Schumacher úr, vasárnap elkezdõdik a Forma-1-es szezon és ön, mint világbajnok ismét az egyik legjobb autót vezeti majd és a legjobb csapatban versenyez. Úgy gondoljuk, hogy a Minardihoz kellene szerzõdnie, hogy lássuk milyen messzire jut egy tragaccsal.

Akkor ki kell, hogy ábrándítsam: az ilyesmi engem már nem vonz. Számomra nem az a szép, hogy egyénileg, versenyzõként elérjem a legjobbat, hanem, hogy csapatban. Eleinte a Ferrari nagy kihívást jelentett, de mára minden összeállt és ezt most szeretném élvezni. Ezen kívül a Minardiban nekem is éppen olyan kevés esélyem lenne, mint azoknak a fiúknak, akik most benne ülnek. Legjobb esetben is csak egy kicsit jobb eredményeket tudnék elérni.

Ó, miért ilyen szerény mindig?

Ez realizmus - ami nagyon fontos. Az embernek meg kell óvnia magát a felhajtástól és az olyan szavaktól, hogy "legyõzhetetlen". Ha csak magamat ünnepelném, akkor már nem lennék többé önkritikus és ezért nem lennék sikeres sem. Márpedig a siker sok örömöt okoz nekem.

A kezdetektõl fogva nagyon sikeres, tehát az ön pályafutása ezek szerint egy hatalmas nagy öröm…

Nem csupán öröm, hiszen azért voltak keményebb idõk is - és nem csak a Ferrarinál töltött elsõ éveimben. Az emberek ezt szeretik elfelejteni.

Fiatal csillagként mi az ami idegesítette?

Hirtelen mindenki azt hitte, hogy megítélhet engem emberileg. Visszahúzódó típus vagyok és nem tudok mindenkivel rögtön kapcsolatot teremteni. Ezért aztán az újságírók azt hitték, hogy valami személyes problémám van velük. És emiatt kifejezetten negatívan cikkeztek rólam, ami engem csak még kritikusabbá és még visszahúzódóbbá tett. De idõközben ez a kapcsolat már normalizálódott.

Most már ön a legsikeresebb világbajnok, így a tisztelet is ennek megfelelõen nagy…

Egy pillanat, a tiszteletnek egyáltalán nem a világbajnoki címekrõl és a sikerekrõl kell szólnia. És ezt nemcsak a média vonatkozásában értem: nekünk, versenyzõknek is tisztelnünk kell egymást a pályán, mindegy, hogy a másik milyen autóban ül, mindegy, hogy milyen teljesítményt nyújt. Oka van annak, ha valaki már ideáig eljutott. Ez a tisztelet számomra fontos. Korábban nekem is olyan pilótákkal kellett harcolnom az idõsebb generáció tagjai közül, akik eljátszották a tanítómestert. Meg akarták mutatni a fiatal srácnak, hogy ki az úr a háznál.

És ki volt az úr a háznál?

Ott voltak például azok a csodálatos fék-tesztek. Bemegy az ember teljes gázzal egy gyors kanyarba és akkor az elõl lévõ hirtelen gondol egyet és elveszi a lábát a gázpedálról, hogy a másikat egy körön keresztül blokkolja. És amikor te ugyanezt teszed, akkor azt már az öregek nem bírják elviselni. Most, hogy már én is tapasztalt versenyzõ vagyok, sosem tennék ilyet a fiatalokkal.

A nagy nyilvános partikat még mindig kerüli. Emlékeztetõül: nem jelent meg személyesen az "év sportolója" választáson. Emiatt sokan megorroltak önre. A kajak-kenus, Birgit Fischer azt mondta: "Nem tisztel bennünket."

A téli szünetben évek óta mindig eltûnök. 1999-ben mentem elõször ilyen szabadságra - kényszerbõl. De amikor visszatértem a pályára észrevettem, hogy milyen friss vagyok. Azóta tudatosan csinálom, mert egy Forma-1-es szezon iszonyú hosszú és kimerítõ tud lenni. Emiatt mondom le ezeket az eseményeket. Ráadásul az ilyen fellépések számomra mindig inkább stresszt jelentenek és az "év sportolója" választás mindig röviddel karácsony elõtt zajlik. És ez az idõ a feleségemé és a gyerekeimé Norvégiában.

Sikerült a hibátlan családi életet megõriznie. Pedig ez a prominens sportolók esetében nem mindig van így.

Ez csak azok számára a prominens emberek számára nehéz, akiket a média kritikusan szemlél és nem élnek kiegyensúlyozott családi életet. A többiekrõl senki sem ír. Azt mondanám, hogy nagyon visszahúzódó magánéletet élek, ami mások számára gyakorlatilag érdektelen. És tudja mit? Én ennek örülök. Ennek ellenére azért oda kell figyelni arra, hogy mit csinál az ember.

Például?

Amikor a versenypályán lefotóznak miközben kötetlenül beszélgetek egy hosztesszel, akkor a következõ napon már valószínûleg az áll az újságban, hogy Corinnának és nekem válságban van a házasságunk. Emiatt kapcsolom be a híres önvédelmi rendszeremet, hogy az ilyen helyzeteket lehetõleg elkerüljem és egyáltalán ne is tegyem ki magam ilyesminek. Ez ideáig elég jól sikerült. De sajnos gyakran arroganciaként értékelik.

Hogyan tanítja meg öt éves fiát és nyolc éves lányát a pénz értékére? Nem sokára észre fogják venni, hogy a saját repülõgép nem tartozik egy átlagos hétköznapi család parkolójába.

Azt is meg kell tanulniuk, hogy a gazdagság nem magától értetõdõ. Mint minden más gyerek õk is kapnak zsebpénzt. Két eurót hetente, amit aztán eltehetnek vagy vásárolhatnak maguknak valamit belõle.

Milyen értékben kapnak a gyermekei ajándékokat? Vannak határok?

Megpróbálunk olyan normálisak lenni, amennyire csak lehet. De azt nem lehet elvárni, hogy az ajándékok olyanok legyenek, mint egy átlagos keresettel rendelkezõ családban. Sok pénzt keresünk, tehát miért ne szerezhetnénk ezzel is örömöt a gyermekeinknek?

Mi volt a legutóbbi születésnapi ajándék?

Mick kapott egy Mini-Leathermant, ami egy olyan kis zsebkés mindenféle szerszámokkal.

És van már motoros gokartja neki és a nõvérének is…

Két vagy három évvel ezelõtt a nagyapjuk hozott nekik ilyeneket. Azóta mindkettejüknek van. Néha szívesen száguldoznak vele, de Mick jobban szeret cowboyosdit játszani, míg Gina Maria lovagolni. És olyan sok más dolgot is csinálunk: síelünk például. Azt a kicsik nagyon szeretik. És Corinna és én is.

A gyerekek szerint azonban a snowboard menõbb...

Persze. Különösen Mick szerint. Õ a mi kis vadócunk. Elõször síelni vittük el. Aztán snowboardozni akart. Azt mondtuk neki: oké, próbáld ki, de azt hittük, hogy egy pár nap és már nem fog tetszeni neki. De nem így történt! A végén olyan sokáig unszolt minket, hogy végül mi is kipróbáltuk. Azt mondta: majd én megmutatom hogy kell. Aztán felmentünk a felvonóval a hegyre, õ pedig lecsúszott a deszkáján. Már lent volt, amikor mi még fel sem öltöztünk. Aranyos volt - vicces.

És mit szeret egyébként csinálni?

Sok mindent. Korcsolyázni, lovagolni, futballozni….

… és mi a helyzet az otthon dekorálásával, Schumacher úr?

Uh, itt hagyja is abba - ebben elég rossz vagyok. Szoktam barkácsolgatni, festeni és ilyesmit, de a mûvészi dolgokban csak a feleségem jó.

Piros autókon kívül nem tud semmit sem festeni?

(Nevet). Igen, valahogy úgy. Meg még pálcika emberkéket tudok.

Havonta körülbelül hány napot látja önt Mick és Gina?

Azokon a heteken, amelyeken tesztelünk körülbelül két-három napot vagyok távol. És aztán ott vannak a versenynapok, amelyek normális esetben - a tengerentúli versenyeken kívül - csütörtöktõl vasárnapig tartanak. Az összes többi napon otthon vagyok. Sokkal több idõt töltök a családommal, mint más apák. A Ferrari ezt jól megértette és a különbözõ programjaimat a minimálisra csökkentette.

Morgolódnak a kicsit, amikor el kell mennie?

Idõközben megértették, hogy miért megyek el mindig, még akkor is, ha ezt persze nem mindig találják klassznak. Néha még adnak is nekem valamit, hogy szerencsét hozzon, mint például a híres hajkefét, vagy egy plüssállatot.

Néha nem kívánja azt, hogy bárcsak a kicsiknek ugyanolyan gyermekkora lenne, mint amilyen önnek volt?

De, bizonyos szempontból igen. Ahol csak lehet megpróbálom nekik is azt a gondtalanságot biztosítani, amelyben én felnõttem. Ez az oka annak is, hogy a családunk nem szokott megjelenni nyilvánosan. Micknek és Ginának semmi köze sincs az én helyzetemhez, joguk van ahhoz, hogy gondtalanul és szabadon nõjenek fel. Ezért költöztünk Svájcba is.

Ezt fel is róják önnek néhányan azzal, hogy csak a német adózás elõl menekül. Amikor nemrégiben nagy összegû felajánlást tett a cunami-katasztrófa áldozatainak megsegítésére, akkor az SPD frakcióvezetõje, Franz Müntefering így kritizálta: "Nem szeretem, ha valaki olyan adományoz 7,5 milliót, aki közben nem fizet adót."

Mindenkinek joga van a véleményéhez. És szívesen elmondom ismét, hogy elég sok adót fizetek Németországban. De nagyszerû látni, hogy milyen sok emberen segít az adakozás - és ez csak errõl szól. Szerintem arról vitatkozni, hogy ki milyen úton és módon ad nem helyénvaló. És még egyszer: Svájcban egészen egyszerûen máshogyan élhetünk, mint Németországban - ott megvan a lehetõség arra, hogy komplikációktól mentes életet éljünk.

De az ön gyerekei valószínûleg nem tudnak zavartalanul az állatkertbe menni a papával, mint más gyerekek.

Ez kevésbé jelent problémát. Svájcban mindenféle felhajtás nélkül egy szupermarketbe is el tudunk menni vásárolni. A nehézségek máshol vannak. Például nem tudom a két gyermekemet magammal vinni hivatalos rendezvényekre - nem nézhetik meg a papát munka közben. Normális esetben perrel fenyegetem meg azt, aki a gyerekeimrõl képeket hoz nyilvánosságra. Azonban a versenyeken erre nem lenne törvényes lehetõségem, így nem vihetem magammal õket. De ezzel elérkezünk ahhoz a ponthoz, hogy nem lehet minden tökéletes.

Felszabadultan tud versenyezni, amikor az egyik gyereke beteg?

Eddig még sosem voltak olyan betegek, hogy aggódnom kellett volna.

Ha egyiküknek lenne egy vakbélmûtétje otthon maradhatna táppénzen, mint egy postai hivatalnok?

Nem tudom, hogy egy vakbélmûtét erre elég okot szolgáltatna-e. De ha valami tényleg nagyon súlyos lenne, akkor a család lenne az elsõ. Mindenképpen.

Kívülrõl úgy tûnik, hogy ön keresi a pénzt, miközben Corinna otthon van. Világos szereposztás. Szoktak a Schumacher-házban Corinna szakmai jövõjérõl is beszélni?

Nem lennénk 14 éve együtt, ha mindig csak egy emberrõl szólt volna a házasságunk. A feleségem számára is megvannak a prioritások. Amikor versenyzek, akkor az az elsõ, de amikor otthon vagyunk, akkor Corinna világa.

Vannak a feleségének olyan tervei, amelyeket egyelõre jegel, ameddig ön olyan sokat utazik?

Corinna nagyszerûen lovagol. Szereti a lovakat és talán késõbb alapít egy saját tenyészetet, ki tudja. Talán késõbb szerepet cserélünk és együtt utazunk a versenyeire, miközben én vezetem a teherautót.

De Corinnának bizonyára néha le kell önt szállítania a földre, amikor túlságosan a munkájára koncentrál.

Nem, leszállítania igazán nem kell. De néha, amikor úgy érzem, hogy igazságtalanul bánnak velem és egy helyzetet nem tudok jól megítélni, akkor segít a kívülállónak a szempontja, amelyet a feleségem képvisel. Sok mindent relativizál, amikor azt mondja: talán mégis csak igazuk van, vagy: nem is olyan rossz a helyzet.

Milyen szerepet játszanak a motorok a magánéletében? Saját maga szereli még otthon az autóit?

Modern autóim vannak, amelyeken nem kell sokat szerelni. Sajnos. De a garázsunkban álló gokartokat gyakran bütykölgetem. A legszebb dolog az egészben mindent összerakni és aztán újra szétszedni. A versenyautóimon szinte soha nem dolgozom, arra vannak jobb emberek.

Fiatal gokartversenyzõként a lányok kedvence volt?

Nem, sajnos nem. Mint minden fiút, engem is érdekeltek a lányok, de õket annyira nem érdekeltem én. A gokartozás és az autósport akkoriban nem voltak szalonképesek. Kár.

Most nõs és van két gyermeke. Korábban arról beszélt, hogy három vagy négy gyereket szeretne.

Háromról vagy négyrõl beszéltem?

Igen.

Pillanatnyilag kettõ elég. Erre úgy tûnik nem voltak befolyással az említett tervek.

De téma még ez önöknél?

Talán egyszer még téma lesz. Lehetséges, de nem valószínû.

Apaként tud fõzni?

Úgy nézek ki, mint aki nem tud?

Nem. Úgy tippeltünk, hogy a tésztafõzésre minden bizonnyal elég a fõzõ-tudománya, de a bonyolultabb ételekkel kapcsolatosan már nem vagyunk olyan biztosak a dolgunkban...

Nem tévednek nagyot. De annyira mégis elég a tudásom, hogy a családomnak enni tudjak adni.

Árulja el végre: mit tud Michael Schumacher fõzni?

Zöldséges pitét és steak-et elég jól tudok készíteni. De ha egy egész menüt kellene elkészítenem á la carte, akkor az már problémásabb lenne. Akkor jön a feleségem.

Saját erõsségeinek is a híres német tulajdonságokat tartja: a fegyelmet, a céltudatosságot, a precizitást. A futballban Jürgen Klinsmann szövetségi kapitány éppen ezekrõl a tulajdonságokról szeretné az irányt inkább egy kicsit a kreativitás és a nyitottság felé terelni. Valóban az lenne a németek problémája, hogy az óriási fegyelem görcsösséget és ötlettelenséget okoz?

Szerintem az embernek minden módszerre és gondolkodásmódra nyitottnak kell lennie ahhoz, hogy elég önkritikus tudjon lenni, hogy elég fegyelmezett tudjon lenni. Ezért én nem gondolom, hogy annyira "némettelen" lenne az, amit most Klinsmann csinál. Normális esetben a kreativitás pont egy német tulajdonság, amikor arról van szó, hogy a dolgokon részleteikben javítsunk. Ugyanakkor ezt a jellemvonást az elmúlt arany években elhagyagolták.

Testvérének, Ralfnak az elmúlt szezonban volt egy súlyos balesete. Önnek is volt már néhány súlyos balesete, azonban többnyire könnyen megúszta. Milyen érzés a testvére balesetét megélni?

Ez nehéz volt számomra. Az ember elmegy a baleset helyszíne mellett és látja, hogy a testvére az autóban ül, de nem tudja, hogy mennyire súlyos a helyzet. Láttam azt a pontot, ahová becsapódott, láttam az autót. Nagyon kevés választott el attól, hogy megálljak és kiugorjak az autóból. De a BMW emberei elláttak bennünket információkkal. És abban a pillanatban, amikor láttam, hogy Ralf mozog világos volt számomra, hogy nem történt semmi kritikus. Ezután már elég rutinosak vagyunk.

Ön azt mondja, hogy a sors kérdése, hogy valakivel történik-e valami vagy sem. De ha valakinek a testvérével történik valami, akkor már nem olyan könnyû elfogadni a sorsot.

Igen. Ez azonban nem feltétlenül van ugyanígy, ha rólam beszélünk. Ebben a szezonban sem fogok félelemmel versenyezni.