Kemény harc a hatodikért - 2003

Öt világbajnoki cím - hosszú éveken át ez volt az etalon a Forma-1-ben. Minden versenyzõ - köztük Prostok, Sennák - arról álmodott, hogy õ lesz az, aki elsõként eléri a fangói magasságot. Végül ez Michael Schumachernek adatott meg. Vajon mennyire fogja motiválni az, hogy most akár meg is döntheti Fangio rekordját? Vagy éppenséggel motiválatlanná válik attól, hogy beérte a nagy Juan Manuelt? Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódhattak meg a Forma-1-et figyelemmel kísérõk fejében a 2003-as szezon elõtt.

Aki viszont kicsit is ismeri Michael észjárását, az tudja, hogy számára sosem a rekordok megdöntése jelentette az ösztönzést. A trófeáit is egy ládában tartja a padláson, nem az tölti ki a mindennapjait, hogy azon elmélkedik õ-e a valaha élt legjobb autóversenyzõ vagy sem. Nem megszállottja a "nagyságnak". Egyszerûen csak meg akarja nyerni az éppen soron következõ futamot, mert szereti a versenyt, a benzingõz szagát és szeret nyerni. Nem a statisztikákért, nem azért, hogy Fangióval hasonlítgassák össze - egyszerûen csak azért mert amióta az eszét tudja ezt csinálja és amióta az eszét tudja csak akkor volt elégedett egy futam után (legyen az gokart vagy autó), ha tudta: minden tõle telhetõt megtett. Talán épp ez az egyik oka annak, hogy eljutott ideáig…

A 2003-as év alapvetõ változásokat hozott a Forma-1-es szabályokban. Ezeket az új szabályokat az FIA kimondva, kimondatlanul azért hozta, hogy megtörje a Ferrari dominanciáját. A hivatalos indoklás persze a költségek csökkentése volt…

A legfontosabb változások a következõk voltak:
Az eddigi egy helyett két idõmérõ edzés, melyek során minden pilóta csak egy-egy mért kört teljesíthet a Superbike-osok "superpole-jához" hasonlóan. Az elsõ idõmérõ edzést pénteken bonyolítják le. Itt a világbajnokság állásának sorrendjében futnak ki a pályára a pilóták - azaz a pontversenyben vezetõ pilóta elsõként. Tulajdonképpen ez egy amolyan hendikep rendszer, hiszen az edzés elején mindig piszkosabb a pálya, mint a végén, tehát a VB-pontversenyben elõl lévõk valamivel kedvezõtlenebb körülmények között autózhatnak, mint a hátul lévõk. A pénteki edzés azonban még csak a szombati edzés kifutási sorrendjérõl dönt. Szombaton aztán legelõször az gurul a pályára, aki pénteken a leggyengébb volt, s az marad a legvégére, aki elõzõ nap a legjobb idõt futotta. Ennek az idõmérõ módszernek természetesem megvannak a maga veszélyei: egyrészrõl, ha valaki hibázik, akkor nem javíthat. Másrészrõl nyilvánvalóan lutrivá válik az edzés, ha mondjuk közben elkezd esni az esõ…

Ráadásul ez az idõmérõ formula nem feltétlenül ad felvilágosítást a valós erõviszonyokról, ugyanis egy másik szabály is kapcsolódik hozzá: az úgynevezett parc fermé-szabály. Ez azt jelenti, hogy a szombati idõmérõ edzésen versenyre felkészített és megtankolt autókkal kell edzeni a pilótáknak, hiszen az edzés után a versenyig már nem szabad dolgozni az autón. A stratégiák különbözõsége ezért aztán nagyban befolyásolhatja a rajtsorrendet.

Megváltozott a pontrendszer is. Az eddigi 10-6-4-3-2-1 leosztás helyett most az elsõ nyolc kap pontot 10-8-6-5-4-3-2-1 leosztásban. Nyilvánvaló, hogy ez a pontrendszer a régihez képest "leértékeli" a gyõzelmet azzal, hogy a futamgyõztes mindössze kettõvel kap több pontot a második helyezettnél. A Ferrari 2002-es domináns szezonjával a hátunk mögött nem lehetett nem észrevenni, mi is a szándéka a szabályalkotóknak…
Az új idõmérõ edzés pedig annyiban segíthette a Scuderia ellenfeleit, hogy a "lutri-faktor" nagyobb benne, mint a régi idõmérõ edzésben volt.

Az év elsõ versenyén, az Ausztrál Nagydíjon azonban nem jött be ez a bizonyos "lutri-faktor" - legalábbis az idõmérõ edzésen még nem. Pénteken - amikor mint az elõzõ év világbajnokának, elsõként kellett kigurulnia a pályára - Michael a negyedik helyet szerezte meg Rubens Barrichello, Kimi Räikkönen és Jacques Villeneuve mögött, ám szombaton már a Michaelé volt a pole pozíció Barrichello és Juan Pablo Montoya elõtt. Räikkönen hibázott és csak a 15. helyen kvalifikált, ezért a McLaren bevállalta, hogy a finn a másnapi versenyen csak a boxból induljon - ám cserébe dolgozhattak az autón az idõmérõ után is, sõt meg is tankolhatták azt. Rögötön az év elsõ versenyhétvégéje rávilágított tehát az új szabályok visszásságaira...

A futam némileg vizes pályán kezdõdött, ami miatt néhány pilóta - például a Ferrari versenyzõi - intermediate-gumikat tett fel, míg a többség bevállalta a száraz aszfaltcsíkra való abroncsokat. Az elsõ két körben úgy tûnt Schumi és Barrichello taktikáztak jól, hiszen elhúztak a mezõnytõl: Michael elõnye már 12 másodperc is volt! Ám a pálya rohamosan száradt és pillanatok alatt a száraz abroncsokon futók kerültek fölénybe. A harmadik körben a harmadik helyen autózó Juan Pablo Montoya már három másodperccel gyorsabb volt a Ferrariknál. Aztán a következõ pofon a Scuderia számára: az ötödik körben Rubens Barrichello elkövet egy vezetõi hibát és kiesik. Michael elõnye közben drasztikusan csökken Montoyához képest - a Ferrarinak nincs más választása, mint idejekorán behozni a boxba, hogy õ is száraz gumikat kapjon. A boxkiállásnál azonban hibázik a csapat, így túl hosszú ideig - 14,2 másodpercig - tart a kerékcsere és a tankolás. Cristiano da Matta (Toyota) kipördülése után be kell jönnie a biztonsági autónak a pályára. Michael ekkor a hetedik helyen autózik. A Safety Car-ból nagyban profitál a boxból induló Räikkönen és a másik McLarenben Coulthard: a két McLaren nagyon meg van tankolva, de a biztonsági autó miatt a többiek nem tudnak elõnyt kiépíteni velük szemben. Kimi a hatodik, majd miután megelõzi Mark Webbert (Jaguar-Cosworth) már az ötödik helyen autózik. Schumi közvetlenül mögötte van és õ is elmegy Webber mellett. Közben Montoya vezeti a versenyt Jarno Trulli (Renault) és Ralf Schumacher elõtt.

A 11. körben Webber autóján eltörik a felfüggesztés, ami miatt másodszor is a pályára jön a biztonsági autó. Az elsõ három azonnal kimegy a boxba - Ralf kerékcseréjénél problémák lépnek fel: 18,2 másodprec. Most Räikkönen vezet, Michael és DC elõtt. A két McLaren még mindig nem volt kint a boxban. Viszont a 29. körben Michaelnek ismét a boxba kell mennie, így visszaesik a hatodik helyre. A Ferrari valahol nagyon eltaktikázta magát: valószínûleg nem töltöttek elég üzemanyagot Michael autójába, amikor a verseny elején kerékcserére amúgy is a boxba kellett mennie! A következõ körben aztán DC is megérkezik az elsõ kerékcseréjére, majd Räikkönen még egy körrel utána. A finn Schumi elé érkezik vissza a pályára, ráadásul az is segít neki, hogy közöttük ott van Heinz-Harald Frentzen (Sauber-Petronas) is. Miután Frentzen is kimegy tankolni Montoya, Räikkönen, Schumacher az elsõ három sorrendje. Michael most közvetlenül Kimi mögött van és a 37. körben támadja a finnt, aki azonban visszaveri a támadást. Azonban egy körrel késõbb Räikkönen ismét a boxban van: ezúttal egy "drive-through" büntetésre boxutcai gyorshajtás miatt.

Montoya 17 másodperces elõnnyel vezet, ám Michael nem biztos benne, hogy a kolumbiainak még egyszer ki kell mennie a boxba, így a határon autózva igyekszik közelíteni hozzá: egy alkalommal autója két kerekével letér a fûre és néhány méteren keresztül a rázókövet "kapja" autója alá. Ennek következménye a 42. körben válik láthatóvá, amikor Schumi Ferrárijáról sorra elkezdenek leesni az oldalsó terelõszárnyak: elõbb az egyik oldalon, majd a másikon... Michael ennek ellenére a leggyorsabb a mezõnyben ekkor - gyorsabb, mint az idõközben (tankolás után) második helyen autózó Montoya! A 45. körben azonban Schumi megkapja a fekete-narancs zászlót, ami azt jelenti, hogy biztonsági okokból a boxba kell hajtania, hogy a csapat kijavítsa autója hibáját. Montoya ismét az élen. Ezzel a kolumbiai elõtt nyitva az út a futamgyõzelem elõtt, de nem tud élni vele: megpördül a 46. körben - az addig feltûnésmentes versenyt futó Coulthard veszi át a vezetést! Montoya a második, Räikkönen a harmadik, Michael a negyedik. A futam végéig ez a sorrend már nem is változik, így az elsõ - meglehetõsen kaotikus - futamról a McLaren-Mercedes távozhat a legelégedettebben, hiszen mindkét versenyzõjük dobogóra állhatott.

"A változékony idõjárás kaotikus versenyt rendezett." - értékelt Schumi a futam után - "Senki sem láthatta elõre, hogy két biztonsági autós periódus is lesz. Emiatt ez színtiszta szerencsejáték volt." Látványos jelenet volt, amikor Michael Ferrarija elkezdett "darabjaira" hullani: "Egyszer rámentem a kerékvetõre és emiatt az autó megsérült. Sok idõt veszítettem emiatt. A boxkiállásom elõtti körben olyan alkatrészek váltak le, amelyek nagyban rontották az autó kezelhetõségét. Észrevettem, hogy valami nem stimmel és elõször gumidefektre gondoltam. Emiatt aztán összességében véve elégedettek lehetünk a negyedik hellyel. Érdekes nap volt, sok akcióval és ez az öt pont az év késõbbi szakaszában még bizonyára fontos lesz. Az F2002-es még mindig egy nagyon versenyképes autó."

A mezõny Melbourne után Sepang irányába vette útját. A Malajziai Nagydíj pénteki idõmérõ edzésén Schumi a leggyorsabb - hét tizedmásodperccel Barrichello, és csaknem egy másodperccel Montoya elõtt. Szombatra azonban erõre kapott a Renault - és a Michelin - a forró aszfalton és Fernando Alonso megszerezte pályafutása elsõ pole pozícióját csapattársa, Trulli és Michael elõtt. Vagy talán a francia csapat autói csupán könnyebbre voltak tankolva, mint a többieké? Mindenesetre másnap éppen a Renault-k lettek Michael veszte. A rajttól Alonso kiválóan ment el, ám Trulli kissé beragadt és Michael megpróbálta megelõzni. Belsõ íven azonban nem volt elég helye és telibe kapta Trullit. Michael visszaesett, ám ez még nem volt elég: a kilencedik körben egy "drive through" büntetésre a boxba kell hajtania: a versenybíróság õt tette felelõssé a Trullival való ütközésért. Schumi a 16. helyrõl folytathatta a versenyt, s a futam végére ugyan fel tudott jönni pontszerzõ helyre, ám az élmezõny csatározásaiba nem tudott beleszólni. A McLaren megint remek boxtaktikával lepte meg a mezõnyt - úgy tûnik kezdetben õk tapintottak rá a legjobban az új szabályokra -, így Kimi Räikkönen Forma-1-es pályafutása elsõ futamgyõzelmének örülhetett. Csapattársa, Coulthard esetleg megszorongathatta volna, ám a skót elektronikai hiba miatt mindössze a második körben kiesett. Michael ugyan megfutotta a verseny leggyorsabb körét, de a futam elején történtek miatt csak a hatodik helyen végzett - úgy, hogy az utolsó körben az elõtte haladó Jenson Button (BAR-Honda) autója mûszaki hiba miatt lelassult, így egyet még a végén Schumi elõre léphetett.

Azt, hogy Michael "drive trough" büntetése mennyire volt jogos vitatták - de érdekes módon nem Michael, aki sportszerûen elfogadta a versenybíróság döntését: "Ez egy kemény verseny volt egy szerencsétlen rajttal. Hibáztam, eltaláltam Jarnót, de már elnézést kértem tõle." - mondta sportemberhez méltó tartással Schumi a futam után. Pedig belekapaszkodhatott volna abba, amit éppen a Renault technikai igazgatója, Mike Gascoyne mondott: "Jarnónak egy kicsit kihagyott a motorja és azt hiszem Michael ezért hitte azt, hogy elkapta, de aztán Jarno ismét rendbejött. Azzal, hogy Jarno becsukta a kaput Michaelnek nem volt esélye, de hogy tisztességesek legyünk Michaellel Jarnónak kihagyott a motorja és valószínûleg ezért gondolta, hogy meg kell próbálnia. Ezt figyelembe véve a bünetetés egy kicsit szigorú volt."

Michael azonban nem panaszkodott, nem cirkuszolt, hanem tudomásul vette a büntetést és továbblépett. "A büntetés után nagyon meglepett, hogy pontokat tudtam szerezni." - mondta - "Az adott körülmények között elégedett vagyok. Az autóra nem lehet panasz - a csapat munkájának köszönhetõen nagyon jól mûködött."

És akkor itt még nem ért véget a rossz széria! A Brazil Nagydíj pénteki idõmérõ edzésén Michael ötödik lett, majd szombaton csak a hetedik rajtkockát szerezte meg. Ennek azonban nyomós oka volt! A másnapi versenyre nézve bizonytalanok voltak az idõjárás-elõrejelzések: néhány szerint esõre lehetett számítani. Emiatt Schumi és a Ferrari úgy döntött, hogy Michael vizes pályára beállított autóval indul az idõmérõ edzésen. Ez ugyan értékes tizedmásodperceibe került szombaton, de nagy elõnyt jelenthet vasárnap! Azaz csak jelenthetett volna...

Az esõ a verseny napjára megérkezett, de Michael taktikai elõnye semmivé foszlott, amikor az FIA a futam elõtt az összes versenyzõnek megengedte, hogy átállítsák autójukat az új körülményeknek megfelelõen. Michael tehát hiába áldozta fel az idõmérõ edzését - egy vitatható döntés miatt még õ került hátrányba, hiszen ha õ is szárazra beállított autóval edz a többiekhez hasonlóan, valószínûleg jóval elõrébb kvalifikálta volna magát...

A futam az esõ miatt a biztonsági autó mögött kezdõdött, amely kilenc körig maradt a pályán. Amikor a Safety Car végre kiment egyértelmûen a Michelin-abroncsokkal felszerelt autók voltak elõnyben. Coulthard szinte azonnal megelõzte a pole-ból induló Barrichellót, majd Kimi Räikkönen is követi Webberen és Barrichellón "keresztül". Montoya is jön fel, már a harmadik, majd kicsit késõbb Coulthard megelõzésével második. Michael az egyetlen Bridgestone-pilóta, aki állja a sarat: a 12. körben elmegy Barrichello mellett és tartja a lépést a Michelin-versenyzõkkel. A 14. körben DC visszaelõzi Montoyát - Räikkönen vezetésével két McLaren az élen. A következõ körben Schumi megelõzi Webbert és elkezd nyomást gyakorolni Montoyára. A 16. körben aztán meg is elõzi a kolumbiait! A 18. körben Olivier Panis (Toyota) és Ralph Firman (Jordan-Ford) ütközik, ami miatt a pályára gurul a biztonsági autó. A Safety Car-t kihasználva Coulthard és Michael megejtik elsõ boxkiállásukat, ám mivel majdnem mindenki így tesz - kivéve Räikkönent - megõrzik 2-3. helyüket a finn mögött.

A 24. körben mind Juan Pablo Montoya, mind Antonio Pizzonia (Jaguar-Cosworth) kicsúszik - egymástól függetlenül, de ugyanabban a kanyarban. Valószínûleg egy vízátfolyás található ott. A 27. körben aztán Michael versenye is ugyanott és ugyanúgy ér véget! Pedig esélye volt a futamgyõzelemre...

Újra a pályára érkezik a biztonsági autó, amit kihasználva Räikkönen kimegy kereket cserélni az élrõl. Coulthard vezet Barrichello és Ralf Schumacher elõtt. A pálya szárad, ám a vízátfolyás még meglehet, ugyanis Button is ugyanott csúszik ki, ahol korábban Montoya, Pizzionia és Schumacher. A Safety Car újra a pályán, majd amikor kimegy Coulthard, Barrichello, Ralf, Alonso, Räikkönen sorrendben folytatódik a verseny az elsõ helyekért. Räikkönen késõbb megelõzi Alonsót és Ralfot és feljön a harmadik helyre. Alonso nem sokkal késõbb megelõzi Ralfot. Coulthard és Barrichello elõnye azonban viszonylag nagy Räikkönennel szemben - ebben a pillanatban úgy tûnik, hogy a skót és brazil között fog eldõlni az elsõ hely sorsa. De még nincs vége! Rubens egyre nagyobb nyomást gyakorol DC-re, amit a skót a 45. körig bír elviselni - akkor azonban hibázik, így Rubinho hazai pályán átveszi a vezetést! Két körrel késõbb azonban véget ér a brazil álom: Barrichello autójából kifogy az üzemanyag így kénytelen a pálya szélére állítani autóját.

Coulthard most több, mint 20 másodperccel vezet Räikkönen elõtt, a harmadik helyre pedig Giancarlo Fisichella (Jordan-Ford) "lopódzott" fel! Az 52. körben DC a boxba hajt utolsó kerékcseréjére, ezzel - ideiglenesen - Räikkönen kerül az élre. Fisichella közben nagy meglepetésre nyomás alá helyezi Kimit, aki az 55. körben hibát követ el, így az olasz elmegy mellette és átveszi a vezetést! Hozzá kell tenni azonban, hogy Räikkönennek és Fisichellának még hátra van egy kerékcseréje, így a futamgyõzelemre Coulthard a legesélyesebb, aki már túlvan a maga boxkiállásán. Ám a skótnak nincs szerencséje! Webber balesetet szenved, s autójába - a sárga zászló ellenére - beleszalad Alonso! Mindenütt törmelékek, roncsok a pályán! A futamot emiatt az 56. körben idõ elõtt leintik, s Räikkönent nyilvánítják gyõztesnek, mivel közben Fisichella motorja elfüstölt. A Jordan óvása nyomán azonban késõbb kiderült, hogy a futam végeredményét a szabályok szerint az 54. kör állása alapján kell megállapítani: így utólag mégis Fisichella kapta a gyõztesnek járó trófeát és 10 pontot. Az olasz pályafutása során elõször diadalmaskodott Forma-1-es versenyen.

"Csalódott vagyok amiatt, ami velem és amiatt, ami Rubensszel történt." - mondta a futam után egy érthetõen nem túl boldog Michael Schumacher - "Ma mindkettõnknek megvolt az esélye arra, hogy megnyerjük a versenyt. Az idõjárási körülmények nehezek, de elfogadhatóak voltak. Ami a balesetemet illeti, aquaplaningot kaptam és utána már csak utas voltam az autómban."

Michael emberemlékezet óta nem kezdte ilyen rosszul a világbajnokságot! Három verseny után Kimi Räikkönen 24 pontjával vezetett, míg Schuminak mindössze nyolc pont állt a neve mellett. Michaelt azonban nem olyan anyagból gyúrták, hogy könnyen feladja! És persze a Ferrari sem arról híres, hogy könnyen beletörõdik az ilyen helyzetbe.

A nyomás a következõ versenyen, a San Marinói Nagydíjon tehát óriási volt Michaelen, amelyet csak fokozott az, hogy a tifosik elõtt kellett javítani a "bizonyítványon". És akkor mi, nézõk - egészen szombat délutánig - azt még nem is sejthettük, hogy a két Schumacher fiú milyen elviselhetetlen lelki teherrel ült autóba Imolában: édesanyjuk haldoklott...

Michael volt a leggyorsabb a pénteki idõmérõ edzésen, majd szombaton megszerezte a pole pozíciót - mellõle öccse, Ralf vághatott neki a versenynek. Az idõmérõ edzés alatt már tudta a nyilvánosság, hogy Elisabeth Schumacher kómában fekszik a kölni klinikán. A Schumacherek édesanyja egy héttel korábban esett össze otthonában. Hogy mennyire súlyos az állapota arra csak akkor döbbenhettünk rá, amikor Frank Williams - Ralf csapatfõnöke - szombat délután egy nyilatkozatban azt mondta: "Ralf édesanyja halálos beteg és most elment a bátyjával, hogy talán utoljára lássa - én így értettem."

Azon a szombat estén Michael és Ralf valóban elbúcsúzni repültek Kölnbe édesanyjuk halálos ágyához: másnap reggelre Elisabeth Schumacher meghalt. A két fiú másnap gyásszalaggal állt rajthoz a versenyen - de rajthoz álltak. Emiatt kaptak némi kritikát is egynéhány médiumtól, de azt hiszem ilyen helyzetben egyetlen embernek sincs joga ítélkezni, hiszen mindenki másként dolgozza fel a gyászt. Bizonyára vannak emberek, akik azt tartották volna helyesnek, ha nem indulnak el a versenyen, ám Michael és Ralf abból indult ki, hogy, amint a Gala magazin 2003. április 30-i száma idézi Michaelt: "Az anyám szeretett a gokartpályán lenni. Szerette, amikor gokartjainkkal a régi kerpeni pályán száguldoztunk és szerette nézni ahogy versenyzünk. Az anyám és az apám mindig támogattak bennünket. Azt akarta volna, hogy ezen a versenyen részt vegyünk."

És a két fiú valóban megadta a módját a tiszteletadásnak - úgy versenyeztek, hogy édesanyjuk büszke lett volna rájuk! Ralf rajtolt jobban, s rögtön átvette a vezetést. Michael a második helyre csúszott vissza, de az elsõ körökben indított néhány támadást öccse ellen. A két fivér lélegzetelállítóan elszánt - szó szerint is - elkeseredett harcot vívott egymással, de Michael nem tudott elõzési pozícióba kerülni a gyors pályán. A 16. körben aztán Ralf érkezik elsõként a boxba. A 18. körben Barrichello és Montoya is meglátogatják szerelõiket, Michael azonban még mindig nem jön ki! Még egy kör - amely az elõzõhöz hasonlóan ismét leggyorsabb kör. A következõ körben õ is a megérkezik a boxba és az elõzõ körben összeszedett annyi elõnyt, hogy Ralf elé érjen vissza a pályára! Ekkor azonban még Räikkönen vezet, aki csak néhány körrel késõbb - a 22. körben - megy tankolni, majd közvetlenül Ralf és Barrichello mögé érkezik vissza a negyedik helyre.

Michael az élen egyre inkább növeli elõnyét Ralffal szemben, ráadásul a kisebbik Schumi a második kerékcseréjére is korábban - a 31. körben - érkezik, mint Michael. Az idõsebb testvér csak négy körrel késõbb megy ki és Räikkönen elé ér vissza, akinek azonban még ki kell mennie a boxba. A finn aztán a 44. körben ejti meg kerékcseréjét - a másodikat és egyben utolsót. Michael azonban három boxkiállásos taktikán van és a 49. körben ismét megérkezik a boxba. Ami a lényeg: bõven Räikkönen elé ér vissza. Közvetlenül mögötte ott van Barrichello, aki még nem volt kint harmadik kerékcseréjén és akinek külön csatája van Ralf Schumacherrel a harmadik helyért. Michael tehát taktikai okokból elengedi a brazilt maga mellett. Rubens kerékcseréje azonban nem sikerül jól az 52. körben, így csak Ralf mögé ér vissza a pályára. Egy körrel késõbb azonban a pályán megelõzi a Williams versenyzõjét és feljön a harmadik helyre Michael és Kimi mögé. Michael a verseny további szakaszában már takarékoskodik autójával, s körröl körre másodperceket veszít elõnyébõl Räikkönennel szemben, így a végén csak 1,882 másodperc marad belõle, de ez már nem számít. Michael megnyerte élete legnehezebb és legszomorúbb versenyét, s a tifosik kedvéért ilyen lelkiállapotban is felállt a dobogóra, de könnyeit alig tudta visszatartani. Érthetõ módon a Schumacher fiúk nem adtak interjút a sajtónak a futam után, hanem inkább csendesen átadták magukat a gyásznak.

Elisabeth Schumachert a következõ héten helyezték végsõ nyugalomra a kerpeni temetõben. A szertartást szûk családi körben tartották - bár a média egyes képviselõi ezt nem tartották tiszteletben és készültek paparazzi képek -, majd volt egy nyilvános mise, ahol mindenki leróhatta kegyeletét, s ahol sokan meg is jelentek, hiszen Elisabeth asszony a kerpeni közösség szeretett tagja volt.

Az életnek azonban Schumacherék számára is mennie kellett tovább: május 2. és 4. között jött a Spanyol Nagydíj, amelyen a Ferrari elõször vetette be 2003-as autóját az F2003-GA-t, melynek nevében a "GA" kód Gianni Agnellire, a FIAT konszern nemrég elhunyt elnökére utalt.

Barcelonában pénteken Michael volt a leggyorsabb, majd szombaton megszerezte az elsõ rajtkockát Barrichello és a helyiek kedvence, Alonso elõtt. Räikkönen, aki ekkor már Schumi legnagyobb világbajnoki riválisának számított, rontott az idõmérõ edzésen, így csak a mezõny végérõl indulhatott. Ez másnap kegyetlenül meg is bosszulta magát: a rajtnál beragadt Antonio Pizzonia (Jaguar-Cosworth), Räikkönen pedig nem tudta kikerülni és hátulról beleszaladt - ezzel véget ért a versenye. Elõl azonban semmi gond nem volt. Ugyan Alonso kapta el legjobban a rajtot, de Schumit nem tudta megelõzni, sõt végül Barrichellónak is sikerült visszavernie a spanyol támadását. A Renault azonban nagyon erõs volt ezen a napon és taktikusaik is a helyzet magaslatán álltak, ugyanis Alonsónak a boxban sikerült megelõznie Barrichellót, s a verseny végéig nyomást tudott gyakorolni Michaelre. Elõzési távolságot azonban nem sikerült kiharcolnia, így a Ferrari új autója, az F2003-GA Michaellel a volánnál futamgyõzelemmel debütált!

"Ez egy tökéletes nap volt a világbajnokságra és az új autóra nézve." - nyilatkozta Michael a Spanyol Nagydíjról - "Nagyon boldog vagyok és meg kell köszönnöm a csapat száz százalékos odaszántságát. Az elsõ kanyarban nem vártam Rubenst kívülrõl és ezért a belsõ rázókõre mentem, megcsúsztam egy kicsit és valószínûleg egy kicsit össze is értek az autóink. Nem vagyok benne biztos, hogy összeértek-e vagy sem. De ilyen a verseny.
A gyõzelem nem volt olyan könnyû, mint amilyennek kinézett. Nagyon kemény csatát vártunk, miután láttuk a köridõket az elsõ két napon. A gumijaim minden szakasz elején jó teljesítményt nyújtottak, de a végén egy kicsit visszaestek. A verseny végefelé jobb lett, a gumik ismét állandóbb teljesítményt adtak le. Valóban kedvelem ezt az autót, fantasztikus és jó döntés volt ma bevetni. Nem vagyok benne biztos, hogy a régi autóval nyertünk volna."

Az Osztrák Nagydíj a korábbi években nagy viharokat kavaró versenyek színhelye volt a Ferrari szempontjából. 2001-ben a második, 2002-ben pedig az elsõ helyet adta át Barrichello Schumachernek csapatutasításra, s az elõzõ év dobogó-ceremóniája emiatt meglehetõsen botrányosra sikerült. Néhány "szurkoló" most 2003-ban ezt Michael orra alá is dörgölte egy transzparenssel, melyen a felirat az volt: "Schumacher még sosem nyert Ausztriában."

Schumiban tehát erõs volt a motiváció, hogy a csorbát kiküszöbölje és mind az ellendrukkereknek, mind magának bebizonyítsa: képes ezen az aszfaltcsíkon is diadalmaskodni. Márpedig erre a bizonyításra nem sok ideje maradt, ugyanis ekkor már tudott volt, hogy az Osztrák Nagydíj 2004-tõl már nem lesz a versenynaptárban...

Michael ezen a hétvégén nem hagyott támadási felületet a kritikusok számára: õ volt a leggyorsabb pénteken, majd Räikkönen és Montoya elõtt megszerezte a pole pozíciót szombaton egy szenzációs körrel, amelyben elkövetett egy hibát a Remus-kanyarban, de a kör hátralévõ részében behozta az itt elvesztett idõt!

A rajtot kétszer meg kellett ismételni Cristiano da Matta miatt, de amikor elindultak Michael meg tudta õrizni vezetõ pozícióját. A mögüle rajtoló Räikkönen azonban elvesztette a második helyet Montoyával szemben. A harmadik körben a pályára gurult a biztonsági autó, mivel Jos Verstappen Minardija egy mûszaki hiba miatt a pálya közepén állt le. Az új rajtnál Montoya támadni próbálta Michaelt, aki azonban visszaverte a kísérletet és késõbb növelni tudta elõnyét a kolumbiaival szemben. A 15. körben azonban eleredt az esõ. A Michelin abroncsok elõnye óriási akkor, amikor még éppencsak hogy vizes a pálya - csak annyira, hogy még nem kell intermediate vagy esõgumikat feltenni. Ez most is kijött, hiszen Montoya hirtelen körönként három másodperccel gyorsabb lett Schuminál és Räikkönen is azonnal le tudta rázni az addig szorosan rátapadó Barrichellót! Közben Ralf Schumacher megfutotta a leggyorsabb kört (miközben addig Michael szórta azokat)...
A 19. körben aztán elállt az esõ és a köridõk újra "normalizálódtak". Michael "túlélte" az esõs szakaszt és megõrizte vezetõ helyét Montoyával szemben. Most, hogy elállt az esõ, a kolumbiai már nem tud közelebb férkõzni. A 20. körben ráadásul õ megy ki elõbb a boxba! Egy körrel késõbb Barrichello is követi a példáját, ám valami gond van a tankbeöntõ csõvel a Ferrarinál: Rubens 20 másodpercet tölt a boxban!

A 23. körben Michael van soron a kerékcserét illetõen, de a Ferrari tankbeöntõ csöve további problémákat okoz: az üzemanyag lángra kap Michael autójának tankolása közben és Michael is 20 másodpercet áll, míg végre el tudják oltani a tüzet. Schumi végül - fantasztikus lelki nyugalommal viselve az eseményeket - visszatér a pályára, ám csak Montoya és a közben szintén tankoló Räikkönen mögé. Sokba került Michaelnek ez a kis közjáték a boxban! S akkor azt még nem is tudjuk, hogy vajon sikerült-e megfelelõ mennyiségû üzemanyagot kapnia...

Schumi azonban nem adja fel és azonnal nyomás alá helyezi Kimit! Az, hogy Räikkönen feltartja Michaelt, az élen autózó Montoyának jó, aki így valamennyire növelni tudja elõnyét. A 33. körben aztán Michael megelõzi Räikkönent, hogy JPM nyomába eredjen. De erre már nincs szükség, ugyanis a kolumbiai ugyanebben a körben motorhiba miatt kiáll. Schumi ezek után növeli elõnyét Kimivel szemben, sõt a verseny leggyorsabb körét is visszaveszi. A 43. körben ismét boxkiállás következik Michael számára: 12,6 másodperc - ez még mindig nem optimális, de legalább most az olyan fajta izgalmakat megspóroltuk, mint az elsõ kiállásnál... Miután a 48. körben Räikkönen is kiment a boxba, Michael kényelmesen megõrizte vezetõ helyét a finnel szemben. S utána már nem is adta ki azt a kezébõl. A futam végén Barrichello még támadni próbálta Kimit, de megelõzni nem tudta, így maradt a Michael, Kimi Rubens sorrend. Ez azt jelentette, hogy Räikkönen - ha minimálisan is -, de még mindig õrizte vezetõ helyét a világbajnokságban, azonban Michael már szorosan a nyomában volt! Az sem utolsó szempont, hogy Schumi egy valóban fantasztikus gyõzelemmel - hátráltató tényezõk, mint a Michelinnek kedvezõ esõ és a boxutcai tûz, ellenére és fõ riválisának, Räikkönennek a pályán való megelõzésével - feledtette az elõzõ évi fiaskót!

"Három gyõzelem sorozatban nagyon jó." - értékelt Michael - "Az elsõ boxkiállásig minden jól ment számunkra. Láttam a tüzet - talán a fiúk azt gondolták, hogy fázom és egy kicsit be akartak nekem gyújtani! De félre a tréfát: a csapat jó munkát végzett, hogy kézben tartsák a helyzetet és gyorsan reagáltak a tûzoltással. Aggódtam amiatt, mert nem tudtam mennyire lehet komoly a probléma.
Volt néhány húzós szituáció [a boxutcai lángokon kívül is] - például amikor Montoya kiesett. Ekkor már megelõztem Kimit, de nem voltam biztos benne, hogy Juan Pablo folytatja-e a versenyt, vagy elhagyja a versenyvonalat. Aztán láttam a sárga zászlókat, amikor Alonso kiesett, de nem láttam olaj-zászlót, ezért az elsõ kanyarban a pálya egész szélességét ki kellett használnom - a versenynek egy nagyon döntõ szakaszában, amikor nem szabadott idõt veszítenem Kimivel szemben. Amikor esett abban a helyzetben voltam, hogy egy kicsit óvatosabban tudtam vezetni, mivel elõl voltam. Valójában ez a helyzet nehéz volt, hiszen aki az élen áll, azelõtt nincs autó, amelyhez viszonyítani lehetne. Az autó megbízhatósága és teljesítménye jó volt, így a stratégiánkkal elõnyben voltunk."

A Monacói Nagydíj csütörtöki idõmérõ edzésén Michael volt a leggyorsabb, szombaton azonban csak az ötödik rajtkockát sikerült megszereznie. Öccse, Ralf Schumacher állt a pole pozícióban Kimi Räikkönen, JPM és Trulli elõtt. Ez nem túl jó kiinduló pozíció a szûk monacói aszfaltcsíkon. A rajtnál Ralf megõrizte vezetõ pozícióját, mögötte azonban helyet cserélt Montoya és Räikkönen, így a két Williams vezetett. Michael maradt az ötödik helyen.

A rajtnál balesetet szenvedett Heinz-Harald Frentzen (Sauber-Petronas), ami miatt a pályára kellett gurulnia a biztonsági autónak néhány körre, de ez nem befolyásolta a sorrendet. A világbajnokság meghatározó szereplõi mind két boxkiállásos taktikán voltak - ám Ralf Schumachernek egy gumiprobléma miatt a tervezettnél hamarabb kellett kimennie, így a boxban elé került csapattársa, Montoya, Räikkönen és Michael is. A verseny egyébként meglehetõsen egyhangú volt. A távolságok ugyan nem voltak nagyon az élversenyzõk között, de elõzési pozícióba senki sem tudott kerülni, így a célba is Montoya, Räikkönen, Michael sorrendben értek be.

"Az ötödik rajthelyrõl indulva harmadik helyen végezni elég jó Monacóban." - mondta egy filozófikus Schumacher - "Elmondhatom, hogy jobb helyen végezhettem volna, ha nem ragadtam volna be Trulli mögé, de a stratégiánk az volt, hogy hosszabb elsõ szakaszt futunk, ami azt jelentette, hogy több üzemanyag volt az autónkban. Ezért voltam Trulli mögött.
A verseny alatt nem tudtam mindig olyan gyors lenni, mint szerettem volna, az egész csomag nem úgy mûködött, ahogy akartuk. Ugyanakkor élveztem az üldözõsdit a verseny végén és a kockás zászlóig mindent beleadtam, hiszen az elsõ két helyen lévõ nagyon szorosan követték egymást és mindig van rá esély, hogy hibát kövessenek el. Ezen a hétvégén ismét láttuk, hogy a konkurencia ebben az évben nagyon közel van."

A Michelin abroncsok egyértelmûen jobbaknak tûntek ezen a pályán, s ez a verseny nemcsak a farncia gumigyártó, de a Williams csapat számára is fordulatot jelentett a szezonban, innentõl kezdve ugyanis az õ autójuk tûnt a legerõsebbnek...

A következõ futamon, a Kanadai Nagydíjon ez egyértelmûen ki is jött. A pénteki idõmérõn ugyan még a Ferrarik voltak elõl - Barrichello-Schumacher sorrendben -, de aztán szombatra mindenkit leléptek a Williamsek. Ismét Ralfé volt a pole, JPM a második helyrõl indulhatott, míg Michaelnek meg kellett elégednie a harmadik hellyel. Räikkönen ismét rontott az idõmérõn, így megint a boxból kellett indulnia.

A versenyen a rajttól a Williamsek jól jöttek el, így maradt a Ralf, Montoya, Michael sorrend. Valamivel hátrébb Barrichello beleszaladt hátulról Alonsóba, így új elülsõ szárnyért ki kell látogatnia a boxba. Montoya is hibázik: a 4. körben megpördül a célegyenesre fordító kanyarban és hátraesik az ötödik helyre. Késõbb megelõzi Mark Webbert (Jaguar-Cosworth) és Alonsót, így feljön a harmadik helyre. A 20. körben azonban õ jön ki elsõként a boxba az elsõ háromból, majd egy körrel késõbb Ralf is követi! Michael most vezet, de vajon saját boxkiállása elõtt ki tud-e autózni olyan elõnyt, amivel öccse elé érhet vissza? A Williamsek bivalyerõsnek tûnnek ezen a versenyen... A 22. körben aztán Michael boxkiállása jön: ez ugyan valamivel tovább tart, mint a Ralfé, Michael mégis a Williams elé ér vissza a pályára! Miután a 26. körben Alonso is megejti boxkiállását Michael vezet tehát Ralf, Juan és Fernando elõtt. Ralf közvetlenül Michael nyomában van, míg JPM hátránya 12-13 másodperc ekkor.

A 46. körben Ralf érkezik elsõként második boxkiállására a Schumacher fivérek közül. Michael két körrel tovább marad kinn, s ugyan ismét tovább tart néhány tizedmásodperccel a boxkiállása, mint az öccséé, mégis megõrzi vezetõ pozícióját! Néhány körrel késõbb azonban Michael köridei drasztikusan lassulnak. Talán valami gondja van? Mindenesetre Ralf érezhetõen gyorsabb tudna lenni és Montoya és Alonso is egyre feljebb jön - elõzni azonban nem tudnak. Mint a verseny végén kiderült Michaelnek fékproblémái voltak, így a futam végén kímélte a fékjeit - miközben arra is figyelnie kellett, hogy a sarkában lihegõ Ralf és Montoya ne tudjanak támadni.

"Tökéletes eredmény egy kemény és szoros verseny után." - mondta Michael a futamot követõen - "Oda kellett figyelnem a fékjeimre, emiatt nem tudtam keményen menni. A rajt után rajta tudtam maradni Ralfon és csak a boxkiállások elõtt adtam igazán gázt. Néha azt gondolotam, hogy talán meg tudom elõzni, de a gumijai jobbak lettek, így nem volt esélyem. A fiúk nagyszerûen dolgoztak a boxkiállásoknál, így vezetõ pozícióba hoztak." És az sem volt elhanyagolható tény, hogy a szezon során elõször átvette a vezetést a világbajnokságban (Kimi Räikkönen hatodik lett): "Természetesen fontos, hogy vezetek a pontversenyben. Mindig mondtam, hogy ez kemény szezon lesz, amely végig szoros lesz. Most összesen 999 pontom van, így Németországban mindenkinek vennem kell egy italt. Meglátjuk ma éjszaka mi történik."

Hogy azon az éjszakán mi történt, azt nem tudhatjuk, azt viszont igen, ami a következõ versenyeken következett a Ferrarira. A csapatok visszatértek a forró európai nyárba és ezzel a Michelin-abroncsokkal szerelt csapatok totális fölénybe kerültek. De nemcsak ez volt Michael problémája...

A következõ versenyen, az Európa Nagydíjon mind pénteken, mind szombaton Kimi Räikkönen volt a leggyorsabb, Michael pedig a második helyrõl indulhatott. A rajtnál azonban elment Michael mellett öccse, Ralf is. Räikkönen az élen leggyorsabb kört leggyorsabb körre halmozott és növelni tudta elõnyét. Michael nem tudott támadó pozícióba kerülni Ralfhoz képest, sõt késõbb a Bridgestone-ok egyértelmûen alárendelt szerepet játszottak a Michelinekhez képest így Michael inkább kissé visszaesett öccséhez képest. Räikkönen és Michael egyszerre - a 16. körben - érkeznek elsõ kerékcseréjükre, ami után 6 másodperc köztük a különbség - Kimi javára. Az élen azonban ekkor Ralf áll, aki úgy tûnik jóval tovább kint tud maradni! Ralf könnyû autójával növeli is elõnyét Räikkönennel szemben - ez igazán izgalmassá válhat kettejük között. Michael úgy tûnik ma nem elég gyors a futamgyõzelemhez...

Ralf végül a 21. körben ejti meg elsõ kerékcseréjét és nagy elõnnyel bátyja elé ér vissza a pályára. Räikkönennel szemben is sikerült csökkentenie hátrányát: már csak 4 másodperc, a második boxkiállás lesz a döntõ kettejük között. De mégsem! A 26. körben Kimi versenye motorhibával véget ér! Most Ralf vezet 3,6 másodperces elõnnyel Michael elõtt, de az idõsebbik Schumacher nem tudja tartani a tempót a Williamsszel és Ralf egyre jobban elhúz. A 36. körben ráadásul Michael elõbb megy ki a boxba második kerékcseréjére, mint Ralf. Futamgyõzelem aligha lesz már ebbõl. A két Williams egyértelmûen gyorsabb mint a két Ferrari és Montoya is szorongatja Barrichellót, akit végül a boxban elõz meg, majd könnyedén elszakad tõle.

Michael - aki feltehetõleg gumiproblémákkal küzd - sokkal lassabb Montoyánál, aki a 43. körben utol is éri a Dunlop-kanyarban és kívülrõl elmegy mellette. A kolumbiai azonban hozzáér Michael autójához, ami miatt a Ferrari kipördül a kavicságyba. Schuminak szerencséje van, mivel a motor nem áll le, így kézjelekkel kéri a pályamunkásokat, hogy tolják vissza a pályára, akik ezt a szabályok értelmében megtehetik - és meg is teszik. Michaelnek azonban sokba került ez a kis kitérõ: visszaesik a hatodik helyre. Szerencse a szetencsétlenségben, hogy a futam végén Alonso "fék-teszteli" Coulthardot, ami miatt a skót kiesik a versenybõl, így Michael még egy hellyel elõrébb léphet. A Williams kettõs gyõzelmét azonban már semmi sem veszélyezteti: Ralf nyer Montoya és Barrichello elõtt. Michael ugyan most növelte elõnyét a VB-pontversenyben a második helyezettel szemben, de ez a futam már elõre vetette annak árnyékát, hogy mi vár a Bridgestone-abroncsokra a forró nyárban...

"Véleményem szerint szokásos versenybaleset volt, ami elõfordul." - mondta Michael sportszerûen a Montoyával való ütközésrõl, nem kívánva a másik felet hibáztatni - "Juan Pablo gyorsabb volt, mint én és épp elég helyet hagyott nekem a túléléshez. Természetesen én szerettem volna egy kicsit több helyet, de emiatt nincs problémám vele. Senki sem hibázott."

Egyébként Michaelnek szerencséje volt a szerencsétlenségben: "Ha belegondolunk, akkor hét pontra növeltem az elõnyömet a világbajnoki pontversenyben, így nem panaszkodhatom a verseny végkimenetelét illetõen. Különösen az új pontrendszerrel tart tovább egy hátrányt behozni, mint korábban, kivéve, ha egyszer kiesek. Ralf gyõzelmének természetesen örülök, így a hazai verseny a családban marad."

A Francia Nagydíj pénteki idõmérõ edzését feje tetejére állította a változó idõjárás és a Minardi-Cosworth-tal versenyzõ Jos Verstappen került az élre, míg Michael csak a 11. lett. A másnapi idõmérõ már jobban bemutatta a valós erõviszonyokat - és azt, hogy a Williams valóban a legerõsebb volt ekkor: ismét Ralfé volt a pole pozíció Montoya, Michael és Räikkönen elõtt.

A verseny rajtjánál Räikkönen megelõzte Michaelt, miközben a két Williams pilóta gond nélkül húzott el az élen. Ralf némi elõnyre tudott szert tenni Montoyával szemben, de ezen a napon a többiek számára utolérhetetlenek voltak a Grove-iak. Minden élversenyzõ három boxkiállásos taktikán volt és a McLarennél olyan jól dolgoztak, hogy az elsõ boxkiállás után sikerült Coulthardot Michael elé behozniuk, tehát most Ralf, Montoya, Räikkönen, DC, Michael volt a sorrend. Ez a sorrend a második kerékcseréknél sem változott, ám ezt követõen Michael támadásba lendült. Schumi harmadik boxkiállására öt körrel késõbb került sor, mint Räikkönenére és ezzel megelõzte a finnt a boxban. Coulthard már akkor "elvérzett", amikor 17 másodpercig "vacakoltak" a boxkiállásával. Michael tehát most harmadik volt maga mögött tudva Räikkönent, a Williamsekkel szemben azonban nem volt esélye. Ralf és Montoya között végül izgalmas csata kerekedett a harmadik boxkiállásnál, ám a kis Schumi meg tudta õrizni az elsõ helyet és learatta a futamgyõzelmet csapattársa és bátyja elõtt. Érdekes jelenet zajlódott le közben a negyedik-ötödik helyen a két McLaren versenyzõ között. Coulthard szemmel láthatóan sokkal gyorsabb volt Räikkönennél, azonban úgy tûnt rászóltak, hogy ne támadja a finnt...

"Ezen a hétvégén már korábban észrevettük, hogy itt nem vagyunk olyan jók, mint vártuk, ezért a harmadik hely valószínûleg a lehetõ legjobb volt." - szólt Michael elemzése - "Az elején Kimi Räikkönen el tudott mellettem menni egy jobb rajttal. Még meg fogjuk vizsgálni, hogy a reakcióidõm volt a hibás, vagy pedig az autón múlott. Majdnem David Coulthardnak is sikerült elmennie mellettem, néhány kanyaron keresztül kerék a kerék mellett küzdöttünk, ami izgalmas volt.
Az utolsó boxkiállásnál megelõztem mindkét McLarent, mivel nekik korábban be kellett menniük a boxba. Emiatt tudtuk, hogy több benzint kell felvenniük. Ezalatt az idõ alatt keményen odaléptem a gázra és sikerült elõnyre szert tennem. Az autó önmagában jó volt, még ha a második garnitura gumimmal problémáim is voltak.
Jó autónk van, de a BMW-Williamsnek is. Természetesen tudatában vagyunk ennek a helyzetnek és a Bridgestone-nal együtt keményen fogunk dolgozni, hogy javítsunk ezen. Semmiképpen sem vagyunk krízisben. Növeltem az elõnyömet a világbajnokságban Kimivel szemben és bizakodó vagyok, hogy a rossz eredmények sorozatára pontot tudunk tenni."

Schumi túl optimista volt, a fekete-sorozat ugyanis még nem ért véget számára! A következõ versenyen, a Brit Nagydíjon azonban nem a gumikon vagy az autón múlt - inkább a körülményeken. Pénteken még Michael volt a leggyorsabb, ám szombaton elkövetett egy hibát az Abbey-kanyarban, így csak ötödik lett az idõmérõn Barrichello, Trulli, Räikkönen és Ralf mögött. A futam azonban nemcsak rajta múlott... A 12. körben egy feltûnést keresõ férfi szaladt a pályára, s míg eltávolították addig a pályára küldték a biztonsági autót. Ezt kihasználva mindenki egyszerre zúdult a boxba kerékcserére, s ennek a kavalkádnak éppen Michael lett az egyik legnagyobb vesztese, hiszen csak a 14. helyre tudott visszaállni! Innentõl kezdve Schuminak csak egy célja lehetett: minimalizálni a veszteséget legnagyobb riválisával, Räikkönennel szemben, akinek nem sikerült olyan katasztrófálisra a boxkiállása, mint Michaelé és az élmezõnyben hajtott. Sõt, a finn - Jarno Trulli és David Coulthard megelõzése után Cristiano da Matta Toyotája mögött már második volt, s õk ketten némileg el is szakadtak a mezõnytõl! Amikor pedig Da Matta a 31. körben kiment elõle a boxba Kimi vezetett!

Michael lépésrõl lépésre küzdötte keresztül magát a mezõnyön - akárcsak a kettõvel elõtte haladó Montoya. Közben elõl Barrichello is megelõzte Trullit és Räikkönen nyomába eredt! A soron következõ boxkiállások után még a finn jött vissza az élre, ám Rubens remek napot fogott ki és a 42. körben az Abbey-kanyarban elment Räikkönen mellett. Ezzel most nem csak magának, de Michaelnek is jó szolgálatot tett! Ugyanígy jó szolgálatot tett neki az a tény is, hogy a 48. körben Kimi vezetõi hibát követett el és elment mellette Montoya is. Schumi mindeközben már a negyedik helyen autózott így végül is csak egy pontot veszített Räikkönennel szemben ezen a számára meglehetõsen bonyodalmas versenyen, amelyet végül Barrichello nyert meg Montoya elõtt.

"Érdekes, de stresszes verseny volt." - nyilatkozta Michael a futam után - "A pilótaülésbõl nézve nem volt könnyû rálátni a dolgokra. Az, hogy a boxkiállásnál Rubens mögött kellett várakoznom mindkettõnknek sok indõnkbe tellett. Még többet veszítettünk azzal, hogy egy bizonyos rést ki kellett várni, amikor Rubenst újra kiküldték. Ennek ellenére jobb döntés volt, hogy azonnal kijöttem a boxba [amikor az a bizonyos férfi beszaladt a pályára], mintha még egy kört futottam volna.
Rubens tökéletes versenyt futott, bemutatott néhány kiváló elõzést, amelyekkel keresztül küzdötte magát a mezõnyön. Megérdemelte a gyõzelmet és nagyon örülök neki. Számomra a negyedik hely nem olyan rossz, mivel a világbajnokságban Kimi Räikkönen csak egyetlen pontot tudott faragni az elõnyömbõl."

A Hockenheimringen ismét hõség fogadta a versenyzõket, s ez természetesen a Michelinnek kedvezett. A BMW-Williamsek ennek megfelelõen dominálták az idõmérõ edzést: Montoyáé volt a pole Ralf Schumacher elõtt. Michael autója nagyon nyugtalannak tûnt gyorsköre alatt, s a német csak hatodik lett Barrichello, Trulli és Räikkönen mögött.

A nyár során egyébként a Michelin-abronccsal szerelt autókon kívül viszonylag gyakran került Rubens is Michael elé, amely az addigiak alapján szokatlan jelenségnek volt mondható. Mint késõbb kiderült gyakorlatilag ez is a Ferrari gumi-problémájára volt visszavezethetõ. Michael vezetési stílusa ugyanis mindig is sokkal jobban "ette" a gumit, mint Rubensé. Ez általában nem jelent gondod, ám most az F2003-GA - amely ebben a tekintetben elhibázott konstrukciónak volt mondható - is "zabálta" az abroncsokat. Ez megfejelve Michael agresszív kanyarvételi technikájával már sok volt, így Schumi sokszor kénytelen volt a lassabb, de tartósabb kemény összetételû gumikat választani, míg Rubens lágy gumikon mehetett. Ennek volt betudható, hogy a brazil szokatlanul gyakran verte Michaelt 2003 nyarán - különösen egy körön.

Ezzel együtt Schumi versenye másnap nem sikerült rosszul - legalábbis ha a 67 körös futam 63. köréig nézzük! A rajtnál hármas ütközés történt Ralf Schumacher, Rubens Barrichello és Kimi Räikkönen között, amelyben mindhárom pilóta kiesett. Michael most negyedik volt Montoya, Trulli és Alonso mögött. A Williams újra dominált, így JPM hamar elhúzott, Alonsót azonban Schumi egyre inkább megközelítette.

Trulli a 14. körben, Montoya és Michael a 17. körben, Alonso pedig a 18. körben ment ki elõször a boxba, de sorrendjük ezek után sem változott. A 32. körben aztán Alonso hibát követett el, így Michael elment mellette. Montoya ekkor már biztos gyõztesnek tûnt, de a második helyért még nagy csata lehet Trulli és Michael között!

Montoya a 33. körben, Trulli és Schumi a 38.-ban ment ki második kerékcseréjére, de ezek után is változatlan maradt a sorrendjük. Közben Coulthard egyre közelített az élen autózókhoz - olyannyira, hogy Alonsót a boxban meg is elõzte, majd egyre nagyobb nyomás alá helyezte Michaelt! Az 52. körben már kevesebb, mint egy másodperc volt a némethez képest hátránya. Michaelnek nem maradt más hátra, mint elõre "menekülni", s keményen elkezdte támadni Trullit, majd a 60. körben egy fantasztikus manõverrel kívülrõl - gyakorlatilag félig a pályán kívül - megelõzte az olaszt a hajtûkanyrban! Jarno ettõl annyra megzavarodott, hogy DC is elment mellette, de aztán visszaelõzte a skótot, aki aztán újra támadott és ismét elment.

Michael is nagyot versenyzett, azonban a napja nem happy enddel ért véget. Három körrel késõbb megadta magát a bal hátsó gumija: defekt! Schumi a boxba gurul és egy kerékcsere után a hetedik helyre tér vissza. A hátralévõ négy körben már itt is marad, miközben JPM több, mint egy perces elõnnyel nyer DC és Trulli elõtt. A kolumbiai ezzel sokak szemében a VB legnagyobb esélyesévé vált. Elnézve a Williamsek akkori formáját, ezen nem is lehetett csodálkozni...

"Természetesen elégedetlen vagyok, hogy csak hetedik lettem egy olyan versenyen, ahol nyolc pontot szerezhettem volna." - mondta Michael - "Ebbõl végül csak két pont lett, de legalább még mindig vezetek a világbajnokságban. Amint azonban azt várni lehetett most már a Williamsek a fõ riválisaink.
A rajtnál rögtön két helyet veszítettem és keményen kellett dolgoznom, hogy a második helyre érjek. El kell ismernem, hogy az autóm a versenyen elég jó volt, még akkor is ha ahhoz nem voltam elég gyors, hogy Montoyát behozzam - ehhez már túlságosan elhúzott. A verseny végén aztán a bal hátsó kerekem defektet kapott. Még meg kell vizsgálnunk, hogy mi történt. Négy futam áll elõttünk és a világbajnoki címért folytatott harc szoros és izgalmas lesz - épp amint arra számítani lehetett. Várom a küzdelmet."

A 2003-as szezon mélypontját minden bizonnyal a Magyar Nagydíj jelentette Michael és a Ferrari számára. Ezen a hétvégén egyáltalán semmi nem ment a maranellói csapatnak, miközben a Michelinnel szerelt csapatok elemükben voltak a rekkenõ hõségben. Az idõmérõ edzésen Fernando Alonso volt a leggyorsabb Ralf Schumacher és Mark Webber (Jaguar-Cosworth) elõtt. Eközben Michael csak a nyolcadik rajtkockát szerezte meg, de elõtte voltak nagy VB-riválisai Montoya (4.) és Räikkönen (7.), sõt Barrichello is (5.).

A verseny ugyanilyen gyötrelmes volt Schumi számára. Egyszerûen képtelen volt tartani a tempót a Michelin-autókkal. Csapattársa, Barrichello sem járt jobban: elõbb egy vezetõi hiba után visszaesett a harmadik helyrõl a hatodikra, majd a 20. körben egy felfüggesztés-töréssel kirepült a pályáról. Michael ekkor a hatodik helyen autózott, miközben Alonso az élen már 25 másodperccel vezetett Räikkönen elõtt! Ráadásul közvetlenül Michael második boxkiállása elõtt még az üzemanyag is elfogyott az autójából - a motor lefulladt, így ott is elvesztett néhány másodpercet a 10,8 mp-s állási idõvel: csak a 8. helyre tudott visszajönni. Ez a harmadik kerékcserékkel sem változott, sõt az 59. körben Schumi kört kapott a versenyben vezetõ Alonsótól. A Michelinek fölényét mutatja, hogy ezen a futamon még Webber is gyorsabb nála. Michael a verseny végén is a nyolcadik helyen fut be - Räikkönen második, JPM harmadik, s ezzel igazán kiélezetté válik a világbajnoki címért folytatott csata: Michael még mindig vezetett 72 pontjával, de szorosan a nyomában volt Montoya (71 pont) és Räikkönen (70 pont).

"Nyilvánvalóan ez nem volt egy nagyszerû verseny a számomra." - mondta Schumi - "Sokáig egy lassabb autó mögött haladtam és nem tudtam a maximális sebességemet kiautózni. A második boxkiállásnál problémánk volt, amikor elfogyott az üzemanyag az autómból. Egyszerûen sok dolog nem úgy zajlott számunkra, ahogyan szerettük volna. A világbajnokság most igazán szoros, de legalább még vezetek."

Ha visszalapoznánk az ebben az idõszakban elhangzott tippekhez - ami a 2003-as VB végkimenetelét illeti -, akkor azt látnánk, hogy nem sokan adtak volna tíz fillért azért, hogy Michael megvédi címét. Ugyan még vezetett a világbajnokságban, de a nyár során egyértelmûen fölénybe kerültek a nagy riválisok. A Williams ekkor a mezõny legjobb autója volt, míg a McLaren egyenletes teljesítményével tûnt ki. Eközben a Ferrarinak súlyos gondjai voltak a Bridgestone-abroncsokkal - ami nemcsak a japán gumigyártó hibája volt, de az F2003-GA sem állt a helyzet magaslatán a "gumifogyasztást" illetõen. Valóban nem állt jól Schumi szénája!

A Magyar Nagydíjat követõ napokban aztán nagy botrány rázta meg a Forma-1 világát! Az FIA megállapította, hogy bizonyos típusú Michelin abroncsok barázdái között található felület verseny közben nagyobb szélességet ér el a megengedettnél! Az addigi eredmények utólagos megváltoztatására azonban nem kerülhetett sor, mivel a Michelin jogi értelemben nem csalt, csupán azt a kiskaput használta ki a szabályokban, hogy a gumik szabályosságának mérésére mindig a verseny elõtt került sor, nem pedig utána. Az FIA a Magyar és az Olasz Nagydíj között tehát bejelentette, hogy ezen változtatni fognak, s az abroncsokat a futam után is mérni fogják - ez pedig nyilvánvalóan azt jelentette, hogy a francia gumigyártó többé nem használhatta az ominózus gumikat. Érdekes módon a média egy részébõl ez is közfelháborodást váltott ki, pedig az FIA csupán tisztázott egy szabályt és becsukott egy kiskaput. Valószínûleg a média ugyanezen része keményen "csalásról" beszélt volna, ha ugyanezt a dolgot a Ferrari és a Bridgestone követi el...

A Michelin még "hisztériázott" néhány napig - azzal fenyegetõzött, hogy tûntetõleg távol marad a soron következõ versenyekrõl, majd megvádolta a Bridgestone-t is csalással egy monzai teszt után (nevezetesen azzal, hogy más keveréket raknak fel elõre és hátulra) -, de ezt persze nem lehetett sokkal komolyabban venni, mint egy rendre utasított gyermek toporzékolását (a Bridgestone-nal kapcsolatos vádat az FIA kivizsgálta és megalapozatlannak találta). Nehezen hihetõ, hogy a Michelinnél nem tudták egészen pontosan, hogy mit csinálnak és azt, hogy nem sejtették mi volt a szabályalkotó eredeti szándéka. Mint ahogy valószínûleg azzal is tisztában voltak, hogy egy napon "bezárhat a bazár"....

Michaelnek azonban ekkor más gondja volt. Az Olasz Nagydíjat megelõzõ monzai tesztsorozaton öccse, Ralf súlyos balesetet szenvedett. A "kis Schumi" agyrázkódást kapott, ami miatt ki kellett hagynia a következõ versenyt - helyére a Williams tesztpilótája, Marc Gené ugrott be.

Az Olasz Nagydíj elõtt a Michelin kijelentette és fennhangon hirdette (még mindig némileg egy durcás gyermekre emlékeztetve), hogy nem is baj, hogy az FIA megszigorította az abroncsok ellenõrzését, ugyanis az új gumijaik sokkal jobbak a régieknél. Monzára ez valószínûleg igaz is volt, hiszen a pálya karakterisztikája miatt itt amúgy sem a vitatott "széles gumikat" használták volna. Ezzel együtt Michael megszerezte a pole-t Montoya elõtt...

Michael és JPM már sokszor és sokféleképpen "találkoztak" a pályán, de összes csatájuk közül ez a mostani volt a leginkább éles! Most õk voltak a VB két legnagyobb esélyese és mindketten ott álltak az Olasz Nagydíj rajtrácsának elsõ sorában - amely az utolsóelõtti-elõtti futam volt az évben!

A rajtot Schumi jól kapta el, de Montoya rajta tudott maradni. Sõt, az elsõ körben rögtön megtámadta a Ferrari pilótáját - az egyik sikánban mellé ért, ám Michael kõkeményen visszaverte a támadást! Nagyszerû és higgadt manõver volt Schumitól! Ezek után lassan, de folyamatosan szakadt el a kolumbiaitól: amikor a 15. körben a boxba hajtott elsõ kerékcseréjére 4,6 másodperc volt kettejük között a különbség. Egy körrel késõbb azonban JPM is bement a boxba, így kettejük sorrendje nem változott. A 32. körben aztán Montoya volt, aki elõször látogatott ki második kerékcseréjére. A 34. körben érkezett Michael is, de mivel mindkét boxkiállás ismét problémamentes volt, most sem változott a sorrend. Michael végül 5,2 másodperces elõnnyel nyert Montoya elõtt, miközben másik VB-riválisa, Kimi negyedik lett Barrichello mögött. A VB azonban még mindig nagyon szoros volt: Michael 3 ponttal vezetett JPM és 7-tel Räikkönen elõtt.

Hogy milyen nagy nyomás volt a verseny elõtt az egész csapaton azt jól szemlélteti a Bridgestone fejlesztési vezetõje, Hirohide Hamashima visszaemlékezése: "Monza után a Bridgestone emberei elmentek Jean Todt csapatfõnök szobájába, hogy meglátogassák. Megölelt bennünket és azt mondta: "Nagyszerû munkát végeztetek! Remek gumikat készítettetek és ez segített nyerni!" Mindannyian sírva fakadtunk, könnycseppek gördültek le az arcunkon! Még a fõnököm is sírt, aki pedig nem az a típus. Amikor újra ráncba szedtük az érzelmeinket Michael bejött a szobába és megölelt bennünket. Úgyhogy megint elkezdtünk sírni! Valóban hitt a partnerségünkben: nemcsak szavakban. Mivel annyira hisz bennünk, nem hagyhatjuk cserben! Ezért mi a Bridgestone-nál továbbra is mindent bele fogunk adni, amit csak tudunk!"

Michael: "Azt hiszem ez karrierem legnagyszerûbb napja. Régen volt, hogy itt utoljára nyerni tudtam. A nyári szünetben intenzíven dolgoztunk és a csapatban mindenki 100 százalékot adortt. Köszönöm mindenkinek, aki ilyen motiváltan és keményen dolgozott - a mérnököktõl kezdve a szerelõkön át egészen a takarítónõkig.
Sokat dolgoztunk a rajtjainkon és az enyém jól sikerült. Azonban az elsõ sikánban elkövettem egy apró hibát, így Juan közelebb tudott jönni. Jót küzdöttünk - keményen, de sportszerûen. Aztán növelni tudtam az elõnyömet. A verseny második szakasza nem volt olyan jó, de a végén ismét növelni tudtam az elõnyömet.
Második boxkiállásom után sokkolt, amikor a csapat közölte, hogy a Williams bejön elém. Azt kérdeztem ez hogy lehet, de aztán észrevettem, hogy Gené az [aki akkor még nem volt kinn kerékcserén - a ford.]. Majdnem kirepültem, annyira nyomtam, hogy elõtte maradjak.
A dobogón nagyszerû érzelmek törtek rám. Ez az eredmény nagy megkönnyebbülést jelent. Hittünk abban, hogy vissza tudunk vágni. A világbajnokság még mindig teljesen nyílt. Javultunk és továbbra is ezt fogjuk tenni. A motorért felelõs fiúk hihetetlenül jól dolgoztak és ez jól jöhet az utolsó két versenyen."

Az Amerikai Nagydíj idõmérõ edzése azonban újra kétségeket ébreszthetett Schumacher szurkolóiban. Michael egy meglehetõsen nyugtalanul viselkedõ autóval és tisztátalan körrel csak hetedik lett, s mindkét riválisa messze elõtte volt: Räikkönen megszerezte a pole-t, Montoya pedig a negyedik helyrõl vághatott a futamnak. Amennyiben így fejezõdött volna be másnap a verseny, akkor egy versennyel a VB vége elõtt Räikkönen megelõzte volna a VB-pontversenyben, míg JPM pontegyenlõséggel állt volna Michaellel a második helyen - egy ponttal lemaradva a finntõl. De a pontokat természetesen nem az idõmérõ alapján osztják ki, s még semmi nem volt veszve! Ezzel együtt meglehetõsen nyomott volt a hangulat a Ferrari táborban - még Rubens Barrichello második rajtkockája sem tudta igazán feldobni a csapatért szorítókat.

Most Michael ismét nehéz helyzetben volt. Természetesen benne volt a pakliban, hogy hetedik helye egy a vetélytársakénál nehezebb autó eredménye, ám a német pilóta csalódott nyilatkozatát hallva ez nem tûnt valószínûnek: "Ez a mai egy középszerû idõmérõ edzésem volt és természetesen nem vagyok elégedett. Nem tudom, hogy miért csúszkált ennyit az autó - nem találtam elég tapadást. Legalább a hetedik rajtkocka a pálya tiszta oldalán van és nem a koszos belsõ részen. Az is érdekelne, hogy vetélytársaink milyen stratégián vannak. A VB-pontversenyben legnagyobb riválisom [Montoya] három hellyel áll elõttem, ami nem világvége, és Kimi a pole-ból indul, így minden ismét egy kicsit nyíltabb."

Schumi elkeseredett volt ugyan, de az, hogy feladja nem az õ stílusa. Nem is tett így! Másnap pályafutása valószínûleg egyik legjobb rajtját láthattuk tõle és rögtön három helyet javítva negyedikként fordult be az elsõ kanyarba Räikkönen, Olivier Panis és az erre a versenyre már visszatért Ralf Schumacher mögött. Lassan indult Rubens Barrichello, így az õ sorában lévõk - Juan Pablo Montoya és Fernando Alonso - alaposan visszaestek. A harmadik körben Montoya kissé optimistán támadta Barrichellót az egyik kanyarban, összeütköztek és a brazil kiesett. JPM visszaesett a nyolcadik helyre, Michael pedig nem sokkal késõbb megelõzte Panist és ekkor harmadik volt Räikkönen és Ralf mögött. A 4. körben azonban elkezdett esni az esõ és ez eleinte egyértelmûen a Michelin-abroncson futók számára jelent elõnyt! Ez látszott is, amint JPM a 7. körben már közvetlenül Michael mögött autózott és erõs nyomás alá helyezte, majd egy körrel késõbb könnyedén el is ment mellette, s így tett Alonso is. A Bridgestone-nak vagy száraz pálya vagy totális esõ kell - ebben a köztes állapotban körönként másodperceket jelentenek a Michelinek csapataik számára.

A 10. körre elállt az esõ és valóban normalizálódott is a helyzet a Bridgestone- és a Michelin-használók között, ám Schumi sokat vesztett az elõzõ néhány körön: most csak hatodik volt öt Michelin-pilóta, Räikkönen, Ralf, DC, JPM és Alonso mögött. A futam azonban még nem ért véget! A 13. körben Michael megfutotta a verseny leggyorsabb körét és megkezdte a felzárkózást! Coulthardnak közben valami problémája támadt, így JPM és Alonso is elhúzott mellette, majd a skót a 17. körben a boxba hajtott kerékcserére. Így tett Montoya is, akinek problémái támadtak a tankolásnál. Egy körrel késõbb ismét el kezd esni az esõ, de nem lehet tudni, hogy ebbõl most lesz-e komolyabb dolog. A 19. körben Räikkönen a boxba hajt, de száraz gumikat kap. Rá egy körre Michael is a kerékcserére érkezik és õ is száraz gumikat kap. Egyértelmû - és szokatlan - taktikai hiba a Ferraritól, ugyanis az esõ ekkor már nagyon erõsen zuhog! Még egy körrel késõbb Schumi ismét a boxban - ezúttal vizes abroncsokért.

A Michelin-pilóták még próbálkoznak a vizes aszfalton, de legkésõbb Ralf Schumacher és Mark Webber megpördülése és kiesése után be kell látniuk, hogy erre a vizes pályára már az õ száraz gumijaik sem alkalmasak. Montoya viszonylag sokáig reménykedett benne, hogy eláll az esõ, de aztán õt is jobb