michael és Gerhard között. Schumacher Berger egy korábbi kommentárját magára vette és úgy érezte válaszolnia kell: "Bergernek inkább a versenyzésre kellene koncentrálnia és nem arra, hogy hogyan tud engem kritizálni. Ha Berger a PR-tehetségét a versenypályán is kamatoztatni tudná, akkor sokkal több versenyt nyert volna. Nem tudom megérteni, hogy valaki hogyan tud ünnepelni egy olyan gyõzelmet, mint amit neki adtak Brazíliában." [3.] Berger egy nappal késõbb így válaszolt: "Sosem kritizáltam Schumachert. Csak azt a döntést kritizáltam, ami visszaadta neki a gyõzelmet. Együtt tudok azzal élni, ha mérges. Az FIA gyõztessé nyilvánított, így minden okom megvolt az ünneplésre." [3.] De aztán jött az övön aluli ütés az osztrák versenyzõtõl. Hirtelen az 1994-es imolai versenyrõl kezdett beszélni: "Nem tudom, hogy valaki hogyan ugrálhat a dobogón, mint egy bohóc és locsolhat pezsgõt, miután meghalt az egyik kollégánk." [3.]
Schumacher: "Bergernek rövid a memóriája. Nem volt pezsgõzés - de Senna halálát különben is csak késõbb jelentették be." [3.] Michaelnek volt igaza. Az 1994-es imolai versenyen valóban nem volt örömködés a dobogón, ám Berger "PR-tehetségében" valóban lehetett valami, mert ezt követõen sokan, mint megtörtént esetre kezdtek utalni Schumacher állítólagos imolai pezsgõzésére...

Az Argentin Nagydíj elõtt Michael menyasszonyával, Corinnával, menedzserével, Willi Weberrel és akkori edzõjével, Harry Hawelkával Bahiába ment lazítani. A búvárkirándulás azonban a rossz okból sikerült emlékezetessé... Schumacher és barátai egy kis hajón mentek ki a nyílt tengerre, ahol Michael Hawelka, annak a szállodának az igazgatója, ahol laktak és egy búvároktató társaságában merült alá, hogy megcsodálja a korallzátonyokat. Weber és Corinna a hajón maradtak. Miközben a fiúk a tenger mélyén kalandoztak, az óceán áramlatai elsodorták a hajót a fejük fölül. "Ez volt életem legrosszabb órája." - mondta Michael azokról a percekrõl amelyek felbukkanásukat követték - "Igazán féltem. Amikor a felszínre jöttünk nyoma sem volt a hajónknak. Pár mérföldre voltunk a parttól és azt hittem, hogy a hajó lehorgonyzott. Láttuk õket a távolban, de õk nem láttak minket - a hullámok körülbelül két méter magasak voltak és féltem." [1.] Michael és társai úszni kezdtek a hajó felé, ám egy idõ után egymás után feladták. Schumacher azonban kitarott és elérte a hajót, amellyel aztán társaik segítségére siettek. "Ilyet soha többé nem akarok átélni." [1.] - mondta késõbb, s azt is bevallotta, hogy ez volt az elsõ alkalom, hogy komoly halálfélelme volt.

Az Argenin Nagydíj ennél békésebben alakult, igaz nem hozott kirobbanó sikert Schumacher számára: a harmadik helyrõl indulva, végül a versenyen is harmadik lett, mert gumiproblémák miatt a tervezett kettõ helyett háromszor kellett a boxba látogatnia. Hill nyert Jean Alesi (Ferrari) elõtt.

A következõ futam a rossz emlékû San Marinói Nagydíj volt. A tragikus 1994-es események óta átépítették, biztonságosabbá tették a pályát, ám az egy évvel korábban történteket nem lehetett kitörölni a fejekbõl: "A pálya nem ugyanaz a régi stílusú Imola, de amikor itt ülök vagy kimegyek, akkor tudom, hogy ez ugyanaz a hely, mint tavaly." - nyilatkozta Michael - "Õszintén szólva, jobban szerettem volna, ha valahová máshová megyünk erre a versenyre." [1.]
Az idõmérõ edzésen ugyan megszerezte az elsõ rajtkockát és aztán a versenyen vezetett a vizes pályán, ám a kilencedik körben kicsúszott és erõteljesen a korlátnak csapódott. Schumacher a mai napig egyik legrémisztõbb baleseteként emlékszik vissza erre, mivel az okot igazándiból sosem sikerült kideríteni: "Az ominózus 1995-ös imolai balesetemet, amikor félig nedves aszfaltról kirepültem a Benettonommal, a mai napig sem tudom magamnak megmagyarázni. Valószínûleg anyaghibáról volt szó, mert az autó olyan hirtelen kitört - de biztosan sosem derítették ki. Az ilyen esetek jobban zavarnak, mint a többi baleset, amikor tudom a pontos okot." - mondta még egy 2001-ben a német Stern magazinnak adott interjúban is.

A Spanyol Nagydíj aztán Michael minden aggodalmát elfeledtette: pole pozíció szombaton, majd sima gyõzelem vasárnap. Monacóban a média nagy hangsúlyt fektetett arra az elemre, hogy ez az a pálya, amelyen Damon Hill édesapja, Graham öt alkalommal nyert annak idején. Úgy tûnt az angolok kedvence talán folytatni tudja a családi hagyományokat, miután szombaton megszerezte a pole pozíciót. Michael lépéshátrányba került az autó beállítását illetõen, amikor a szombati szabadedzésen egy ütközésben Heinz-Harald Frentzennel (Sauber-Ford) eltört autója egyik keresztrúdja. Az idõmérõn a második rajtkocka lett az övé, de nem aggódott. Hill a rajtnál is megõrizte vezetõ pozícióját, Michael szorosan követte. A meglepetés akkor érte a Williams-Renault csapatot, amikor kiderült, hogy Schumachernek csak egyszer kell kimennie a boxba, míg Damon két kiállásos taktikán volt. Michael azonban nehezebb autóval is gond nélkül tartotta a brit tempóját és a boxkiállások lezajlása után kényelmes vezetést szerzett - végül pedig 35 másodperces elõnnyel nyert Hill elõtt.

Kanadában Schumacheré volt az elsõ rajtkocka és aztán több, mint fél perccel vezetett a versenyen, amikor rendetlenkedni kezdett a váltója, így nem tervezett módon a boxba kellett hajtania, ahol egy hosszabb javítás következett. Végül az ötödik helyen ért célba. Szerencse volt a szerencsétlenségben számára, hogy Hillnek hidraulikai problémák miatt ki kellett állnia. Alesi aratta le a gyõzelmet.

A Francia Nagydíjon Hill szerezte meg a pole-t, ám a versenyt ismét Michael dominálta. Egy apró incidenstõl eltekintve - amikor a 13. körben Schumacher egy lekörözés alkalmával úgy érezte, hogy az elõtte haladó Hill "fék-tesztelte" - probléma nélkül zajlott a futam, s végül Michael több, mint fél percet vert a második helyezett Damonra.

A Brit Nagydíj elõtti napokban a média megtett minden tõle telhetõt, hogy felkorbácsolja a kedélyeket a két világbajnoki esélyes között. A brit Radio Times magazin elõszedett egy hónapokkal korábbi Hill-nyilatkozatot, amiben a brit a Mercedes-Benz "termékének" és "klónnak" nevezi Schumachert. Valójában Damon kommentárját kiragadták eredeti szövegkörnyezetébõl, hogy egy kicsit "botrányosabb" legyen, mint amilyen az eredeti formájában volt. Hill a modern, új generációs versenyzõk személyiségét hasonlította a régi vágású pilótákéhoz.

Michaelt is gyakran kérdezgették Damonhoz fûzõdõ viszonyáról. Schumi a maga kiegyensúlyozott lelkivilágával nehezen követhetõnek érezte Hill hangulatváltozásait: "Lehetetlen számunkra barátokká válni. Nehezen értem meg õt. Néha, amikor látom normálisan reagál és azt mondja "hello". Ám a következõ alkalommal teljesen más lehet. A hangulatát nehéz megítélni és úgy tûnik, hogy nagyon gyakran változik, miközben az én hangulatom többé-kevésbé ugyanolyan marad. Jól kijövök David Coultharddal, aki mindig ugyanúgy kezel engem, nincs problémám vele és tudunk együtt nevetni…" [1.]

2000 augusztusában - utólag - így értékelte Hillel való kapcsolatát a német Auto, Motor und Sport címû lapban: "Damonnál mindig voltak hangulatingadozások. Néha jó hangulata volt, néha nem. Egyszerûen ilyen volt. Nála az volt az érzésem, hogy mindaddig, amíg riválisok vagyunk nem engedhetem meg magamnak, hogy barátok legyünk. Ha nem lennénk mindketten autóversenyzõk, akkor valószínûleg jól kijöttünk volna egymással."

1995-ben azonban még kõkemény riválisok voltak, így viszonyuk feszült volt és nem segített az sem, hogy a sajtó is igyekezett méginkább szítani az ellentéteket. Ami a Silverstone-i versenyen történt azonban nem a médián múlott. A pole Hillé lett, ám Schumacher ismét csak egy boxkiállást tervezett a versenyre, míg Hill kettõt. Ennek eredményeképpen Hill második boxkiállása után Schumacher került az élre a verseny 41. körében - 20 körrel a vége elõtt. A különbség azonban nem volt nagy: Hill szorosan Michael nyomában volt és megvolt az az elõnye, hogy frissebbek voltak a gumijai. A 46. körben a brit elõzésre szánta el magát a Priory kanyarban, ám ez egy meglehetõsen félresikerült kísérlet volt. Schumacher a szokásos ívén kanyarodott, Hill pedig megpróbált bemenni mellé, ám a vége az lett, hogy oldalba kapta a Benettont és mindketten kipördültek. Ez megnyitotta az utat Michael csapattársának, Herbertnek pályafutása elsõ futamgyõzelme elõtt.

"Szerintem amit Damon tett ostobaság volt és szükségtelen." - értékelt Schumacher - "Nem volt hely ott két autó számára és az nem elõzési hely. Ha nem lettem volna ott, akkor szerintem egyenesen kifutott volna a kavicságyba. A semmibõl jött. Még a hazai közönséged elõtt is kontroll alatt kell tartanod a temperamentumodat. Többé-kevésbé ugyanolyan helyzet volt, mint tavaly Adelaide-ben, ahol szintén megpróbált befurakodni oda, ahol nem volt hely…" [1.]

Hill véleménye más volt: "Úgy gondoltam, hogy látok egy lehetõséget, amelybõl elõnyt tudnék kovácsolni. De attól tartok, hogy Michaelt ennél nehezebb megelõzni. Balesetet szenvedtünk, amit szokásos versenybalesetként jellemeznék." [1.]

Az FIA Hillt és Schumacher egyaránt felelõssé tette az incidensért és mindkettejüket szóbeli figyelmeztetésben részesítette. Ez némileg meglepõ volt, hiszen a legtöbb elemzõ Hill hibájának tartotta az ütközést. Flavio Briatore is hitetlenkedve fogadta az FIA állásfoglalását. Schumacher úgy érezte meg tudta volna nyerni a versenyt: "Biztos vagyok benne, hogy elõl tudtam volna maradni. Friss gumikon volt ugyanolyan mennyiségû üzemanyaggal, de a vége felé a gumik kiegyenlítõdtek volna és elhúztam volna. Tudtam, hogy az elõzés nagyon nehéz, úgyhogy egyáltalán nem aggódtam. Tudtam hol kell gyorsnak lennem - a Beckettsben és az összes hosszú egyenesben - és az is voltam." [1.]

Ezek után a következõ verseny, a Német Nagydíj, nem sok jót ígért Hill számára. Schumacher azonban igyekezett hatni a német szurkolókra: "Sportszerûséget kérek, mert minden más rossz fényt vet rám. Nem hiszem, hogy Hill szándékosan akart kiütni a pályáról, noha nem értem a manõverét és teljesen zavarba ejt, hogy engem miért figyelmeztettek." [1.]
"Engem a brit szurkolók sportszerûen kezeltek, bárhová mentem, úgyhogy ugyanezt várom a németektõl is Damon iránt." [1.] - ismételte el egy másik alkalommal.

Hill is békülni akart és azt a javaslatot tette a versenyt megelõzõ tesztelésen, hogy õ és Schumacher ugyanabban az autóban üljenek a versenyzõk parádéján a Német Nagydíjon. Michaelnek tetszett az ötlet: "Ez megmutatná a külvilágnak, hogy nincs az a fajta háború közöttünk, amelyet a sajtó némely része próbál megjeleníteni. Természetesen nem vagyunk barátok és nem állunk kapcsolatban egymással. Volt egy vagy két alkalom, ami szerintem nem volt túl jó, de ilyen mindig lesz az autósportban. De semmi esetre sincs háború. Jó jel lenne, ha együtt mennénk." [1.] Bernie Ecclestone-t azonban nem hatotta meg a szándék és keresztülhúzta a számítást: "Szerintem ez az egész egy kicsit képmutató." - mondta - "Baromság. Damon könnyedén azt mondhatta volna a múlt héten: "Nézd, hibát követtem el és sajnálom, hogy megtörtént." Ha azt mondja, hogy nem az õ hibája volt, hanem valaki másé, akkor miért akar mellé ülni az autóban? Különben is majdnem egymás mellett ültek a Silverstone-i kavicságyban. Ha ugyanabban a csapatban lesznek jövõre, akkor majd egymás mellé ülhetnek." [1.]

Valóban elkezdõtek már a találgatások arról, hogy melyik versenyzõ hol folytatja pályafutását 1996-ban - annak azonban kevés esélye volt, hogy Hill és Schumacher egymás mellé üljenek, amint Ecclestone fogalmazott. Damon a Williamsszel kötött szerzõdése meghosszabbításáért küzdött, Michaelt pedig egyre többször hozták összefüggésbe a Ferrarival. Ekkoriban azonban hivatalosan még mindent tagadtak, noha Luca di Montezemolo tett egy sokat mondó megjegyzést az olasz La Stampa címû lapban: "Ahhoz, hogy nyerj a Forma-1-ben, három dologra van szükséged: egy jó szervezetre, egy nagyszerû autóra és egy nagyszerû pilótára. Az én szerepemben, elnökként nekem az a kötelességem, hogy megszerezzem a legjobbakat és Schumacher kétségtelenül az elsõ számú versenyzõ. Kötelességem gondolni rá." [1.]

A gyors hockenheimi aszfaltcsíkon a két Williams bérelte ki az elsõ sort az idõmérõ edzésen - Schumacher harmadik volt. "Nem vártam, hogy ilyen közel leszünk egymáshoz." - mondta - "Ma reggel küszködtünk azzal, hogy rávegyük az autót, hogy teljesítsen és a reggel és a délután között sokkal többet fejlõdtünk, mint vártuk. De ez a probléma tipikus Hockenheimban. Kevés szárnnyal kell futnod a sebesség érdekében, ugyanakkor kell, hogy maradjon némi leszorítóerõ a stadion miatt. A mi autónk nem nagyon reagál jól ebben a fajta kombinációban. A múltban is mindig elmaradtunk sebességben a Williamshez képest. Az autónknak nincs olyan nagy mechanikai tapadása, mint az övéknek és ez így volt az egész szezonban. De a jó az a mi autónkban, hogy ha van valami probléma, akkor azt meg tudod oldani. A Williams elég jónak tûnik ezen a pályán és remélhetõleg nem tesznek már túl sokat rá." [1.]

Hill nem sokáig élvezhette az elsõ rajtkocka nyújtotta nagy lehetõséget. A verseny rajtjától ugyan remekül jött el és megõrizte vezetõ pozícióját, ám a második kör elsõ kanyarjában kicsúszott. Szabad volt az út Schumacher elõtt, aki végül hat másodperces elõnnyel nyert Coulthard elõtt. Õ volt az elsõ német versenyzõ a Forma-1 történetében, aki hazai pályán tudott nyerni, így aztán el lehet képzelni azt a hangulatot, amit ez kiváltott a nézõtéren! Michaelt is magával ragadták az érzelmei a levezetõ körben. Egy szurkoló egy német zászlót akart adni a kezébe, s Michael meg is állt érte, de aztán eszébe jutott, hogy az új szabályok szerint tilos magához vennie azt: "Meg akartam állni a zászlóért." - mondta - "Tele voltam érzelmekkel, de aztán eszembe jutott a szabály és véletlenül lefullasztottam az autót." [1.] Emiatt aztán kötélvégen vontatták be a parc fermébe. Ez azonban senkit nem érdekelt azokban az örömteli pillanatokban. A közönség tombolt.

Schumacher tehát tökéletes hangulatban készülhetett egy másik nagy napra: az esküvõjére, amely a következõ héten, augusztus 1-jén (polgári esküvõ) és augusztus 5-én (egyházi) volt esedékes. Miután Michael ekkorra már Németország elsõ számú sport csillaga volt, a média nagy erõket mozgósított, hogy tudósítson az eseményrõl, ez azonban egyáltalán nem volt Michael ínyére: "Mint mindenki, mi is azt terveztük, hogy hazai környezetben házasodunk." - mondta Michael - "A barátaink és családtagjaink között akartunk lenni. Sosem akartuk, hogy ez bármilyen módon promóciós dologgá váljon. Magánjellegû döntés volt, magánügy. Azt akartam, hogy az is maradjon. Eredetileg azt terveztük, hogy a kerpeni tanácsházán fogjuk csinálni és már mindent megszerveztünk, de valahogy (és tudom hogy történt) minden információ kiszivárgott. Tulajdonképpen az egyház tette és ez eléggé megdöbbentett. És akadálytalanul kiadták az információkat! Ez azt jelentette, hogy rengeteg médium ott volt… Nem éreztem jól magam és Corinna sem. Nagyon dühös voltam. Nem tudtam élvezni. Nem zavartak az emberek, a szurkolók, de a média, a kamerák igen - az, ahogyan mögéd állnak és vadásznak rád. Ez nagyon feldühített.
Még mindig folytatni akartuk, de olyan helyen, ami egy kicsit privátabb. Majdnem elmentünk és megcsináltuk privát néhány barátunknál a házukban, de az atmoszféra így nem volt a megfelelõ. Végül úgy éreztem, hogy a legjobb hely a város, ahol éltem, ahol felnõttem, Kerpen-Mannheim. Úgyhogy elmentünk oda. Ahol az összes barátom is van. Ahol felnõttünk. A sajtó csinálta az egész káoszt. Ha nem csináltak volna belõle olyan nagy ügyet, akkor nem kellett volna semmit sem tennem, megváltoztatni a terveimet. Egyszerûen nem tisztelték a véleményemet. Úgyhogy rajtuk múlt.
Ami a lakodalmat illeti, olyan helyet kerestünk, amirol tudtuk, hogy nagyon privát lesz az egész hétvége alatt. Nem akartam sajtót egyáltalán. Végeredményben csak valakinek a kereskedelmi érdekeit szolgálják. Olyan dolgokat közölnek le, amelyeket nagyon érdekes eladni, odaadni a nézõknek, az embereknek, hogy megnézzék… De nem értettem, hogy miért kellene pénzt csinálniuk belõlem. Mérges lennék, ha azt látnám, hogy ezek a nagy vállalatok még több pénzt keresnek, miközben olyan sok ember van, akivel törõdni kellene és akinek segíteni kellene - és ezek nem kapnak semmit. Úgyhogy ezért döntöttem úgy, hogy privát akarom intézni a dolgot és ezért akartam én kontrollálni az egészet. Tudni akartam, hogy mi történik, milyen képeket készítettek és hová folyik be a pénz… Azt akartam, hogy jótékonysági célra menjen - részben a UNICEF-hez, részben néhány más projekthez, amelyek teljesen privátak. De abból a pénzbõl, amely azokból a jogdíjakból származik, amit a Bunte magazinra és az RTL-re róttunk ki, egyetlen fillér sem fog a saját zsebembe vándorolni. Egyáltalán nem. Nekem nincs szükségem erre a pénzre. De így képes vagyok kontrollálni azt, hogy hová megy a pénz úgyhogy azoké az embereké lesz, akikrõl úgy érzem, hogy a legnagyobb szükségük van rá.
Egyébként az atmoszféra a lakodalmon fantasztikus volt. Úgy szerveztük, hogy mindenki jól szórakozzon. Minden vendég, minden ember jól érezte magát. 78 vendégünk volt azt hiszem. Nagyszerû parti volt. Reggel hatig tartott és jó volt. Nem vagyok olyan ember, aki túllõ a célon, amint tudod, és azon az éjszakán sem tettem. Volt tánc, evés és ivás és… bedobtuk egymást az úszómedencébe is. Késõbb természetesen mindannyian ruhát váltottunk és folytattuk az ünneplést. Tökéletes volt. Igazán kellemes. Mind Corinna, mind én augusztusban akartunk házasodni és Németországban a barátaink és a családunk kedvéért. Németországban az augusztus az a hónap, amikor többé-kevésbé garantált a napsütés és ezért akartunk akkor házasodni és nem a szezon végén. És nem is terveztem máshogy. Nem volt semmilyen különleges vakációnk utána, de kihagytam egy tesztelést. Csak egyet - ez minden. Aztán visszatértem a munkához Budapesten, természetesen." [1.]

Corinna a '80-as évek vége óta része Michael életének. "Michaelt akkor ismertem meg, amikor a Forma Ford 1600-ban versenyzett. Aztán a Forma-3-ba ment Micha, úgyhogy ennek valamikor 1988 környékén kellett lennie." - idézte az Auto Bild a hölgyet 1994 végén. Kezdetben azonban csak barátságról lehetett szó, hiszen Corinna ekkoriban Heinz-Harald Frentzennel járt.

"Az egész 1991 október-novembere táján történt." - mondta Frentzen arról, amikor szakított Corinnával - "Nem tudom, hogy [Corinna] boldogtalan, vagy boldog volt-e velem. Nem volt nagy probléma. De azóta nincs semmilyen különleges kapcsolatom Michaellel. Beszélgetünk persze, de már nem vagyunk olyan barátok, mint azelõtt. Nem Michael csinálta. Azt hiszem Corinna és én már azelõtt külön váltunk…" [1.]

Onnantól kezdve Corinna és Michael elválaszthatatlanok voltak és 1995-ben úgy érezték, hogy kapcsolatuk megérett a házasságra. "Februárban történt Monte-Carlói otthonunkban." - nyilatkozta Michael a leánykérésrõl a Bunte címû magazinnak röviddel az esküvõ után - "A kandalló sistergett, kint a monacói öbölben visszatükrözodött a telihold. Meggyújtottam egy tucat gyertyát, mert Corinna nagyon szereti ezt a gyertyafényes hangulatot. Aztán feltettem egy CD-t: Whitney Houstontól az "I will always love you"-t. Egészen szorosan ültünk egymás mellett. Õ ráhajtotta a fejét a vállamra. Teljesen gyanútlanul ült ott. Egyszer csak felálltam és azt mondtam, hogy hozok valamit a konyhából. Egy perccel késobb Corinna háta mögé léptem és a nyakába akasztottam egy aranyláncot egy szívvel. Kérdõen nézett rám a nagy szemeivel. Nem szólt semmit. Akkor megkérdeztem: akarsz a feleségem lenni? Azt mondta: Igen, akarok. Aztán megöleltük egymást."

Az augusztus 1-jén tartott polgári esküvõre Michael szülõvárosában, Kerpen-Mannheimban került sor, az augusztus 5-ei egyházi esküvõt pedig egy magán kápolnában tartották Bonn közelében. Nászútra azonban egyelõre nem volt idõ, hiszen a következõ hétvégén Schumachernek már a Magyar Nagydíjon kellett részt vennie.

Budapest ezúttal nem hozott szerencsét Schumachernek. A harmadik rajtkockából indult a két Williams-pilóta mögül, s a 74. körig ezen a helyen is volt, amikor azonban a benzinpumpa meghibásodása miatt ki kellett állnia a versenybõl. Hill nyert és 11 pontra csökkentette hátrányát a világbajnokságban Michaellel szemben.

A Belga Nagydíjat megelõzõ napokban pont került az addigi találgatások végére, amikor hivatalosan bejelentették, hogy Schumacher 1996-tól a Ferrari versenyzõje lesz. Noha pletykaszinten régóta a köztudatban volt ez a lehetõség, mégis sokakat meglepett, hogy a német versenyzõ valóban aláírt az 1979 óta csak botladozó maranellói csapathoz pedig - mint azt egy késõbbi interjúban Frank Williams is elmondta - akár az akkoriban legjobb csapatnak tartott Williams-Renault is választhatta volna. Kezdetben maga Michael is szkeptikus volt az ötletet illetõen, de aztán menedzsere meggyõzte, hogy ez jelenti az igazán nagy lehetõséget. Beleülni egy olyan csapat autójába, amely 1979 óta nem tudott egyéni világbajnoki címet szerezni egészen más kaland volt, mint elfogadni az éppen csúcson lévõ Williams ajánlatát, vagy akár nyerni egy újabb címet a Benettonnal...

Spa-Francorchamps-ban azonban 1996 még távoli jövõnek tûnt. A közelebbi cél az 1995-ös világbajnoki cím megszerzése volt Schumacher számára, s egészen jól haladt e cél felé, ám a belgiumi idõmérõn kissé megtorpant. Az edzés elején Michael nem ment ki a pályára, késõbb pedig elkezdett esni az esõ, így a vizes pályán képtelenség volt megközelíteni Berger még száraz pályán felállított köridejét. Ez önmagában még nem lett volna probléma, hiszen sokan mások is beleestek ebbe a csapdába, ám Schumacher balszerencséje az volt, hogy amikor az edzés vége felé elkezdett felszáradni a pálya és a többiek ismét jobb köridõket tudtak futni, õ egy váltóhiba miatt nem tudott mért kört teljesíteni, így a 16. rajtkockával kellett beérnie! Hill a nyolcadik helyrõl indult.

Michael azonban nem esett kétségbe. Mint késõbb elmondta kifejezetten élvezte és kihívásnak tekintette a szituációt. És ennek a kihívásnak aztán vasárnap teljes mértékben meg is tudott felelni. A Spa-ra jellemzõ változékony idõjárási körülmények között úgy haladt elõre, mint kés a vajban sorra elõzve ellenfeleit és néhány körön belül már Hillel küzdött - a vezetõ pozícióért! Miután az esõ erõsödni kezdett Damon a boxba hajtott esõgumikért, ám Schumacher óriási rizikót vállalva maradt a slickeknél. Hill elõnyben volt a vizes pályán ás utol is érte Schumachert, ám megelõzni - esõgumi ide vagy oda - már nem tudta! Michael rendkívül keményen védekezett és végül nyert! A 16. rajtkockából! Slick gumikon kivédekezve Hillt a vizes pályán!

Hill és a Williams óvást nyújtott be Schumacher ellen a szerintük túlzottan is agresszív manõverek miatt, s az FIA meg is intette a németet: egy versenyre szóló eltiltást kapott - igaz, négy versenyre felfüggesztve (azaz: csak akkor kellett volna letöltenie, ha négy versenyen belül megismétlõdött volna a dolog). Ennek ellenére a kemény, férfias versenyzés hívei - a lelátókon és a sajtóban egyaránt - ünnepelték Schumacher teljesítményét és méltatták azt.

"Nagyon nagy elégedettségemre szolgált." - mondta Michael a versenyrõl - "Teljesen a határon voltam a hátsó egyenesben és amit tettem sokszor láttam Sennától. Megcsinálta velem és megcsinálta Prosttal is. Szerintem ez megmutatta, hogy milyen különleges volt Senna, úgyhogy eltanultam tõle és ugyanazokat csináltam. Szerintem ez nagyon sportszerû volt, de a versenybírák nem így gondolták. De a verseny eredménye megmaradt. Szerintem nagyszerû küzdelem volt. Õ [Damon] nagyon fel volt háborodva, de szerintem ez vicces volt. Õszintén szólva nevettem az egészen, amikor a verseny végén odajött hozzám a parc fermében és ez valószínûleg még jobban felbosszantotta." [1.]

Monzában Schumacher a második rajtkockából indulhatott Coulthard mögül. Berger remekül rajtolt, így Schumacher elé került, s amikor David kipördült az élrõl, átvette a vezetést. Michael és Hill a második helyért küzdöttek egymással, amikor a 24. körben Taki Inoue (Arrows-Hart) lekörözéséhez értek. Schumacher elment a japán mellett, ám amikor Hill megpróbálta követni, késõn fékezett és hátulról belészaladt a Benettonba. Mindketten kiestek. Schumacher láthatóan nagyon dühös volt. Még ott a kavicságyban odarohant Hillhez és indulatos gesztusok kíséretében megmondta neki a magáét. Damon Inouét hibáztatta, de Michael nem értett egyet: "Azzal próbált kifogást találni magának, hogy valaki mást hibáztatott." - mondta a német - "Szerintem ez inkább vicces. Nem voltam túl boldog. Ezúttal annyit akartam, hogy azt mondja: "Sajnálom, hibát követtem el" és aztán nem lett volna gondom a dologgal, mert nem hiszem, hogy szándékosan tette. De nem hiszem, hogy helyes más embereket felelõssé tenni. Tudom, hogy nehéz Inouéval, azzal ahogyan mozog a pályán, de ha világbajnok akarsz lenni, akkor kezelned kell az ilyenfajta helyzeteket véleményem szerint. Nem tudtam, hogy mi történik és nagyon mérges voltam. Már másodszorra történt meg. Azt hittem, hogy valami ostobasággal próbálkozott ismét, mint Silverstone-ban, úgyhogy megmondtam neki mit gondolok." [1.]

Estoril teljes mértékben David Coulthardé volt. A skót megszerezte a pole pozíciót és dominálva a versenyt learatta Forma-1-es pályafutása elsõ futamgyõzelmét. Schumacher így is elégedett lehetett, hiszen a második helyen végzett, míg Hill a dobogó harmadik fokára állhatott fel.

A nürburgringi Európa Nagydíj valószínûleg az év csúcspontja volt Schumacher számára - sõt, õ maga egész pályafutása egyik legnagyobb diadalaként tartja számon. Valóban az volt. A harmadik rajtkockából indult Coulthard és Hill mögül, ám az elsõ kör végén már Hill elõtt volt. A vizes pályán induló futamot a legtöbben esõgumin kezdték. Az élmenõk közül csak Alesi vállalta be a slicket - ám ez a kockázat úgy tûnt kifizetõdik! A pálya ugyanis olyan gyors ütemben száradt, hogy Schumacher és Hill már a 11. körben kiment a boxba száraz gumira váltani - majd õket Coulthard és Herbert is követték a 12. körben. Ezzel Alesi az élre került Eddie Irvine (Jordan-Peugeot), Coulthard, Schumacher, Berger és Hill elé. Néhány körrel késõbb Hill megelõzte Bergert, Irvine pedig kiment kerékcserére, így alakult ki az Alesi, Coulthard, Schumacher, Hill sorrend. Alesi - akinek nem kellett kimennie kereket cserélni az elején - a 18. körben 23,6 másodperces elõnyben volt a második helyen autózó Coulthard elõtt - a skót, Michael és Damon azonban nagyon szorosan autóztak egymás mögött. Hill folyamatosan támadta Schumachert, s egy óvatlan pillanatban el is ment mellette, de Michael még ugyanabban a körben visszaelõzte! Késõbb ráadásul elment Coulthard mellett is és feljött a második helyre. Míg õk hárman egymással küzdöttek, addig Alesi kényelmesen tudta növelni az elõnyét az élen, ami egy idõben már 42 másodperc is volt! A 33. körben aztán a francia végre megejtette elsõ boxkiállását, Schumacher viszont ugyanabban a körben már másodszor állt ki és a negyedik helyre állt vissza Alesi, Hill és DC mögé. Damon az élen Alesi támadásába kezdett, ám balul sikerült a kísérlet, amikor ütköztek és a Ferrari levitte a Williams elsõ terelõszárnyát. Hillnek a boxba kellett hajtania és aztán a negyedik helyen állt vissza a versenybe Alesi, Schumacher és DC mögött. Schumacher folyamatosan csökkentette a hátrányát Jeanhoz képest és már közvetlenül mögötte hajtott, amikor az 52. körben harmadik boxkiállását is meg kellett ejtenie. Amikor visszaállt 22 másodperc volt a hátránya, majd 12 körrel a verseny vége elõtt 17 másodperc. Úgy tûnt Alesinek nyert ügye van, ám Schumacher gyõzni akart a hazai közönsége elõtt! Pedig Hill mögötte volt, kényelmes elõnye volt a világbajnokságban, tehát akár rá is ülhetett volna a második helyre. Mégis inkább úgy döntött, hogy begyújtja a rakétákat. Félelmetes tempóban dolgozta le hátrányát és néhány körrel a verseny vége elõtt teljesen Alesi mögé ért. Még három kör volt hátra, amikor a Veedol-sikában lecsapott a franciára és egy látványos, ám éppoly kockázatos manõverrel - melyben még a kerekeik is összeértek - megelõzte! Innen már nem volt nehéz az elsõ helyen célba érni. "Küzdelem és elõzés tekintetében az volt életem legjobb gyõzelme." [1.] - értékelt Michael és ezt a nézetet nagyon sokan osztották, pedig Spa után úgy tûnt azt a teljesítményt nehzéz lesz egyhamar felülmúlnia. Még Damon Hill is - aki mindössze hét körrel a futam vége elõtt vezetõi hiba miatt kiesett - tapssal ismerte el Schumacher remeklését a pálya szélérõl. És talán ez már valahol a megadás jele is volt részérõl - ami a világbajnokságot illeti. Valóban: Michaelnek ezzel matematikai esélye nyílt arra, hogy már Aidában - három versennyel a szezon vége elõtt bebiztosítsa a világbajnoki címet.

A Csendes-óceáni Nagydíjon Schumacher a harmadik rajtkockából indult. Az elsõ kanyarban Hill megpróbálta kiszorítani, ám ehelyett a két Ferrarinak adtak utat. Michael visszaesett az ötödik helyre, de a 19. körben megejtett boxkiállása után már második volt Coulthard mögött, akit aztán késõbb szintén megvert a boxban. Ezzel learatta a gyõzelmet és 26 esztendõsen már másodszor volt világbajnok! A csapatnak volt mit ünnepelnie a híres japán bárok egyikében!

De hátra volt még egy nagy feladat: a Benetton még sosem nyert konstruktõri világbajnoki címet (1994-ben a Williams nyerte a csapatok versenyét), ám most ez is elérhetõ közelségbe került. És Suzukában meg is csinálták. Schumacher a pole-ból indult, megfutotta a leggyorsabb kört és nyert - csapattársa, Herbert pedig harmadik lett. Mindkét versenyzõ a dobogón: méltóbb módon nem is lehetett volna ünnepelni a csapat diadalát!

Az év utolsó versenyének Adelaide-ben már nem volt tétje. Michael a harmadik helyrõl indult, ám a 22. körben ütközött Alesivel és kiesett. Hill nyert. Negyedik futamgyõzelme a szezonban némi vígaszdíj lehetett számára abban az évben, amelyet egyébként kilenc diadalával és 102 pontjával (Hill 69 pontja ellenében) Schumacher dominált.

"Nem akarom bántani a Benettont és Damont sem, mert igazán kiváló pilóta és a Benetton is egy nagyon jó csapat, de úgy vélem, hogy a Benetton Schumacher miatt tûnik olyan jónak - úgy amint annak idején a McLaren Aryton Senna miatt tûnt jónak. Schumacher egy olyan pilóta, aki minden oldalról kiváló és aki nemcsak azzal segíti sikerhez a csapatát, hogy nagyon gyors a pályán, hanem azzal is, hogy sokszor szinte irányítja õket és segít nekik jó döntéseket hozni." - ismerte el Michael képességeit az Autosport magazinnak Patrick Head, a Williams technikai igazgatója még 1995 közepén. S talán ezek voltak azok a képességek, amelyekre a sokszor csak vergõdõ Ferrarinak is szüksége volt, s amely miatt leszerzõdtették a német versenyzõt.

Michael így summázta 1995-ös évét: "Nem kérhettem volna jobb szezont összességében. Olyan volt számomra, mint egy álom. És most elmegyek a Ferrarihoz, hogy új kihívással nézzek szembe, hogy megpróbáljuk megújítani a csapatot és újra nyerni. Sok szerencsét kívánok a Benettonnak 1996-ra, amikor remélem, hogy a visszapillantó tükrömben fogom viszontlátni az autóikat!" [1.]