Az ezüst-henger - 1998

Az 1997-es év zûrös befejezése után Michaelnek jól jött a téli szünet, melynek során belefeledkezhetett egy kicsit családjába. A tél azonban nemcsak pihenéssel telik a Forma-1-es csapatok számára, hanem fejlesztésekkel is. Az 1998-as esztendõre az FIA jelentõs változtatásokat tett kötelezõvé az autókon a Forma-1-es futamok biztonságosabbá tétele érdekében: a kasztnik keskenyebbek lettek, a gumikat három barázdával látták el. Az új szabályok miatt minden csapatnak teljesen új autókat kellett építenie, teljesen új paraméterekkel. A McLaren-Mercedes már Adrian Newey-val kezdhette meg ezt az építkezést, ugyanis a Williams addigi fõmérnöke a wokingi csapathoz szerzõdött. Newey szakterülete az aerodinamika és mivel a modern Forma-1-ben ennek legalább akkora szerepe van, mint a motorerõnek, a McLaren méltán remélhette, hogy 1998 a felemelkedés éve lesz számukra.

Ron Dennis csapatának már 1997-ben is voltak felvillanásai - gondoljunk csak David Coulthard és Mika Häkkinen - összesen - három futamgyõzelmére, amely kis szerencsével akár több is lehetett volna. Sokak szerint a McLaren-Mercedes motorerõben már 1997-ben a legjobb volt, s most ezt a feltehetõleg legjobb kasztni egészítette ki. És akkor még nem beszéltünk a gumikról! A McLaren volt az elsõ nagy csapat, amely Bridgestone abroncsokra váltott. A Ferrari technikai igazgatója, Ross Brawn szerint a Goodyear hátránya a Bridgestone-hoz képest már a téli tesztelések során determinálódott: "A Goodyear két fõ partnere mi és a Williams vagyunk." - mondta a szakember - "A Williams épített egy hibrid autót a télen, amely félig meddig már hasonlított ezekre a keskeny építésû autókra, de még nem teljesen ilyen volt. Úgy gondolták, hogy õk ezzel tesztelik a gumikat, mi viszont feleslegesnek tartottuk az ilyesmit és a régi autóval teszteltünk, mert úgy gondoltuk annyival lassabbak nem lesznek az autók, mint amire a Williams számít. A Goodyear a két csapattól emiatt teljesen más visszajelzéseket kapott a gumikról és nem tudták kire hallgassanak. Amikor az új autók megjelentek, akkor rájöttek, hogy nekünk volt igazunk, de már késõ volt, ekkorra már le voltak maradva a Bridgestone-hoz képest.".

Ez a lemaradás pedig kegyetlen módon rányomta bélyegét 1998 elsõ futamaira. A szezon elsõ versenyét az ausztráliai Melbourne-ben rendezték. Annak ellenére, hogy a többi csapat nagyjából tudott róla, hogy a McLaren-Mercedest erre az évre nagyon eltalálták, az ami itt történt mégis sokk-hatásként érte õket. Arra ugyanis még õk sem számítottak, hogy a McLaren esélyt sem ad a többieknek. A két "ezüstnyíl" több, mint hét tized másodperces elõnnyel foglalta el a rajtrács elsõ sorát a harmadik helyen kvalifikáló Michael Schumacherhez képest. Mika Häkkinen és David Coulthard között azonban mindössze négy század volt a különbség a finn javára. A versenyt másnap Häkkinen nyerte, ám nem minden közjáték nélkül. A finn csapattársa, Coulthard tizennégy körrel a célba érkezés elõtt még vezetett, amikor a célegyenesben hirtelen lelassított és átengedte a vezetést - s egyben a gyõzelmet - Häkkinennek. A McLaren ezt azzal indokolta, hogy Mikát a verseny során egyszer tévesen szólították be a boxba és nem akarták, hogy a csapat miatt veszítse el a versenyt. Késõbb olyan indoklással is elõálltak, hogy a brit csapat két versenyzõje között volt egy megállapodás, mely szerint az nyeri a versenyt, aki az elsõ kanyarba elõször ér - és ez Häkkinen volt.

A Ferrari versenyzõi közül csak Eddie Irvine ért célba - a negyedik helyen. Schumachernek mindössze öt kör után motorhiba miatt fel kellet adnia a versenyt.
"Ez azért rendkívül bosszantó, mert az elmúlt hetekben 7000 km-t teszteltünk és ezek alatt egyszer sem volt mûszaki problémánk. És akkor elérkezik az elsõ verseny és mindössze 20 kilométert tudok megtenni."- kesergett Schumacher közvetlenül kiesése után.

A sajtó a McLaren-Mercedesek óriási fölényét látva már kezdte "temetni" az 1998-as versenyévet,
s az aggodalmakat csak tovább fokozták a Brazil Nagydíjon látottak: ismét küzdelem- és izgalommentes kettõs McLaren siker Häkkinen, Coulthard sorrendben. Schumacher - a ki a negyedik rajtkockából indult Heinz-Harald Frentzen (Williams-Mecachrome) mögül, a harmadik helyének is örülhetett: "Ennél jobbra az autók jelenlegi erõviszonyait látva sajnos most nem is számíthattunk. De legalább nem köröztek le minket. Az is valami, nem?!"- mondta némi iróniával. Ez azonban nem jelentett megadást. Az nem a Ferrari és fõleg nem Michael Schumacher stílusa!

"Remélem hogy versenyképesebbek leszünk, mint az eddigi két versenyen és így talán a McLarenekre is nyomást tudunk gyakorolni - már csak azért is, hogy ne legyen olyan unalmas az élet ott elöl a két fiú számára." - mondta Schumacher a soron következõ Argentin Nagydíj elõtt. Valószínûleg a pálya karakterisztikája jobban feküdt a Goodyearnek, mint az elõzõ kettõ, így - a korábbiakban látottakhoz képest meglepetésre - Michael meg tudta szerezni a második rajtkockát Coulthard mögött, de Häkkinen elõtt!
A versenyen a rajttól még a két McLaren jött el jobban, de Schumacher már a második körben meg tudta elõzni Häkkinent és az elõl autózó Coulthardot kezdte üldözni. Coulthard az egyik kanyart túl szélesre vette, Schumacher pedig - azonnal kihasználva a skót hibázását - belülrõl próbált elmenni mellette. Coulthard azonban le akarta zárni az ívet Michael elõtt és így összeütköztek. Coulthard kipördült és csak helyezéseket veszítve folytathatta a versenyt, Michael pedig átvette a vezetést. A verseny során Schumi még egyszer ráijesztett szurkolóira, amikor az egyik kanyarban elszámította magát és kifutott a pályáról. Azonban gond nélkül vissza tudott jönni és végül több, mint 22 másodperces elõnnyel gyõzött Häkkinen elõtt!

A Buenos Aires-i verseny azonban egyelõre a kivétlnek számított, amely erõsíti a szabályt. Imolában folytatódott a McLaren-dominancia: Coulthard indult a pole-ból, Häkkinen mögüle, Michaelnek pedig a harmadik rajtkocka jutott. DC nyert, miután Mika a 17. körben mûszaki hiba miatt kiállt. Schumacher második lett a skót mögött, s biztatóan hathatott, hogy a verseny végén a lemaradás ezúttal mindössze négy és fél másodperc volt. A futam érdekessége volt, hogy a két Ferrarit a leszorító-erõ növelése érdekében úgynevezett "toronyszárnyakkal" szerelték fel, ám ezt a megoldást az FIA veszélyesnek ítélte és a futam után azonnal be is tiltotta.

A San Marinói Nagydíj hétvégéjén felröppentek a hírek, hogy a McLaren 1999-re Schumachert akarja. És a német közvélemény is: elvégre a Mercedesbe német pilóta való...
Jürgen Hubber, a Mercedes igazgatója elismerte az érdeklõdés tényét egy a német RTL televíziónak adott interjújában: "Schumacher a legjobb pilóta, ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Valóban jeleztük felé az érdeklõdésünket." A Schumacher-Mercedes "házasság" azonban soha nem jött létre - Michaelnek még megvalósítatlan céljai voltak a Ferrarinál...

Barcelona szinte a McLaren hazai pályájának számított, annál is inkább, mivel Adrian Newey erre az aszfaltcsíkra szokta optimalizálni az általa tervezett gépeket. Ez meg is látszott egész hétvégén: Häkkinené volt a pole Coulthard elõtt, Michael ismét a harmadik helyrõl vághatott neki a versenynek. Mikához képest másfél másodperc volt a hátránya...
Egy meglehetõsen unalmas és egyhangú verseny után ugyanez volt az elsõ három sorrendje - Schumacher 47 másodpercet kapott Häkkinentõl.

Jött Monaco, ahol , óvatosan ugyan, de voltak akik esélyt láttak egy esetleges Schumacher gyõzelemre. Michaelnek azonban nem volt jó napja. A negyedik rajtkockából indult a két McLaren és Giancarlo Fisichella (Benetton-Playlife) mögül. A verseny elsõ részében egy Alexander Wurz-cal (Benetton-Playlife) való kakaskodás közben megsérült az autója. Nem volt bölcs dolog a szûk monacói utcákon támadni az osztrákot, ugyanis az még nem volt kint kerékcserén és elõbb-utóbb úgyis kiállt volna Michael elõl. Schumacher azt hitte, hogy a hiba az autóján már nem is javítható ki. Bement a boxba és kiszállt a kocsiból. Ekkor szólt neki Ross Brawn, hogy mégis meg tudják javítani az autót - üljön vissza, hátha egy-két pontot el lehet még csípni. A szerviz négy perc öt másodpercig tartott. Michaelnek innen kockáztatnia kellett, hogy esélye legyen pontokat szerezni. Azonban most még ez sem jött be, ugyanis nagy igyekezetében nekiment a korlátnak és letörte az elülsõ vezetõszárnyait. Ennyi megrázkódtatás után végül a tizedik helyen végzett. Häkkinen megnyerte a versenyt, a második az olasz Giancarlo Fisichella (Benetton-Playlife) lett - a Ferrari becsületét pedig Eddie Irvine mentette meg harmadik helyével.

Ezen a ponton nem voltak túl rózsásak Schumacher kilátásai: Häkkinen már 22 ponttal vezetett elõtte a világbajnoki pontversenyben és nem sokan láttak arra esélyt, hogy a McLarent még be lehet fogni. Hol volt már az Argentin Nagydíj?!
Schumacher egyik fõ jellemvonása azonban a küzdeni tudás a legreménytelenebbnek látszó helyzetekben is!

Az elsõ lökést a Kanadai Nagydíj adta meg. Az elõzetes várakozások ismét a McLareneknek adták a legnagyobb esélyt. Egyrészt azért, mert addig szinte legyõzhetetlennek tûntek a bivalyerõs motorokkal rendelkezõ Mercedesek, másrészt mert a montreali pálya elviekben még feküdt is nekik. A verseny elõtt Michael még kissé rezignáltan nyilatkozta a német RTL-nek: "A McLarenek elõtt kell végeznem. Hogy hogyan? Azt nem tudom, de ez kell, hogy legyen a célom."

A pole David Coulthardé volt Häkkinen elõtt, Michael "szokás szerint" a harmadik helyrõl vághatott a versenynek. A különbség azonban most nem volt olyan óriási - mindössze 2-3 tized. Mika már a verseny rajtjánál kiszállt a küzdelmekbõl, amikor beragadt a váltója és kiesett. DC õrizte vezetõ pozícióját, ám az õ futama is csak 18 körig tartott: motorhiba. Michaelnek innentõl sima útja lehetett volna a gyõzelemig, ám sikerült izgalmassá tennie a versenyt, amikor az egyik kerékcseréje után olyan vehemenciával hajtott ki a boxutcából, hogy az éppen arra hajtó Frentzent szabály szerûen elsodorta (a két autó feltehetõleg nem ért össze, Frentzen inkább csak "megijedt" a nagy rössel érkezõ honfitárstól és kifutott a pályáról). A figyelmetlenségért azonban Schumi 10 másodperces "stop-and-go" büntetést kapott, ami esélyt kínált Fisichellának arra, learassa pályafutása elsõ futamgyõzelmét. Michael azonban, éppenhogy csak, de az olasz elé tért vissza a pályára büntetése letöltése után, s késõbb növelve elõnyét végül nyert.

Ez a gyõzelem lelkileg mindenképpen kellett már Schuminak, a végeredménnyel kapcsolatban azonban reálisan látta a helyzetet és óvatosságra intette szurkolóit: "Természetesen nagyon örülök a gyõzelemnek mivel rengeteget dolgozunk, hogy behozzuk hátrányunkat a McLarenekhez képest. Azt gondolom, hogy a legutóbbi versenyhez képest tudtunk is fejlõdni, de hogy mennyit az a mostani verseny alapján nem mérhetõ le, hiszen mindkét Mercedesnek mûszaki hiba miatt fel kellett adnia a versenyt."

A futam utáni fõ témák közé tartozott természetesen a Frentzen-incidens is. Michael 1998 júniusában a Bildnek nyilatkozva így beszélt errõl: "Õszintén mondom, hogy nem láttam Heinz-Harald Frentzent a visszapillantó tükrömben! Ha valakivel problémám van, akkor odamegyek hozzá, megbeszélem vele és megpróbáljuk megoldani a problémát. Én privát úton tisztáznám a dolgot. Frentzen azonban a sajtót választotta. Nem hiszem, hogy ez korrekt." Ugyanebben az interjúban kiemelte a csapatmunka fontos szerepét: "Montreal a csapat sikere volt. A gyors boxkiállások nélkül sosem nyertem volna meg a versenyt. Olyan ez, mint a foci. Ha Jürgen Klinsmann rúg egy gólt, azt csak azért teheti, mert az egész csapat mögötte van."

A következõ versenyre a franciaországi Magny-Cours-ban került sor. A "foci-bolond" Schumachernek jól jött, hogy közel vannak a futball világbajnokság helyszíneihez és a tesztelések szünetében öccsével, Ralffal el is mentek megnézni egy-két mérkõzést. Persze mindezt soha nem a munka rovására...

A Francia Nagydíj korábban is Schumacher kedvenc versenyei közé tartozott, most pedig már a verseny elõtt kijelentette, hogy vízválasztó lehet a Ferrari számára, hiszen ez a technikás pálya elvileg fekszik a Ferrarinak. A pole pozíciót ugyan Häkkinen szerezte meg, de a rajtot a két Ferrari kapta el jobban (ez már egy megismételt rajt volt, miután az elsõnél Jos Verstappen beragadt a rajtrácson és ezért újraindították a mezõnyt). Schumacher rögtön az élre állt, mögé pedig Irvine és Häkkinen sorolt be. Irvine az egész versenyen keresztül feltartotta, sõt még hibázásra is kényszerítette Häkkinent, amikor a finn megpróbálta megelõzni. Közben Michael körrõl körre növelte elõnyét és végül nagy fölénnyel nyerte meg a versenyt. Häkkinen még az utolsó kanyarban tett egy kétségbeesett próbálkozást arra, hogy megszerezze a második helyet, ám Eddie ezt a támadást is sikeresen visszaverte és ezzel - karrierje során elõször - felállhatott a dobogó második fokára. A Ferrari pedig elsõ kettõs gyõzelmét ünnepelhette 1990 óta! (Akkor Alain Prost és Nigel Mansell szerzett örömöt a "tifosiknak" egy ugyanilyen eredménnyel Jerezben.)

Az Angol Nagydíj a következõ állomás. A pole pozíció ismét Häkkinené lett, Schumacher a második helyrõl indulhatott. A rajtot Häkkinen kapta el jobban, sõt Michaelt a harmadik helyrõl induló Coulthard is megelõzte. A 13.körben azonban elkezdett erõsebben esni az esõ és ez a két McLaren-pilótát nem dobta fel: Coulthard a 38., Häkkinen pedig a 43. körben hibát követett el a vizes pályán. Coulthard kiesett, Häkkinennek viszont szerencséje volt és vissza tudott jönni a versenybe. A 44. körben be kellett küldeni a biztonsági autót mivel a kicsúszások roncsait el kellett takarítani. Ez lehetõséget adott Michaelnek arra, hogy hamar felzárkózhasson Häkkinenhez. Amikor pedig a biztonsági autó kiment kezdõdhetett újra a csata.
Schumacher nagyon elemében volt az esõben. Nyomást gyakorolt Häkkinenre, aki ezt az 51. körig bírta idegekkel, ekkor ismét kicsúszott. Schumachernek sem kellett több - azon nyomban faképnél hagyta. Ezután szinte méterrõl méterre növelte elõnyét és simán nyerte volna a versenyt ha nem szólítják be egy 10 másodperces "stop-and-go" büntetésre. Schumachernek saját bevallása szerint fogalma sem volt róla, hogy miért kapta a büntetést, de nem tehetett mást, ki kellett gurulnia a boxba. Úgy döntött, hogy a büntetést az utolsó körében tölti le. Közben Häkkinen áthaladt a célvonalon és néhány percig gyõztesnek érezte magát. Schumacher is úgy gondolta, hogy neki még mennie kell egy kört és csak aztán ér célba. Mindketten tévedtek! Schumacher ugyanis, amikor utolsó körében bement a boxba, keresztülhaladt a célvonal boxutcában meghosszabbított részén - ezzel õ gyõzött! Mindez Michael számára is csak akkor derült ki, amikor leparkolt az autójával és csapata, illetve öccse, Ralf gratulált neki a gyõzelméhez. Ráadásul a számítógép is õt jelezte gyõztesként.

Häkkinen és a McLaren óvást nyújtott be a verseny után. Sokakkal együtt magyarázatot vártak arra, hogy hogyan lehetséges az, hogy valaki a leintés után töltse le a tíz másodperces büntetését - mert tulajdonképpen ez történt. Az óvás nyomán azonban további "turpisságokra" derült fény, ám ezek inkább Schumacher ügyét erõsítették! A büntetést a német azért kapta, mert állítólag sárga zászlónál elõzte meg Alexander Wurz-ot egy lekörözés során. Azonban Schmacher is és Wurz is egybehangzóan(!) állították, hogy semmiféle sárga zászlót nem láttak sehol. Tehát vagy egyáltalán nem volt sárga zászló azon a helyen, vagy nem látható helyen volt. Ez esetben viszont nem volt jogos a tíz másodperces büntetés...
A versenybíróság második tévedése pedig az volt, hogy a Ferrarival a szabályok által elõírt idõn túl közölték a büntetés tényét. Az FIA - mivel Schumacher és csapata nem hibázott - hivatalossá tette Schumacher gyõzelmét. Michael így értékelte a történteket: "Nem tudom, hogy egyáltalán miért kaptam a tíz másodperces büntetést, én nem láttam sehol sárga zászlót, amikor megelõztem Wurz-ot. Megértem Mika elkeseredettségét, hiszen nem lehetett kellemes számára az autójából kiszállva megtudni, hogy nem õ nyert. Ám a képhez az is hozzátartozik, hogy sokkal jobban vezettem a vizes pályán, mint õ..."

Az Osztrák Nagydíjra úgy mehetett Schumacher, hogy már csak két pont hátrányban volt Häkkinenhez képest a világbajnokságban. Zeltwegben azonban nem sikerült az elõzési manõver: sem a versenyen, sem pedig a világbajnoki pontversenyben. Az élrõl egy kaotikus idõmérõ edzés után Giancarlo Fisichella és Jean Alesi (Sauber-Petronas) indulhatott. Häkkinennek a harmadik rajtkocka jutott, Schumachernek a negyedik. A rajt után mindketten könnyen maguk mögött hagyták Fisichellát és Alesit, Schumacher pedig elkezdte támadni Häkkinent. A csata azonban nem tarthatott sokáig, mert Michael az egyik kanyarban kicsúszott és a kavicságyon összetörte a Ferrarit - szerencsére azonban nem annyira, hogy a boxban ne tudták volna kijavítani. A versenybe a szerviz után csak a tizenhatodik helyre tudott visszaállni és innen küzdötte fel magát a dobogó harmadik fokára. A két McLarent azonban már nem tudta veszélyeztetni: ismét Häkkinen gyõzött, Coultharddal a nyomában.

A Német Nagydíj következett Hockenheimban. Schumacher azonban nem tudta megörvendeztetni a hazai közönségét. A Ferrarik ezúttal nem hogy a McLarenekkel, de még más csapatokkal (Williams, Jordan) sem tudták felvenni a versenyt. Azt elõre lehetett sejteni, hogy a gyors hockenheimi pálya a McLarennek fog kedvezni, de a Ferrari próbált egy új autóval felkészülni a versenyre. Ez egy 15 centiméterrel hosszabb kasztnit jelentett, amelyet kifejezetten a gyors pályákra szánták. A pénteki szabadedzésen azonban nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket az új gép, így szombatra visszatértek a régi kasztnihoz, amely azonban egyáltalán nem "szerette" a Hockenheimringet: Schumacher csak a kilencedik helyen kvalifikálta magát a másnapi versenyre, s nyilvánvaló volt, hogy ezek után nem õ a másnapi verseny favoritja. Meg kellett elégednie azzal a szerény céllal, hogy pontszerzõ helyen fejezze be a versenyt. Az egyébként meglehetõsen unalmas és eseménytelen versenyen - ahogy azt várni lehetett - a McLarenekkel senki nem bírt, így Häkkinen ismét gyõzött, csapattársa Coulthard pedig második lett. A dobogó harmadik fokára az elõzõ évi világbajnok Jacques Villeneuve (Williams-Mecachrome) állhatott fel. Ez volt az évben az elsõ dobogós helyezése. Schumacher végül ötödik helyre hozta be a Ferrarit - ezzel két pontot szerzett. Häkkinen elõnye 16 pontra nõtt a világbajnokságban...

A Magyar Nagydíj elõtt Schumacher kijelentette, hogy nagy hátránya ellenére egyáltalán nem szabad leírni: addig fog küzdeni, amíg a legkisebb reményt is látja arra, hogy meg tudja szerezni a világbajnoki címet: "Aki engem ismer, az tudja, hogy soha nem adom fel." - nyilatkozta a német RTL televíziónak.
A Ferrari a Német Nagydíjon elszenvedett fiaskó után ennek megfelelõen is dolgozott: fejlesztettek éjjel-nappal és iszonyatosan sokat teszteltek. Schumacher amúgy is híres nagy munkabírásáról, de a munka-mániára most szükség is volt.

A mogyoródi pálya a technikás aszfaltcsíkok közé számít, ahol lehetett keresnivalója a Ferrarinak is. Az idõmérõ-edzésen azonban az történt, ami már oly sokszor ebben az évben: a két McLaren-Mercedes megszerezte az elsõ két rajtkockát. Michael ennek ellenére nem volt elégedetlen a harmadik helyével. Azt mondta, hogy nagyjából erre számított az edzésen - a verseny azonban más téma. Volt oka a bizakodásra, hiszen õ akkor már tudta, amit mi még nem: hogy a Ferrari "agytrösztje" Ross Brawn technikai igazgató zseniális taktikát dolgozott ki...

A McLarenek jól kapták el a rajtot és el is jöttek - ahogy azt már megszoktuk- Häkkinen, Coulthard sorrendben. Mögéjük sorolt be Michael és csapattársa Irvine. A mezõnybõl csak Michael tudott lépést tartani a két McLarennel. Õk hárman lassan el is szakadtak a többiektõl. Coulthardnak láthatóan azt a feladatot adták, hogy tartsa fel Schumachert, amíg Häkkinen "meglóg" tõlük. A finn elszakadása meg is kezdõdött, de a Ferrari tartogatott még némi meglepetést a tarsolyában...
Irvine közben váltóhiba miatt a 14. körben kiállni kényszerült.

Az élen haladók közül Schumacher szánta el magát leghamarabb a kerékcserére - a 26. körben. A boxkiállás után a negyedik helyre tudott visszajönni. A következõ körben Coulthard is kiment és Schumacher elé érkezett vissza. (Elõttük ekkor Villeneuve is ott volt, de õ még nem járt a boxban.) Häkkinen a 29. körben látogatta meg szerelõit és ekkor még vissza tudott állni az élre. A 44. körben Schumacher második boxkiállására került sor, ami mindössze 6,8 másodpercet vett igénybe...

Coulthard kerékcseréje és tankolása a következõ körben 8,0 másodpercig tartott, amivel csak Schumi mögé tudott visszaállni. Schumacher versenye ekkor kezdõdött el igazán! Iszonyatos tempót kezdett el diktálni, körrõl körre szinte edzésidõket futott és egyre inkább megközelítette Häkkinent. A finn a 47. körben szánta el magát második kerékcseréjére, ami 8,0 másodpercet vett igénybe és ezzel el is veszítette vezetõ pozícióját. Schumacher az élre állt és nyomta, ahogy a csövön kifért. Körönként több másodpercet vert Häkkinenre és Coulthardra. Az 52. körben még egy kicsit túl is feszítette a húrt - és az egyik kanyarban kicsúszva meglátogatta a Hungaroringen zöldnek nemigen mondható gyepet. Korrigált és idõt veszítve ugyan, de visszatért a pályára. Késõbb elmondta, hogy akkor még nem tudta, hogy már az elsõ helyen autózik és a kijelzõjén csak azt látta, hogy közte és Häkkinen között nõ a távolság, azt viszont nem, hogy a távolság az õ javára és nem Häkkinenére növekszik! "El nem tudtam képzelni, hogy ez hogy lehet - hiszen körröl körre szinte edzésidõt produkáltam. Hogy lehet akkor, hogy mégis nõ köztem és Häkkinen között a távolság? Hogy lehet õ még ennél is gyorsabb?" - magyarázta késõbb - "Ugyanis én azt gondoltam, hogy õ van elõl. Aztán persze számomra is kiderült, hogy én vagyok elõl és a távolság az én javamra nõ. Viszont abban a kanyarban ettõl a félreértéstõl annyira elképedtem, hogy ijedtemben hirtelen kicsúsztam, de szerencsére nem lett nagyobb baj belõle."

Közben Häkkinennek problémái támadtak az autójával és kénytelen volt maga elé engedni csapattársát Coulthardot. Schumachernek azért volt szüksége arra, hogy minél nagyobb elõnyt gyûjtsön, mert a Ferrari még egy harmadik kerékcserét is betervezett. És ez volt a Ross Brawn nagy ötlete! Három boxkiállás esetén könnyebb - így gyorsabb is - az autó a kevesebb üzemanyag miatt. Igen ám, de a pilótának egy ilyen taktika esetén annyival kell gyorsabbnak lennie a többieknél, hogy beleférjen az egyel több boxkiállás. Ehhez kellett Schumacher, aki 19 kör alatt 25 másodpercet vert rá a McLarenekre!

Azt, hogy ez a taktika egy lehetséges variáció, már a verseny elõtti este megbeszélte Michael és Ross Brawn, azonban abban, hogy ez megvalósítható-e az elsõ kerékcseréig nem voltak egészen biztosak. Ahhoz, hogy dönteni tudjanak látni kellett az erõviszonyokat. Miután látták, hogy Michael lépést tud tartani a McLarenekkel eldöntötték, hogy jöhet a három boxkiállás.
Schumacher harmadik boxkiállása 7,7 másodpecet vett igénybe, de akkorra már olyan nagy volt az elõnye Coultharddal szemben, hogy simán vissza tudott jönni az élre. Közben Häkkinen tovább lassult és Villeneuve, Hill, majd Frentzen is elhúzott mellette, így végül csak hatodik lett.
Michael viszont gyõzött és öröme leírhatatlan volt! A nagyrészt Schumacher-szurkolókból álló közönség tombolt, a mogyoródi dombok a "Schumi, Schumi!"- t viszhangozták.
Michael meg talán álmában sem gondolta volna, hogy Magyarországon a 16 pontos hátrányából 9 pontot ledolgoz. A mai napig élete egyik legjobb és legemlékezetesebb versenyeként tartja számon ezt a Magyar Nagydíjat - méltán!

Jöhetett Michael kedvenc versenye, a Belga Nagydíj! Ezen a Belga Nagydíjon azonban nem úgy alakultak a német pilóta dolgai, mint az elõzõ években...

A verseny valószínûleg minden idõk egyik legkaotikusabb futamaként vonult be a Forma-1 történelemkönyvébe. Michael a negyedik rajtkockából indulhatott Häkkinen, Coulthard és Damon Hill (Jordan-Mugen-Honda) mögül.
A verseny napján a körülmények most is olyanok voltak, amit Spa-Francorchamps-tól már megszokhattuk: azaz esett az esõ. A versenybíróság rögtön a rajtnál nagy hibát követett el, ugyanis a szakadó esõben nem a felvezetõ autó mögül repülõrajttal indította el a mezõnyt - ahogyan az elvárható lett volna -, hanem hagyományos állórajttal. Ennek meg is lett az eredménye: David Coulthard megcsúszott egy vízátfolyáson, az autója keresztbe állt, a mögötte haladók nem tudták kikerülni és sorra belé, illetve egymásba rohantak. A tömegbalesetben tizenketten törték össze autóikat. Häkkinen, Villeneuve és Schumacher a rajtnál elhúztak, így õk kimaradtak a "balhéból". Szerencsére senki sem sérült meg súlyosan. A versenyt természetesen azonnal leállították és pályatakarítást rendeltek el. A pilóták visszamentek a boxba és beültek tartalék-autóikba - már aki rendelkezett ilyennel - majd újra felálltak a rajtrácsra. A versenybíróság viszont nem tanult az elsõ balesetbõl - és újra állórajtból indította a mezõnyt. A pole pozícióból induló Häkkinen elrontotta a rajtot, így Hill azonnal elé vágott, míg Schumacher kívülrõl próbálta megelõzni. Häkkinen azonban túl szélesre vette az elsõ kanyart és Michael autója - ahogy kívülrõl elõzte - kissé összeért Häkkinenével. A finn a vizes pályán - "intermediate" gumikon - nem tudta megfogni a gépet, kipördült és a versenye itt véget is ért.

Az élen egy darabig az 1996-os világbajnok, Hill haladt, mögé pedig Michael érkezett meg. Aztán az egyik kanyarban Schumi megelõzte Hillt és - ahogy azt már Spa-ban oly sokszor láthattuk - elkezdett nagyon gyorsan elszakadni a mezõnytõl. A Schumacher-szurkolók talán már azt számolgatták, hogy ezzel a gyõzelemmel Michael az élre kerül a világbajnoki pontversenyben, de mint tudjuk egy verseny addig tart, amíg a kockás zászlóval le nem intik...

Michael iszonyatos tempót diktált az esõversenyen, miközben más pilótáktól számtalan kipördülést, koccanást és "piruettet" láttunk. Michael már 30 másodperccel vezetett a második helyen autózó Hill elõtt, amikor a második számú McLaren-pilóta David Coulthard mögé ért, aki az egész versenyen "esett-kelt" és ekkor már egy kör hátrányban volt. Schumi egy ideje ott autózott Coultahrd mögött és közben hevesen integetett neki, hogy engedje el. Coulthardnak a kék zászlót is folyamatosan lengették. Ez így ment egy darabig, amikor csak azt láttuk, hogy Schumacher belerohan hátulról Coulthard autójába. Mindkét autó összetört és Schumachernek fel kellett adnia a versenyt, míg Coulthard késõbb, javítás után folytathatta azt. A boxba kiérve azonban Schumi kipattant az autójából és igencsak feldúlt idegállapotban a McLaren boxa felé vette az irányt. Ott nem éppen barátilag Coulthardnak szegezte a kérdést: "Miért akartál megölni?!" Schumacher ugyanis úgy érezte, hogy a McLaren szándékosan tervelte ki ellene az "akciót".

A Ferrari rögtön a verseny után óvást is nyújtott be az FIA-hoz, de azt a szervezet elutasította, mivel a McLaren bizonyította, hogy Coulthard nem fékezett. Ez valóban így is volt, ám Schumacher rámutatott, hogy a Forma-1-ben azzal is ki lehet provokálni egy ilyen ütközést, ha valaki "csak" elveszi a lábát a gázpedálról egy pillanatra...

A média persze már csak "reflexbõl" is, Schumcahert tette felelõssé és nem adtak hitelt szavainak, hogy Coulthard - akár fékezéssel, akár azzal, hogy elvette a lábát a gázpedálról - igenis hirtelen lassított. Az elégtételig Michaelnek egészen 2003-ig kellett várnia, amikor DC egy a BBC-nek adott interjújában váratlanul elismerte, hogy Spa'98 az õ hibája volt! A skót azok után "vallott", hogy a 2003-as nürburgringi Európa Nagydíjon az ifjú Fernando Alonso hasonló módon bánt el vele: "Nem akarok kemény lenni Alonsóhoz, de ez az eset az 1998-as spai versenyre emlékeztet, amikor Michael hátulról belém szaladt és az volt a reakciója, hogy fék-teszteltem õt és megpróbáltam megölni." - nyilatkozta DC 2003-ban - "Az versenybírák megnézték a telemetriai adatokat és azt látták, hogy nem fékeztem, így az egészet besöpörték a szõnyeg alá. A valóság az, hogy felemeltem a lábam a gázpedálról, hogy elengedjem [Schumachert], de mindezt erõs esõben a versenyvonalon tettem. Soha nem szabadna ilyet tenni és nem tenném meg újra. 1998-ban nem volt meg a megfelelõ tapasztalatom és tudásom - és még sosem szaladt még belém senki. Mindenki ezt csinálja, de ez egy nagyon nagy baleset lehetett volna Michael számára és a Nürburgring [2003-ban] nagyon nagy baleset lehetett volna számomra."

A média és az úgynevezett szakértõk azonban akkor 1998-ban még Schumacherre gyakoroltak nyomást, hogy vonja vissza állításait. A szándékosság és a "gyilkossági kísérlet" vádját vissza is vonta és elismerte, hogy ez egy kicsit túlzott reakció volt a részérõl. Ugyanakkor azt a véleményét továbbra is tartotta, hogy Coulthard McLarenje hirtelen lassult le. Kevés megértõ fülre talált ebben az idõben...

Fisichella mindenesetre jó diplomata módjára igyekezett békíteni és csillapítani a kedélyeket: "Én azt gondolom, hogy David nem bûnös és Michael nem hibázott. Azt gondolom, hogy a legnagyobbat ezen a versenyen a versenyszervezõk hibáztak, akik nem küldték be idõben a biztonsági autót, arról nem is beszélve, hogy álló rajtból indították a versenyt. El sem tudják képzelni, hogy milyen körülmények között kellett vezetnünk ezen a versenyen! A látási viszonyok szó szerint a nullával voltak egyenlõek. Amikor beleszálltam Nakanóba, én is elõbb hallottam a csattanást, minthogy láttam volna a Minardit. Michael helyzete ugyanilyen volt. Egyszerûen nem kerülhette el az ütközést. Sok újság megírta, hogy Schumachernek óvatosabbnak kellett volna lennie, de én erre csak azt tudom mondani, hogy könnyû utólag okosnak lenni. Amikor az ember az élen autózik egy versenyen csak az jár az eszében, hogy hogyan tudná megõrizni vagy esetleg még növelni az elõnyét, errõl szól az autóversenyzés, ezért vagyunk autóversenyzõk! Mindazonáltal azt nem gondolom, hogy Coulthard szándékosan akarta volna kiütni Schumachert."

A "hidegháború" a Ferrari és a McLaren között az Olasz Nagydíj elõtti csütörtökön ért véget, amikor Schumacher és Coulthard egy majd' másfél órás békítõ megbeszélés után - a fotósok és televíziós társaságok kameráinak kereszttüzében- látványosan kezet nyújtottak egymásnak és kijelentették, hogy fátylat borítanak az ügyre. Schumacher elmondta, hogy túlságosan elragadták az indulatai miután kiesett és ezzel odalett a lehetõsége, hogy átvegye a vezetést a pontversenyben és most már õ sem gondolja, hogy Coulthard szándékosan akarta kiütni. Coulthard arról beszélt, hogy ez az ellenséges viszony egyikõjüknek sem volt jó, úgyhogy reméli, hogy most, hogy megtárgyalták a félreértéseket - végre ismét mindketten a munkájukra tudnak majd koncentrálni.

A Belga Nagydíj amúgy jutalomjáték lett a kis csapatok számára: A két Jordan kettõs gyõzelmet aratott Hill, Ralf Schumacher sorrendben. A dobogó harmadik fokára Alesi állhatott fel a Sauber-Petronas-szal. A világbajnoki cím szempontjából pedig olyan volt ez a futam, mintha meg sem rendezték volna, hiszen sem a Ferrari, sem a McLaren nem szerzett egyetlen pontot sem.

Az Olasz Nagydíjon a Ferrarira és a McLarenre is nagy nyomás nehezedett. A Ferrarinak hazai pályán gyõznie kellett, hogy az utolsó két versenyen még esélye legyen a világbajnoki címre, míg a McLaren-pilótáknak - különösen Coulthardnak - a tifosik óriási ellenszenvével kellett szembe néznie.

A Ferrari már a pénteki idõmérõ edzésen meglepõen jól ment : Irvine futotta a legjobb idõt, Schumacher második lett. Ez persze önmagában még nem jelent semmit és Coulthard igyekezett is megnyugtatni a McLaren szurkolókat, hogy mindez csupán a véletlen és a McLaren teli tankjának a mûve. Azonban a szombati idõmérõ edzés nem õt igazolta. Schumacher szerezte meg a pole pozíciót (az 1997-es Magyar Nagydíjon volt erre legutoljára példa, tehát több, mint egy évvel azelõtt!), sõt a két McLarent az 1997-es világbajnok Jacques Villeneuve is megelõzte, így Häkkinen és Coulthard csak a második sorból indulhatott.

A vasárnapi verseny rajtjánál azonban szertefoszlott a pole jelentette elõny, Schumacher ugyanis borzalmasan rajtolt, míg a két McLaren rakétaként lõtt ki. Häkkinen nagy igyekezetében még Villeneuve-öt is majdnem kiütötte, de a kanadai félrerántotta a kormányt és sikerült kitérnie az ütközés elõl. Ekkor nem voltak túl jók Michael kilátásai, hiszen egészen az ötödik helyre esett vissza az elrontott rajt miatt. Häkkinen és Coulthard viszont az élre állt és méterrõl méterre kezdtek elhúzni. Közben Michael könnyedén megelõzte Villeneuve-öt, majd csapattársa Irvine elengedte, így a McLarenek nyomába eredhetett. Miközben egyre közelített a McLarenekhez, elõl is változás történt: Häkkinen meglepõ módon elengedte Coulthardot. A skót reményei azonban rövid életûnek bizonyultak: a 17. körben "megfõtt" a motorja, így kiállni kényszerült. Még ebben a körben Michael egy látványos manõverrel megelõzte Häkkinent az egyik sikánban! "Amikor Mika mögött voltam már tudtam, hogy lehet reményem a gyõzelemre. Csak arra vártam, hogy mikor hibázik - és nem is kellett sokáig várnom. Abban a sikánban elszámította magát, én mellé férkõztem és onnantól fogva tudtam, hogy megvan - ugyanis a következõ kanyar elõtt én voltam a jobbik íven." - mesélte Schumi az esetet "belülrõl" a verseny után.

Az Olasz Nagydíjon a boxkiállásokkal nem lehet sokat taktikázni, hiszen ez egy viszonylag rövid verseny - ennek megfelelõen mindenki csak egyszer ment ki kerékcserére. Ezt a feladatot is a Ferrari oldotta meg jobban, így Häkkinen a box meglátogatása után is csak második helyre tudott visszajönni. Viszont - feltehetõleg egy jobb gumi-garnitúrának köszönhetõen - elkezdte futni sorra a leggyorsabb köröket, miközben méterrõl méterre közeledett az élen autózó Michaelhez. Azonban az üldözésnek véget vetett, amikor Mika az egyik sikánban kicsúszott a pályáról. A versenybe még vissza tudott jönni, de az autója megsérült és így a mögötte haladók, Eddie Irvine és Ralf Schumacher könnyedén megelõzték. Schumachernek ezután már csak arra kellett vigyáznia, hogy biztonsággal célba érjen és ezt meg is tette. A dobogón pedig igazán családias volt a hangulat: a második Michael csapattársa Eddie Irvine lett, míg öccse Ralf a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Häkkinen negyedik helye azt jelentette, hogy pontszámban ugyan behozta õt Schumacher (80-80 volt az állás) és a gyõzelmek számát tekintve is (6-6 gyõzelem), de mivel a finnek eggyel több második helye volt, mint a németnek, még mindig a McLaren pilótája vezetett.

Schumacher a verseny után így értékelt: "Csodálatos, hogy pont itt Monzában a tifosik elõtt tudtunk kettõs gyõzelmet aratni a Ferrarival. Erre legszebb álmainkban sem gondoltunk volna. Ami igaz, az igaz: a rajtot nagyon elrontottam - dolgozni fogok rajta, hogy a jövõben ez ne fordulhasson elõ. Elõször akkor gondoltam rá, hogy meglehet a gyõzelem, amikor Mika mögé értem, aztán õ hibázott, nekem pedig sikerült megelõznöm. Ettõl fogva nem aggódtam - még akkor sem, amikor a kerékcsere után rádión szólt a csapatom, hogy Häkkinen egyre gyorsabb. Utolérni valakit egy dolog, megelõzni viszont egy másik. Ha sokkal gyorsabb lett volna az autója, mint az enyém akkor aggódtam volna, de ezen a versenyen nem volt sokkal erõsebb a McLaren, mint a mi autónk így aztán, úgy érzem, hogy fel tudtam volna tartani. Aztán erre már nem is volt szükség...
Köszönöm a közönségnek azt a támogatást, amit megadtak nekünk és köszönöm az egész Ferrari csapatnak mindazt, amit a siker érdekében tettek! Ez elsõsorban nem az én gyõzelmem, hanem a csapatunké. Ettõl a versenytõl nagyon féltünk, hiszen köztudott, hogy ez egy gyors pálya, ami a lóerõknek kedvez és az ilyen gyors pályákról rossz emlékeink voltak még Hockenheimból. Töprengtünk, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy most elkerüljünk egy hasonló leégést. Végül úgy döntöttünk, hogy építünk egy teljesen új autót - speciálisan gyors pályákra valót. Tizennyolc nap és éjjel - és szó szerint éjjel-nappal - dolgozott a csapat az új autón, a kemény munkát pedig siker koronázta! Ez csodálatos érzés mindannyiunk számára!"

És csodálatos érzés volt az olasz szurkolók számára is. Kettõs Ferrari gyõzelmet utoljára 1988-ban ünnepelhettek Monzában Gerhard Berger és Michéle Alboreto révén. Most pedig a Ferrari 601. Forma-1-es versenye alkalmából Michael Schumacher és Eddie Irvine örvendeztette meg õket. A hangulat Monzában és a közeli nagyvárosban, Milanóban egy óriási utcabálra emlékeztetett: voltak, akik például autós felvonulással ünnepelték a Ferrari nagy diadalát.
Maga a csapat is együtt ünnepelt a szurkolókkal. Monzában egy hatalmas partit rendeztek, több ezer szurkoló részvételével. Eddie Irvine volt a "hangulatfelelõs"- állítólag ebben a szerepkörben is kiválóan megállja a helyét, de az alaphangulatot mégis azzal adta meg, hogy hozzájárult a Ferrari kettõs gyõzelméhez.

A Ferrari mûszaki vezetõje, Nigel Stepney, így írta le, azt az örömöt, ami most a csapatnál felszabadult: "Spa óta óriási nyomás alatt voltunk. Tudtuk, hogy itt Monzában feledtetnünk kell az ott történteket. Nagyon sokat dolgoztunk azóta és most ezekben az órákban azt hiszem megérdemeljük, hogy egy kicsit lazítsunk. Csak azt sajnálom, hogy nem sokáig maradhatunk, mert holnap reggel nyolckor újra kezdõdik a munka."

Jean Todt, csapatfõnök: "Csodálatos ez a gyõzelem! Szeretném azonban, ha emiatt senki nem bízná el magát - ezentúl is olyan keményen kell dolgoznunk, mint eddig! Mindenkire nagyon büszke vagyok! "

Michael Schumacher pedig köszönetet mondott legnagyobb szurkolójának: "Hadd ajánljam ezt a gyõzelmet a 74 éves nagymamámnak, aki a legnagyobb szurkolóm. Minden versenyemet felveszi videóra és legalább háromszor - négyszer visszanézi. Nagyon sok biztatást és támogatást kapok tõle!"

A csapat és a szurkolók késõbb bementek Milanóba, hogy ott tovább ünnepeljenek, de ekkor már Michael nem tartott velük - inkább feleségével, Corinnával költött el egy kellemes vacsorát kettesben... A következõ héten megtudtuk, hogy a Schumacher-családban, nemcsak a monzai diadal miatt nagy az öröm, hanem azért is, mert Michael és felesége második gyermeküket várják a következõ év tavaszára...

A nürburgringi Luxemburgi Nagydíj körül óriási volt a felhajtás. A német média már-már fontosabbnak állította be, mint a szintén azon a napon esedékes németországi választásokat.
Schumacheren e nélkül is nagy volt a nyomás, ha ugyanis õ kiesik, Häkkinen pedig gyõz, akkor a finn már világbajnokként hagyhatja el a Nürburgringet. Fordított esetben Michael még nem lehet világbajnok. Uralkodnia kellett tehát az idegein, nem engedhetett meg magának, hogy hibázzon.

A szombati idõmérõ edzésen Schumacher pole pozíciót szerzett, csapattársa Irvine pedig addigi karrierje legjobb edzéseredményét produkálva második lett. A két McLaren csak a második sorból indulhatott. Másnapra azonban nagyot fordult a világ: már a délelõtti bemelegítésen is a McLarenek voltak jobbak, Schumacher pedig fejcsóválva ült egyik autójából a másikba, majd a másikból az egyikbe. Szemmel láthatóan nem volt elégedett.

A beállítást a verseny kezdetéig sem sikerült eltalálni. A rajttól ugyan még a két Ferrari jött el jobban, de már ekkor érezhetõ volt, hogy gyorsabbak a McLarenek. A Ferrari kiadta a parancsot Irvine-nak, hogy tartsa fel a két McLarent, míg Schumacher megpróbál egérutat nyerni, azonban Irvine-nak csak egy kis ideig sikerült Häkkinen elõtt maradnia. Az "elõzési manõvert" a McLaren a boxban hajtotta végre, azaz egy gyorsabb kerékcserével és tankolással tudott Häkkinen Schumacher elé kerülni. Ugyanez történt "eggyel" hátrébb is: Coulthard a boxban elõzte meg Irvine-t. Innentõl kezdve sok minden már nem történt: a második kerékcseréje is jobban sikerült a McLareneknnek, Häkkinen nyert Schumacher és Coulthard elõtt.

Ross Brawn, technikai igazgató a verseny után azt nyilatkozta: "Michaelnek sajnos rengeteg problémája volt az autójával. Nem sikerült eltalálnunk a beállítást és ezért rendkívül nehezen kezelhetõ volt a gép. Ráadásul a gumik is túl hamar lekoptak. Abban reménykedtünk, hogy talán elkezd esni az esõ - akkor lehetett volna esélyünk, de sajnos nem így alakult."

Michael is nagyon csalódott volt, de úgy vélte ezzel még azért korántsem lefutott a világbajnokság: "Sajnos nem tudtam mit tenni. El kellett fogadnom, hogy az autóm most csak ennyit tud. Négy pont a hátrányunk, de ez azért korántsem olyan nagy hátrány, hogy ne válhatna belõle elõny Suzukában. Ennek érdekében a következõ hetekben sokat fogunk fejleszteni és tesztelünk, tesztelünk és tesztelünk - ha kell éjjel-nappal..."

A munkára ezúttal öt hét állt rendelkezésre. A Japán Nagydíj a szabadedzésein és az idõmérõ edzésen úgy tûnt, hogy ez a munka ki is fizetõdik, hiszen Schumacher mindegyiken megverte Häkkinent és a pole pozíciót is megszerezte. Azonban a versenyen beütött a krach. A rajtot meg kellett ismételni, mivel az olasz Jarno Trulli (Prost-Peugeot) jelezte, hogy nem tud elindulni. A második rajtnál azonban már Michael volt az aki leragadt, így hátra küldték az utolsó sorba a következõ rajthoz. Ez minimálisra csökkentette az esélyeit a világbajnoki cím megszerzésére. Schumacher azonban nem az a fajta, aki könnyen feladja. Még innen is megpróbálta. Iszonyatos tempót kezdett diktálni és a verseny felénél már a harmadik(!) helyen autózott. De a szerencsével ezen a napon hadilábon állt. A 32. körben hirtelen "felrobbant" a jobb hátsó kereke - ezzel a versenye befejezõdött. A Ferrari pedig Jody Scheckter 1979-es sikere óta még mindig nem ünnepelhetett világbajnokot.

A versenyt - és ezzel az 1998-as világbajnokságot - a finn Mika Häkkinen nyerte meg a McLaren-Mercedesszel - kereken 100 pontot gyûjtött az év során. Schumachernek a világbajnoki pontverseny második helye jutott 86 ponttal az 56 pontos David Coulthard elõtt. A konstruktõrök világbajnoka a McLaren-Mercedes lett, a Ferrari és a Williams-Mecachrome elõtt.

Schumacher hogyan élte meg ezt a balszerencsés végkifejletét a szezonnak? Íme: "Elõszöris gratulálok Mikának a világbajnoki címéhez. Az egész éves teljesítmény alapján megérdemelten nyert a McLaren-Mercedes - ebben az évben az õ csapatuk volt a jobb.
A mai versenyen a probléma az volt, hogy az elsõ rajtnál elromlott a kuplungom és ezért a másodiknál lefulladt a motor. Miután hátra kerültem arra gondoltam, hogy ha már így alakult, akkor kíváncsi vagyok rá, hogy innen hátulról milyen messzire tudok jutni. Az elsõ néhány körben elég jól mentem, de aztán a fékemmel is problémák támadtak. Ennek ellenére azt hiszem, hogy nem is volt rossz, amit nyújtottam. De aztán jött a defekt, ami eléggé váratlanul ért.
Természetesen most egy kicsit csalódott vagyok, de azért nem olyan nagyon. Végül is ez a végkifejlet egész évben benne volt a levegõben. Nagyon erõsek voltak a McLaren-Mercedeszek idén és számunkra tulajdonképpen bravúr lett volna, ha mégis mi nyerünk. Sõt, mondhatom hogy elégedett vagyok az idei teljesítményemmel, hiszen a legfõbb feladatunknak, a közönség szórakoztatásának, maximálisan eleget tettünk. Nagyszerû versenyeket futottunk - olyanokat, amiért érdemes nézni a Forma-1-et.
Persze egy kicsit azért szomorúak is vagyunk, mert úgy érezzük, mi is megérdemeltük volna a világbajnoki címet, mivel nagyon keményen dolgozunk érte. Elõbb-utóbb tényleg sikerülnie kell, úgyhogy most már arra gondolunk, hogy jövõre hogyan lehetnénk versenyképesebbek.
Én úgy érzem, hogy ezt a világbajnokságot rögtön a elején veszítettük el. Túl nagy volt a McLarenek erõfölénye. Ha gyorsabban tudtunk volna felzárkózni hozzájuk, akkor talán reálisabbak lettek volna az esélyeink. De azért nem adtuk fel és mi mindent megtettünk, amit ebben a helyzetben meg lehetett tenni. Végül is az, hogy az utolsó versenyig nyílttá tudtuk tenni a világbajnokságot jó eredmény, hiszen látva a McLarenek erõfölényét, az év elején erre nem sokan számítottak. Mindenesetre remélem, hogy jövõre még jobbak leszünk és végre sikerül megszereznünk a hõn áhított világbajnoki címet is.
Szeretném megköszönni az egész csapatnak a munkáját. Mindenki mindent beleadott és nagyon keményen dolgozott egész évben. Szeretném megköszönni a szurkolóinknak - a tifosiknak Olaszországban és az én személyes szurkolóimnak is - az egész éves támogatásukat és azt, hogy még a legnehezebb helyzetekben is kitartottak mellettünk - valóban jóban-rosszban mellettünk álltak.
Azt hiszem, hogy most itt az ideje a pihenésnek. Ránk fér a szünet ez után a nagyon kemény és nehéz év után. Nehéz volt, mert mindig mi voltunk az üldözõ pozíciójában - állandóan nekünk kellett kockáztatni.
A ma estét a barátaimmal töltöm és azért nem vagyunk annyira elkeseredve, hogy ne menjen le egy-két üveg sör, mivel alapjában véve azért elégedett vagyok az idei teljesítményemmel - még ha a célomat még nem is sikerült elérni. Majd talán jövõre. Addig is pihenek egy kicsit."

Luca di Montezemolo, a Ferrari elnöke is hasonlóan vélekedett: "Sajnos most nem sikerült, ám úgy vélem nagyszerû versenyeket produkáltunk az idén és ezért köszönetet mondok az egész csapatnak, kiemelten Michael Schumachernek, aki mindent megtett a sikerért, amit pilóta megtehet. Ezen a mai versenyen is láttuk, hogy milyen fantasztikus küzdeni tudásról tett tanúbizonyságot. Csodálatos volt, amit nyújtott - rajta semmi nem múlott.
Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy jövõre versenyképesebbek legyenek az autóink és az 1999-es világbajnokságot mi nyerjük!"

Abban pedig a legtöbben egyetértettek, hogy Schumacher és "soha nem adom fel"-habitusa nagyban hozzájárult, hogy végül is - az év eleji kilátásokkal szemben - mégiscsak izgalmasan alakult az 1998-as világbajnokság....